Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

1981. november hó «ItttfAKÓftt 3. oldal ■ DR. ÁCS IMRE: Adalék a Szabadságharc diplomáciájához Megy a gyűrű vándorútra, Egyik kézből a másikba. Aki tudja meg ne mondja: Merre van a gyűrű útja. 'Népdal egy ősi magyar játékhoz.) A SZITTYAKÜRT június—júliusi számában magyar fordításban kö­zöltük az EVENING STAR 1956. november 1-i cikkét (U.S. Soviet Seek Policy to Ease Rule on Satel­lites). Ezzel kapcsolatban Earl H. Voss­­hoz, a Star volt diplomáciai munka­társához és egyben a cikk írójához több kérdéssel fordultam. Mindenek előtt kértem, ha a mai külpolitikai­lag érzékeny munkája vagy az újság­írói etikáról vallott általános felfo­gása nem akadályozza, akkor közölje a magyarsággal, hogy a cikkében foglalt adatokat közvetlenül Dulles­­tól hallotta vagy mástól. Válaszában, mely “tanú a törté­nelemhez” (így is köszöntem meg ne­ki), a kérdést részeire bontotta: “backgrounder” és “briefing to fea­ture”. Válasza a kor szakirodaimával mindenben harmonikus. A levelét az alábbiakban közöljük. 8109 Ainsworth Avenue Springfield, Virginia 22152 September 29, 1981 Dr. Imre Acs The Cuyahoga County Archives The Robert Russell Rhodes House 2905 Franklin Boulevard, N.W. Cleveland, Ohio 44113 Dear Dr. Acs: „ , TT T. EarlH. Voss I have your letter of September 16, the book, the pamphlet describing the Cuyahoga County Archives with which you are affiliated, and the newspaper. As I recall (and my recollection of course is blurred by 25 intervening years), the source for the story about the Dulles-Popovic meeting was a "backgrounder" by Secretary Dulles for many members of the press--as many as 10 or 15, Lincoln White, spokesman for the State Department, strongly denied my story when the first edition of The Star appeared around 11:30 a.m. The denial came at his regular noon brief­ing. As a result, I "put a new top" on the story, reporting the denial but retaining the substance of the original story. I was the only correspondent at the briefing to feature the Dulles-Popovic meeting. The DPI correspondent at the backgrounder, Don Gonzales (now a vice president of Colonial Williamsburg in Williamsburg, Va.) discussed the story with me. We compared notes from the backgrounder and he thought I had got the wrong impression from Dulles. This was never resolved. It is a long time since 1956, but 1 think I remember that Line White stressed Dulles had no need to go through Popovic to send a message to the Moscow leadership, he could go direct. (The point was that Dulles would use many channels, including an "independent" voice. And a trusted third party might be a good support to enhance the credibility of the point being made?'') My recollection is that Line White also denied the sub­stance of the story, which was that the Soviet Union should take it easy in Eastern Europe or the United States would be * Aw- 2>uCLk4 J/r- JUie-vufh, ft -vUjuJÍnv ft «4. Dr. Imre Acs-2- September 29, 1981 forced to reply--to the detriment of the entire world. The other side of the coin would be that Dulles might be ready to put up with a certain amount of "mild" hanky-panky by the Soviet Union in keeping its satellites under control. These are lay terms which no doubt will appall the diplomatic com­munity. This whole story line came up, as I reaall, in a jocular period of the backgrounder, when Dulles was complaining about how closely the press watched his every movement. Then he playfully taunted us, saying he had been able to slip Koca Popovic in and out of his State Department office by using an unwatched elevator. He then spoke briefly about the substance of their meeting. The State Department continued to deny the substance of my report for many months and I wound up con­cluding that I had been wrong in reporting as I did. I still wonder, of course, but on sober reflection do not think my report was solid enough to baseffundamental, historical con­clusions upon it. I hope these recollections will be clarifying, if not especially helpful. Sincerely, Earl H. Voss EHV/mv Roscoe Drummond és Gaston Coblentz munkájukban (Duel at the Brink) elmondják, hogy Dulles a magyar válság idején bizalmas és tel­jesen magánjellegű sajtóértekezle­ten, “ backgrounder”-en, a külügy­minisztériumban kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya nem volt előkészülve semmiféle szerencse­­játékra a magyar kérdésben, és hogy ez az elhatározás akkor is döntő je­lentőségű lett volna, ha a szuezi válság nem lett volna éppen akkor folyamatban, és a Szovjet lett volna az egyetlen támadó a világ szín­padán. Dulles bizalmasa, Andrew H. Ber­­ding, annak idején Assistant Secre­tary of State for Public Affairs, aki — mint emlékezhetünk — részt vett Dulles minden sajtókonferenciáján, egyik könyvében, melyhez Robert Murphy írt előszót, megkülönböztet “formai sajtókonferenciákat”, mely­nek anyagát a New York Times tel­jes egészében közölte, és “back­ground sajtókonferenciákat”, ahol a lapok munkatársai feltehettek kér­déseket a miniszterhez, vagy helyet­teseihez, de a válaszokat senkinek sem tulajdoníthatták a kormány ré­széről. Berding szerint ezek a nem formai konferenciák végtelenül fon­tosak voltak a tájékoztatás szolgála­tában (Dulles on Diplomacy, Nost­rand, 1965). A “briefing to feature”, amely ki­fejezés Voss levelében szintén szere­pel, ez azt jelenti, hogy a “back­­grounder”-nak egy végtelenül pro­minens részét a külügyminiszter négyszemközt megvitatja valakivel, aki ezt ugyancsak négyszemközt át-DR. IMRE ÁCS P. 0. Bői 20093 Shaker Heights Station CLEVELAND, OHIO 44120 U.S.A. Phone:(216)961-8158 beszéli azzal a jelentős újságíróval, aki a cikket erről meg fogja írni. * * * Voss cikkének egyes elemeit, mint leveléből kitűnik a State Depart­ment, az ő ismételt megerősítései el­lenére, ismételten megcáfolta. A megcáfolt eseményekre vonatkozó diplomáciai iratokat titkosságuk alól még nem oldották fel (még “klasszi­­fikáltak”), mint a State Department­­nek hozzám intézett leveléből olva­sóink láthatták. Mind a két okból kifolyólag és egyetemes magyar érdekből is az 1964. évi Freedom of Information Act-ban gyökerező jogomnál fogva kértem a State Department-et a Dulles—Popovic találkozásról szóló okmányok deklasszifikálására. Leve­lemet az alábbiakban közöljük. October 25,1981. Mr.Frank Machak, Information and Privacy Coordinator, Room 1259 New State, Bureau of Administration , Washington,D.C.20520. Sir; Pursuant to the Freedom of Information Act, 5 U.S.C-552, I hereby request access to copys of the documents from the informal meeting between Secretary of State John Foster Dulles and Yugoslav Foreign Minister Koca Popovic in Washington on the afternoon of October 4,1956. If this request is denied either in whole or in part,please inform me as to your agency.’s appeal procedures . If you do not grant my request within ten working days, I will deem my request denied. Thank you for your prompt attention to this matter. Enclosures. Registred. Sincerely, DR IMRE ÁCS, Former Secretary General of Council for Liberation of Southern Hungary./Territory presently part of Yugoslavia./ Member: American Association for the Advancement of Slavic Studies . /Affiliated with the American Council of Learned Societies./ Etc. * Yorktown és a Széna tér között talán nem kár felújítani, addig is amíg a deklasszifikálás felől a State Depart­ment dönt, Robert Murphy-nek 1977-ben a washingtoni magyarság előtt tett formai kijelentését: “...a külügyminisztérium mindent meg­tett annak érdekében, hogy a Szovjet­* mények következtében nem kíván a Szovjetunióval fegyveres összetűzésbe kerülni” (KMV, 1977. február 6.). Kérdéseinkre már csak transzcen­dentális távlatokban keressük a vá­laszt és így értjük meg igazán a ma­gyar évezredek diplomáciai üzenetét játszi gyermekdalban: unió tudomására hozza az Egyesült Államok olyan állásfoglalását, amely szerint Amerika a magyar ese­“AKI TUDJA MEG NE MONDJA: MERRE VAN A GYŰRŰ ÚTJA!” Cleveland, 1981. október 23-án. 1956. OKTÓBER 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom