Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
ttlTTVAKOfci A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XIX. évfolyam, 1. szám 1980. JANUÁR Ára: 85 cent 1980. ESZTENDŐ ELÉ! Azokhoz szólok itt, kik zengő szép nyelvünket megőrizték még ebben a soknyelvű világban, s ha más már nem maradt közelükben ki jünk Washingtonba, úgy Clevelandból mint Kaliforniából. Itt az alkalom. Ügy az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh mint az Erdélyi ViDr. Wass Albert és felesége megértené: Istennel társalognak s távolodó emlékeikben élnek magyarul. Karácsony derült reánk újra, a szeretet kedves, szelíd ünnepe. Messzi-régi karácsonyok emlékeitől könnyesedő szemünkhöz adjon mosolyt az Ür ezen a napon, mert szeretet nélkül és mosoly nélkül fabatkát sem ér ez a megveszekedett világ. Szellemi karácsonyfáinkon gyújtsuk föl a szeretet s az emlékezés lángocskáit, hogy az önzés, gyűlölködés fagyott sivatagában legyen mi mellett melegedhessen a lelkünk. Mert karácsony után ránk szakad nyomban az ÚJ esztendő is. Számadás napja, számvetés napja. Mi rosszat tettünk? Veszekedtünk egymás között? Irigykedtünk? Széthúzást szítottunk összefogás helyett, amikor már amúgy is oly kevesen vagyunk kik magyarul kívánnánk cselekedni, kik szívünk mélyén hordozzuk még a hűség terhét, s a jövendő gondját Hazánk s Nemzetünk iránt? Tegyünk hát fogadalmat, magyarok, hogy szeretettel leszünk egymással szemben s elfeledünk hántást, sértődést. Hiszen évről-évre kevesebben vagyunk s ami még hátra van ebből az életből azt vétek lenne cívódásra pazarolni. Különösképpen most, amikor a nagy próbatételek idejét éljük. Az erdélyi magyar nemzet-tömb jövendő léte forog kockán. Mentésükre meg kell tennünk mindent, még a lehetetlent is. Nincs áldozat, túlságosan nagy, nincs fáradalom túlságosan nehéz, amikor Erdélyről van szó. Hiszen az elszakított részek magyaljainak veszte a Csonka Haza népére nézve is pótolhatatlan erőveszteséget jelent, amit elkésve jóvátenni többé nem lehet. Itt az Egyesült Államokban választások évébe léptünk újra. Ideje, hogy végre magyar képviselőt küldlágszövetség amerikai tagozata külön-külön is felhívást intéz m^jd az amerikai magyarsághoz és levél-tervezeteket is bocsújt a magyar csoportok rendelkezésére, melyekre minél több aláírást gyűjtve (nem csupán magyaroktól) befolyást gyakorolhat minden magyar csoport a maga, illetékes képviselőjére és szenátorára. Harcban állunk, melyből nincs félreáliás, visszavonulás, csupán győzelem vagy pusztulás. Pusztulni könnyű. De, aki magyar, az a győzelmet választja, még ha ina szakad belé s térdig kopik a lába, mint ősi népmeséinkben a sárkányölő, királylányt szabadító hűségeseké. Csupán a szeretet isteni erejére támaszkodva győzhetünk a gonoszság és gyűlölet fölött. Szívleljük hát meg végre a karácsony tanítását mielőtt ránkvirrad az új esztendő. Wass Albert UJ ÉVI ÜDVÖZLET AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ Főt. Dömötör Tibor az AMSz igazgatóságának elnöke Az 1980-as esztendő küszöbén az Amerikai Magyar Szövetség nevében szeretettel köszöntjük az amerikai magyarságot. — Történelmi időket élünk, amikor váratlan események váratlan és előre nem remélt fordulatokat válthatnak ki a világpolitikában. A magyarság, amely mindig hivatása magaslatán állt a harcokban és háborúkban, sohasem készült fel megfelelő formában a békére. Míg mások évtizedekkel a bekövetkezett események előtt felkészültek a váratlan és sokszor még általuk sem remélt fordulatokra, addig a magyarság váratlanul és készületlenül került szembe a bekövetkező történelmi eseményekkel és idegenek által ránk erőszakolt döntésekkel. Ezért vesztettük el az első világháború után az országot, a második világháború után a szabadságot és az 1956-os szabadságharc után a magyar feltámadás lehetőségét. Félő, hogy a hihetetlen gyorsasággal pergő világesemények újra készületlenül érnek bennünket és így ismét mások döntenek sorsunkról és jövendőnkről, megkérdezésünk nélkül és akaratunk ellenére. Feltétlenül fontos, hogy az amerikai magyarság, mely a szabad világ magyarságának legnagyobb erejét, legkiválóbb minőségét és létszámát jelenti, idejében kidolgozza a magyar terveket és mindent elkövessen azoknak végrehajtására az adott történelmi helyzetben. Elérkezett az ideje a történelmi magyar összefogásnak, céljaink összehangolásának és akaratunk kifejezésének. Az Úristen után egyedül rajtunk múlik a magyar jövendő! Meg kell tanulnunk végre, hogy idegenektől semmit sem várhatunk, csak a magunk erejére, tehetségére és akaratára építhetünk. Az 1980-as esztendő történelmi esztendő a magyarság számára. Hatvan évvel ezelőtt darabolták fel szeretett hazánkat és helyezték idegen és ellenséges uralom alá fajtánk történelmi hajtásait. Amikor a trianoni döntések jóvátételét követeljük, akkor nemcsak az elszakított magyar területekért és azoknak magyarságáért harcolunk, hanem harcolunk a jelenlegi Magyarország határain belül élő magyarság fennmaradásáért és megmentéséért is. Amikor a jelenlegi Magyarország határain belül élő magyarság szabadságáért, függetlenségéért szót emelünk, akkor önmagunk fennmaradásáért is harcolunk. Az 1980-as esztendőben mindent el kell követnünk az amerikai magyarság megerősítésére, az Amerikai Magyar Szövetség újjáépítésére és minden magyar összefogására. Félre kell tenni mindent, ami elválaszt bennünket egymástól. Minden széthúzás és minden elválasztás csak ellenségeink érdekeit szolgálja és kárára van a magyar jövendőnek. A magyar feltámadás érdekében össze kell fognunk minden magyart, fiatalt és öreget, szegényt és gazdagot, öreg amerikást és új menekültet, hazánkból érkezőket vagy az elszakított területekről kidobottat egyaránt. Csak így lesz értelme a magyar igéknek, jelentősége az amerikai magyar életnek és hivatása az Amerikai Magyar Szövetségnek. Ezekkel a gondolatokkal várjuk sorainkba az amerikai magyarságot és hisszük a magyarság javára eredményeket hozó új esztendőt. Isten áldd meg a magyart! Magyarnak lenni és maradni 1980-ban “Magyar gyöngeség, hogy másokat felértékelünk, leértékelünk ahelyett, hogy a történelmi eseményeket a maguk tárgyilagos valóságában szemlélnők, inkább saját elképzelésünk és érzelmeink szerint ítélkezünk. ” 1956. november 8. óta eszem az emigráció savanyú és édes kenyerét. Azóta sokszor felvetőtött a gondolat előttem: Megmondjam? Ne mondjam meg? Meg kell mondanom! A magyar nemzet elbírja a nem kedvező tényeket még akkor is, ha egyes magyarok nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy tudatlanság, elfogultság és mások iránt érzett pökhendiség és szolgaiság vezette a magyar nemzetet a Muhi pusztáig, Mohácsig, 1703 — 1711-ig, 1848- 1849-ig, 1867-ig, 1914-ig, 1920-ig, 1945-ig és a jelen nemzetietlen, anyagias Csonka-Magyarországig, valamint emigrációs magyarság fából vaskarikát fabrikáló törpe magyarjaihoz. A magyar nemzet házát, a Kárpátoktól az Adriáig nem szónoki nagyzolás, nem költői képzelet alkotta, hanem a magyar hősök szerezték meg örökre. Szónokaink, költőink sokszor kétségbeesetten, minden érdek nélkül, iparkodtak meggyőzni ellenségeinket, “barátainkat”, a keresztény és nem-keresztény világ lelkiismeretét, hogy kedvezően ítélje meg a magyarságot. Kárbaveszett fáradság volt és marad mindaddig, amíg mi magyarok, gyökeresen nem változtassuk meg gondolat- és érzelmi-világunkat a magyarság történelmi hivat ott ságár ól. Ma, hatvan év elteltével, mikor a két világháború “győztesei”, a “szabad” világ materialista és nihilista tömegei, a pánszlávizmusnak kommunista zakóba öltöztetett tömegei és vezetői kisajátították maguknak a jogot, igazságot, türelmet, szabadságot és minden elképzelhető jelszavat, nem tűrnek meg maguk körül senkit, aki szolgailag és minden jézusi erkölcs nélkül nem veti alá magát az ő többségű akaratuknak, akkor, nekünk magyaroknak, egy kötelességünk van: hinni abban, hogy amit a hősök megteremtettek, azt csak hősök tudják visszavenni az elkövetkezendő új-világ rendezésekor. Vannak magyarok, akik azzal érvelnek, hogy a csehek, oláhok, szerbek a magyarságra nézve veszedelmes propagandával hozták létre jelenlegi országukat. Ezek a magyarok vagy nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy minket magyarokat még a jelenlegi elesettségünkben is gyűlölnek, félnek tőlünk, irigykednek ránk mivel ők, az ellenségeink, tudják nagyon is jól, hogy a magyarságot elpusztítani, kiölni belőle a hivatottságot, a múltat, jelent és jövőt csak a magyarok saját maguk tudják megtenni. Ezért vesz erőt rajtam egy végtelen fájdalom és egy végtelen undor, mikor magyarok idegen néven emlegetik az ősi magyar városokat, testvéri szeretettről beszélnek a gyilkosainkkal kapcsolatban, utópikus álmokat kergetnek
