Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
1980. szeptember hó _________________________«IttVAkOfct_____________________________ _________________11. oldal ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Picsák !■••••• “A SZÉKELYFÖLDRE MOSZKVÁN ÁT VEZET AZ ÚT” ■■■■■■■ A fenti állítást nekem tulajdonítja a “Nemzetőr”, illetve Gábor Áron, — az Erdélyi Világszövetséget és személyemet támadó 1980. március 15-i vezércikke, — amelynek a “Veszélyes utakon Erdélyért” címet adta. Gábor szerint a baj az, hogy az Erdélyi Világszövetségnél, valamint egyes európai és amerikai magyar fiataloknál az a vélemény került előtérbe, hogy “az erdélyi harcunkat, csak Kádár Jánossal egyetértésben és csak úgy vívhatjuk meg, ha történelmi érdekeinket összehangoljuk a Kádári tézisekkel (?) és a jelenlegi politikai realitásokkal.” Ami ezután a mondat után következik a körülbelül százötvennyi sorban, — az az igazság és az Erdélyi Világszövetség ellen érzett rosszindulatú mellébeszélések özöne, illetve az Erdélyi Világszövetség nevének bekenése a világpolitika szennyébe és a magyar népet ért bajokba. Magyarul szólva, rosszindulattal korpa közé kevernek bennünket azzal a céllal, hogy így talán megesznek — a disznók. Ez a támadás az Erdélyi Világszövetség ellen és ellenem már sok év óta megismétlődik — a megbékélés reményében eddig mindig válasz nélkül hagytam, — most kénytelen vagyok a “Nemzetőr” és a román kémszolgálat által — az Erdélyi Világszövetség ellen kampány-szerüsített támadásra válaszolni. Az “erdélyi kérdés Moszkvában történő megoldása” — szerintem csakugyan lehet történelmi és politikai realitás, — de a cikkben meglepő az a tudathasadás, amellyel Gábor az okos nemzetpolitika és józanészre hivatkozva — elitéli Magyarországot, illetve a Magyar Néphadsereget, azért, hogyha az “esetleg” részt fog venni Jugoszlávia és Románia megszállásában. Ha az író nem lenne magyar, — ezer mentsége lenne egy ilyen megszállás igazolására, — de mert magyar, — úgy vágódik hanyatt a logikájával, mint az üveges tót, — akkor, amikor a romániai magyarság nemzeti felszabadítását azért tartja elitélendőnek, mert szerinte “avatottak” megállapítanák, hogy nem veszünk részt Európa megvédésében... — nem harcolunk a szovjet kommunizmus ellen a “másfajta kommunizmus” a Ceausescu, illetve a Tito kommonizmus győzelméért. A cikkíró ideológiai harcra és az erdélyi magyarság nemzeti felszabadításának elárulására oktat ki bennünket és nyíltan kívánja tőlünk, hogy Románia és Jugoszlávia védelmében álljunk az orosz hatalmi törekvések útjában, — valamilyen — szerinte nem az érzelem, — hanem a “józan ész és az okos nemzetpolitika érdekében.” — A “Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Nagyromániáért”, — a Trianoni béklyót biztosító Jugoszláviáért, — “a másfajta kommunizmusért.” Nem hisszük, hogy a kádári-tézisek elfogadása az, ha szégyentől pirul az arcunk, amikor rosszat hallunk Magyarország felől, vagy amikor helytelenítjük a “Nemzetőr”-ben esetről-esetre, a magyar népre zúdított szennyáradatot. Nem tartjuk okos nemzetpolitikának, ha a nemzetőrködés a magyar nemzet ellen felhozott román vádak, a népszámlálási statisztikák hitelesítéséből áll. — Nem okos nemzetpolitika, ha Rumánia magyar-ellenes magatartását leleplező, könyveket kitevő — és emberi jogok megsértését leíró — a belgrádi Konferenciára küldött beadványainkat, — a “nemzetőrösködő” magyar csoport azzal hatástalanítja, — hogy Magyarország ellen adott be való-, vagy valótlan panaszokat azért, hogy Magyarországot igazságtalanul egy nívóra taszítsa Ceausescu nemzetirtó Rumániájával. Okos nemzetpolitika számunkra csak egy lehet. — Az, amely a rumán támadás ellen, a magyar faj túlélését biztosítja, mert a magyar faj ellensége nem Amerika, nem Oroszország, nem a Kelet — nem a Nyugat, nem jobboldal, nem baloldal — hanem Rumánia. Az Erdélyi Világszövetség tevékenységét ellenző csoport megroppant gerincére és elkorcsosult lelkére vall az a “Sao Pauloi szárnyra” és rám szórt átkozódás és méltánytalan, állítás, amelyben Gábor és a szerkesztő (Tollas) ilyenképpen jelenti ki, hogy a rumániai magyarság egyetlen ellensége az Erdélyi Világszövetség: Idézek: — “Sao Paulonak úgylátszik semmi sem drága — nemcsak erdélyi íróink, segítőtársaink és értelmiségünk szabadságát, fizikai létét veszélyeztetik, — hanem Erdély jövőjét is.” — Ezt a gerinctelen állítást azzal támasztják alá, hogy azt írják fenyegetésként a “Nemzetőr”ben: “...a román propaganda gondoskodik róla, hogy újra Európa rendbontói legyünk — a szovjet veszélytől amúgyis rettegő nyugati közvélemény előtt... — Ezzel a rumán agymosással megakarják akadályozni a magyar nép öntudatra ébredését, — megakarják félemlíteni azokat, akik felmerik emelni szavukat az erdélyi magyarság nemzeti felszabadítása érdekében a másfajta kommunista, a nemzetirtó Rumánia ellen. Az Erdélybe vezető kevés út között az sem látszik célravezetőnek, ha a “Nemzetőr” a rumánok helyett — az Erdélyi Világszövetség ellen “nemzetőrösködik.” Az sem lehet az Erdélybe vezető út, amelyen a jóhiszemű, — nemrég Bucarestben járt amerikai küldöttség egy New Yorki emberi jogos csoporttal elindult azért, hogy Ceausescu Rumániáját tisztára mossa emberi jogokban és népgyilkosságban — abból a célból, hogy az amerikai közvélemény által elfogadtassa a Szovjet-ellenes Jugoszláv-Rumán hídfőt a Balkánon... — Még szép, hogy okos pillanatában az amerikai “kormányküldöttség” azt javasolta Rumániának, hogy a rumániai magyarság égető kérdését tárgyalja le és intézze el Magyarországgal... — éppen úgy, mint pár évvel ezelőtt, amikor az amerikai kormány szóvivője az Erdélyi Világszövetség és az Amerikai Magyar Szövetség akkori elnökének, Bélly püspöknek írt levelében azt írta, hogy az amerikai kormány szerint Európában két helyen van elintézetlen, égető nemzeti kérdés: Ciprusban és Erdélyben, — hogy az erdélyi kérdést Rumániának Magyarországgal, — Gábor szerint, azzal az országgal kell elintéznie, aki nem a kisebbségben élő magyarokat szabadítaná fel, hanem Moszkva csatlósaként — Európa lerohanásában venne részt. A ciprusi kérdést a török hadsereg már elintézte, de az erdélyi kérdés nincs elintézve még! — Nincs elintézve, mert Caeusescu Rumániája nem Amerika és nem Európa barát, nem Európa védője, ahogy a cikkíró előadja! Ha Caeusescu Amerika-Európa-barát lenne, akkor az Erdélybe vezető út — csakugyan Moszkván keresztül vezetne, — de Caeusescu egy náci-kommunista, mester diplomata, aki egyszerre veszi át az angol királynő kitüntetését és Brezsnyev kezéből a Lenin Rendet, — aki lefejezteti és elmegyógyintézetbe záratja ellenfeleit, megsemmisíti a Rumániában élő nemzetiségeket, de végül -is, mint emberi- és nemzeti jogok bajnokát, — mint az orosz-ellenes “másfajta” kommunistát, a Szovjetellenességéért megünneplik. Ceausescu olyan csoda diplomata, aki az Izraeli állam támogatását élvezi azért, mert az általa üzemeltetett “Románia” nevű internáló táborból — megkopasztva, a történelmi rumán antiszemitizmus célkitűzései szerint — kitelepítette a rumániai zsidóságot és ezért amerikai vámkedvezményt kapott. Caeusescu annak a csodálatos rumán politikának, logikának és “dinnye-mákszem” statisztikának a feltalálója, aki Kádár “hídelméletét” azzal erősítette meg, hogy azt mondta, — “a történelemben úgy adódott, hogy Rumániában magyarok és Magyarországon rumánok élnek, — tehát a kölcsönösség jogán a nemzetiségek sorsának intézése, — legyen mindkét kormány saját belügye!... — és ezzel a tétellel, a kérdést nem ismerő amerikai kormány egyetértett... Kár Rumániához békéért, megértésért könyörögni: — Ceausescu Rumániája totális háborút -visel a rumániai nemzetiségek, — de elsősorban a magyar nemzet ellen, — külföldi ügynökökkel, — Magyarországon bevetett és az emigrációs magyarság közé beépített kém-hadsereggel, a rumán államapparátus “1945-ben születtem Budapesten, angol irodalmat tanítok a budapesti egyetemen. Három megjelent verseskötet után ez az első történelmi regényem, amelynek megírására László Gyula kettős honfoglalás-elmélete indított. Tíz kötetből álló történelmi regény-sorozat első állomásának szánom ezt a könyvet, a magyar nép történetének számomra különösen érdekes fordulópontjait szeretném megvilágítani. Jelenleg a második regényen — Gellért püspök életén — dolgozom. Örömmel és alázattal írtam ezt a regényt, mert a valódi és az elképzelt történelem örömre és alázatra tanít” — vallja önmagáról Szentmihályi Szabó Péter az Avarok Gyűrűje című történelmi regény írója. — Néhány tárgyi emlék, egy-két kikövetkeztethető helységnév és a régészek feltevése: mindössze ennyi állt az író rendelkezésére, amikor a hatodik-hetedik században a Kárpátmedencében élő avar-magyar törzs életének írói megteremtéséhez fogott. Hogy ez a népcsoport létezett-e, s ha igen, hol, hogyan élt, mivel foglalkozott, ma még nem tudhatjuk biztosan (erről gondoskodik a hazai hivatalos történelemszemlélet — a szerk. megjegyzése.), minden pénzével és minden terror eszközével. Rumánia kegyeit a magyar kérdésben nem lehet megvásárolni úgy, hogy Rumániát tisztára mossuk emberi jogokból. — Ceausescuval és Rumániával nem lehet megállapodni garanciák nélkül. — Hiábavaló a magyar kormány minden erőfeszítése a kölcsönösség, a szocializmus állítólagos alapját képező nemzeti egyenlőség, szocialista-testvériségben való példaadása, mert a magyarországi tizennyolcezer rumánnak adott iskolákra és az igazi magyar nemzetiségi politikára, — a rumán válasz — a raffinált és féktelen nemzetiségi elnyomás és a moldovai csángók nemzeti kiirtása. Ha az európai kereszténységet védő magyar nemzetőrök szolgálatot akarnak tenni Európának és a Carteri emberi jogoknak, — akkor úgy vélem, hogy azt nem az Erdélyi Világszövetség és a “Kádár Magyarország”-elleni harccal, vagy a “másik, a Caeusescu kommunizmus” védelmével bizonyíthatják be, hanem azzal, ha például kiharcolják a moldovai magyarság részére ugyanazokat a nemzeti jogokat, amelyeket “az átkos Kádár-Magyarország” ad kevés rumánjainknak, — vagy elintézik Rumániával “tizennyolcezer” moldovai magyar kicserélését, tizennyolcezer magyarországi rumánnal... de Szentmihályi Szabó Péter gyakorolt prózaíróra valló kézzel színes és eleven látomást rajzol a Varsánynemzetség mindennapjairól, a megmaradásért folytatott küzdelmükről. Műve nem csupán izgalmas kísérlet a tárgyi emlékekben és írott forrásokban szegény korszak rekonstruálására, hanem izzig-vérig szépírói munka: hitelességét nem történelmi tények igazolják (László Gyula kettős honfoglalás elmélete szerint, az Árpád magyarjai a Kárpát-medencében már javarészt magyarokat találtak, akik előttük a 670-es évek táján özönlöttek ide. — a szerk. megjegyzése.) hanem a mából a múltba vetített hősök, sorsok és a gondolatok érvényessége. Szentmihályi Szabó Péter nem modellregényt írt, nem egy tudományos hipotézis illusztrálására törekedett, hanem színes álmát akarta megeleveníteni a régmúlt korról, amelyben nagy formátumú hősök születtek, kalandos életutak keresztezték egymást, és tiszta szerelmek szövődtek — közeli a Szépirodalmi Könyvkiadó ismertetője Szentmihályi Szabó Péter Avarok Gyűrűje c. könyvéről. Varsányi-Becse avar vezér álma történelmi valóság... Álmos fia Árpád hozza el a “mogyeri népet” a Kárpát-medencében, amit eddig csak gyepűnek szántak kelet és nyugat között. így parancsolta ezt a “Világügyelő”... ' KOSSUTH 1 < ► ► BOOKSHOP i i ► ► MAGYAR TÖRTÉNELEM. < < ► ŐSTÖRTÉNET i ► és egyéb könyvek. < ► HANGLEMEZEK < ► ► Kívánságra arjeg> /éket küld < ► Cím: ► 14025 Lakota Ave., < ► ► Cleveland, Ohio 44111 i i ► Tel.: 941-0654 i SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ (BUDAPEST) MEGJELENTETTE: SZENTMIHÁLYI SZABÖ PÉTER AVAROK GYŰRŰJE C. TÖRTÉNELMI REGÉNYÉT
