Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

1979. december hó

«ITfVAKOfcT

3. oldal

II. János Pál pápa különkihallgatáson fogadta a Lengyel—Magyar Világszövetség elnökét

Nehéz volna az Egyesült Államok történetében olyan időpontot meghatározni, vagy olyan egyéniséget megnevezni, akinek puszta jelenléte úgy felvillanyozta az egész országot, mint II. János Pál pápáé. Mindössze hat napot töltött velünk a Szentatya, de ez a hat nap egy életre szóló élmény marad mindannyiunk számára. Az Isteni Gondviselés gondoskodott arról, hogy a Iegváltságosabb időkben Szent Péter székében egy olyan pápa üljön, aki nem fél szembeszállni a kereszténység ellenségeivel. A pápai turné egy végnélküli diadalát volt. Írországban a megbékélés magját szórta el a Szent atya és elítélte azokat, akik az anarchiát és testvér gyilkosságot politikai eszközül használnak céljaik keresztülviteléhez. New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében figyelmeztette az emberiséget arra a veszélyre, amely pusztulással fenyegeti az egyre erősebben fegyverkező világot. Bostonban a házasság intézménye mellett szállt síkra és határozottan elítélte azokat, akik a házasság szentsége helyett a házasságon kívüli együttélést választják megoldásul. A fiatalságot intette a kábítószerek használatától és az azzal járó erkölcsi zülléstől. Iowaban az amerikai szorgalom teremtette jólét és bőségből kért az ínségben élők számára. Chicagóba október 4-én, csütörtök este érkezett. A program zsúfoltsága miatt a Szentatya mindenhová egy-két órai késéssel érkezett, de ennek ellenére ragaszkodott a teljes programhoz. A városunkban több mint egy millió lengyel lakos, külsőségben és lelkiekben felkészülve, várta honfitársát a római pápát, II. János Pált. A városi adminisztráció is mindent elkövetett, hogy emlékezetessé tegye a Szentatya chicágói látogatását. A Lengyel—Magyar Világszövetség há rom személlyel képviseltette magát a Five Holy Martyrs Churchben tartott pápai misén október 5-én, péntek reggel 9-kor. Dr. Karol Ripa elnök, Mogyoróssy László főtitkár és Gönc László, az ellenőrzőbizottság elnökének személyében. Mind a három személy és családtagjaik a számukra fenntartott helyen, a művészien felépített szabadtéri oltár előtti sorban foglaltak helyet. Annak ellenére, hogy e sorok írója pár perccel hajnali 4 után érkezett a fenti helyre, a környező utcákból már ezres tömegek tódultak a templomot körülvevő tér felé. Az utcák és a lakóházak ünnepi köntösbe öltözve várták a nagy eseményt és ragyogtak a tisztaságtól. Az emberek arcán soha nem látott feszültség tükröződött. A pápai oltár egyszerű és ízléses volt. A trón viszont iparművészeti remekmű volt. Egyetlen fatönkből volt kifaragva és az Öt Vértanút ábrázolta. Az oltár felett pedig a Czestochowa-i Szőz képe a gyermekkel a karján ékeskedett. A mise kezdete előtt háromszáz tagból álló egyházi énekkar szebbnél-szebb énekekkel emelte a tömeg hangulatát. Az összes egyházi énekek, imák és könyörgések mind lengyel nyelven folytak. Reggel 7-kor a rendőrség lezárta a környező utcákat és a tömegben egyre izgatottabb lett a hangulat. Az idő hideg és nyirkos volt, de 8 óra körül a köd felszakadt és a nap előbújt a felhők mögül. A környéken lévő lengyel iskolák növendékeinek részvételével rózsafüzér ájtatosság következett. Fiúk-lányok vegyesen, kezükben egy szál rózsával mondták az “Üdvözlégy Máriát” és amikor az “Áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus”-hoz értek a kezükben lévő rózsát a mögöttük álló apácáknak adták át, akik azokat az oltár két oldalán elhelyezett vázákba tették. Mire a pápa megérkezett a felkelő nap arany palástot borított az oltárra. A feszültség most már a tetőfokra hágott, az emberek lábujjhegyre ágaskodva igyekeztek a pápát látni. A fényképező gépek kattogtak, a szemeket elöntötte a könny, az érzékenyebbje elsírta magát. A pápa kíséretével az oltárhoz vonult, m^jd a nép felé fordulva áldást osztott és megkezdődött a szent mise. Prédikációjában a Szentatya méltatta az itt élő lengyelek jelentős szerepét az Egyesült Államok politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében. Egyben arra kérte őket, hogy soha ne feledkezzenek meg az óhazáról és nemzetvédő kötelességükről. A mise végeztével a pápa

Újból megáldotta a tömeget és a sekrestye felé indult. Ekkor a pápai titkár két testőrtől kísérve dr. Ripához lépett és így szóit: “Dr. Ripa, His Holiness, the Pope, wants to see you.” A tolószékben ülő Dr. Ripa szóhoz sem tudott jutni, a két testőr máris a tolószéke mögé lépett és elindultak vele a sekrestye felé.

Néhány perc múlva Abrámowicz püspök kíséretében megjelent a pápa és mintkét kezét előre nyújtva közeledett Dr. Ripához, aki meghatottságtól remegő hangon kért bocsánatot a Szent Atyától, hogy amputált lába miatt képtelen térdre ereszkedni Őszentsége előtt. A pápa megértőén mosolygott, m^jd jobbról és balról megcsókolta Dr. Ripát és szívélyesen érdeklődött az egészsége felől. Kérte, nyugodjon meg Isten akaratában, mert akinek olyan nagy szíve van mint Dr. Ripának, az féllábbal is tudja a szabadság ügyét szolgálni. A tízperces beszélgetés során a Szentatya hangsúlyozta, hogy milyen sokra értékeli azt a munkát, amelyet a Lengyel—MaT. DOBRÄDY DÓRA:

ÉGNEK A LÁRMAFÁK

Szeptember 4-én volt 34 éve, hogy szüleimmel és bátyámmal elmenekültünk szülővárosomból, Sepsiszentgyörgyről. Azóta, sajnos szüléimét idegen föld takarja, de megígértem édesanyámnak, hogy addig nem térek vissza, amíg idegen megszállás alatt szenved Erdély.

Ha Erdélyre gondolok, már nem vagyok itt, hanem lélekben ott bolyongok az erdélyi hegyek, fenyvesek között, vagy szülővárosom utcáit rovom.

Távol hazámtól talán még jobban szeretem a bajban, kínlódásban, nehéz sorsban, kettős járom alatt élő testvéreimet. Az ő bánatuk az enyém is, ami nekik fái, nekem is fái, mert ismerem a román elrománosító, kegyetlen politikát.

Édes-bús emlékeim visszahúznak, mert igazán csak ott voltam igazán boldog. Szüleim mindent megtettek, hogy ne érezzük testvéremmel a Trianonban megcsonkított szülőföldem nyomorúságát. Magyar egyházi iskolákba járattak és megadtak mindent, hogy büszkén székely-magyarnak

érezessük magunkat . . .

A románok az “Emberi jogok” hazug jelszavával állítják, hogy mindent megadnak a romániai kisebbségnek. Közben az az igazság, hogy az elrománosító politikában elvesz a fajtánk. Műemlékeinket, a múltunkról szóló okmányokat, levéltárakat semmisítettek meg.

Az otthonjárt szemtanúk elbeszéléséből sokat tudunk meg. Az idősebb generáció még bízik Magyarországban, hogy nem hagyja Erdély magyarjait elveszni. A Magyar Népköztársaság pedig a szociális testvériség jelszavával hallgat az elcsatolt területek magyarságáról. Az idei anyanyelvi konferenciára most sem hívtak meg senkit Erdélyből, mert féltek, hogy akkor felszínre kerül nyelvük, beszédjük eltiltása, amiért a magyar kormány nem emel szót.

Ott nem fontos az anyanyelvűnk ápolása, csak a nemes valutájú országok magyarságával törődnek. — Megteszik ugyan, hogy az elcsatolt területekről évente 10 diáknak adnak ösztöndíjat az egyetemekre, de ezzel is becsapták a románok, mert magyarul beszélő románokat küldtek ki, akik be is vallották a diáktársaknak, hogy ők románok, de beszélnek magyarul is.

A Magyar Népköztársaságban ugyanakkor 30 ezer román kisebbségnek van anyanyelvi óvodája, elemije, gimnáziuma, utóbb még egyetemen tanszéket is követeltek maguknak, amit a rezsim képes megadni a szociális jó viszony érdekében.

Ugyanakkor a romániai gimnáziumok magyar tagozatain, csak minimális kiképzést kapnak a magyar diákok matematikából, fizikából,

kémiából, biológiából, nem úgy mint a románok. A fiúkat ipari munkára, a leányokat szőni, varrni tanítják. Ez a kiképzés megfelel a régi tanonciskoláknak. Az itt végzett magyar diákok, mivel ilyen kiképzésben részesülnek, ezzel a diplomával nem mehetnek az egyetemre. Arra megy ki az egész, hogy ne legyen tanult, egyetemet végzett magyarság, legalábbis csak kevés számban és ne legyen a magyarságnak tanult vezető rétege.

Azok a magyar diákok, akik román tagozatba járnak, érettségi után megpályázzák az egyetemeket. Megtörtént, hogy kitűnően végzett diákot azzal utasítottak el a mérnöki egyetemről: először szolgálja le a katonai éveit. Amikor azt leszolgálta, újra benyújtotta kérvényét az egyetemekre, míg végül a Jassy egyetemre betudott iratkozni.

Nagyon szomorú, hogy ismét “rendezés” alatt állnak a múzeumok. Erdély leghíresebb múzeuma, a “Székely Nemzeti Múzeum”, mai nevén csak “Múzeum”. Ennek magvát özv. Cserey Jánosné alsó és felső csernáti Zathureczky Emilia (rokonunk) gyűjteménye képezte, mely imecsfalvi kastélyában a családi ékszerekből, okmányokból, porcelán, fa-, vas-faragászatból állt. A gyűjteményt Vasady Gyula tanár állította össze 1875-ben. A Múzeum jellegzetes székely őstörténetére vonatkozó részét már évekkel ezelőtt lezárták a románok. Most újra “rendezés” alatt áll, ami azt jelenti, hogy az üveges szekrényekben “dák” eredetű, ásatásokból előkerült cserép edénydarabokat raknak ki. Ezeknek egyetlen

gyár Világszövetség végez a két nemzetet érintő kérdésekben. Befejezésül a Szentatya apostoli áldását adta a szövetség munkájára és mint személyes vendégét meghívta Dr. Ripát Rómába a jövő nyáron. Dr. Ripa, a Lengyel—Magyar Világszövetség ajándékaként az 1956-os Forradalom 20. évfordulójára nyomatott “Remember Hungary” című könyvet adta át a Szentatyának, aki magánkönyvtárában fogja azt elhelyezni. A pápai kihallgatás számunkra igen nagy jelentőségű, mivel a Szentatya még Rómából való elindulása előtt kijelentette, hogy mindenben aláveti magát a rendezőbizottság program tervezetének és magán-jellegű tárgyalásokban nem óhajt résztvenni. Dr. Ripa esetében azonban mégis kivételt tett.

Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy Dr. Ripán keresztül nemzeti sérelmünket olyan személy előtt tárhattuk fel, aki maga is átélte azokat és egy pillanatra sem fog tétovázni, hogy adott időben és helyen orvoslást követeljen. Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen. Sto Lat zycia papiezowi Janowi Pawle II.

Mogyoróssy László

céljuk, hogy a román történészek által hangoztatott eredetüket — mint Erdély őslakói — alátámasszák. Ezek a hamis, értéktelen múzeálisnak feltüntetett ásatási anyagokat nem engedik a nyugati szakembereknek megvizsgálni.

Az osztrák, nyugat-német, olasz, sőt még a pesti archeológiái szaklapok is kétségbe vonják dák eredetüket. A legutóbbi bécsi nemzetközi történész kongresszuson ezzel egyszerűen nevetség tárgyává lett a román delegáció.

Ok csak tovább csinálják a propagandát, mert sok tanárt neveltek ki, akik a világsajtót elárasszák a dákó —román elmélettel.

Erdélyben, a székely és magyar városokat — hogy a magyar és székely jellegét elrontsák — blokkházakkal építik be, és különböző román falvakból hozzák a lakókat ide, hogy ez által csökkentsék a magyarság arányszámát. A felelőtlen, kapkodó nagy városrendezésben megtörtént, hogy egyes háztömbök nincsenek befejezve, hiányzik a víz, vagy fűtés.

“Sepsiszentgyörgy város építészeti emlékei” címmel 1969-ben a Székely Nemzeti Múzeum — mai neve csak Múzeum — fennállásának 90. évében, a város építészeti emlékeinek számbavétele és megörökítése céllah 55 oldalas képes füzetet adtak ki román, magyar és német nyelven. Mint népi építkezés van leírva, kerülik a székely és magyar megnevezést. Kós Károly tervei alapján épült a Múzeum és a “város kapitalizmus korabeli építészeti emlékei” vannak felsorolva.

A Székely Nemzeti Múzeum ma 100 éves.

A románoknak ezekkel a románosító politikájukkal az a távoli céljuk, ha a közeljövőben Észak-Erdély elszakítására kísérlet történne, akkor ők a román lakosság nagy százalékára hivatkozhatnak. Ezért van az, hogy nem kívánatos, de megtűrt turisták a magyarországi vagy idegen országból jövő magyarok, mert ők látják a mai helyzetet.

A legújabb törvény szerint Erdélyben vagy Romániában született nyugat-német szász vagy sváb turisták ott szállhatnak meg, ahol akarnak. A magyar állampolgárok vagy máshonnan jött magyaroknak kötelező az állami szálloda, ahol mindenütt a falakban lehallgató készülék van.

Tizenöt évvel ezelőtt a nyugat-németek revánsra uszító militárista,