Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 7 — 8. SZÁM — 1980. JÚLIUS — AUGUSZTUS a kárpátoktul le az al-dunáig I or . EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! Aid. 03 Leni SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. . (Petőfi) K i t m i t ó i t t A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA ■■■■ A MADRIDI ÉRTEKEZLET ELÉ . . . A rohanó és valósággal egymásratorlódó világpolitikai események sodrában a közvélemény látószögéből kikerülnek olyan kérdések, melyek ezelőtt két-három esztendővel, a Carter-adminisztráció hivatalbalépése utáni időben még elsőoldalas újságtémák voltak: ki beszél ma már az emberi jogokról és az évtizedek óta szovjet megszállás alatt élő népek szabadságáról. A szabad világot és elsősorban az Egyesült Államokat most más, sokkal súlyosabb problémák foglalkoztatják, melyeknek megoldása döntő lehet az érdekelt országok léte és jövője szempontjából. Mivel a világ számára ma már nem jelent szenzációt a Vasfüggöny mögötti népek többévtizedes szenvedése és mostanában semmi látványos nem történik Közép-Európában, sokan hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek az itt élő százvalahánymilliónyi ember sorsáról. Ezt tudomásul kell vennünk. Hogy pedig a kérdés ne menjen egészen feledésbe, fontos kötelesség hárul ránk: nekünk kell emlékeztetni rá minden lehető módon, otthoni véreink érdekében. Elsősorban emlékeztetnünk kell arra, hogy öt évvel ezelőtt volt egy Helsinki. 1975. aug. 1-én írták alá a finn fővárosban 35 ország képviselői az Európai Biztonsági és Együttműködési Egyezményt, mely egyrészről — a szovjet érdeknek megfelelően — véglegesítette az európai határokat, a jelenlegi status quot, de — az elnyomott népek javára — biztosította az emberi szabadságjogokat is. És a helsinki megállapodás pontjaira hivatkozva azóta már nem egyszer sarokba lehetett szorítani a kommunista diktatúrákat. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy Helsinki után két évvel, 1977 őszétől, 78 júniusáig tartottak egy belgrádi értekezletet is, mely arra volt hivatott, hogy ellenőrizze a helsinki megállapodás különböző pontjainak sorsát: betartották-e azokat az aláíró felek, vagy sem? A belgrádi konferencia — mint tudjuk — a szabad világ számára felért egy vereséggel: noha az amerikai és más nyugati delegátusok hatalmas dokumentumanyaggal utaztak Belgrádba, hogy az értekezlet elé tárják a helsinki egyezmény és az emberi szabadságjogok sorozatos megsértését, a szovjet és a csatlósországok ügyesen öszszehangolt manőverezése mindezt meghiúsította. Az emberi jogok kérdésének feszegetését jóformán még csírájában elfojtották és arról még a zárónyilatkozatban sem esett szó. Most újabb alkalom kínálkozik arra, hogy ezeket a kommunista kormányok számára oly kényes kérdéseket a szabad világ ismét szőnyegre hozza. Közeledik a helsinki egyezményt követő második “ellenőrző” értekezlet időpontja: ez év őszén, minden valószínűség szerint augusztus körül, Helsinki ötödik évfordulóján fogják megtartani azt, Madridban. Most tehát Madridra kell összpontosítani figyelmünket és mások figyelmét is: arra kell emlékeztetnünk! A mostani labilis nemzetközi helyzetben, a nagyhatalmak egyéb gondjait s az Egyesült Államok kétségbeejtő határozatlanságát ismerve (melyre most, az elnökválasztási küzdelem hajrájában előre is mérget vehetünk — inkább, mint valaha...), a madridi konferenciától sokat ugyan nem várhatunk, nem remélhetünk, de ennek ellenére mégis mindent el kell követnünk a siker érdekében. Mikor, hogyan lehet sikeres a madridi konferencia? Ha a szabad világ képviselői — elsősorban az amerikai delegátusok — kellőképpen felkészülve, meggyőző bizonyító anyaggal utazhatnak a spanyol fővárosba. Mindent meg kell tennünk tehát annak érdekében, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre arról: hányszor és miképp sértette meg a helsinki egyezményben vállalt kötelezettségeit a budapesti kormány, hogyan szolgálja ki Moszkva érdekeit? A Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége még márciusban benyújtotta az amerikai külügyminisztériumhoz gondos munkával szerkesztett kitűnő memorandumát, mely pontról pontra bizonyítja be, hogy a mai Magyarországon még a feltételei sincsenek meg a Helsinkiben lefektetett elvek megvalósulásának. És ha a teljesen moszkvai ellenőrzés alatt álló budapesti csatlóskormány egyáltalán gondolna arra, hogy a záróokmányban vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen, ez aligha sikerülhetne. Azonban még a jószándék jelei sem látszanak. A memorandum sorraveszi mindazokat a tényezőket, melyek ellentétben állnak Helsinki szellemével. A zárónyilatkozat kimondja, hogy az eláíró országok nem avatkoznak be más államok belügyeibe: Kádár János maga ismerte el a New York Times-nak adott interjújában, hogy Magyarországon 80.000 főnyi orosz hadsereg állomásozik. A helsinki zárónyilatkozat kimondja — idézi a memorandum —, hogy meg kell könnyíteni az állampolgárok szabad utazását más országokba. Ezzel szemben a magyar kormány 1978-ban új rendelettel szabályozta a külföldi utazásokat, még az addigiakhoz képest is jobban megszigorítva a nyugati útlevél megszerzésének feltételeit. Csak egyetlen példa: az új rendelet értelmében senki sem kaphat utazási engedélyt olyan külföldön élő személyhez, aki “ellenséges tevékenységet” folytat a Magyar Népköztársasággal szemben. Ezek a megkötések azokra vonatkoznak, akik a határokon belül élnek. De a külföldön élők fölött is ellenőrzést gyakorol a budapesti kormány: hiába lett valaki más ország polgára, a magyar állampolgárság kötelékéből soha nem bocsátják el. Ez azt jelenti, hogy bárhol is éljen a világon, a Népköztársaság törvényei alól soha nem vonhatja ki magát, és ha haza akar utazni látogatóba, az (Folytatás a 2. oldalon) FARKAS BERTALAN AZ ELSŐ MAGYAR ŰRHAJÓS Köszöntjük Farkas Bertalant az első magyar űrhajóst, aki 1980. május 26-án, a budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a hetedik nemzet fiaként a kilencvennegyedik emberként — megelőzve a nálunk lélekszámban, területben, gazdasági erőben hasonlíthatatlanul nagyobb országok egész sorának reménybeli űrpilótáit — elhagyta földi életünk bölcsőjét, hogy a Szojuz-36-os űrhajón képviselje hazánkat, bennünket az emberiség kétségtelenül legnagyobb vállalkozásában, a világűr felfedezésében. EGY MAGYAR ALOM BETELJESEDÉSE SZALONTAY LÁSZLÓ PROFESSZOR BESZÉDE AZ ASHLAND AKADÉMIA MAGYAR TAGOZATÁNAK MEGINDÍTÁSÁRÓL Kedves Magyar Barátaim! Eljöttem közétek, hogy hozzam az Ashland Kollégium szíves üdvözletét. Magyar szívemnek egész melegével és szeretetével köszöntőm ez ünnepélyes alkalommal magyar Véreimet. Mindig jó és örömteli érzés magyar találkozón résztvenni, ahol összedobbannak a magyar szívek, ahol építő magyar gondolatok találkoznak, ahol kéz a kézben, váll váll mellett, egy közös szent akarattal indulnak el építeni a magyar jövendőt. Szent hivatás és kötelesség minden magyar ifjúság szívében. De e tekintetben nem jutunk előre ha csak a szép szavaknál maradunk. Cselekedni kell! Azért jöttem az Ashland Kollégiumból e találkozóra, hogy meghirdessem egy magyar álomnak a megvalósítását. Mert akié az ifjúság azé a jövendő! Ashland Kollégium elhatározta egy akadémiának ez év szeptehiberében Ashlandban való felállítását Ennek a középiskolának lesz egy magyar tagozata, ahol jólképzett magyar tanítók tanítják a magyar nyelvet, a magyar történelmet, a magyar élniakarást. így kialakulhat egy értelmiségi kollégium központ, egy magyar sziget a nagy magyar Amerikában. Az Ashland Kollégium e középiskola növendékeinek minden támogatást megad. De nemcsak jó tanulási lehetőségek nyílnak meg a magyar növendékek részére, hanem jó sportolási lehetőségek is. Nyitva áll e növendékek számára a kollégium modemül felszerelt tornaterme, az uszoda, kosár- és kézilabda gyakorló terme, a tenisz és football-pálya, valamint a kollégium összes termei. Rendelkezésre áll a növendékek számára a kollégium kilenc könyvtára is. Együtt lakna egy kis magy ar tábor, ahol állandó magyar társalgás, magyar beszéd folyna, magyar irányítás mellett. Egy magyar álom beteljesedése ez az Ashland Akadémia, ahol megtöltenék a magyar ifjúság szívét, lelkét magyar történelemmel, honi ismeretekkel, magyar érzéssel, magyar lelki tulajdonokkal, ízig-vérig magyar gondolkodással. Most csak az a kérdés: tudunk-e, akarunk-e ezért az eszméért áldozatot is hozni? Miért küldjük Újainkat az Ashland Kollégium Akadémiájá-
