Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

1979. október »ITTVAKÖfcT 11. oldal “TÖRTÉNELMI VALÓTLANSÁG CSUPÁN NÉHÁNY SZÓBAN” — Tükrözi a jelenlegi román történelemhamisítás jellegét — Minél korábbi kiadás, annál érté­kesebb minden Lexikon. A német Kudurs-Lexikon legújabb kiadását 1975-ben milliók örömmel köszön­tötték. A kézilexikon 1055. oldalán nagy­értékű, igaz tudományt közöl A —Z- ig. — Míg az 1931-es kiadását így értékeli igen elmésen recenzora: “Das Buch, in dem kein einziges dummes Wort Stelet” (Az a könyv, amelyben egy buta szó sem talál­ható). — Az 1975-ös kiadásban azonban nem buta szó, hanem tör­ténelmileg még be nem bizonyított tényeket közöl, a sokat vitatott dáko­román kontinuitási elmélettel kap­csolatban. A 774. oldalán a “Rumänien” sza­kaszban ez áll: “11 Jh.Sieben bürgen von Ungarn erobert” . . . (valószínű, hogy ezt a közlést a Román Tudo­mányos Akadémia gondozásában 1975-ben kiadott történelmi kötet­ből jóhiszeműen vették át). — Valót­lan állítás, mert a magyarok meg­telepedésének időpontja a jelenlegi történeti kutatás szintjén korántsem tisztázódott. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan komoly történelmi munkákból idé­zek, amelyek a magyar honfoglalás­sal kapcsolatos megállapítások. a) Karl Bosl: “Europa im Mittel­­alter” — a 155. oldalon foglalkozik a német történész a honfoglalás és a Szt. István korabeli Magyarország­gal. — A magyar honfoglalásról így ír: “. . . die Magyaren streis sen­­durch die Uhraine an die Ostgrenze des Karolingerreiches und eroberten 895 unter Árpád Ungarn. ” Ezzel a megállapítással természe­tesen nem bizonyítható az a tény, hogy a honfoglalás, vagy Szt. István király uralkodása folyamán már a középkori Magyarország határai ki­alakultak. Több tény beszél azonban amel­lett, hogy az első ezredfordulón a magyar királyság megalakulása a középkori Európa történetében nagy esemény volt. 1. II. Sylveszter pápa Szt. István magyar királlyá koronázza. Az ezt megelőző időszakban annyira kifej­lődtek a magyar királyság gazdasági, politikai, belső adminisztrációja és kulturális élete, hogy Erdély már ekkor, mint a magyar királyság szer­ves része kapcsolódik a középkori Magyarország területéhez. — (Lásd Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Frak­­ner Vilmos, Kővári László, Szilágyi Sándor és más komoly magyar tör­ténészek munkáit.) 2. Szent István neje, Gizella — bajor hercegnő volt. 3. A X. és XI. században Magyar­­ország már számottevő politikai té­nyező Közép-Európában. K. Bosl (idem), a 176. oldalon ezt írja: “. . . Böhmen, Maehren. Slo­­vakein (Nitra), Westungarn und Westjugoslavien wurden Einflusbe­­reich und Interes senzone ostfraen­­kischer Heroschaft und westlich­römischer Kirchenmacht, die hier bald in Konkurrenz mit der bysan­­tinischen Ostkirche fraten. ” (Tehát már a X. század végén Magyar­­ország is mint érdek- és befolyási zó­nája a frank birodalomnak és a nyu­gat-európai egyházi hatalomnak, a bizánci keleti egyházzal szemben.) 4. A XI. század közepén a kievi orosz krónikás a Kárpátokat Ugor (Magyar) hegyeknek nevezte. A kievi fejedelem I. Vladimir (1015-ig ural­kodott) uralkodásának mérlegét megvonva megjegyezte: “. . . egyet­értésben és szeretetben volt az ugor (magyar) István királlyal.” (Bartha A., Akadémia Kiadó, Budapest, 150. oldal.) Mindez bizonyítja, hogy a X. szá­zadi magyarok nemcsak honfogla­lók, hanem honalapítók is voltak. Az elkövetkezendő évszázadokban XL-XII.-XIII. században a Magyar Királyság az Árpádházi királyok ko­rában, a középkori Európa számot­tevő országa — folytonos fejlődésben lévő gazdasági és politikai erejével, amelyet csak az 1241-es tatárjárás borzalmas pusztítása bénít meg IV. Béla uralkodása idején. 5. Erdélyben, már a XII. század folyamán megkezdődnek és folyta­tódnak a szászok csoportos betelepí­tése, akik nagymértékben járulnak hozzá az ipar és kereskedelem felvi­rágoztatásához. Erdélyben ebben az időben a szászok lakta területeken jelentős urbanisztikus fejlődést ér el. Brasso-Kronstadt, Nagyszeben-Her­mannstadt, Segesvár-Schösburg, Me gyes-Mediasch, Beszterce-Bistriz mindmegannyi fejlett ipari és keres­kedelmi központok, ahol fejlett vá­rosi élet virágzott, a céhrendszer és jellegzetes középkori építkezések, vá­rak, várfalak mögött. Erdély édes otthona lett (Siebenbürgen süsse Heimat) 700 év során az idetelepített több, mint százezernyi szász lakosság részére. 6. A XIII. század folyamán II. Endre magyar király, vezetője az 5. Keresztes Hadjáratnak, amelyben erdélyi, magyar, osztrák, német ke­resztes lovagok vesznek részt. 1212- ben II. Endre kiadja az “Arany Bul­lát”, amely az első magyar törvény­­könyvnek tekinthető. Bár a Bulla megerősíti a magyar nemesség ural­mát — de a jobbágyi állapot örök­lését eltörli, ami akkor a feudális törvényvilágban haladó jelleggel bír. A fentieket csak azért tartottam szükségesnek itt közölni, mint helyt­álló történelmi igazságokat és ezek­kel megcáfolni a román történészek (S. Pascu, C. Ginrescu, H. Daicovici stb.) állításait, akik munkáikban azt állítják, hogy a honalapító magya­rok a helyben talált népesség feuda­lizmusa és a nyugatról importált feu­dalizmus együttes hatása következté­ben emelkedtek a fejlettség maga­sabb szintjére. Ez tette csak lehetővé — írják a román történészek —, hogy a magyarok a XI. század köze­pétől a XIV. század elejéig fokoza­tosan csatolták Erdélyt Magyaror­szághoz ....?! Mennyi történelmi elferdítés, mily bátor történelmi hamisítási hadjá­rat! Mindez miért!? A közvélemény megtévesztése és félrevezetése szerte a világon, annak bizonyítására, Magyarország 1000 éven keresztül jogtalanul birtokolta volna Erdélyt! — Erdély történelmé­ben a rumán történetírás csak egy történeti igazságot ismert és ismer el: Trianon. — A magyar nép tragé­diájának és az erdélyi magyarság történelmének mélypontja — de a nagyromán nacionalista uralom kez­dete. Istvánfi Mária “CHARITAS TRANSILVANIAE URGET NOS!” Majd 60 év telt el azóta, hogy Tria­nonban a győztes szövetségesek aláír­ták a történelmi Magyarország “ha­lálos ítéletét”. C. A. Macartney, ne­ves angol történész: “Hungary, a short History”, 1962-ben kiadott könyvében (115 — 116. oldal) hasz­nálja a “halálos ítélet” kifejezést és véleménye szerint a “Trianoni Szer­ződés” feltételei annyira kegyetlenek voltak, hogy a 325.411 négyzetkilo­méterről 92.963 négyzetkilométer­nyire zsugorított Magyarország nem­csak lakosságának több mint 50%-át vesztette el (20.886.487 főnyi lakos­ságú országból 7.615.117 főnyi or­száglett), hanem szinte teljesen meg­bénult gazdaságilag, társadalmilag, stratégiailag. A növekvő infláció óriási arányokat öltött, s elképzelhe­tetlen nyomorba süllyesztette a né­pet. Románia hatalmas 103.093 négy­zetkilométernyi területtel és 5.257.467 főnyi lakossággal gyara­podott, melynek több, mint 50%-a magyar és németajkú lakosság! Az így alakult “nagyrománia” magyarfaló étvágya is arányosan nö­vekedett területével — és a “hai, pan la Tisa” kiáltással törtek rá az eltiport és ezer sebből vérző, védeke­zésre képtelen Magyarországra. A “szövetségesek” csak nehézségek árán tudták rábírni Romániát, hogy vonja vissza seregét Magyarország te­rületéről. Ennek a vad, fanatikus, művelet­len, a fejlődésben visszamaradt, bal­káni népnek szolgáltatták ki a “szö­vetségesek” az 1000 éves történelmi Magyarország erdélyi lakosságát. A “Versaillesi System”, a H. Ger­main, Neuilly, Trianon békeszerző­désekkel, sok nemzetiségű államokat teremtett Délkelet-Európában, a “Willson-i önrendelkezési jog” alap­ján. Az új határok között élő több milliót számláló kisebbségi tömegek­nek nem adták meg a jogot önma­gának a védelmezésére. — így a konfliktusok szűnni nem akaró lán­colatával a Dunamedencében létre­jött új államok, veszélyes tűzfészkei lettek a délkelet-európai biztonság­nak. Az új “Nagyrománia” lakossága Trianon után is, Erdélyben és a Bánságban — több millióra emel­kedő kisebb-nagyobb nemzetiségű tömbökben élt, mint a magyarok, szászok, svábok —, akik az új hata­lommal veszélyeztetve látták nemze­tiségi létüket és autonómiát köve­teltek. Az angol —amerikai —francia győzteseknek “Új Európát” teremtő politikája teljes csődöt mondott. — Ezért a Népszövetség keretében “ki­sebbségvédő”, nemzetközi ellenőrző joggal rendelkező “szerződést” kötött Közép- és Délkelet-Európa új álla­maival. A két világháború közötti esemé­nyek azonban bebizonyították, hogy e szerződésnek a gyakorlatban nincs eredménye. Romániában, ahol már néhány hónap múltán diktatórikus rendszer lépett életbe, nacionalista, fasiszta, zsidó-ellenes erőkkel az élén — a ki­sebbségeket védő jogok, csak papí­ron léteztek. Alnok, nagyképű szó­lamokkal, művészi képmutatással játszották ki a kisebbségi tömegek törvényes jogait. A bécsi döntés 1940. augusztus 30-án, Erdély 2/5 részét Magyaror­szágnak visszaadta — azonban ez a szerencsésnek látszó fordulat is ve­szélyt jelentett Magyarországra, mert a német hadsereg orosz-ellenes 700 éve említik okmányok először Dicsőszentmártont, amit ma romá­nul Tirnaveninek neveznek. A ma 26.000 lakosú városban már a ro­mán uralom előtti időben nitrogén­gyár működött. Azóta egyéb ipar­ágakkal Dicsőszentmártont ipari vá­rossá fejlesztették. Az évforduló al­kalmából Ceausescu elnök a Munka­érdemrend I. fokozatát adományoz­ta a városnak és hosszú üdvözlőtáv­iratot küldött, amit egy, ez alkalom­ra összehívott népgyűlésen olvastak fel. (Sem az üdvözlő táviratban, sem a népgyűlésen nem volt említés ar­ról, hogy a hivatkozott okmányt ki, mikor állította ki. Az okmány IV. László uralkodásának idejére esik. Egyetlen szó sem esett erről, hogy Dicsőszentmárton magyar város volt — a felszólalók közt egyetlen ma­gyar, Péter József kórházi főorvos volt.) * * * “A Szkiták Erdélyben" címen Ferenczy István kolozsvári régész írt tanulmányt a bukaresti “A Hét” cí­mű folyóiratban. Részletek a cikk­ből: “A hazai őstörténetkutatásnak egyik vajúdó ügye a Kr.e. VI. szá­zadban Erdélyben betelepedett szki­ták kérdése. Az elmúlt két évtized­ben végrehajtott rendszeres és gon­dos régészeti ásatások révén nap­fényre jutott félszáznyi erdélyi szkita temető és több mint 250 szkita sír tanúvallomása megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a szkita nép nagy tömegben élt Erdély földjén a Kr.e. VI. századtól kezdve. A Kr.e. VII­­VI. évszázad fordulóján Moldván és a keleti Kárpátok szorosain át nyo­multak be Erdély földjére, minde­támadása Magyarországot Német­ország mellett, háborúba sodorta. Németország a második világhábo­rút elvesztette és Magyarországot az 1947. február 10-i békeszerződés hivatalosan — a trianoni határok közé szorította. — Ezután követke­zett Rákosi, Gerő véres diktatúrájá­nak szörnyű évei, amit elsöpört 1956! E hősi forradalom küzdelmei — újra fiatal életüket feláldozó hősi halot­takat hagytak maguk után. Ennek ellenére, ha elfogulatlan történész szemléli a mai Magyarország helyze­tét — megállapíthatja, hogy az utóbbi két évtizedben új erőre ka­pott a kis ország. Amíg nem késő — össze kell fog­junk mindannyian Magyarország­ban és az eltiport Erdélyben élő ma­gyarok, a nagyvilágban szétszórt ma­gyarokkal: nemzeti-, emberi-, törté­nelmi jogaink megvédéséért, a tria­noni “halálos ítélet” ellen! — /. M. nekelőtt a Maros, Küküllők, Kis- Szamos és a Sajó-menti tájakra. Mintegy másfél évszázadig éltek itt törzsi kötelékben. Szervesen beletar­toztak az egész Előázsiára, Észak­­kelet-Afrikára, sőt Délkelet-Európá­­ra is kiterjedt hatalmas szkita törzs­­szövetségbe. Több, egymást követő törzsszövetségről tudunk a Káspi tótól keletre, illetőleg a Kaukázuson túli területeken. LÉLEKHARANGOK OKTÓBER HUSZONHARMADIKÄN Megjöttünk Uram. Nagy Budapestről jó pár ezren. Ember nem halt meg nálunknál szebben. A szép Hazánkért . . . sok srác, siheder . . . Testünk odalenn szanaszét hever. A Széna tértől Szibériáig kínoztak, öltek minket azért, mert Magyarok azért, mert Szabadok akartunk lenni és Feléd menni Óh Te SZABADSÁG . .. — mit kezed Uram szívünkbe hintett. Keveset éltünk. Most Hozzád értünk s izzó leikeink körül vesznek s kérnek — Jó Uram — ne nézd tétlenül azt, mit Népünkkel ott lent tesznek. Mi a kevéssel is beéljük. Adj a kezünkbe pár Isten-Nyilat . . . s mi rendet teremtünk lent percek alatt. HÍREK ÉRDÉL YBŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom