Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
6. oldal ÍZITTVAKÖfcT 1979. szeptember hó haszonélvezői közül kizárták a magyarokat, éppúgy a közpályákról. Az első ájulásából magához tért népünk itt is életrevalóságáról tett bizonyságot. Erős szellemi élet is indult, melynek egyik látható határköve a Vajdasági Magyar írók Antalógiája. Országgyűlési képviselőik bekerültek a belgrádi parlamentbe, a Skupsinába és nemzetiségi sérelmeinek szószólói lettek az országon belül. A magyar kormány pedig (nem úgy mint most) nemzetközi fórumok elé vitte a kisebbségi panaszokat és követelte az esztelen békeszerződés revizióját. Az olasz külpolitika, támaszt keresve a hátukra nehezedő délszláv állammal szemben, egyre fokozódó érdeklődéssel fordult Magyarország felé, aminek megkoronázása a huszas évek végén megkötött olasz — magyar baráti szerződés. Következésképpen Magyarország külpolitikai elszigeteltsége megszűnt. Ennek jelentősége éppen a jugoszláv—magyar krízis idején lett nyilvánvalóvá. A szerbek nemcsak a magyarokkal, de a többi műveltebb, történelmi nemzetiséggel sem tudtak civilizált együttélést kimunkálni. Se a macedónok, horvátok, szlovénok nem nyugodtak bele a szerb egyeduralomba, az erőszakba, a balkáni módszerekbe, melyet olyan gyilkosságok tarkítottak, mint a legendás hírű Radics és társainak meggyilkolása a belgrádi parlamentben, vagy Suffla Milán a nagy horvát történetfilozófus, a horvát —magyar együttélés apostola, akit a zágrábi utcán vertek agyon, éjnek évadján. Terrora ellenterror következett és Marseilleben, macedón és horvát merénylők áldozata lett Sándor szerb király és Barthou francia külügyminiszter. Sarajevo tehát visszalőtt, alig 20 év után! A merénylőknek illegális magyar útlevelük lévén, kritikus napok és hetek következtek a déli határon innen és túl. Jugoszlávia mozgósított ellenünk és ezerszámra dobta át védtelen magyarjainkat a határon. Ez volt trianoni Magyarország legnagyobb válsága. Bűnbakként, fegyvertelenül, szabad prédaként vártuk a felbőszített délszláv hadsereg betörését. A genfi népszövetségi tárgyalások tisztázták Magyarország csekély felelősségét, amely csak a horvát emigránsoknak adott menedékjogra és néhány útlevél jóhiszemű kiadására szorítkozott, de nem összeesküvésre. Ez utóbbi az Olaszországban élő usztasa vezetők műve volt és éppen ezért az akkori, titkos olasz —francia tárgyalások miatt az egész ügy rövidesen végétért. De nem a déli szomszéd nagy dillemája, szerb erőszak-uralom, nemzetiségi mozaik-államban. Ezen a bogos kérdésen bomlott fel Jugoszlávia a II. világháború elején. AZ ŐSI DÉLVIDÉK VISSZATÉR A magyar miniszterelnök, Teleky Pál és a külügyminiszter Csáky István, német jóváhagyással örök barátsági szerződést írt alá Belgrádban, mely a balkáni békét szolgálta volna; ezt az antikomintern paktumhoz való csatlakozás is követte rövidesen. Erre, ősi szerb szokás szerint, forradalmikatonai puccs, Pál régens herceg elkergetése, a kiskorú Péter király uralkodóvá nyilvánítása, angol szövetség keresése, szovjet garancia volt a válasz. Erre megindult a német hadigépezet. Teleky Pál öngyilkos lett és az új kormány, Bárdossy László elnöksége alatt, beavatkozás mellett döntött, hogy aztán Horthy parancsára honvédségünk birtokba vegye az ősi Délvidék egy részét, Bácskát. így, 22 éves kisebbségi életnek egyszerre vége szakadt a szerbektől visszavett területen; ismét szabad lett a vajdasági magyarság. A budapesti parlamentbe behívott képviselők között szerbek is voltak és tulajdonképpen nem is volt említésre méltó súrlódás a különböző nemzetiségek között a csetepaték elülte után, a zsabjai és újvidéki véres eseményekig. Borzalmas, igazi balkáni típusú polgárháború, testvér-harc folyt német, angol, szovjet támogatással Szerbiában. Ezek a véres hullámok átcsaptak magyar területre is; Tito beszivárgó partizánjainak orvgyilkosságait véres megtorlás követte csendőrségünk, katonaságunk részéről. Tárgyilagos, történetírói feldolgozása e sajnálatos, de háborús katonai akciónak még nincs. Túlkapás volt, amit aztán politikai és propaganda célra használtak fel, és a háború után, a Titó-féle gaz bosszúállás önigazolására. Ez a nyugati hatalmak által lovaggá ütött haramia-főnök és siserehada nem elégedett meg az úgynevezett “háborús bűnösök’’ fölötti ítélkezéssel, hanem máig sem ismert számú magyar és német meggyilkolásával vett véres revánsot. (Különben Horthy kiadatását is kérte Nürnbergből, még az 1917-es pólai matrózlázadás elfojtásának megtorlására. Ebből is látjuk, hogy milyen életmentő volt német védőőrizet kérése 1944 októberében, Horthy szempontjából!) Ezzel azonban a legújabb korba értünk. A DÉLVIDÉKI MAGYARSÁG HELYZETE Yaltában eladott Roosevelt “Uncle Joe”-nak és a párizsi béke szentesítette Magyarország második felosztását, Közép-Európa bolsevizálását! Ezzel elkezdődött a vajdaság magyar népének másodszori kisebbségi élete. Ezt a sorsot, a kezdeti bosszúálláson kívül, mégnehezebbé tette a Tito — Sztálin disputa, melynek hatása rögtön megérződött a magyarokkal való bánásmódban, vagy a szomszédsági viszonyban. Tito kétszínű szerepe az 56-os szabadságharc alatt eléggé ismert. Állást foglalt a forradalmárokkal szemben — Közvetítette Eisenhower—Dulles megnyugtató üzenetét Moszkvába, hogy az USA nem fog beavatkozni a magyarok mellett — Nagy Imrééket ténylegesen kikényszerítették Tito emberei követségükről, a lesbenálló nkv-dések kezei közé. Másrészt számtalan menekültünk, “disszidálónk” a déli határon ért szabad földre. Ma már ez sem biztonságos. Jugoszlávia tetszeleg a “harmadik út” szerepében, igyekeznek minden oldalról a hasznot zsebre tenni, segítséget elfogadni, de valójában nem kockáztathatnak semmit. Az országuk kivérzett a polgárháború alatt és ugyanabban a születési, vagy alkati gyengeségben szenved, mint trianoni elődje: nemzetiségi mozaik állam, látszat autonómiák erőszak-egység. És 20 válogatott szovjet-orosz hadosztály ugrásra készen leselkedik Magyarországon; a bulgárok pedig felvetették a macedón kérdést, persze Moszkva sugalmazására. A pillanatnyi helyzetet szemlélve, ma összes idegen megszállás alatt élő nemzettestvéreink közül a délvidékieknek van legjobb soruk. Kultúrintézményeik, iskoláik, egyházaik aránylag szabadon működnek. Színvonalas irodalmuk őrzi a szellemi örökséget és leszámítva a hivatalos propaganda írásokat, könyvkiadásuk mennyiségi és minőségi versenyképessége örömmel tölthet el minden magyart. Bátorságuk dicséretére megemlíthetjük azt, hogy Szabó Dezső könyvet adtak ki és ami példanélküli a vasfüggöny mögötti magyar életben, felemelték tiltakozó szavukat erdélyi testvéreink ügyében is! Népmozgalom szempontjából két aggasztó jelenséget látok. Az egyik az, hogy a legyilkolt, vagy kiüldözött németség helyét szerbek foglalják el és ezzel tovább romlik a népességi arány, a mi rovásunkra. A másik, a magyar kivándorlás Amerikába, amely sajnos, végleges vesztegségnek számít. Nemcsak hely feladása, de beolvadás szempontjából is. Az amerikai jólét egyéni boldogságot jelenthet, de nemzeti szempontból több, mint kétélű. A természetes szaporodás megállt, vagy negatív irányba fordul ezen a kontinensen és az erőszak nélküli felszívás veszélyesebb, mint bárhol kissebbségi sorban élő testvéreink között! Szemünk előtt olvadnak el generációk az Egyesült Államok civilizációjában, amit a történelmi Magyarország idegen megszállás alá esett területein, se Erdélyben, se Felvidéken, vagy Délvidéken nem láthatunk. Különben a vajdasági magyarok szaporodásával nincs baj; versenyképes a szláv nemzetiségekkel. Az elmondottakat összegezve, hogyan látjuk a Jövőt? Csak is egészséges Közép-Európai rendezésben. Ha kontinentális egység nem is létkérdés, a középeurópai az. És mint Ady oly szépen mondja “Építésre kész van a kövünk”. Szinte csak nekünk van készen! Több évezredes hagyományokból táplálkozó türelem és megértés más nemzetekkel szemben. Ezenkívül pedig Wesselényitől Szálasiig politikai gondolkodóink kidolgozták e kérdés elméleti alapjait: az általam már többször említett Kossuth-féle dunai konföderáció módosított, modern formája; osztrák—magyar—román tengely köré szerb, horvát, bulgár, török déli szárnnyal és északi, szlovák, rutén, cseh, lengyel, ukrán szelvénnyel, regionális szövetségekkel. Magyarországon pedig nemzetiségi béke, konnacinalizmus, egymás népi és kulturális személyiségének tiszteletben tartásával. Ne feledjük el, hogy éppen a szerbekről beszélve, Kossuth 1851-ben, török internáltsága alatt kidolgozott alkotmány-tervezetében és későbbi konföderációs elméletében nagy szerepet szánt a szerb népnek. És talán tudatosan, mert látta az orosz veszélyt. Ami azóta bekövetkezett mindenben igazolta ezt az ő korában Kassandra jóslatnak bélyegzett jövőbelátását. A változás persze csak akkor történik meg, ha az orosz medvét a kínai sárkány paralizálni tudja s a pánszlávizmus mérgét kiizzadja magából a sok jobb sorsra érdemes, kis közép-európai szláv nemzet. A kölcsönös megértés kialakítása emigrációs feladat. Szerb —magyar viszonylatban reményt adó, hogy olyan államférfijuk is van már, mint Djillas, aki 56-os magyar-rokonszenvei miatt került börtönbe. Ilyen szabad szellemű, nagybátorságú férfiak tudják a kölcsönös bizalmat helyreállítani. A dunamenti kérdés pedig, többek között, bizalom kérdése. A HSzM NAGYTANÁCS TAGJAIHOZ! Kedves Magyar Testvéreim! A HSzM legfelsőbb irányító szerve a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsa (MSzFT), a Szittyakürt hasábjain keresztül is köszönti azon Magyar Testvéreinket, akik a Jelentkezési Szelvény alapján csatlakoztak a HSzM Nagytanácsához. A Nagytanács tagjai részére a 2. számú HSzM Mozgalmi Jelentés legkésőbb 1979. október 15-én kerül postázásra. A 2. számú jelentésünk a mozgalom 1980. évi munkaprogramjával lesz kapcsolatban. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom központi vezetősége — Wass Albert írófejedelmünk és magyar testvérünk azon közlésére, hogy az Egyesült Államok igazságügy-minisztériumának gépezete “mozgásban van”, hogy koholt vádak alapján, mint “háborús bűnöst" kiszolgáltassák a kommunista Romániának (Wass Albert: Tisztázzuk a sorrendet, c. cikk, Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979. aug. 12-i szám) — megfelelő módon tájékozott, hogy megtehessük Wass Albert védelmére a megfelelő politikai és diplomáciai lépéseket. A Szittyakürt októberi számában állásfoglalásunkról részletes tájékoztatót adunk. CÍMVÁLTOZÁS! Tisztelettel jelentjük olvasóinknak, előfizetőinknek, lapterjesztőinknek és az emigrációs laptársaink szerkesztőségének, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és hivatalos lapjának, a Szittyakürtnek postafiók száma megváltozott. A HSzM és a Szittyakürt új postafiók száma: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM c/o SZITTYAKÜRT P.O.BOX 35245 PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135 A honvédség Zomborban utcai harcokat vív a csetnikekkel.
