Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

1981. február hó »IttVAKOfcT 5. oldal A BOLOGNAI ROVÄSBOT Luigi Ferdinando Marsigli olasz grófra, hadmérnökre és tudósra em­lékezik ez évben a művelt, tudós világ. A mi szempontunkból ennek azért van nagy jelentősége, mert az ő működésének nagyon értékes ma­gyar vonatkozásai is vannak. Ez al­kalomból sajtónkban is jelent meg már magyarországi tevékenységét méltató több cikk, rövid életrajzával együtt. Nem esett azonban szó az Erdélyben, 1690-ben általa felfede­zett középkori székely rovásnaptár­ról. E cikkben elsősorban erre a fel­becsülhetetlen értékű kulturális kin­csünkre hívom fel a figyelmet. Mar­sigli éleslátására vall a rovásbot ér­tékének felismerése. MARSIGLI ÉS MAGYARORSZÁG Bolognában, 1658-ban született Marsigli, meghalt 1730. november 1-én. Mint katona és hadmérnök, az osztrákok szolgálatában állt 1681-ben. Részt vett Buda várának a töröktől való visszafoglalásában. Amikor a német katonák az ostrom után kincseinket, corvináinkat pusz títani, széthordani kezdték, a hu­manista tudós igyekezett belőlük minél többet megmenteni. Ott volt Nándorfehérvár visszafoglalásánál is. Az életrajzírók valamennyien fog­lalkoztak Marsiglinek Magyaror­szágról írt könyvével. Ez a fő műve latinul és franciául jelent meg; a latin nyelvű kiadás Danubius pan­­nonicomysicus címmel 1726-ban, a francia kiadás pedig halála után 1744-ben Hágában, nagy folio köte­tekben. A francia kiadásnak egy so­rozata a váci püspöki könyvtárban található meg. A kötetek átnézése után meglepődve láttam, hogy már alaposan kikezdte az úgynevezett nürnbergi penész. Megmentése és magyar nyelvű kiadásának megje­lentetése kultúr-történeti szempont­ból is fontos lenne. Köteteiben min­den részletre kiterjedő figyelmesség­gel ír Magyarországról, népünkről, történelmünkről. Amikor a karlócai béke után rábízták az új határvo­nalak megállapítását, ezekben a kötetekben dolgozta fel Magyaror­szág földrajzát, növényi és állatvilá­gát, ásványkincseit, régészetét. A római kori szobrok és szarkofágok pontos leírását adja, rajzaikkal, mé­reteikkel. Marsigli művészi érzékére jellemző, hogy mindezeket eredeti környezetükbe beállítva pontos raj­zokkal szemlélteti. A ma már ritka­ságszámba menő vizának, ennek a fővárosunkig is felúszó tengeri hal­nak meglepően szép rézkarcában is gyönyörködhetünk, ahogyan a víz­ben úszik. Elsőnek ő rajzolja le ter­mészeti hűséggel a tiszavirágnak, a kérésznek a petéből való kikelését, minden fejlődési fokozatát egészen a kivirágzásig. Megbízást kapott Magyarország feltérképezésére is, és ezeket művé­ben szintén közli. A térkép a kor technikai fejlettségi szintjéhez ké­pest csodálatra méltók. Értéküket emeli még az a tény, hogy a földrajzi elnevezéseket főleg magyarul írja be az akkori nyelvezettel és írásmód­dal. Külön fejezet foglalkozik a já­szokkal. Egyik térképén helyüket a római birodalom idejében a Duna— Tisza közé teszi Jazigia néven. JELEK ÉS BETŰK A bolognai naptármásolatokról 1971-ben készített újabb felvételek alkalmával derült ki, hogy az 54. számú kötetben a naptármásolatok címlapja előtt négy lappal Marsigli­nek Kapisztrán János szerzetes bol­doggá avatását megelőző vizsgálati jegyzőkönyve található, melyet Illő­* A® 3 t tíTX^ ) a OA70 41 2 “ “ a;sr &1“ XI IA4Í5D a' i,5 ■' »7 Y0 M ntf V.B N" SSZ Sü lő ü A rovásnaptár betűsora Marsigli átírása szerint kon, azaz a Szerém megyei Újlakon a r.kat. plébánián Marsigli és az akkori plébános írt alá. Feltételez­hető, hogy Marsiglinek akkor már birtokában volt a rovásbot és a plé­bánián kaphatott tanácsot megfej­téséhez és a rovás ábécé hangérté­keinek meghatározásához. A botnaptár teljes anyagát külön tanulmányban dolgoztam fel. Eb­ben rámutatok annak valamennyi kapcsolatára, így a magyar nyelvi, gyorsírási, névetimológiai, névtörté­neti, történelmi, magyar mitológiai összefüggéseire, valamint a névün­nepeknek régi kódexeinkben, nap­tárainkban levő írásmódjára. Ebben külön fejezetben foglalkozom a ma­gyar rovásírás eredetével, rámutatva annak a többi rovásírással való összefüggéseire. Szintén külön feje­zetben fejtem ki a magyar rovásírás és gyorsírás kapcsolatát, ugyanis mind a kettő a magyar nyelv törvé­nyeire épült. A rovásnaptár való­ságos tárháza a gyorsírással is rokon rövidítéseknek. Amikor nálunk áttértek a latin­betűs írásra, mintegy 12 hangunkra a latinban nem volt betű, ennek kö­vetkeztében a magyar nyelvet ezek­kel a betűkkel csak hiányosan és rosszul lehetett jegyezni, ezért olyan kevés a latin betűs nyelvemlékünk. Ezzel szemben rovásírásunkban minden hangunkra önálló jel van. Csaknem ezer évig kellett kínlódnia helyesírásunknak, míg végre rovás­írásunk logikája alapján mai fone­tikus helyesírásunk kialakulhatott. Kimutatom az ógörög és latin gyors­írásoknak a rovásírásokkal való összefüggéseit, táblázatban tünte­tem fel kilencven tirói jelnek (Tiro Cicero gyorsírója volt) a magyar és valamennyi rovásírással való geneti­kai kapcsolatát. SZÉKELY NAPTÁR A naptár rövid ismertetése a kö­vetkező: A bolognai egyetemi könyv tárban őrzik a nagy tudós tudomá­nyos iratait 120 kötetben. A rovás­írásos naptár másolati anyaga az 54. számú kötetben található. Szá­munkra ez a legértékesebb kötet, mert a több mint kétszáz-szavas székely naptárt tartalmazza. A cím­lapon Marsigli olasz nyelven utal a rovásbot megtalálásának körülmé­nyeire, amikor Erdély szorosait lezárta a törökök elől. írja, hogy a székelyek schytha eredetű nyelvének tanulmányozása közben akadt a botnaptárra, amely akkor íródott a székelyek használatára, amikor azok a keresztény hitre áttértek. A nyolc másolati lap mindegyike a botnaptár egy fél oldalát tartalmaz­za két rovássorban. A rovásjelek alatt Marsigli megfejtési kísérlete található magyarul, alatta a név­ünnepek latin megjelölése. A bot­naptár első és második oldalán a névünnepek, harmadik oldalán Jé­zus életével kapcsolatos bibliai vá­ros- és személynevek, a negyedik ol­dalán vegyes bibliai feljegyzések és az ábécé található. Szép Árpád-kori nyelvezetet őriz, eredetét kormeghatározási vizsgála­taim alapján is ebbe a korba tehet­jük. Következetes, szigorúan nyel­vünk törvényeire épülő zárt rövidíté­­si rendszere van. Előszeretettel al­kalmazza a betűösszerovásokat, amire a rovásbetűk alakjai jó lehető­séget adnak. Gyorsírásunkhoz ha­sonló logikával oldja meg a magán­hangzó-harmónia nyújtotta betűki­hagyásokat, a hangrendszakadást, a kettős mássalhangzók írásmódját. Ötletes szóösszevonások, egy jelben több hangértéknek egybefoglalása jellemzi. A gyümölcs és püspök sza­vunkat is úgy rója le, ahogyan ma ejtjük, és nem gimilc és puespoec alakban; ezért szemléltetően muta­tom be, hogy kódexeink olyan nyel­vezettel íródtak, ahogyan a magyar sohasem beszélt. “Perzsia” és “Pan­nónia” lerovásával csodaszarvas mondánkra utal. A naptármásolatok lapjait először Sebestyén Gyula mutatta be részben hiányos és hibás megfejtéseivel együtt, nem ismerve fel a nyelvi és gyorsírási kapcsolatokat. (A magyar rovásírás hiteles emlékei, 1915.) Az átdolgozás során a megfejtéseket ki­egészítettem, a tévedéseket kiigazí­tottam. Ennek alapján sikerült az elpusztult rovásbot másolati példá­nyát elkészíteni. A bot eredeti hossza másfél méter, vastagsága három centiméter körül lehetett. Ha a rovó nem rövidít, fél méterrel hosszabb botra lett volna szüksége. A bot négy oldalát tekintve, a meg­takarítás két méter hosszú rovássor. Ez tetemes: 38 százalékos rövidségi mutató. Történelmünk viharaiban mérhe­tetlenül sok kulturális kincsünk pusztult el. Ezért fontos, hogy a meglevőket ismerjük és megbecsül­jük. Ide tartozik a fejlett, rövidítéses Írásrendszeren alapuló bolognai szé­kely rováskalendáriumunk is. Mar­sigli pedig megérdemelné, hogy fő­városunk ünnepségen emlékezzék meg a nagy tudósról, ezzel is köze­lebb hozva Bologna és Budapest kulturális kapcsolatait. Forral Sándor (Magyar Nemzet, 1981.jan.9.) T. Dombrády Dóra: BUKARESTI KONFERENCIÁRÓL A bukaresti történelmi konferen­ciát nagy gonddal készítették elő a románok. Vigyáztak a saját elő­adóikra is, megcenzurázták az elő­adásra kerülő beszédjüket, hogy valaki túl ne lőjjön a célon, a dáko­román elmélettel. Bukarestben jól tudják, hogy a művelt Nyugat nem­csak nem fogadja el tarthatatlan teóriájukat, hanem egyenesen nevet­ségessé teszi. Az egész konferencia úgy volt megszervezve, hogy már csí­rájában el volt fojtva minden pole­mizáló heves vita, ami a dákó-román elméletet és a románok úgynevezett folytonosságát illeti, az erdélyi tája­kon. A francia delegáció tapintatból nem feszegette a kényes kérdést, a németek a házigazdák megsértését látták a kérdésben, az osztrákok pe­dig a kilenc év előtti bécsi kongresz­­szusra hivatkoztak, ahol a román delegációt sakk-mattra tették, ki­hangsúlyozva, hogy az osztrákok, valamint a korabeli olasz és francia történelemírás, egyedül a magyaro­kat tartja számon államalkotó nem­zetként Erdélyben. Tény, hogy sehol annyi Erdélyre vonatkozó történelmi adat nincs a világon, mint a bécsi, olasz, svájci, müncheni és heidelbergi levéltárak­ban. Jó lenne, ha az ott élő, vagy oda eljutó honfitársaink minél több anyagot gyűjtenének Erdély törté­nelméről. Akinek módja van reá, ta­nulmányozza, mert csak az igaz tör­ténelmünkkel tudjuk igazolni Er­délyhez való jogunkat. A konferencián legmeglepőbb az volt, hogy az orosz delegáció hasz­nálta a legtámadóbb hangot, amit román részről döbbenetesen sértő­nek találtak. Ugyanis, kifejtették, hogy a román nyelv kialakulásában a szlávoknak óriási szerepük volt, s mirevaló a mesterséges latinosítás és latin elmélet, amikor a múlt század közepén, az oláh szöveget mindenütt ciril betűkkel írták. 1851-ben vezet­ték be hivatalosan a román fejede­lemségek területén a román ábécét. A latin ábécé Holiade Radilescu ne­véhez fűződik. Addig ugyanis az ortodox misemondás nyelve a szláv­­ba gyökeredzett, s a kancelláriákban ciril betűkkel írták a köziratokat. Az orosz delegáció azt is kifejtette, hogy Beszarábia nyelvészetileg és történelmileg egyaránt, a szláv né­pek nagy családjához, az orosz és az ukrán néphez tartozik. A románok fuldokoltak a dühtől és két hétre rá, a Magazinul Istoric című folyóiratuk támadásba ment át, román területnek nyilvánítva Beszarábiát, mely: “a gonosz törté­nelem szeszélyéből idegen uralom alá hajtotta a román nép egy részét ezen a területen”. Moszkvában ehhez mit szóltak, nem tudom, de majd kiderül. A német és francia sajtó havonta számol be a román gazdasági és poli­tikai csődjéről, a legalacsonyabb életszínvonalról, amit Ceausescu, korrupcióra és despotizmusra építő kis balkáni sztálinista diktátor “biz­tosít”, a 21 millió főre rúgó állam­polgárainak. A lengyelországi munkásság moz­galma semmiféle hatást nem gyako­rol Bukarestre, a kormány süket minden kezdeményezésre, hermeti­kusan bezárja határait könyvek, saj­tótermékek elől. Romániában még semmi sem történik a liberálizálódás irányában és ez annak tudható be, hogy a mai román lakoság szellemi színvonala évtizedekkel van elma­radva a szomszédos, igényesebb né­pektől. Azért van a viszonylagos nyu­galom, amely azonban hosszú távon nem biztosítja Ceausescu nyugal­mát. A lakóság sehol sem utálja úgy a kormányt, mint éppen Romániá­ban. A bukaresti történelmi konferen­cia nem teljesítette azt a célt és re­ményt, amit a románok vártak tőle. Hiába, ma már nem lehet a világot hamis történelemmel félrevezetni, még akkor sem, ha milliókat áldoz­nak reá. • wmwr» i ► > ► ► ► ► ► ► ► ► * KOSSUTH BOOKSHOP MAGVAK TOK I fM I1M. ÖSTÖRTF.NET és egyéb könyvek. HANGLEMEZEK Kívánságra árjegy/éket küld Cím. 14025 Lakota Ave., Cleveland. Ohio 44111 Tel.: 941-0654

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom