Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
1979. június hó _ KltTMKOttT 3. oldal DR. KO^LARITS BÉLA: x ÚTTÉVESZTŐ VAGY KÁDÁR-ÜGYNÖK? 1920. június 4-én írták alá a versaillesi Trianon palotában a Magyarországot feldaraboló békeparancsot. Az első világháborút befejező “békeszerződésekkel” a győztesek elvetették a második világháború magvait — a trianoni szerződés ezenfelül szabaddá tette a bolsevizmus útját Európa szíve felé. S a második mlágégés óta Magyarország népe a Szovjetunió uralma alatt szenved. Amint erre mód adódott, Magyarországon megindult a revíziós mozgalom. Tevékenységével nem tudta ugyan a trianoni szerződés igazságtalanságait megváltoztatni, de nagy érdeme, hogy a kérdést nem hagyta feledésbe menni és a Trianon után felserdült ifjúság leikébe véste a magyar igazság győzelmének, Magyarország feltámadásának eszméit. A második világháború utáni Magyarországon a revíziónak a puszta felemlítése is bűncselekménynek számít, melyért súlyos börtön büntetés jár. A szovjet-csatlós budapesti rendszer 1945. április 4-e óta mindent elkövetett és elkövet a magyar nemzeti öntudat kiölésére. Ez a főoka az 1956 után Nyugatra került ifjúság nagy részénél a Kárpátmedence kérdéseivel szemben tapasztalt érzéketlenségnek. Budapest ügynökei — leginkább álemigráns szerepet vállalva most a szabad államokban folytatják a magyarságot, főként a magyar ifjúságot elnemzetlenítő üzelmeiket. Magyarságmentés, magyarságtudat igen gyakran használt szavak, csak éppen a szavak értelme és kivitele között mutatkoznak éles ellentétek. Már pedig egy-egy szó akkor válik valóban fogalommá, ha azt jelentésének megfelelő tartalom tölti be, vagyis a szóval megnevezett cselekvés megfelel a szó fogalmi jelentésével. Ellenkező esetben az illető szó alkalmazása téves, vagy szándékosan csalárd félrevezetés céljából történik. A Magyarok Világszövetsége elnevezésű, a nemzeti emigráció szétzüllesztésére létesült budapesti kommunista propaganda hivatal és az emigrációban nyüzsgő ügynökeinek tevékenysége a legeklatánsabb példája ennek. “Anyanyelvűnk megmentése” és “népi kultúránk megismertetése” ürügyén árasztják el ügynökeikkel, előadóikkal, művészeikkel a szabad országokban létező magyar emigrációkat. Tevékenységüket “magyarságmentésnek” és a “magyarságtudat megerősítésének, felkeltésének” hirdetik. Valódi céljuk azonban az emigráns csoportoknak megosztása, egymással való szembeállítása, egyszóval zavartkeltés, bomlasztás. Kétségtelen, nagyon kellemes, szívmelegítő szórakozás szép magyar muzsikát és dalokat hallgatni, pompás népviseletekben parádézó táncművészek elbájoló mutatványában gyönyörködni. Irodalom barátoknak valóban nagy élvezetet jelent a klasszikus és az új magyar irodalom remekeit kiváló képességű és felkészültségű előadóktól hallani. De ezektől a produkcióktól még senki sem vált “magyarabb magyarrá”, senki sem igyekezett fogyatékos nyelvismereteit megjavítani. Nem is ez az ilyen előadásoknak a célja. A cél: ügyesen leplezett propaganda, mellyel elvonhatják a szabadföldi magyarság figyelmét a kommunista rendszer megbocsájthatatlan bűneiről, amelyeket a hazai és az elszakított területeken élő magyarság ellen elkövetett és továbbra is folyamatosan elkövet. Vagy talán alkalmas a magyar öntudat felkeltésére, annak híresztelése, hogy Magyarországnak csak 1945 óta van a népnek emberhez illő élete, hála nagy barátunknak a dicsőséges Szovjetuniónak, aki népünket megszabadította évezredes elnyomóitól? Alkalmas talán a nemzeti, hazafiúi érzés fokozására meghamisított történelem tanítása, mely szerint a trianoni és az 1947-beli párizsi békekötések régi történelmi ellentéteket egyenlítettek ki, mert visszaadták szabadságukat azoknak a nemzetiségeknek, melyek ezer esztendőn át “magyar uralom járma alatt sínylődtek”? Az ilyenfajta “történelmi oktatással” igazolják ellenségeink vádjait, hogy Erdély őslakói az oláhok, akiket a magyarok leigáztak, rabigába döntöttek. Ugyanazok a magyarok, akik elrabolták Szvatopluk birodalmát! A Szülőhazától távol élő magyarságnak önzetlen emberekre van szüksége, akik magyar iskolákat alapítanak, akik igaz magyar szellemben nevelik növendékeiket, akik nemzeti múltunkat úgy tanítják, ahogy az valójában volt. Történtek hibák a múltban, az kétségtelen, ezeket azonban nem szükséges elkendőzni, hanem elfogulatlanul, a valóságnak megfelelően bemutatni. Nemzeti történetünk őszinte, pártatlan vizsgálata erényeket is tud felmutatni, olyan erényeket, melyek mellett a “múlt gyalázata” elhalványul, semmivé válik. És múltunk vizsgálatából az is kiderül, hogy a magyar nép elleni gaztetteket általában a nemzeten parazita módjára élősködő idegenek, követték el. Akiknek lényegében annyi közük volt a magyarsághoz, hogy a magyar nép munkájának haszonélvezői voltak, Magyarországon éltek, és magyarul beszéltek. Kitűnő publicistánk, Sisa Istvánnak tollából valósággal tanulmánynak nevezhető írás jelent meg a Katolikus Magyarok Vasárnapja május 20-iszámában. A cikk “hőse” dr. Nagy Károly, aki mint diplomás tanító 22 éves korában (1956-ban) távozott el Magyarországról. New Brunswickban telepedett le és az ottani Rutgers Egyetemen szociológiai doktorátust szerzett. Jelenleg a Middlesex County College szociológiai tanszékének vezetője. (Marxista elveket vall és szociológiát tanít, írta róla 1978-ban ismerté vált, Ceausescuhoz intézett jelentésében Hajdú Győző.) Nagy Károly magyarországi lapok kedvelt nyelvszakértője, akire előszeretettel hivatkoznak, mint az Anyanyelvi Konferenciák egyik “apostolára”. New Brunswickban az Öregdiák Szövetség (melynek elnöke) hétvégi iskolájában magyar irodalmat tanít. A 15 milliós magyar nemzet fogalmával Nagy Károly egyetért és az Anyanyelvi Konferenciákon (Budapesten) ismételten hangoztatta a szétszakított magyar nemzet összetartozóságát. Ha ez lenne az igazi, vagy inkább teljes Nagy Károly — ’rja Sisa István —, akkor az egész külföldi magyarságnak örömmel kellene őt magához ölelnie, mint kiváló szakembert, magyarságmentést gyakorló tanítót és 15 millió magyar sorsközösségét hirdető, fajtájához hű hazafit. Sisa azonban bemutatja az “érem” jelen esetben Nagy Károly másik oldalát — annak a rendszernek eszközét, mely nemtörődömséggel szemléli, politikájával elősegíti a 15 milliós magyarság elsorvadását. Nagy Károly 1967-ben “A vallásról” címen röpiratot adott ki, amelyben durva kirohanást intézett a vallások ellen. 1977 végén a Szent Korona hazaszállítása körüli harcban a Korona ittmaradása érdekében folyó akciókat egy amerikai újságban leközölt levelében “szélsőséges agitációnak” nevezte. Nagy Károly nem ítéli el az otthoni népszaporodási tragédia főokát, az abortuszt és szerinte az amerikai társadalom nem szenved erkölcsi válságban. Az Isten-hazacsalád fogalma Nagy Károlyt nem érdekli. Ez a “második” Nagy Károly — Sisa István szerint — csupa tagadás, csupa negatívum, megannyi “jó pont” Budapest szemében. Érthető, miért választotta őt a rendszer első számú pedagógus kedvencének és érthető, hogy Nagy Károly miért fogadta el azt a szerepet, melyet évek óta betölt. Ideológiai, elvi meggondolások nem zavarták, mert a liberalizmus lényegében elvtelen. Szereplési vágyát kielégíti, hogy személyével az otthoni lapok foglalkoznak és ultraliberális háttere amerikai karrierjét is elősegítette. Az előzőkben Sisa István Nagy Károly “portréját” igyekezett összeállítani azért, mert jelenléte és az általa képviselt irányzat “megosztja a magyarságot, nem csak New Brunswickban, hanem egész Amerikában is”. Ez a megosztottság végeredményben egyik félnek sem használ — szegezi le Sisa. Nagy Károly portréját Sisa István elismerésre méltó tárgyilagossággal állította össze. Nem támadja, nem tör pálcát felette, szenvtelenül való tényeket közöl. Nem akarja véleményét az olvasóra erőszakolni. Téved azonban, amikor azt állítja, hogy Nagy Károly jelenlétével keletkezett megosztottság “egyik félnek sem használ”. Pontosan ez a “megosztottság” Budapest célja, mintahogy ezt a célt szolgálják a kiküldött előadók, az Anyanyelvi Konferenciákra útiköltség megtérítéssel és teljes ellátással való résztvételre csábító meghívások. S ezt a célt szolgálja Nagy Károly “jelenléte”. Úgyszintén nem tudunk egyet érteni az írás befejező szakaszával. Sisa István reméli, hogy Nagy Károlyt “saját magyar lelkiismerete” fogja a helyes útra vezetni. Mert: “Napról napra látnia kell, hogy olyan rendszer eszközéül szolgál, melynek viselkedése hasonlatos egy maffiavezérhez, aki hétközben rabokat, gyilkoltat, égettet, de vasárnap ájtatos arcát felöltve templomba jár és gyertyákat gyújtogat mellékoltárok előtt. Vajon meddig lesz képes elviselni Nagy Károly azt a gondolatot, hogy olyan rendszert szolgál akarva-akaratlanul is, mely őt gyertyaként égeti a külföldi magyarság kultúroltárain? Olyan “országépítő”, de lényegében nemzetromboló rendszert, melynek égisze alatt magzatok millióit irtották ki a magyar jövendőből, mely a nemzet ifjúságától megrabolja egy évezred szent örökségét, s mely felperzseli történelmünk lapjait, miközben közönyt tanúsít a 15 milliós magyarság sorsa, sorvadása iránt. Aminek közösségét pedig Nagy Károly olyan állhatatosan vallja és szolgálni véli.” “Mit szól lelkiismerete ahhoz, hogy a földrajz után most már a történelem kötelező tanítását is eltörölték Magyarország középiskoláiban? Az Erdélyben folyó kulturális népgyilkosság, nemzetünk jövőjének kockáztatása, sőt: elárulása ellen már otthoni íróink is kezdik szavukat felemelni személyi biztonságuk kockáztatása árán. Ide jutottunk már, hogy fajtánk önvédelmében felsíró jajkiáltás is tilos már Magyarországon?! Hogy legnagyobb költőnk, Illyés Gyula könyvét is elkobozták, amiért az erdélyi magyarság szenvedése ügyében mert szót emelni? “Minderről Nagy Károly tud, de nyilvánosan semmit sem szól, pedig ezt megtehetné idekünn biztonságának veszélyeztetése nélkül. Lelkiismerete azonban bizonyára nem hallgat, attól menekvése nincs, sem éjjel sem nappal. Emiatt ne írjuk le őt, mint reménytelen úttévesztőt. Reá gondolva egyik kedvenc költőjének, Adynak szavai ötlenek <el: “Néhányszor bennünk fénylik az Isten, másszor meg bennünk ködlik a sem* mi. ’ Ki tudja, talán csoda történik és ‘hősünk’ lelkében egyszer hirtelen kifénylik az Isten. Utat mutat neki és akkor a ‘fekete bárány’ lelkiismeretével megbékélve neki tetsző akolra és pásztorra talál.” Valamikor régen csoda történt a Damaszkusz felé vezető úton: Saul lelkében “felvillant az Isten” és a felvillanó fényesség Sault átalakította, Szent Pál lett belőle, a “népek apostola”. Istennél minden lehetséges, mégsem tudjuk hinni, hogy a damaszkuszi út csodája New Brunswickban megismétlődik . . . Megértjük azonban Sisa Istvánnak a háborgó lelkiismeret erejébe vetett reményét! Hiszen mégjudás lelkiismerete is megszólalt — amikor már minden elveszett . . . Az események nyomában. . . Magyarországon az idén tizenharmadik alkalommal tartották meg a “Magyar nyelv hete” elnevezésű rendezvényt. Lőrincze Lajos és Grétsy László már a rendezvényt megelőző értekezleten hangoztatták, hogy az idén az ünnep neve nem “A magyar nyelv hete” lesz, hanem “Az anyanyelv hete”, mert ez alkalommal a magyarokkal együtt a románok, szlovákok, németek, dél-szlávok is ünnepük kinek-kinek édes anyanyelvét. Az egyhetes rendezvény-sorozaton sok szó esett a nemzetiségi nyelvek oktatásának kérdéseiről. Az anyanyelv hetét Békéscsabán Gosztonyi János oktatásügyi államtitkár nyitotta meg. Mindenekelőtt arról szólt, hogy a nyelvművelő programot az iskolákban kell megalapozni. “ Valljuk, hogy a nemzetiségek ragaszkodása anyanyelvűk széles körű használatához nem nacionalizmus — mondotta Gosztonyi —, sem nálunk, sem más országokban, hisz az anyanyelv létük természetes feltétele. ” Az úgynevezett “Magyarok Világszövetségénél” is ülést tartottak, ahol Lőrincze Lajos bejelentette, hogy augusztus 6 — 10 között az idén is megrendezik Budapesten az anyanyelvi konferencia védnökségi ülését. A védnökségi ülésen megvitatják majd a magyarság-ismereti tárgyak hazai, valamint külföldi oktatási és terjesztési formáit, valamint a készülő nyelvoktató, történelmi és néprajzi tankönyvek anyagát. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00 (US dollár.) Postadíj 84 cent. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén: Kárpát Publ. Co. P. O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. U.S.A.
