Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
2. oldal «ItfVAKOkT 1980. szeptember hó Politikai és világnézeti alapon a világ különböző országait három kategóriába szokták beskatulyázni, így az első a magánkapitalista világ, élén az Egyesült Államokkal, a második az államkapitalista, vagy rossznéven nevezett, szocialista világ, élén a Szovjetúnióval, s a harmadik az előbbieknek el nem kötelezettek tábora, melynek látható feje Jugoszlávia volt, Tito vezetése alatt. Ez utóbbi csoportot az elmaradott, s igen szegény országok végtelen sora alkotja, kiket a kommunista agitáció időnként igyekszik felhasználni. Létezik azonban egy negyedik világ is, melyről nem szeretnek sokat beszélni, mert ezek a két kapitalista szélsőség között helyezkednek el, s nemzeti kultúrájuk erejére támaszkodva igyekeznek sajátos hivatásukat betölteni. Legjellegzetesebb tagjai a délamerikai földrész déli részén lévő államok, melyek csaknem mindegyike a marxista vészt csak katonai hatalommal tudta kivédeni. Ezek között is úgy Moszkva, mint Washington részére Chile jelenti a vörös posztót. Chile legnagyobb bűne, hogy a marxista Allende kormányát a katonaság 1973-ban felszámolta, s azóta is egy Katona Tanács vezeti az országot. Az egész u.n. demokratikus világ ez ellen a kis állam ellen ágál, jóllehet az elmúlt hét év alatt sikerült visszaállítani a gazdasági egyensúlyt, oly annyira, hogy még oly államok, mint Nagy Británia is, kénytelenek voltak a gazdasági bojkottot beszüntetni s normális kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni Santiagóval. Nemzetközi gazdasági szakértők szerint, Chile ma a leggyorsabban fejlődő gazdasági egység nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. A politikai pártok munkáját ugyan felfüggesztették, de a szabad szakszervezetek megengedettek, s a kommunisták legnagyobb mérgére ezért nem lehetett Chilét kizárni az Egyesült Nemzetek Munkaügyi Szervezetéből. Az á.tlag ember, s különösképp az amerikai, igen keveset tud Chiléről. Mint egy latin-amerikai államot, Nicaraquaval vagy Guatemalával próbálják összehasonlítani. A valóság azonban igen messze van. Először is tudomásul kell venni, hogy az utóbb emlegetett államok, Közép- Amerikában vannak, Délamerika az egyenlítőn túl kezdődik, s a klimabeli, etnográfiai és gazdasági különbségek egy egész más képet adnak, mint a tropikus éghajlatú, s afrikai néger bevándorlóktól igen megszínezett közép-amerikai államocskákban. Kevesen tudják, hogy Chile az egyetlen délamerikai állam, ahol nincsen fekete kisebbség. Az eredeti őslakosság az araucan indián, csak egész szűk rezervációs területen létezik. A spanyol bevándorlók mellett főleg európaiak a legszámottevőbbek s azok között is, akik a legmélyebb nyomokat hagyták az ország felépítésében, azok a németek. A régi telepesek mindenütt jó munkát végeztek, s az utódaik elkeveredve a spanyol lakossággal egy egész érdekes embertípust hoztak létre. Vallásos, szorgalmas emberek, akik a négy fajta klíma mellett megedződve nagy rátermettséggel állják meg a helyüket. Az állam felépítésében minden, ami európai eredetű: Jó, ami amerikai másolás, rossz. így az iskola rendszer tökéletes. A Világ Banknak egy, ez év június 23-i jelentése, kénytelen megállapítani, hogy Chile az egyetlen latin-amerikai ország, ahol minden gyerek iskolaköteles, az analfabétizmus ismeretlen fogalom. A katonaságot az első világháború előtt német és osztrák mintára, a tengerészetet angolra, s a légierőt amerikai mintára szervezték meg. Az 1800-as évek végén lezajlott Peru-Bolívia háború oly erős katonai tradíciókat adott a Chileieknek, hogy sokan a külföldi látogatók közül Délamerika németjeinek nevezik őket. Mindenesetre az egyéves katonai szolgálat kötelező. Ez idő alatt nemcsak fegyveres kiképzésben részesülnek az újoncok, hanem munkaszolgálatot is végeznek, mely főleg a déli tartományokban útépítésből áll. Sajnos a demokráciát az amerikaiakról másolták s így az teljes kudarcot vallott. A hatévenkénti elnök-választás és két választás között a szenátorok és képviselők választása egy teljes politikai korrupcióhoz vezetett. A politikából ügyes emberkék jó üzletet csináltak. Ezt spanyol politiquerianak mondják. Minden elnök-választás lehetőséget adott egy-egy újabb politikai csoportnak a hatalomra jutásra, mely újabb emberek újabb elhelyezkedését jelentette. így a zsákmányra éhesek össze-vissza szervezkedtek a politikai húsosfazék irányában. Ez a jelenség egyébként egész Délamerikában ismert. Ezzel magyarázható az egyébként feltétlenül szociális haladást jelentő Peron elmozdítása Argentínában, Perez Juménez Venezuelában, Rojas Pinillas Columbiában, vagy Battista Cubában. A tragédiájuk volt, hogy túl hosszú ideig voltak hatalmon. Ez idő alatt a demokráciák játékszabályai szerint már régen másoknak is lehetőséget kellett volna kapni a hatalom és a velejáró előnyök birtoklására. Ez a veszély fenn áll a pillanatnyi chilei Katona Tanács esetében is. Ezért dolgoztak ki egy újabb alkotmány-tervezetet, melynek célja, hogy valamilyen formában visszaadják a népképviselet lehetőségét s lépcsőzetesen átadják a hatalmat a civileknek. Szeptember 11-én, a katonai hatalomátvétel hetedik évfordulóján népszavazás fog dönteni, hogy elfogadják az új alkotmányt, vagy visszatérnek a régi demokratikus játékszabályokhoz, mely ugyan már bebizonyosodott, hogy anarchiához, s végső fokon egy kommunista hatalomátvételhez vezethet. Az új alkotmány értelmében, minden nyolc évben választanának elnököt, valamint szenátust és képviselőket. Politikai pártok helyett érdekképviseleti szervek küldenének jelölteket. Ha a népszavazás elfogadja az új alkotmány-tervezetet, úgy a jelenlegi elnök General Augusto Pinochet automatikusan megkezdi az első nyolcéves periódust, ugyanakkor végrehajtja az új alkotmány kidolgozott terveit. A jelenlegi kormány nagy optimizmussal néz a népszavazás elé, míg ellenfelei máris hatalmas ellenpropagandába kezdtek s a feloszlatott politikai pártok vezetői, s főleg Eduardo Frey, a volt kereszténydemokrata elnök, folytat óriási kampányt az új alkotmány elvetése érdekében. Szeptember 12-én mindenesetre megtudjuk, hogy a Negyedik világ útja járható-e, vagy szemtanúk lehetünk az emberi butaság történetének egy újabb jeleneténél. T j JÓ IDŐBEN, JŐ KEZEKBEN nyat említünk fel, de mindannyioknak köszönetét mondunk a támogatásért és jó akaratukért. Azoknak a százaknak, akik adományaikkal segítettek, külön is köszönetét mondunk, amikor nyilvánosan és egyenként nyugtázzuk a beküldött pénzeket a Székely Népben és egyes hetilapokban. Dr. Thiery Ákos és felesége voltak azok, akik elsőként hívták fel figyelmünket a bukaresti konferenciára és a románok Dácia emlékünnepélyére. A torontoi Erdélyi Baráti Kör (Gyallay-Pap Domokos, Ferentzy Tibor, Hamvas József) és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (Duska László) és a Calgaryi csoport adománya és külön gyűjtése az összes adományok egynegyedét teszik ki. Dr. Várdy Béla és felesége útján 800 amerikai és európai történész nevét és címét ismerjük. “Transylvania and the Theory of Daco —Roman—Rumanian Continuity”, kapható az Erdélyi Bizottságnál. Ára (postaköltséggel együtt) $7.00, tengerentúlra légipostával $7.50. Csekket vagy money ordert a “Committee of Transylvania, Inc." névre kiállítva, a következő címre kell küldeni: P.O.Box 3896 Rochester, NY 14610 Erdélyi Bizottság RÉTHY ANDOR: PACSIRTA Hol egykor Mátyás trónolt fényesen Hol tudomány és igazság lakott Ma árnyak járnak naplementekor Sötéten látunk minden ablakot. Nem lakja senki, aki bölcs szavával Előre vinné e hű nemzetet Hitünk, reményünk, elmúlt, elveszett . . . Hagyjuk hát hiú küzdelmet Elég volt négyszáz éven át Menjünk! Nagy és széles e világ! Keressünk máshol új hazát, Döntsünk le minden sírkeresztet S temessük be a temetőket, Vándoroljunk el messze, a nagy Atlanti óceánon át! Vigyük magunkkal hű kutyánkat S kalickában vigyünk pacsirtát. Kezdjünk a nagy prairieken újra Építni templomot, falvakat Felejtsük el, hogy régi otthonunk Nélkülünk, üresen maradt. Szántani fogjuk földeinket S aranykalászt terem a föld És kieresztjük a pacsirtát Mely itt is fiókákat költ. Üj élet fakad az űj talajon És megszokjuk az íg helyet S szabad hazában fogunk élni Börtön és szenvedés helyett Belemerülök képzeletben A nagy jövőbe-ámde mintha Egy láthatatlan kéz szorítna S egy hang a fülembe súgja: “HAZA csak egy lehet! Bárha a föld Terem is magot bőven, jobban De ha kiereszted a pacsirtát Nem marad az ott, visszaszáll onnan! Feledheti-e a barázdát A pacsirta, amelyet megszokott? Lehet-e HAZÁT elfeledni, Mely ezer évig a mienk volt? Várjunk, hisz még visszatérünk A szent, a drága rögre Várjunk-jön egy vihar, milyen még nem volt! És szabadok leszünk örökre! (Folytatás az 1. oldalról) A kéziratokat beérkezésük után szétküldtük a szerkesztő bizottság tagjainak véleményezésre. Egyébként is az egymástól távol élő, sőt egymást személyesen nem ismerő munkatársakkal való érintkezés intenzív levelezést és telefon beszélgetéseket tett szükségessé. De minden ebből származó és más, külön felmerülő nehézséget leküzdve, a kéziratok zöme 6 hónapon belül, március vége felé már nyomdában volt. Gondos, háromszori korrekcióval mindent megtettünk, hogy a sajtóhibákat a minimumra szorítsuk, és hogy a román és francia ékezetek hibátlanul legyenek nyomtatva. Végül is június első felében megkezdődött a könyv nyomtatása, mely a bekötéssel együtt két hetet vett igénybe. (Classic Printing Corp. ) A címekkel azonban bajban voltunk, mert — bár az USA-ban a Bukarestbe meghívott egyetemi tanárok nevét és címét minden nehézség nélkül már úgy szólván a kezdet kezdetén megszereztük — európai barátaink nem jártak sikerrel. így egyenesen a kongresszus francia főtitkárához fordultunk, aki azonban azt írta, hogy a jegyzék csak a román rendező bizottság elnökének, Stefan Pascu-nak van meg, egyben javasolta, hogy küldjünk példányokat a kongresszussal kapcsolatban rendezendő történelmi könyvkiállításra. (Ezt meg is tettük, de a címekért Pascunak nem írtunk.) De így is kemény munkával mintegy 500 tudósnak a címét sikerült megszerezni s így július első felében (nem kis posta költség árán) könyvünk mind az 500-nak már a kezében volt, 3-4 és 5 héttel a kongresszus kezdete előtt. Úgy érezzük, hogy a “Transylvania and the theory of Daco-Roman- Romanian continuity” kiadásával az egy évvel ezelőtt kitűzött célunkat megvalósítottuk. A 112 oldalas könyv elkészült; tartalmában tudományos szintű, külsejében tetszetős kiállítású, kifogástalan nyomású, és idejében elérte azoknak a tudósoknak a jelentékeny részét, akiknek a könyvet a kezébe akartuk adni. További postázások vannak folyamatban történészeknek, egyetemeknek, könyvtáraknak szerte a világon, továbbá mintegy 32 európai állam kormányának, az US kongresszus tagjainak, Egyesült Nemzetek delegációinak. Magyar vonalon a könyvet szeptemberben küldjük szét. Majd további példányokat küldünk a bukaresti kongresszuson ténylegesen résztvett történészek közül azoknak, akik eddig még nem kapták meg tőlünk. * * * A könyv elsősorban a szerkesztők munkájának és baráti együttműködésének a gyümölcse, de elismerés és köszönet illeti azokat a szervezeteket és egyéneket is, akik a költségek fedezésére gyűjtéseket rendeztek, adakoztak és azokat is, akik kéziratok beküldésével és címek megszerzésével sgítették a munkát. A közel 40 ismerős és ismeretlen barátunk közül, akik több vagy kevesebb segítséggel hozzájárultak munkánk sikprpViP7 itt rcsik nphá-
