Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
1979. július—augusztus hó «ITtVAKOltT 3. oldal DR. NOVOTNY ELEMÉR-. SUMER — MAGYAR A nemzetközi tudomány minden ágazatában — időnként — felmerülnek olyan kérdések, amelyeket a tudósok — évtizedeken, sőt évszázadokon át — a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak megoldani. Idők múltával azonban a kitartó kutatás oly döntő tényeket hoz napvilágra, amelyek az egész problématikát reflektor-fénybe helyezik, s így a sokat vitatott kérdések könnyűszerrel — szinte maguktól — megoldódnak. Több mint egy évszázadon át, ilyen megoldatlan kérdése volt a nemzetközi tudománynak: az ősi és titokzatos sumer nép rokonságának problémája. Tudjuk, hogy a világ első történelmi népe: a sumer nép volt. Ez az ősi nép helyezte az emberiség közös asztalára az emberi kultúra és civilizáció — első — zsenge gyümölcseit. A képírásból kifejlesztett — és igen bonyolult sumer ékírás csodálatos megfejtése után — a világ nyelvészei előtt — fokozatosan — feltárult az ősi sumer nyelv — teljes gazdagságában. Miután a nyelvészek úgy találták, hogy a feltárt sumer nyelv, úgy szókincsbelileg (lexikálisán), mint nyelvtanilag (grammatikailag) megbízható alapot szolgáltat a nyelvösszehasonlításhoz, teljes erővel hozzáláttak a nyelvrokonosításhoz. Egybevették a sumer nyelvet a világ úgyszólván összes élő és holt nyelvével (főleg nyelvcsaládokkal). A rokonosltási kísérletek azonban — mint azt az idevágó szakirodalom leszögezi — kivétel nélkül meddőek maradtak, vagyis megállapították, hogy a sumer nyelv semmiféle más nyelvvel nem áll rokoni kapcsolatban! Vajon mi volt az oka ennek az eredménytelenségnek? Fő okát én abban látom, hogy a szaktudósok a sumer nyelvet holt nyelvnek tekintették — következésképpen nem fejlődésében és nem nyelvtörténeti alapon vizsgálták. Holott, mint látni fogjuk, a sumer ma is élő nyelv! Hibás volt az a — kiinduló pontul használt — hipotézis is, hogy a sumerok — nem hagyták el hazájukat, hanem ott maradtak és fokozatosan beolvadtak a környező sémi népekbe. A tudomány nem alapulhat hipotéziseken — hanem csak tényeken. “Facta loquntur” — mondja a latin. Valóban a tények mindennél ékesebben beszélnek. De vajon vannak-e — ezeknek a hipotéziseknek ellentmondó tények? Igen, vannak! Több, mint másfél évtizede foglalkozom a sumer-magyar kapcsolatok kérdésével. Előzetes tanulmányok után 1963. évben egy közel 300 oldalas tanulmányt készítettem: “A magyarok sumer eredetéről”. 1964-ben ezt bemutattam a MTA Nyelvtudományi Intézetnek és kértem a publikáció engedélyezését. A finnugor rokonság bűvöletében élő nyelvészeink azonban ehhez nem járultak hozzá, mert hisz’ a finnugor rokonság már bebizonyított s minden ellenkező álláspont: tudománytalan! Ennek ellenére én tovább folytattam tudományos kutatásomat — továbbra is fenntartva eredeti álláspontomat. Cikkekben és rövidebb tanulmányokban kíséreltem meg — alaptételem további bizonyítását, de az illetékes szerkesztők és illetékes körök — “dicséretükre legyen mondva”, rendre elutasították dolgozataim közzétételét. Ez a szemlélet a tudomány szempontjából felette káros és persze helyre nem hozható időveszteséget is jelent. Eddigi eredményeimet közölve, levelezést folytattam Sz. P. Tolsztov professzorral, a közép-ázsiai (kumarizmi —chorezmi) régészeti expedíció vezetőjével illetve I. M. Djakonov professzorral, a leningrádi Kelet-Ázsiai Intézet igazgatójával, akik a sumer-magyar rokonság lehetőségét elismerték. Fordulópontot jelentett a sumer-magyar kutatás történetében — a XI. XII. századbeli magyar nyelvemlékek — összehasonlító vizsgálata. 1968-ban arra a — magamat is megdöbbentő — felfedezésre jutottam, hogy a latinnyelvű: “Tihanyi Apátság Alapítólevelének” (1055) “magyar szórványai” — egytől-egyig — sumer szövegek, persze fejlesztett formában. Ugyancsak sumer mondatokat (szövegeket) állapítottam meg a többi nyelvemlékeinkben is. (I. Andráskori ima, Halotti beszéd stb.) Mindezek meggyőző és kötelező erejű bizonyítékai annak, hogy a sumer nyelv nem holt nyelv, hanem élő nyelv — és ma is él, a “magyar” nyelvben, aminek sumer equivalense: Mah-gar-ri— Magasztos (isten) gyermekei, vagy régiesen, Muh-ger-ri— Mogeri (Anonymusznál: moger). De nemcsak régi nyelvemlékeink, hanem — láncolatban — ezeréves földrajzi neveink is — olyan tényeket tárnak elénk, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják nyelvünk és népünk sumer eredetét. Ezek között első helyen kell említenem a sumerek legrégibb nép nevét: Ke-en-ger (Ki-in-gir-ra) —Ki-en (isten) gyermekei. 1171-ben: Kengerek vagy más változatban Ka-an-gar-es — 1055-ben: Kangrez. Bizonyságtételül felidézzük a sumer “Panteon” főbb isteneit, akiknek nevei nemcsak nyelvemlékeinkben, de földrajzi neveinkben is meg vannak örökítve. Az Égúrnője-. In-an-na vagy Nana-Istár: Nana község, — Ister-folyó. A természet és tavasz istene: Du-mu-zi: (régi: Dimisi) ma Dömös község. A levegő-ég istene — a sumerek nemzeti istene: LtY-en-(En-lil): Lille, Lelle, Lüle Helységnevek. Ugyanez más néven: Bél— Bél, Pél stb. In-ki— teremtő isten —In-ke puszta. Ud (utu) napisten — Ud-sa — fényes (kegyes) napisten— Ocsa vagy Ácsa helységek. Zu-en—holdisten—, (régi Zu-in, Zu-un) -ma: Szőny község. Felvonultathatjuk a sumer királyok neveit is, mint döntő bizonyítékokat: Mes-si-il-im— Meszlény és Wesselény községek. Ma-ar-zal— Marczali községnév — (sumer “kesbeli” királyok!) — Ep-hur-ges — Eperjes város. Idi-il-im — mari-i király —Edéiény község. Különösen fontos az utolsó III. úr-i dinasztia királyainak neve. Bur-zu-en: Börzsöny, Berzseny, Gimil-sin: régi Gemelsen, ma Gyümölcsény, Ib-zu-en — Ebszöny község, majd telepnév. Ezek a nevek viszont — fényesen bizonyítják, hogy itt a Kárpátmedencében — ugyanaz a nép van jelen, amely i.e. harmadik évezredben — ezeket az isteneket imádta s ezeket az uralkodókat tekintette Lu-gal-jának (királyának), illetve pat-e-si-jének (papi fejedelmének) — vagyis a sumer nép, illetve annak ivadékai. Egyébként a “lu-gal”szó az I. Andráskori imában (1046/1047) fordul elő, a “pat-e-zi”-nek megfelelő “pata-mu-igi-zi”—“néven nevezett kegyes (igaz) úr” pedig “putu-wu-eje-ze” formában — a Tihanyi Alapítólevélben (1055) található — mint fejedelmi méltóság név. Tanulmányaimban bebizonyítottam, hogy Magyarország első fejedelmének: “Almus”-nak neve sumer név. Ugyancsak sumer név a családfájához tartozó fejedelmi személyek: Enedubéliani, Emese és Ügek neve is. Az “Emesi” szó sumer prototípusa: eme-si —kegyes anya. Eme— anya si, su, sa (sag-ból) —kegyes, tiszta, fényes. A Deimel szerint “emes’’—papnő, főpapnő. Ez összhangban áll a szószerinti fordításommal. Ilyen értelemben ez a szavunk kiveszett. Megtalálható azonban az “emse” szó “anya- vagy nőstény sertés” jelentéssel. Kangrez via. Amint a latin szöveg megjelöli, az útnév, egyben birtokhatár. Itt is kiesett a második magánhangzó, az “a”, a “z” véghangzó előzménye: “s”. Olvasata tehát: Kangares. A sumerológia úttörői megállapították, hogy a sumer nép legrégibb neve: Ki-in-gir, Ke-en-ger(Oppert, Delitzsch stb.). Ki-in vagy Ke-en (In-ki, En-ki) istennév. Jelentése: Alsó világ (Ki) föld és vizek ura. Egyébként ő a sumerok teremtő istene, az isteni triász harmadik tagja. Gir, Ger, vagy Gar— gyermek, nemzett (F. Delitzsch “teremtmény”-nek fordítja). Jelentése tehát: Ki-en (isten) gyermeke. A “ke-en-ger” mélyhangú változata a “gar”-hoz igazodó előreható illeszkedéssel: Ka-an-gar. A továbbiakban tudni kell, hogy a sumer nyelv a többes számot kétféleképpen képezte: vagy az “es” (ez gyakoribb), vagy a “ke” (ge-ből — ez a ritkább) többes jellel; mindkét szó jelentése: sok. Ehhez képest a “Ka-an-gar” többes száma: Ka-an-gar-es. Megkaptuk tehát a “Kangrez” név eredeti alakját. Az oklevelekben előforduló “Kangrez—Ka-an-gar-es-via” azt jelenti tehát, hogy a sumerek vagyis magyarok útja. A “ke-en-ger” többes száma: Ke-en-ger-eke (vagy Ke-en-ger-es — En-ki gyermekei). Ez utóbbit teljesen azonos formában megtaláljuk “Benedek veszprémi ispán (comes) 1171. évben kelt végrendeletében”, mint terra es (villa): “Kengerek”-et. Jelentése itt is: sumerok azaz magyarok földje. Vizsgáljuk meg az: Almus nevet is — a sumer nyelv alapján. Ennek sumer prototípusa: Gal-mag-us — A nagy “magasztos’’(isten) gyermeke. Az “u5”(es) jelentése ugyanis Halévy szerint: gyermek (vér, ivadék), így azonos értelmű a “di (du)’’szóval. Tanulmányomban hangsúlyoztam, hogy a sumer nyelvben a szókezdő és szóvégi “g” “h” útján — igen gyakran lekopik. Ehhez képest a Gal-mag-us, Al-ma-us, majd illeszkedéssel Al-mu-us lesz. Megkaptuk tehát - “Almus”fejedelem nevét, amely szemantikailag teljesen azonos az Almádi névvel. Ezek alapján tényként megállapíthatjuk, hogy Magyarország első fejedelmének: Almos nak a neve, sumer név! Mindazonáltal vizsgáljuk meg — a nagyobb bizonyság kedvéért — még néhány Anonymus által említett nevet első fejedelmünk családfájából - vajon ezek is sumer eredetűek-e? “Ugek” nobilissimus dux — Álmos atyja. Sumerul-. Ug-ege, Ug-ek. Elemzés: Ug—nép; Ege, Eke, Ek /Igi (Ege-ből) hátsó lekopással/ —úr, uralkodó. Jelentése: Nép ura (fejedelem). Eune du beli anni. — Dux — Álmos anyjának: Emese atyja. Sumerul: Ene-du-bel-i-an-ni. Elemzés: Éne vagy Un —Úr, uralkodó, du (di) — gyermek, Bi-il-i, Bel-i (Ib-bi-il-i-ből) — Úr, király, szószerint: az Ég fia. Sumer táblaszövegek szerint a “királyság az Égből száll alá”, ezért Ég fia a király. Dávid Antal (magyar) asszírológus rámutat, hogy a sumerok nemzeti istenének közismert neve volt a Bél—Úr (király). Lil-en (Én-lil) —istennek, a levegő-ég urának ezt az ősi sumer nevét nagyszámban találjuk meg a magyar helységnevekben: Bél, Pél, Pilis (Bélfia), Pel-es-ke (Bél fiának földje), Bélháza stb. An —Ég vagy isten: An ni vagy An na —genitivusz eset. A név teljes jelentése: Uralkodó, az Ég urának (királyának) gyermeke. Értelmezésünk helyességét igazolják a sumer “királylisták”-ban szereplő ősi király nevek: En: me-en du-an-na— Uralkodó: az Ég urának gyermeke. (Me-en — úr; du (du-mu)— gyermek; an-na —Ég /genittivusz, birtokos eset/.) En: me-en-gal-an-na — Uralkodó: az Ég urának gyermeke (gal). En: He (ge) du-an-na —Úrnő, az Ég urának (ege, ge, he) gyermeke. Az utóbbi már nem király, hanem — Úr városában — Holdisten papnője (Főpapnő) volt, az i.e. III. évezred közepén, de viszont a király lánya! Leonard Wolley, angol régész, Úr város feltárója megemlíti, hogy Úr városában — szokás szerint — a király lánya — viselte a “Holdisten főpapnői ’’ tisztséget. Ezeknek a sumer hagyományoknak a továbbápolására utal Álmos fejedelem anyjának: Emesének (Emese) neve is. Emesu — sumerul: Eme-su — kegyes anya, vagy amint elől is említettük: Emes —főpapnő. Emese is uralkodó (dux) leánya volt, így neve tulajdonképpen “egyházi méltóságot” fejez ki. Ezek mind ékesen beszélő tények és nemcsak a sumer-magyar nyelvi összefüggésekre, hanem az etnikai eredet kérdésére is — kötelező erővel — irányítják rá a figyelmet. Természetesen a 6000 éves nyelvfejlődést nem könnyű áttekinteni és áthidalni. Ezt a nehézséget is kiküszöböli azonban a nyelv hangtörténetének ismerete. Amint rámutattam, a magyar hangtörténet a sumer hangtörténetnek — egyenes és töretlen folytatása. * * * A Körösi Csorna Sándor Társaság (Chicago), PARAZS c. híradójában (1979. ápr. 20. sz.) jelent meg ár. Novothy Elemér SUMER MAGYAR című tanulmánya, amely a Komoróczy—Bartha-féle tudományosság szerint: távol áll a tudományos nyelvtörténeti hasonlítástól. Bartha Antal részére a “sumér eredet rögeszméjének” megcáfolására a SZITTYAKÜRT rendelkezésére áll, az írás és a sajtószabadság igaz értelmében. A Szerk. “A marxizmust az a plakátszerű munkás képviseli, aki feszes izmokkal kalapácsot tart a kezében, s forradalmi barrikádokon sújt le vele a helytelen társadalmi rendszerre. A plakátnak ezt a munkását összehasonlítottam minden munkásemberrel és munkásfajtával, akiket valaha ismertem. Rájöttem, hogy a valóságos munkás nem tud megváltozni, és semmiféle erőnek a hatása alatt nem tud a plakát alakjává válni . . . Tehát a plakát alakja nem ideál — hanem tökéletes félreismerése a viszonyoknak és az esetleges lehetőségeknek. ” (H. G. Wells: “Az új machiavelli”, 121. oldal.)
