Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
1980. június hó «ITTVAKÜfti 11. oldal vitéz ERDÉLYI ISTVÁN: IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! 1970-ben a trianoni békediktá- azonos a Clevelandban székelő Matum 50. évfordulója alkalmából a gyár Felszabadító Bizottsággal) ad- New Yorkban működött Committee ta ki és terjesztette az alábbi térképfor the Liberation of Hungary (nem párt: TRIANON June 4th 1920 — 50 years — June 4th 1970 This is what was done with the thousand years old HUNGARY under the TREATY of TRIANON: TO CZKCII.S i T<> HKnur.i How the territory of the UNITED STATES OF AMERICA would look if she were divided with the merciless cruelty of TRIANON: cn GC £ TO CUBA Would not also her slogan he the same as that of dismembered HUNGARY? NO, NO, NEVER! Tíz év nem hosszú idő, mégis a fenti szervet már régen nem létezik, elnöke, Vigh Mihály meghalt, de azok az amerikai politikusok és vezetők közül is, akiknek akkor megküldték, sokan már szintén nem élnek, vagy teljesen visszavonultan élik öreg napjaikat. Azóta az emigráció is minden vonatkozásban úgy átalakult, hogy alig lehet ráismerni. Nem is szólva arról, hogy egyre többen vannak olyanok, akik a II. világháború után születve az iskoláikat otthon vagy idekinn végezték el és így már vajmi keveset tudnak az országcsonkító trianoni békediktátumról és amit tudnak is helytelenül és eltorzítva tudják. így ismét ránk, a történelmi Magyarországon született, legöregebb korosztályra hárul a feladat, hogy a XX. századi nemzeti tragédiánkat megpecsételő trianoni békediktátum 60. évfordulója alkalmából újból és újból felhívjuk a világ figyelmét hazánk kegyetlen megcsonkítására, az ellenünk elkövetett szörnyű igazságtalanságokra és követeljük azok megszűntetését, jóvátételét. Ehhez a harchoz ideális segédeszköz az itt közölt térképpár kissé átírt szöveggel. E térképpár felnagyított másának 1980. jún. 4-től 1981. jún. 4-ig ott kelleh'é'lenni minden magyar ünnepélyen, megmozduláson, tüntetésen; ilyen fejléces papíron kellene írni minden magyar ügyben a képviselőknek, szenátoroknak, kormányszerveknek, Fehér Háznak; ilyen levelezőlapon kellene üdvözölni amerikai barátainkat, ismerőseinket karácsonykor, húsvétkor, születésnapkor és minden más Ami minket illet — csak a vak nem látja, hogy a trianoni, majd párizsi békediktátum következtében, hogyan sorvad, pusztul a Kárpátmedence őslakos, államalkotó magyarsága, ami ellen a pánszláv-bolsevista hatalmi érdekeket szolgáló, magyarellenes otthoni rendszer helyett egyedül csak mi, szabad földön élő magyarok, emelhetjük fel a szavunkat és tiltakozhatunk. És meg is kell tennünk, ha magyarnak tartjuk magunkat. Ez nem érdem, ez kötelesség! Útmutatóul és okulásul idézem Yves de Daruvár 1969-ben Párizsban mondott beszédének záró sorait: “A világ emlékezetébe kell idézni azt is, hogy a trianoni és saint-germaini békekötések az egész Dunamedence földrajzi és történelmi törvényeit felborították, s hogy Trianonban Magyarországot szabályosan “szétmarcangolták” a győztesek önkénye szerint, akik Magyarország esetében cinikusan megszegték a népek önrendelkezési jogának sajátmagúk által kinyilatkoztatott elvét. Az akkori gyűlölettel szemben, mellyel akkor Közép-Európa népeit balkanizáiták és melynek következtében őket közben előbb Németország, majd Oroszország leigázta, a mai kor jóakaratú embereinek az a feladata, hogy Európa egységes, nemzetek feletti és szövetségi alapon álló megvalósításáért harcoljanak. E népek szovjet járom alól való felszabadítása, m^jd Európa e részének ésszerű újjárendezése minden szabad ember legfőbb gondja kell legyen . . . Közép-Európa mai állapota természetellenes és józan ésszel nem tekinthető véglegesnek. A jövőben, mihelyt eljön rá a kedvező pillanat, elengedhetetlenül szükséges lesz, hogy ott a természeti törvényeknek megfelelő egyensúlyt helyreállítsák, ami Európa szempontjából is nélkülözhetetlenül fontos. A Dunamedence egységét előbb-utóbb ilyen vagy olyan formában úgyis vissza kell állítani. A Történelem a szabad világtól a népek önrendelkezési jogát illetőleg nem jámbor nyilatkozatokat, hanem tetteket vár. Csak a kis népek természetes jogainak tiszteletbentartása és a nagy népek példás önmérséklete képezheti holnap e terület és egész Európa egységének szilárd alapját . . .” Egyre szemérmetlenebb a román propaganda alkalomkor; ilyen záróbélyegeket kellene ragasztani minden idegennek szóló levelünkre és postai küldeményünkre stb. Lehetetlen? Késő? Értelmetlen, céltalan? Semmi sem lehetetlen, semmi sem késő, semmi sem céltalan annak, aki tenni, cselekedni akar és mer. Ebben az eltömegesedett, anyagias, csak mennyiségben, számokban, képekben gondolkodó amerikai életben csak ilyen egyszerű, lényegremutató propagandával lehet eredményt elérni! Európában már a múlt évben felkészültek erre. A Körösi Csorna Sándor Társaság Európai Árpád Tagozata “Tájékoztató Szolgálat” c. időszaki közleményének 1979. évi okt.—nov.-i sz.-ban közzétett híradás szerint. Ezek a térképek Magyarország térképével párosítva nagyon alkalmasak arra, hogy a befogadó országok vezetőit, polgárait meggyőzzék a történelmi Magyarországnak a trianoni, majd a párizsi békediktátummal történt esztelen, kegyetlen megcsonkításáról és a többezeréves magyar nemzet millióinak idegen népek uralma alá kényszerítéséről. Márcsak azért is, mert alig van már Európának olyan országa, amelyiknek ne lenne így vagy úgy megoldatlan nemzetiségi kérdése. Fokozottabb mértékben áll ez az Egyesült Államokra, ahová az utolsó három évtized alatt olyan nagytömegű félvér-spanyol és ázsiai vándorolt be, hogy egyes területektől eltekintve, máris elveszítette eredeti angolszáz jellegét. (Folytatás a 10. oldalról) koznak, mint a “román nép születési bizonyítványára”. Ezekhez a 2000 éves emlékművekhez jönnek az erdélyi kastélyok, templomok és népünnepélyek, a feketetengeri üdülőhelyek, a Duna-delta-i túrák, a gyógyfürdők, sítelepek, amelyek a múlt évben 5 millió turistát vonzottak ide, ami hatalmas növekedést jelent az 1960. évi 100 ezer látogatóval szemben. Ebben az évben az idegenforgalom máris 27 százalékkal túlhaladta a tavalyit és abban reménykednek, hogy az északamerikaiak, de mások is, a Moszkvai Olimpiára menet vagy jövet Romániában is megállnak, amelyik ebben az évben ünnepli “első központi, független kormányzatának” 2050. évfordulóját . . .’’És így tovább. Hogy honnan vették ezt a varázslatos kerek számot: 2050, talán egyedül a mindentudó Ceausescu tudná megmondani, mert a történelem ilyenről eddig nem tud. De különben is a dákok szkiták voltak, a románnak kozmetikázott oláhok ősei pedig a Balkán délnyugati csücskéből keveredtek ide kereken 1200 évvel később. A Dáciát meghódító “rómaiak” közül pedig csak a magasabb rangú tisztek és a polgári közigazgatás vezetői voltak rómaiak, hiszen a légiók katonáit az akkori világ különböző tájairól toborozták össze, s így még a betelepített veteránok is csak szükségszerűen beszélték, ha egyáltalán beszélték a latint. De különben is, ha mindegyik latin nyelvtanár is lett volna, akkor sem tudta volna megtanítani latinra a dákokat, mert nem volt kit. A hosszú, véres, elkeseredett háború után alig maradt dák és aki megmaradt, összeszedték és elvitték a birodalom távoli részeibe. Tehát az úgynevezett rómaiaknak keveredni sem volt kikkel. Na és mi van a dák nyelvvel? Van-e egyetlen dák vagy dákeredetű szó is a román nyelvben? Nincs! Az tehát, hogy a román nyelv szókincsének 73 százaléka latin eredetű, a legszemérmetlenebb valótlanság, amit valaha is leírtak, ha mindjárt csak egy propaganda cikk keretében is. “Annak az elgondolásnak, hogy a dákó — románok legalább részlegesen visszamaradtak volna Dáciában, legjobban ellentmond az okiratok hallgatása. A XIII. szd.-ig sehol sem történik említés román népről, amely Dáciában lakott volna. Ez a tíz évszázados hallgatás döntő jelentőségű . . . Viszont vannak bizonyítékok a gótok, gepiták erdélyi tartózkodásáról” — írja a nem éppen magyar barát Ferdinand Lot francia professzor a “Les Invasions Barbares et le peuplement de 1 Europe” (utolsó kiadása 1942) c. munkájában, amit a versaillesi békeszerződések tudományos alátámasztására írt. C. Tagliavini bolognai olasz professzor pedig 1955-ben a Südosteuropa- Gesellschaf konferenciáján tartott előadásában megállapította, hogy a román nyelvben csak 120 ólatin szó van, a többi későbbi dalmát-olasz átvétel; maga a nép pedig romanizált illyr-trák elemekből keletkezett az albán hegyek, Dalmácia környékén. De mindennél döntőbb a román Cihac nyelvész megállapítása, miszerint a román nyelv szókincsének 45.7%-a szláv, 8.4%-a török, 7.8%-a görög, 6%-a magyar, 0.6%-a albán és csak 31.5%-a latin, s annak is a zöme újaltin eredetű. Ezzel be is lehetne fejezni. De nem, mert nincs a riporternek egyetlen olyan mondata, amit ne lehetne és kellene megcáfolni, helyreigazítani. Nem is szólva a tudatos elhallgatásról, mint Erdély 1000 évnél régibb őslakos magyarságának, megszakítás nélküli történelmének és kultúrájának meg sem említéséről, ami sokkal súlyosabb csalás, hamisítás, hazugság, mint a tételesen leírt valótlanságok. Az egészben mégis az a legszomorúbb, hogy a sajtó odáig züllött, hogy pénzért — nem kétséges, a cikk megfizetett propaganda írás — a legvadabb valótlanságokat meg lehet jelentetni az újságokban. Ez már csak azért is tragikus, mert még a “művelt” Nyugat is az eltömegesedett, kultúrbarbár átlag polgár ez alól a “kiemelkedő” politikai vezetők sem kivételek — minden gondolkodás nélkül szentírásnak tartja a nyomtatott betűt. És ezzel szemben szinte lehetetlen a védekezés. Mégis meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, mert ez a tudatos lélekmérgezés véres nemzeti tragédiákat hivatott elkendőzni, ha nem jogossá, törvényessé tenni. (v. E. /.)
