Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
1981. november hó «ITTVAKÖltT 9. oldal T. DOMBRADY DORA: Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékeztünk Október 11-én nagy ünnepnap volt Clevelandben: ekkor ünnepelte Cleveland és környéke magyarsága Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulóját — Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Imre, Árpádházi Szent Margit és a Szent László (Lorain) Egyházközségek közös rendezésében. Zúgtak a Szent Erzsébet templom harangjai, ünnepelni hívták Cleveland és környéke magyarságát. Jöttek is, akik lélekben, szívben és magyar öntudatban, idegenben is megmaradtak magyarnak. Díszmagyar ruhában vagy népviseletbe öltözve, magyar nemzeti vagy templomi lobogók alatt sorakoztak a templom előtt. Az őszi napfény megcsillant a zászlók kopjája végén. Zúgtak a harangok és a magyarság megilletődött lélekkel vonult be Amerika első magyar templomába, ahol a márvány főoltáron nagy szentünk Árpád-házi Szent Erzsébet tekintett az emigrációban élő magyarságra. Szállt az ének édes anyanyelvűnkön, és mi bízva tekintettünk Szent Erzsébetre, hogy megérti könyörgésünket-. “Arpád-házi Szent Erzsébet, ne feledd a magyar népet!" Az ünnepi szentmisét Griffin A. James püspök, a magyar egyházak papjaival mondta, majd a végén ő is szólt hozzánk megemlékezve nagy szentünkről. Az angolnyelvű prédikációt Ft. Kárpi Ferenc, a Szent Imre egyházközség plébánosa, míg a magyar szentbeszédet Ft. Mészáros György, a Szent Ferenc Rend youngstowni főnöke mondta. Beszédében nagy magyar szentünk erényéről és magyarságáról beszélt, és felhívta a figyelmet arra, hogy ne hagyjuk soha elveszni magyar templomainkat, melyeket őseink nagy áldozatok árán építettek. A szentmise végén erős hittel énekeltük a magyar Himnuszt. Az ünnepi bankett után, szívünk szeretete visszavitt a templomba, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet Emlékhangversenyen lélekben, a zene és ének hangjai mellett reá emlékezzünk. Az ünnepi mise és az ebéd kissé tovább tartott, így megkésve tudtuk megtartani hangversenyünket. Ft. Nyeste János plébános megnyitó beszédében üdvözölte a szép számú közönséget. Első szám: Kiss János “Agnus Dei” című műve volt, melyet erre az alkalomra írt. Most is remek zeneművet alkotott Szent Erzsébet dicsőítésére. Előadta: a West-Suburban Philharmonic Orchestra, az orgonánál B. Ormai Ildikó; négy operaénekes: Jean Badger szoprán, Sandra Osbern alt, James Morley Marr tenor, James Hilton Luce basszus; Kiss János zeneszerző-karmester vezényletével. Óriási sikerük volt. Ezt követte B. Ormai Ildikó operaénekesnő-zeneszerző, Kiss János “Ave Máriáját” énekelte saját orgonakíséretével. Szép szoprán hangjával kifejezte az ének áhitatát. Mint mindig, most is nagy sikere volt. A Mindszenty Kamarakórus két énekkel szerepelt — B. Ormai Ildikó: Szent vagy Uram {Árpád-díjat nyert Imádás miséjéből) és Kisdi Benedek: Felvitetett magas mennyországba —, karnagyuk B. Ormai Ildikó kíséretével. Szép sikerük volt. Strobl Ignác dalénekes nagy sikerrel énekelt két hazafias éneket, saját orgonakíséretével. A clevelandi 14. Görgei Artur, a 22. Bessenyei György, a 33. Szilágyi Erzsébet és a 34. Zrínyi Ilona cserkészcsapatok nagy lelkesedéssel vettek részt az ünnepségeken, és a hangversenyen magyar népi zenére írt zsoltárokat énekeltek áhítattal. Gregora Zsolt csapatparancsnok betanításával és furulya kíséretével. Befejezésül a magyar és székely Himnuszt énekelte a közönség, Karét ka Angela orgona kíséretével. A műsor impozáns vezetője Győri Zsuzsanna volt, aki díszmagyar ruhában, szép magyar kiejtéssel és angol nyelven mondta be az egyes számokat. A hangverseny rendezője: T. Dombrády Dóra volt. A külföldre szakadt magyarság kifejezte tiszteletét és háláját nagy szentünk iránt. Igaz, nem telt meg a 1600 személyt befogadó Szent Erzsébet templom, de azért jó érzés volt tudni, hogy az emigrációba szakadt magyarság nagy része tudja, hogy itt is van kötelességünk: nemzetünk, hagyományaink és nagyjaink emlékének megőrzése. A Kossányi magyar televízió felvette az ünnepségeket és levetíti a Cable televízión. A Szent Erzsébet Emlékbizottság az ünnepségről Emlék Albumot ad ki. SZÓLÓ SZÍVED SZVORÁK KATALIN NÉPDALÉNEKESNEK A Varga Marik, Szabó Istvánok, Molnár Jánosok, Szabó Katák lányoinak egyike vagy. Dalok, balladák népének lánya, akit az Idő tormáit dalossá. Egyénített, de egyénitetted te is; fiatal sorsodban kapott páratlan formát. Mert sorsunkban egyénitjük, veszszük birtokba a tölünk függetlenül létezőt. Birtokosaivá leszünk az ősök hagyományainak, népdalainak, népballadáinak. S már veled bízunk abban, hogy gyermekeink is kapnak általunk a nehézkedésből, a könyi sorsból, „a föl-földobott kö" példáját tudjuk majd beléjük nevelni; madárként szájukba adni anyanyelvűnk. A mi időnk, a mi sorsunk. Háborúság nem sebezte, baj nem érte, átok nem fogta - békességes Idő. Fiatalságunk erősítené a tétovákat, szóra bírná az előnyöket némán elfogadókat, szólítaná a munkátlan közönyösöket. Mert megadatott nékünk a béke, mert belénk költözött a békességóhajtás, mert jog termett a szólásra. Csak szólani kellene már, csak mondani sorsunk dolgát, vállalva a mát. Szólani énekelt balladáit magasságában, tömörségében, őszinteségében őrzött tisztasággal. Hét nap és hét éjszaka után szakadt ránk az öröm: országok, világok ismertek meg - általad bennünket is, szőkébb hazád, Nógrád, de Gömör, Bodrogköz, Zoboralja, Csallóköz népét is. Nem tudom, velünk örvendezhetett-e nagyapád, nagyanyád, akiknek - hosszú beszélgetéseink egyikében mondtad - az első megtanult népdalokat köszönheted? Azt sem tudhatom, Motyovszky Teréz néni kincset érő dalos kisfüzetének mi lett a sorsa? Csak dalaik biztonságos sorsát tudom. Dalaikét, amelyek dalaiddá lettek. Éneklésed nyomán fodrozódott érdeklődés irántunk, megismerésünk iránt. Hiszen nemzetiségünk megtartója az örök hagyomány, amelynek legerősebb tartóoszlopa a népdal. Ma már tudjuk, hogy erre az oszlopra gondjaink súlyát támaszthatjuk. Megtartó erejében benne van nagyszüleink, a Motyovszky Terézek, szüléink, az Ág Tiborok, testvéreink, a Szvorák Katalinok élete. Balladák és szivárványok magasában éreztük magunkat azon az estén. Nem kerested az idegenül ható gesztusokat, nem zúdítottál operett-mosolyt a nézőkre, nem hamis mázzal bevont népdalainkat hoztad a pódiumra. „Sem szívem fáj, sem szivem fáj, sem fejem fáj/ Csak vagyok én,/ csak vagyok én szerelembe/ Édesanyám vétesse ki szállá szivem/ Szálló szivem víg örömem." Magunkat hallottuk, a magunkét daloltuk. S mindezért a legnagyobb jutalmat kaptad. Nem a hamis eredményeket is hozó versenyben, hanem a lehetőségben. Énekelheted népdalainkat, dalolhatod balladáinkat - már nemcsak egy nemzetiség, hanem egy nemzet énekesévé is lehetsz, ha megőrződ az útrabocsájtó tájakat, lakóinak romlatlanságát. Csak rajtad áll, hogyan gazdálkodsz a Bartók, Kodály, Vargyas, Kallós, Ág összegyűjtötte népdalkinccsel. Elődeid is vannak, példának méltók: Török Erzsi, Faragó Laura, Budai Ilona. Erőd is van, s ha netán fogytán, gyere haza, merítsd meg korsód a források tiszta vizéből. DUSZA ISTVÁN Gyötrődés Mi az, hogy otthon?... kérdeztem sokszor, Elmerengve... fájón... önmagámtól. Hosszú évek teltek idegen kenyéren, De nem láthatom Hazám, mert szabadságom féltem. A börtönévekből öt év már leteilett, És forradalmunk után, nékem jönni kellett. Jönni kellett, mint oly sokan másnak, Kik a kommunizmusnak, sírgödröt ástak! Kik temetni akarták e rendszert jó mélyen, Hogy népünknek nyakán, tovább már ne éfjen. Hosszú évek után így elmélkedem, Mert ez idegen világban, már gyökeret vertem. A hajam is őszül, fehéredik lassan, De... hazajárok mindig... az álmaimban. Ott vagyok újra Erzsébetfalván, És futok a réten, kis társaim nyomán. Rúgom a labdát és oly jókat kacagunk, Hangos lesz a környék, mert felveri zajunk. S mikor felébredek döbbenek meg újra, Hogy Hazám távol van... ez csak álmom útja... Mit bejártam ismét, már nem tudom hányszor, Ezer mérföldekre... MAGYARORSZÁG-tól! Szemem könnyes lesz és nedves a párnám, A Hazám, a Hazám! Ó... már csak látnám! És szakad a gyökér, mit úgy hittem vertem... Ez idegen földben... ez idegen népben. Itt nincs gyökér, nincs otthon, Nincs egyáltalán semmi...! Csak egy van, örökké magyarnak lenni, Magyarnak maradni... magyarként élni... És egyszer, szabadon, VÉGRE... HAZATÉRNI! BÁLINT KÁROLY (Kanada)
