Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
«IttVAKOkt 3. oldal---------------------------------------SIRCHICH LÁSZLÓ-----------------------------------------A FELVIDÉK AZ EZERÉVES MAGYAR ÄLLAMTESTBEN-----------------------------------— MAGYAROK CSEHSZLOVÁKIÁBAN----------------------------------című tanulmányáról A trianoni békediktátum óta a dunamenti népek közötti együttélés Új formújának magyarsorvasztó műhelyévé lett a történelem. Ellene küzdeni — egyetemes magyar kötelesség. A Dunából áradó tiszta sugalatot, a kisebbségi sorsba kényszerített magyarság céljait, vágyait, életerejét és könnyes fájdalmait, a közös sorsú népek szükséges békéjét csak az országcsonkító békediktátumok reviziójával lehet megvalósítani. Olyan korban élünk, amikor a világ szoipjas füllel és éhes szemmel fordul a dokumentumok felé, csak nekik hisz és bennük bízik. A kisebbségi magyar sorskérdés is megannyi hitelesen és szilárdan alapozott, támadhatatlanul dokumentált történelmi tanulmányt és memoárt igényel. Olvasóink szíves figyelmét most egy ilyen történelmi tanulmány megjelenésére szeretnénk felhívni. Az írás és a szolgálat jegyében jelentette meg Sirchich László a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke “A Felvidék az ezeréves magyar államtestben — Magyarok Csehszlovákiában” című, nemcsak az új Mohácsot, hanem a jövőre hivatottság prófétás hitét is sugárzó történelmi tanulmányát. A száműzött magyarság hivatott ébresztőjét, Sirchich Lászlót “A Felvidék az ezeréves magyar államtestben" című tanulmány íróját nem kell bemutatni az olvasónak. Sirchich Lászlót már zászlóvá sodort a megélt sors — a kettős járomba kényszerített magyarság védelmének szolgálata. Az idősebbek a nemzeti fájdalom megszólaltatóját ünnepük benne, az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc harcosa tőle várt és kapott biztatást — áj igéket —, a kisebbségi sorsban élő magyarság védelmének szolgálatához. E sorok íróját szerény képessége nyilván felmenti attól, hogy Sirchich László most megjelent tanulmányáról általában vagy egészében próbáljak véleményt formálni. A történelmi tanulmányt olvasva kapott ihletés nem értékítélet, s nem a felsőfokot akarja leplezni. A történelmi tanulmányban, amely a prófétás hit mellett antennája a felvidéki magyarság szenvedéseinek, teljes fényében ragyog a hagyományőrző Sirchich László makulátlan formakészsége, a szavak tisztaságára pedánsan ügyelő, a nemes pátoszt kristálytiszta fogalmazással tisztelő, Illyés Gyulát, Fábry Zoltánt, Mécs Lászlót idéző mesterségbeli tudása. A száműzött magyarság határozott állásfoglalást, harcos mondanivalót, közvetlen politizálást követel az íróktól. Sirchich László e követelményeken túllépve — messzebbre nézve és magasabbra látva — a most megjelent tanulmányával a felvidéki magyarság, a vox humána hívőinek történelmi alapokmányát helyezi a magyar megmaradás oltárára. A vox humána hívőinek zsoltára Sirchich László “A Felvidék az ezeréves magyar állam testben” című történelmi tanulmánya. Emberek, magyarok zsoltára, a trianoni békediktátumok embertelenségében — akik éltek és szóltak, vagy élnek és szólnak kimondhatatlan erőfeszítéssel, szinte a sírból fölénekelve, hogy hitüket, magyarságukat megtartsák és halálcsipkés látomásukat fajtájuk védelmében kimondhassák. Fábry Zoltán egyedülálló hagyatékában így fogalmazta meg a felvidéki magyar életérzés és megmaradás kettősségét: “a kisebbségi sors az, amely leszorít a röghöz, a mindennaphoz — s egyben felfelé hajt a magasba, a küldetésbe.” Ez a hit éltette és tette hajlíthatatlanná száműzetésben is Sirchich Lászlót a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnökét, a felvidéki magyarság, a vox humána történelmi dokumentumának íróját, Makkai Sándor erdélyi református püspök szavaival élve: “egy magasabb humánum, egy egyetemesebb szellemiség és igazi ember-testvéri-Azt szeretnénk, mi szülők, hogy gyermekeink több mesét, több magyar mesét, több népmesét hallhassanak, láthassanak. Bölcsődében, óvodában, iskolában, rádióban, televízióban, moziban és máshol. Természetesen a szülőknek és a felnőtteknek otthon is kötelessége volna igazi mesékkel szórakoztatni kicsinyeiket. Ugyanis a mese (elsősorban a népmese) — amelyik szépen szól, amelyik egyszerűen, modorosság nélkül hat, amelyik tanítás nélkül nevel, amelyik apáról a fiúra száll — nem hiányozhat gyermekeink életéből. A szülők nagy része sajnos még mindig nem tud eleget foglalkozni a picikkel. Ennek oka egyrészt az időhiány, másrészt, hogy maga a szülő sem ismeri föl a mesék fontosságát. A mesekönyv — Benedek Elek, Illyés Gyula, Móra Ferenc, Andersen, Tolsztoj írása, vagy akár gyűjtése — talán a legfontosabb és leginkább nélkülözhetetlen segítője a szülőknek. Egy furcsa élmény, azt hiszem elég ahhoz, hogy beláthassuk: nincs minden rendjén. Feleségem pár évvel ezelőtt azzal a hírrel fogadott, hogy az óvodákban csak reális (?) meséket lehet mondani. Mi maradtunk a régi, jól bevált meséknél, és urambocsá, drukkoltunk a legkisebb királyfinak, aki a sárkánnyal hadakozott, és együtt nevettünk Fityókon, a bolondos legényen... Ma már nehéz a fiúkat ágybaterelni “irreális” mesék nélkül. Szóval, ha nem is mindenütt, de hiányoznak a népmesék a “második otthonok” életéből is. Vajon ki találta ki ezt a reális-irreális minősítést? A népmese, a népdal ereje a népet írás hiányában is össze tudta és meg tudta sokszor tartani. Igen lesújt ónak érzem, hogy eddig csak egyedül Béres Ferenc ajánlotta a televízióban a televíziónak, hogy bárgyú rajzfilmek helyett színesebb népmesékkel szórakoztassák a kicsiket. Évek óta várom, várjuk, hogy egyszer fordul a kocka és a képernyőn a mese is igazibbá, szebbé, érthetőbbé, magyarabbá válik. Mindeddig hiába. A mesék silányak — bár így is várják a gyerekek — és érthetetlenek, sokszor mi felnőttek sem értjük, hogy mi és miért történik valójában. Miért is értenénk a néma vagy absztrakt filmek sorát, amikor a közjáték nem is magyarul szól hozzánk (elfogyott a fordításra szánt pénz?), mert a magyar gyerekek esti meséinek elenyésző százaléka magyar! És most kérdéseket szeretnék feltenni. Miért nem filmesítik meg a szebbnél szebb magyar népmeséket? Nem egyet, százat! Miért nem fordítunk több gondot a mesék válogatására? Nem kötelességünk-e, hogy haSirchich László tárunkon túl élő millió és millió magyar gyereknek a televízión keresztül is segítsünk magyarnak maradni? Másokat nem bántó eszközzel: népmesével, népdallal. Nem volna már indokolt a színházakban, művelődési házakban több és igényesebb gyermekműsort rendezni? Nem érdemelnék meg gyermekeink, hogy beszéljünk hozzájuk szépen és jól? Magyarul! A választ csak mi felnőttek adhatjuk meg. Közösen. Továbbképző tanfolyamon hívták föl a figyelmet arra, hogy szépen beszélni nemcsak a felnőtt hallgatóság előtt fontos, hanem gyermekeink előtt is, mert ők, már mi miattunk, színtelenül és íz nélkül, sőt hibásan beszélnek. Felnőtt előadóink, az állandóan nyilvánosság előtt szereplők sem beszélnek igényesen. Hogyan javíthatunk ezen a helyzeten? Az előadó szerint megbízható eszközökhöz kell nyúlni, és ezek között nem utolsósorban a népmesék és a népdalt is megjelölte. Az igazán szépen szóló mesevilágban élő gyermek többet kap induló kis életében, mint a mese nélkül felcseperedő. így összegezhetjük soksok nevelési szakértő véleményét. Tudom, hogy ez nem minden, de legalább ezt biztosítsuk számukra, minden lehetőségünket felhasználva Déli szomszédunkból származó egyetemi tanár előadását hallgattam. Hazájáról beszélt az egybegyűlteknek. Előadását ezekkel a könyv^gyögyvizekröl ANGOLUL ÉS MAGYARUL Megjelent a könyvpiacon David Grove angol közgazdász ENSZ-támogatással magyar és angol nyelven egyszerre kiadott könyve, “Magyarország természeti kincsei” címmel. A könyv a termálvíz üdülési és idegenforgalmi hasznosításának terveit tartalmazza, ezenkívül beszámol az ENSZ magyar regionális fejlesztési projectről. Az ENSZ által felkért angol közgazdász szerző ismerteti a termálvíz üdülési és idegenforgalmi fejlesztését előkészítő tervezési folyamatot, a távlati, középtávú és mintaterveket, valamint a megvalósítási lehetőségeket. Sokoldalú eszmei segítséget ad a díszes kiállítású könyv a tanácsoknak, a főhatóságoknak, az ágazati minisztériumoknak a hévízkincs jövőbeni hasznosításához, tervezéseikhez. A Minisztertanács egyébként megtárgyalta és elfogadta az Építésügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal, több minisztérium és főhatóság együttes előterjesztését a gyógyidegenforgalom fejlesztéséről. mondatokkal fejezte be: Ugye, hogy mennyire keveset tudunk egymásról, pedig olyan közeli szomszédok vagyunk. Miért? — Miért, visszhangzott bennem is a kérdés. Gyermekkorunkban semmit sem tudtunk a körülöttünk élőkről. És fiaink igen? Ok sem, még akkor sem, ha minden este idegen rajzfilmeket látnak, mert ezek a rajzfilmek jellegtelenek. Arra gondoltam, talán előbbre juthatnánk, ha utódaink kölcsönösen, már eszmélő korukban kezdenének ismerkedni szomszédainkkal — persze elsősorban magukkal! —, akkor, amikor még előítéletektől mentesek. S kaphat-e tisztább képet az egy égbolt alá gyűjtött nemzetek sora egymásról, mint éppen népmeséin, népdalain keresztül? A népi kultúra ezer meg ezer elválaszthatatlan szállal fűzi össze a népeket. Más okból is fontos a népmese. Kosa László írja: “Tévedés azt állítani, hogy a nemzeti kultúra a népi műveltségre épül. Ha viszont hiányozna a nemzeti művelődésből, az olyan volna, mint a sótlan étel, íztelen és jellegtelen.” Alap és alapkövetelmény tehát a népi kultúra ismerete — ezt iskolák, óvodák sajnos nem tanítják, csak apáról fiúra szállhat —, nekünk kötelességünk megadni, ha más módon nem is, külön-külön, egyenként népmesével, népdallal. Remélem, hogy ebben a munkában mi, szülők már nem sokáig maradunk magunkra. (Új Tükör, 1978. okt. 1.) TÍZEZER ÉVES SZIKLARAJZOK Bakutól 70 kilométerre található a Gobusztán hegység, amely valóságos szabadtéri múzeum több mint ötezer sziklarajzzal, korukat mintegy tízezer esztendőre értékelik. Képünkön archeológusokat látunk másolási munka közben. DR. FÓNYAD PÉTER Gyermekeinkről és a mesékről — többeknek ség nagyszerű és gyógyító jövőjének előkészítésére.” A felvidéki magyarság lángra csavart hitével írt dokumentum megmarad minden időkben, állva marad a helyén mint élő titalomfa, mert a felvidéki vox humána atom-hidrogén-bombával is legyőzhetetlen. * * Major Tibor Tisztelettel felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy Sirchich László történelmi tanulmánya megrendelhető (ára: $3.50; nyugdíjasoknak $2.50; tanulók részére pedig ingyen) az író címén: 2092 West 95 St. Cleveland. Ohio 44102
