Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
4. oldal «ITTVAKOftT 1980. február hó kommunistáknak ügynökeik vannak Szlovákiában is, akárcsak Ruszinföldön, és hogy nem volna nehéz ott is elkezdeni a ‘népakarat’ felébresztését, ugyanúgy, ahogy ruszin-földön. Tudta, hogy néhány szlovák kommunista a ‘Szovjet—Szlovák Köztársaság’ eszméjével kacérkodik. Ha ránézett a hadműveleteket feltüntető térképre, láthatta, hogy míg a szövetséges csapatok még mindig a Rajna túlsó partján harcolnak, ugyanakkor a vörös hadsereg már mélyen behatolt Szlovákiába. És anélkül, hogy őt mégcsak értesíteni is szükségesnek tartották volna, a nyugati szövetségesek, bizonyos egyezményt kötöttek az oroszokkal a megszállási területeket illetőleg és ennek értelmében Csehszlovákiát a vörös hadsereg kezébe adták. Ez a tény akkor vált fájdalmasan nyilvánvalóvá, amikor az angolok és amerikaiak figyelembe sem vették a cseh és szlovák hazafiak számára fegyvereket kérő sürgős üzeneteit.” (Edward Táborsky. Benes and the Soviets. Foreign Affairs, vol. 27, No. 2,—311—313 p. Jan. 1949.) Nyugaton a két háború között még akadtak, akik nagy pénzeket öltek bele “Csehszlovákia” katonai erődítményeibe s a cseh imperialisták, midőn 1938-ban republikájukat az elnyomott népek földrengésszerű mozgással rázni kezdték, a meglévő fegyverekhez nyúlni bátortalanok AZ ISTER-GAMI OROSZLÁNOK TITKA dék. Mi tudjuk, hogy vigyáztunk erre a távoli kockázatos területre, nekünk nehéz konfliktushoz hasonlítható állandó súrlódásaink voltak Szovjet-Ukrajnával. De mi elfogadtuk, mert ezt a kérdést nem volt mód szabályozni, csak a háború után. Kárpátaljának Szovjet-Ukrajnába való bekebelezésével megdőlt a szerződés és e tényt jóváhagyta a csehszlovák parlament. Ezt összegezve, mint korábban, ugyanúgy a háború végén mi bizonyosak voltunk, hogy Csehszlovákia régi határai restaurálva lesznek.” (Hubert Ripka: Ancien ministre du gouvernement Tchécoslovaque "Le coup de Prague”— 11. p.) BENES BEISMERÉSE ‘magyar főnemeseknek, vagy magyar nemeseknek’ nevezték. Ahogyan a népnél megtaláljuk e kettős rétegződést, ugyanígy találjuk meg az ősi szokások és az ősi hagyományok terén is ezt a kettősséget. Különbség nincs a Mah-Gar ember és a Mah-Gar hagyomány kezelése között. A Nyugatról bejövő új urak, akik mostantól kezdve már “magyarok”, az ősi Mah-Gar népet éppen úgy pusztították, mint ahogy a hagyományait, jelképeit és írott tudáskincsét tűzre hányták. A Mah-Gar nép legnagyobb kincse, a mah-gar szellem diadalát hirdető rovásírás és a rovásírásos tudáskincs lett elpusztítva. A rovásírás használata be lett tiltva és a rovásírásos könyvtárak, rovásírásos hagyománykincset vivő minden írásunk a Nyugat által meggyújtott tűz martaléka lett. Így pusztult el az a 28 erős és Máté apostol nevének említésével hosszú fapálcára írt, káld evangélium is, amelyik az ősi hit templomaiban az oltár mellett volt a szögre akasztva. Erről olvasták a magyar ‘MAH’-ok (latinul: mágusok) a mindennapi igét a Mah-Gar vérrel testet öltött Názáreti Jázus tanítása szerint. A tűz elpusztította a bizonyítékokat. A lelkekben azonban tüzet gyújtani nem lehetett. Az ősi hagyományt megőrizték a szolgaságba taszított Mah-Gar jobbágyok és hosszú évszázadokon át a titkot apáról fiúra adták. De voltak a tudáskincsünknek olyan elemei is, amelyek nem rovásírás-Most nézzük, hogyan cáfolja meg főként Táborskyt, az ő mestere Benes, aki minden kertelés nélkül dönti halomra a "csehszlovák” propagandisták köntörfalazásra épített kártyavárát: Benes, a “csehszlovák” köztársaság elnöke “Mon pays tel qu’il est” címmel terjedelmes cikkben fejtette ki a brüsszeli “Europe-Amerique” című lapban “Csehszlovákia” helyzetét és politikáját a második világháborút követő Európában. Cikkében "A Szovjetunió jelenléte” alcím alatt a következőket írja Benes: “Ez a közelség megengedte az összes ukránok nemzeti egységesítését, vagyis a csehszlovákiai kárpátorosz (?) egyesülését Ukrajnával. Földrajzilag szólva a Szovjetunió tehát mostantól integráns része Közép-Európának. Csehszlovákia elvben nem szegülhetett szemben ez egyesüléssel, arra kísérletet sem tett. E tény, vagyis Ukrajna résztvétele a kárpátaljai politikai életben, eleve kizárja a Habsburgok esetleges restaurációját a szomszéd államokban, Ausztriában és Magyarországon. Ugyanez a faktor befolyással van a második problémára, egy federációra. Most, hogy a Szovjetunió területileg résztvesz Közép-Európában, lehetetlen számot nem vetni vele minden politikai problémánál, mely jelentkezik ebben a zónában. ” (Eduard Benes: Mon pays tel qu’il est. Europe-Amerique—Bruxelles—20.février, 1947. — 4. p.) Ripka francia és angol nyelveken megjelentetett könyvében arról beszél, hogy nekik mennyi súrlódásuk volt az “ukrán nacionalistákkal”. Az igazság azonban az, hogy ezt az ukrán nacionalizmust a két háború között húsz éven át éppen Benesék szították Kárpátalján a ruszin nép bekerítésére. Kárpátaljának a Szovjetunióba való süllyesztésére, ennek az aknamunkának a hordozóit ráadásul kinevezték “ukrán nacionalistáknak”. Volosint és pártját Prága szabadította Kárpátaljára. Volosin 1929. július 7-én az Ungváron megrendezett ukrán kongresszuson ezt mondta: "A ruszin nép integráns része a nagy ukrán nemzetnek. ” Ez a Volosin a prágai parlament tagja volt és hitvány politikája jutalmazásaként a “Csehszlovákiá’’-hoz csatolt színmagyar Szöllőske községben, a nagy magyar szabadsághős II. Rákóczi Ferenc szülőfalujától, Borsi községtől pár száz méternyire, magyar parasztok elől kisajátított földbirtokból, “úgynevezett” maradék birtokot kapott a ruszin nép hitvány árulója. És mit mondott az Ungvárott rendezett ukrán kongresszuson a kommunista párt delegátusa, Theodosia Pfeffer? Pontosan azt mondta, amit az előbbi beszélő Volosin: “A ruszin nép integráns része a nagy ukrán nemzetnek. ” Benes, a második világháború után megjelent könyve — "Ou vont les slaves?” — hitvallás a nagyszláv faji gondolat mellett. Benesnek a nagyszláv ideál szolgálatában végzett ügyködéséről. Benes ebben, minden leplet lehányva magáról, felfedte arcát. Neoszláv apostolként nyílt vallomást tett könyvében, hogy a ruszin népet s Kárpátalját milyen szellemi offenzíva alá vette: “Óriási rohamú munkával mi tökéletes intellektuális újjászületést vittünk iskolai, kulturális és irodalmi felszereléssel a szlovákok és a ruszinok részére Kárpátaljára. Ezt határozottan a mi eszménk nevében — hogy szlávok vagyunk — tettük. Mi megbecsültük mindig, mint első kötelességünket, a szlávok újra összeforrasztását világosan és kétértelműség nélkül, a Republikán belül, az igazságos, népies és demokratikus szlávizmust. Masaryk és én hasonlóképp többször beszéltünk nyíltan e tekintetben és cselekedtünk következetesen. ” (Eduard Benes president de la Republique Tchécoslovaque: “Ou vont les slaves?”—202. p.) A nyugati politikai és diplomáciai irodalom a második világháború után s főként a nyugati államok korábbi közép-európai diplomatáinak megjelent emlékiratai az imperializmusok harcát Kárpátalja megkaparintásáért szenzációs dokumentumokkal világítják meg s Benes hazudozó tanítványai, akik Nyugaton most mint antibolsevista emigránsokként szerepelnek. (A.I.) sál voltak írva, hanem jelképekben tündökölve közölték a nézővel az ősi hagyományt. Ilyenek voltak a templomok maguk, melyek építési formájukkal, keletre való tájolásukkal, oszlopfej díszeikkel hirdették az ősi hit és az ősi tudásnak a hatalmát. Ezekbe tartozott bele az a 14 oroszlán is, amely az esztergomi ‘Arpádházi kápolná’-nak nevezett szentély falára van festve. Miután az új hit követői és az ország új urai nem tudták a falról leégetni ezeket az erős festékkel, művésziesen odavarázsolt szimbólumokat, azt határozták el, hogy átfestik és betakarják a római hit szentjeinek a képeivel. Így is történt. Az Árpádház ősi hite szerint uralkodó rendszer legtitkosabb és az Istenhez való felemelkedésben legmagasabb szintű szentélye át lett alakítva egyszerű kápolnává, ahol a falakra festett szentek valószínűleg nem jól érezték magukat az oroszlánok hátán. Ugyanis az oroszlán neve az ősi nyelven Ur-Mah, vagy Mah-Ur. Miután Mah-nagy, hatalmas, de tudós is, így az égi oroszlán a hatalmas, tudós, nagy úr szimbóluma volt. Az ősi hit kozmológikus szemlélete az égi oroszlánt a nap házának tudta. A Nap viszont a Mag-Ura, a Mah-Ur és a Mag-Ur találkozik itt egymással. Talán legjobban megértjük ezt, az Ür Jézus szavaival, amikor azt mondta: ‘Én és az Atya egy vagyunk’, mert ahogy az égen az oroszlán csillagkép — a Mah-Ur — közvetítője és tolmácsolja annak az isteni törvénynek, amit a Nap — a Mag-Ura — sugároz a Földre — és mindarra az égitestre amelyik a Mag-Ura-nak van alárendelve (a naprendszerünk bolygóira) analógia képpen mondhatjuk azt, hogy a Nap — a Mag-Ura — az életet adó, az örökké gondoskodó, a mindenkire egyformán tündöklő és mindenkit egyformán elérő isteni gondviselésszerű jósága és szeretete azonosítható az Atyával, míg az Oroszlán csillagkép, amelyik mindezt átsugározza, mindezt közvetíti és mindezt továbbadja, azonos lehet a Fiúval. Így a Mah-Ur és a Mag-Ur tulajdonképpen egy. Nos ez a 14 Mah-Ur, a szenteket ábrázoló festék alatt majdnem ezer évig csöndesen meghúzódott. Éppen úgy mint az idegen uralom alatt nyögő Mah-gar nép, a tudás népe. Egyszer azonban megrázták magukat az ősi oroszlánok és lerázták magukról a szentelt vakolatot. Leestek a szentképek és megjelent a Mah-Ur-ak. Az utókor megtalálta az ősi hagyománykincs — szentek ábrázolásával eltemetett — elemeit. Le lettek most vakarva szépen a szentképek az ősi oroszlánokról és megfogyva bár, de törve nem, a 14 oroszlán, ezer év után is, látható az esztergomi szentély falán és ékesen hirdetik Mah-Gar ősiség diadalát. Az idegen urak mai utódai azonban folytatják a Mah-Ur-ak és az ősi hagyomány elpusztítását. Minden téren megakadályozzák ennek az ősi Mah-Gar hagyománykincs igazságának a napvilágra kerülését. Nem engedik az ősi hitre vonatkozó következtetések és igazságok közlését. Hamis adatokkal, hamis évszámokkal igyekeznek az érdeklődőket elterelni ezeknek a szimbólumoknak mélységes jelentőségétől és a magyar nép ősi tradícióinak megléteiét nemhogy hirdetnék, hanem hamis mesékkel elsorvasztják. Ezen fejtegetésünk hasonlít ahhoz az isteni akarathoz, amellyel a falrafestett oroszlánok megrázták magukat, hogy lepergett a szent vakolat. Lehullottak a hamis bálványok és Isten akaratából előjött az igazság. Ugyanígy ez az írás is az igazságot szolgálja, mert Isten akaratával történt mindannak a felismerése, ami következik és az érdemes olvasó maga is látni fogja, hogy az ősi mah-gar hagyományok világra és világosságra való hozatala nemcsak egyszerű tudományos munka, hanem egy felső isteni akaratnak az eredménye is.” mmmma * * * * TÖBB NYUGATI DEMOGRÁFUS szerint “minden második másod- Prof. Badiny Jós Ferenc legújabb könyve: AZ ISTER-GAMI OROSZ- percben születik egy kínai”, azaz, évente 16—18 millióval nő a lakosság. LÄNOK TITKA megrendelhető ($10.00) a viszonteladóknál, vagy a követ- Egy év kínai népesség-növekedése több mint Svédország, Norvégia és Finn- kező címen: ország egész lakossága. Badiny Jós Ferenc C.C. 2815 C.C. — Buenos Aires, Argentína.
