Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
1979. október «ITTVAKÖfcT 3. oldal ROMÁNIA CIONISTA SEGÍTSÉGGEL AKARJA MEGDÖNTENI A MAGYAR EMIGRÁCIÓ ERDÉLYÉRT FOLYÓ KÜZDELMÉT * KILENCVEN MAGYART AKARNAK ELÍTÉLNI, MINT HÁBORÜS BŰNÖST * WASS ALBERTET VÁDOLJÁK ROMÁN NÉPBÍRÓSÁGI ADATOKKAL * ÖSSZEESKÜVÉS AZ ERDÉLYÉRT KÜZDŐ MAGYARSÁG ELLEN Napról napra jobban kirajzolódik az az összeesküvés, mely az ERDÉLYI MAGYARSÁG felszámolását tűzte ki programjául. Mozgalmunknak többször volt alkalma meggyőződni arról, az elmúlt év folyamán, hogy az Egyesült Államok kormánya leírta az erdélyi magyarságot és a Magyar Népköztársaság kormánya hallgatólagos beleegyezését adta a román beolvasztási folyamathoz. A SZITTYAKÜRT olvasótáborának is alkalma volt tudomást szerezni azokról a heves vitákról, melyet mozgalmunk képviselete vívott az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsa előtt. Az egész emigráció előtt ismeretes az a küzdelem, melyet a HSzM a kenti egyetemen vitt véghez a történelemhamisító román professzorok ellen. A FIGHTER erdélyi számát pedig nemcsak az emigráció, de az amerikai kongreszszus képviselői, az ENSz delegátusai, külföldi követségek és politikusok a világ különböző részein megdöbbenéssel olvasták. Mozgalmunkon kívül a különböző Erdélyért küzdő emigrációs szervezetek, kulturális csoportok ugyancsak kivették részüket ebben a harcban. Mindezek az akciók már magában nyomasztó hatással nehezedtek a román kormány nemzetgyilkos politikájára. Mégis talán az az elvetett malomkő, mely teljesen megvadította a román kormányt, az a Hungária Szabadságharcos Mozgalom szereplése volt az Egyesült Nemzetek előtt, ahol a világ közvéleményének jutott tudomására a román kormány magyar-ellenes politikája. Ugyancsak ez volt az az alkalom, amikor a Magyar Népköztársaság kormánya leleplezte saját magyarellenes politikáját azzal a nyolcoldalas memorandummal, melyet széj jel osztott a diplomaták között. Ez volt az a Memorandum, melyben a Magyar Népköztársaság Kormánya elítélte a területrendezési kérdést, melyben megtagadta az erdélyi magyarság emberi jogait, melyben lefasisztázta mindazokat a magyarokat, akik Erdélyért szót emelnek. Ez volt az a Memorandum, mely lovat adott a soviniszta román kormány alá, hogy cionista segítséggel elhallgattassa a nemzeti magyar emigráció hangját. — Míg otthon Illyés Gyula, Csóri Sándor és még néhány öntudatos magyar író a kockázatokat vállalva, vért verejtékezve küzd minden leírt betűért mely az erdélyi magyarság ügyét szolgálja, addig itt az emigrációban a román kormány cionista segítséggel, Budapest jóváhagyásával azon erőlködik, hogy belefojtsa a szót Wass Albertba, akinek csak az a bűne, hogy ki meri mondani: “ADJÁTOK VISZSZA A HEGYEIMET!” Miután a román jellem orvtámadásban és hazugságban nyilvánul meg, így ismét hazug koholmányokkal és cionista üdvhadsereggel akarják megmenteni Erdély feletti uralmukat. A román—cionista együttműködésre újabb fényt derített a Fort Lauderdale News, augusztus 29, 30 és 31-én megjelent cikksorozata, melynek központjában Wass Albert áll. A cikksorozat nyíltan vádolja Wass Albertet, 89 meg nem nevezett magyar állítólagos “háborús bűnöst”, a Nyilaskeresztes Pártot és Szálasi Ferencet. A hírlap azt már elfelejti megemlíteni, hogy több ártatlan magyart végeztek ki a kommunista népbíróságok 1945 után, mint a többi nemzetek együttvéve, hogy Magyarországon megmenekültek a zsidók és kevesebbet szenvedtek, mint maga a magyar nép. A Fort Lauderdale News újságírója Dan Christensen három részes cikksorozatban elemzi Wass Albert ellen felsorolt vádakat a “Convicted of WW II War Crimes, Ocala Retiree is Probed by U.S. cím alatt. A cikk szerint a román népbíróság 1946-ban halálra ítélte Wass Albertet, mint háborús bűnöst. A román kommunista bíróság azzal vádolta Wass Albertet, hogy felizgatta a magyar honvédeket, hogy öljenek meg négy román civilt, melyre 1940. szeptember 23-án sor került a Sucutard nevű községben, továbbá elősegítette a meggyilkolását legalább még két másik egyénnek, akik közül az egyik egy pap volt. Wass Albert nem tagadta, hogy a román kommunisták halálra ítélték, de semmiféle gyilkosságról nem tud, amivel vádolták. Az újság szerint Wass Albert kijelentette, hogy ő egy cionista-román összeesküvésnek az áldozata. Wass Albert ügye jelenleg az Igazságügyi Minisztérium (Department of Justice) speciális osztaga (Special Task Force) által kivizsgálás alatt van és a nyomozó osztály ügyvédei azon fáradoznak, hogy kikutassák, hogy tagja volt-e a Nyilaskeresztes Párt-nak. Ha megfelelő bizonyítékot tudnak összegyűjteni a nyomozók, akkor Wass Albert állampolgárságát bíróságilag fogják visszavonni — írja a lap. Az Igazságügyi Minisztérium nyo mozója az elmúlt nyáron néhány hetet töltött Romániában, hogy adatokat gyűjtsön Wass Albertról és Valerian Trifa román vasgárdistáról, aki a Michigan Államban lévő Román Orthodox egyház vezetője. Nicolae Badea a washingtoni román követség első titkára azt mondotta, hogy kormánya szívesen átvenné Wass Albertet, ha az Egyesült Államokból deportálnák. “Ő egy bűnöző, akit 1946-ban halálra ítéltek! Ö felelősségre lesz vonva bűneiért. Az ő cselekedeteire nincs védelem” — mondotta Badea. Wass Albert őszinte válaszában kifejtette a sajtónak, hogy mindezekről ő nem is hallott, mégkevésbé valami köze lenne hozzá. Amikor ezek az állítólagos gyilkosságok történtek, még Sucutard közelében sem volt, hanem a Kolozsvár környéki hegyekben, mint erdőmérnök dolgozott. A román bírósági dokumentumok szerint, melyet a Fort Lauderdale News négy hónapig tartó kivizsgálása alatt megszerzett, 1946. március 13-án a román népbíróság 22 embert ítélt halálra, akik között volt Wass Albert és Édesapja. Wass Albertet ugyancsak vádolják, hogy ő volt a kezdeményezője a Bujor család gyilkosságának is, aki a Murensi de Campie falu papja volt. Habár a dokumentumok nem pontosak, hogy hány ember lett meggyilkolva — írja a lap —, a feljegyzés kettőről tesz említést, egy papról és egy szolgálóról, de az időpont nincs megnevezve. A gyilkosságok “mind tények” — írja a román népbírósági dokumentum —, melyek halálbüntetést vonnak maguk után. A hírlap beismeri, hogy Wass Albert ellen felhozott vádakat komplikálják a politikai és nemzetiségi körülmények és a határváltozások, melyek a háború alatt és után történtek. Továbbá komplikálja a helyzetet még a politikai-klíma, mely a háború utáni bíráskodásokat jellemezte. Wass Albert többször felhívta a hatóságok figyelmét, hogy a román kommunisták koholt vádakkal akar ják behálózni, mert ő nemzeti magyar érzelmű és hosszú évek óta nyíltan előljár az erdélyi magyarság védelmében, mint az Erdélyi Világszövetség elnöke. Wass Albert kijelentette, hogy különböző forrásokból tudomására jutott, hogy a New York-i cionista csoport és a román kormány között egy megegyezés van, amennyiben őt kiacfják a román kormánynak, Románia 15.000 zsidónak ad kivándorlási vízumot. Eugene Theroff, az Igazságügyi Minisztérium kivizsgálási csoportjának ügyvédje azt mondotta, hogy Wass Albert neve szerepel azon a listán, mely kétszáz egyént nevez meg, mint gyanúsított “háborús bűnöst”, akik az Egyesült Államokban laknak. A listát eredetileg az Emigrációs Szervezet állította össze, de ez év elején a kivizsgáló csoport vette át, hogy lenyomozza ezeket az egyéneket. A múltban sok vád érte az Emigrációs Szervezetet, hogy nem járt el a “háborús bűnösök” ügyében. Ezek között a legélesebb kritikus, Elizabeth Holtzman New York állami képviselőnő volt, aki szerint az Emigrációs Szervezet félszívvel, kevés anyagi támogatással és szervezetlenül kezelte az ügyet. “Mi most vizsgáljuk a Wass-aktát, hogy meghatározzuk, hogy van-e elég bizonyíték ellene ahhoz, hogy eljárást indítsunk ellene, avagy nincs alapja az egésznek” — mondotta az Igazságügyi Minisztérium megbízottja. “Ami a Wassról van, az vázlatos”, de hozzátette: “ahhoz nem fér kétség, hogy halálra volt ítélve, gyilkosságok miatt”. Az Igazságügyi Minisztérium egy másik hivatalnoka szerint, az ügy Wass állampolgárságának visszavonásához “gyenge alapon áll”. Ennek fő oka, hogy nincsenek élő tanúk. Néhány lehető tanúra ugyan találtak Izraelben, de ezek nem tudták pozitívan megnevezni Wasst. Egy másik igazságügyi megbizott azonban kijelentette, hogy törvényileg nem szükségszerű az élő tanú a háborús bűnnel gyanúsított ügyében. “A tanúk csak egy plusznak számítanak. Ezt bizonyította az ötödik körzeti bírósági ügy a Federenko-ügy, mely demonstrálta, hogy csupán azt kell bebizonyítani, hogy csalárd úton jött be az országba, hogy nem hozott nyilvánosságra egy olyan tárgyi tényt, mely kizárta volna, ha köztudomásra kerül” — mondotta a megbízott. Több forrás tudomására hozta a Fort Lauderdale Newsnak, hogy a kormánynak jó ideje tudomása van Wassról és a kezdeti kivizsgálások az ő háború alatti aktivitásának kérdésében csak most kezdődnek. Az igazságügyi minisztérium szerint Wass Albert állampolgársága visszavonható pusztán morális alapon, ha tényleg ő szorgalmazta a gyilkosságokat, ha hazudott, hogy nem volt tagja a náci pártnak, vagy annak magyar formájának, a Nyilaskeresztes Pártnak. Wass Albert ismételten kijelentette, hogy soha nem volt tagja semmilyen fasiszta gyülekezetnek. “Miután a németek hitleristák és nácik voltak, így ti minket is náciknak neveztetek. Mi nem voltunk nácik. Mi a hazánkért harcoltunk. Mi egyben biztosak voltunk, ha az oroszok jönnek be hazánkba, mindennek vége. És pontosan ez történt. Az egyetlen politikai hovátartozásom az életem folyamán az volt, hogy az Erdélyi Magyar Párthoz tartoztam” — idézi a lap Wass Albertet. Ennek ellenére kérdések merülnek fel Wass politikai kapcsolatai terén. Egy forrás szerint Wass Albert emigrációs aktájában az áll, hogy a hivatalt élénken érdekelte, hogy Wass tagja lehetett-e a Nyilaskeresztes Pártnak. A Nyilaskeresztes Párt, az Emigrációs Szervezet tiltott listáján szerepelt, ami annyit jelentett, hogy aki ennek a pártnak a tagja volt nem jöhetett ebbe az országba. Továbbá, az a nyomda, melyet Wass kontrolál, néhány könyvet hozott ki olyan személyektől, akik szimpatizáltak a Nyilaskeresztes Párttal. Az ötvenes években az Emigrációs Szervezet egy kivizsgálást kérelmezett Wassal szemben, felforgató tevékenységgel gyanúsítva. Ez a határozat egy emigrációs hivatalnok 1953-ban Európában kelt levelére volt alapítva. Ez a kivizsgálás látszólag semmit sem eredményezett, ha egyáltalán kivitelezésre került. “A kormány hivatalnoka, aki írta a levelet, egy kivizsgálással foglalkozott, amit nem fejezett be és nem tudta ki fejezte be, de abban az időben egy DP egyén, akinek a nevére nem emlékezett azt mondotta, hogy ő tudna egy névsort szerezni a magyar Nyilaskeresztes Párt tagjairól.” A forrás a levélből idézett: “Miután a szervezet a tiltott listánkon szerepelt és a magyar megfelelője volt a német Náci Pártnak, engem érdekelt és biztattam, hogy szerezze meg a névsort. Ö azt mondotta, hogy a listát a magyar kormány volt tagja kicsempészte Magyarországról. Én beadtam a listát a kémszolgálatnak (CIA) minden más anyaggal, amit meg tudtam szerezni a besúgómtól. Ahogy emlékszem, a lista nagyon hosszú volt, és az
