Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-09-01 / 9. szám
8. oldal «ITTVAKÖftT 1978. szeptember hó VI. PÁL PÁPA FEJFÁJÁRA VI. Pál pápa, aki Szent Péter 262. utódaként 15 évig kormányozta az Egyház 2000 éves történelme során sok vihart átvészelt hajóját, 1978. aug. 6-án este 9 óra 40 perckor Castel Gondolfóban 80 éves korában szívroham következtében meghalt. Trónra lépése után azonnal elrendelte a XXIII. János pápa által összehívott és halálával felfüggesztett II. Vatikáni zsinat folytatását és azt 1965 decemberében bezárta. A II. Vatikáni zsinaton hozott határozatok az elmúlt rövid 13 esztendő tanúsága szerint olyan gyökeres, forradalmi változásokat hoztak az Egyház életébe, amire még nem volt példa. Ezért, nyíltan rá kell mutatni, ha csak röviden is, a Vatikáni zsinat káros kihatásaira — még akkor is, ha ebben az álszent, hipokrata világban egyesek ezek “felhánytorgatását” a pápa halála alkalmával “kegyeletsértésnek” is tartják —, mert, akárhogy is nézzük, azokért a most elhunyt pápa sok tekintetben személy szerint is felelős. Nem vagyok se teológus, se pap, csak egyszerű, gyakorlati vallásos életet élő hivő, aki nap, mint nap megborzadva látom és tapasztalom, hogy a II. Vatikáni zsinat határozatai milyen mélyreható rombolást idéztek elő az Egyház életében. Az Egyház szertartásainak, amelyek elválaszthatatlanok a mindennapi vallásos élettől, az évezredes természetes fejlődés során kialakult zártsága, szigorú rendje olyan egységet, egyetemességet biztosítottak az Egyháznak, amire az emberiség történetében alig van példa. A katolikus hivő, bárhova vetette is a sorsa, ha bement a templomba szentmisére és részesülni akart a szentségekben, mindenütt azt találta és ugyanazt kapta, mint fatornyos hazájában. Most, nincs két templom, ahol egyformán mondanák a szentmisét és szolgáltatnák ki a szentségeket. Magyarán mondva, teljes káosz uralkodik és mindenki, mindent úgy csinál, ahogy éppen neki tetszik. Azelőtt az Egyház áhitatos, felemelő szertartásai még a másvallásúakat is vonzották, most pedig a jelenlegi ziláltság és szétesettség még a katolikus híveket is elriasztja. Szent Benedek óta (600) a szerzetes és apáca rendek voltak az Egyház legszilárdabb támaszai. A Vatikáni zsinatnak sikerült ezeket a rendeket, de különösen az apáca rendeket, le- és szétzülleszteni, eredeti mivoltukból kivetkeztetni, hogy azok ma már mindennek mondhatók, csak annak nem, aminek kellene lenniük. Amilyen égetően szükséges lenne, hogy a különböző keresztény egyházak egyesüljenek és végre megvalósuljon Krisztus akarata: az egy akol és egy pásztor, annyira érthetetlen a Vatikáni zsinat óta az Egyházban eluralgó judeo-krisztianista szellemiség és annak gyakorlati kivetítődései — pl. a házassági szentségnek rabbival való közös kiszolgáltatása —, mert nincs az a pápa vagy teológus, aki el tudná fogadtatni, hogy az Egyháznak bármi köze is lenne a Krisztus istenségét tagadó, talmudista zsidó vallással. Mindentől függetlenül, az Egyház jelenlegi szétesettsége, ziláltsága nemhogy vonzaná, hanem egyenesen elrisztja a többi keresztény egyházat. Nincs az az emberi csoportosulás, társulás, amelyik fenn tudna állni tekintélyen alapuló szervezettség nélkül. Áll ez az Egyházra is, amelyik földi szervezete a pápa vitathatatlan főségén alapszik. A latin közmondás ezt így fogalmazza meg: "Roma locuta, causa finita” (Róma szólott és az ügy be van fejezve). A Vatikáni zsinatnak sikerült a pápa és vele együtt az egész egyházi hierarchia és a papság tekintélyét megrendíteni és lejáratni. De ennél sokkal végzetesebb, hogy a Vatikáni zsinat által bevezetett szabadossággal, lázadásokkal még a szentségek tekintélyét, természetfölötti méltóságát is — állva, kézből áldozás, az Oltáriszentségnek apácák, világi személyek által való kiszolgáltatása, szertartások alatt hiányos öltözetben való táncok lejtése, a nemi ösztönökre ható tam-tam zene beengedése, hogy csak a legkirívóbbakat említsem — sikerült úgy lejáratni és megrendíteni, hogy az sokszor már a szentségtörés és istenkáromlás határát súrolja. Nem is szólva az úgynevezett “hippy” teológusok dogmatikai eltévelyedéseiről, a nemi aberrációk nyílt védelmezéséről, az ilyen típusú papok, szerzetesek, apácák — ma már nem egy “apáca” jár bikiniben a nyilvános fürdőkben, strandokon — megbotránkoztató életmódjáról. És így folytathatnám a végtelenségig. Ezek után egy pillanatig sem lehet csodálkozni, hogy a keresztény hívek zömében megrendült a hit az egyedül üdvözítő keresztény vallásban és a vallásközömbösség lett rajtuk úrrá, aminek riasztó következménye a templombajárók számának, a papi és szerzetesi hivatásoknak vészes csökkenése és a házassági szentség semmibevevése következtében a keresztény családok szétzüllése. Végül röviden szólni kell a Vatikánnak az istentelen kommunista rendszerekkel 15 éven keresztül folytatott, a keresztény hívek millióinak vértanúsága, hősi ellen- és helytállást semmibevevő, bűnös, eredménytelen politizálásáról, melynek elsőszámú áldozata éppen az ezeréves magyar katolikus egyház. Nem vitás, hogy az egyházi szertartások, a gyakorlati vallásos életnek, az egyházi közigazgatásnak évszázados vadhajtásait, kinövéseit végre le kellett nyirbálni. De sajnos, nem ez történt, mert a Vatikáni zsinat sok esetben “a fürdővízzel a gyerkeket is kiöntötte”. A Vatikáni zsinat befejezése után Leger, Montreál bíboros érseke mondta: “A szentek százainak kell megszületnie, hogy a zsinat eltévelyedéseit helyre lehessen hozni.” Le is mondott biborosi és érseki tisztségéről és elvonult egy afrikai lepratelepre vezekelni. Az elmondottak ellenére, az újságok tele vannak az elhunyt pápát magasztaló, álszent, farizeus dicséretekkel, amik mögött akaratlanul is kirí a földre szabadult Antikrisztus sátáni vigyora, hiszen ezek íróinak zöme, nem is keresztény. Nekünk, magyaroknak, azután igazán nincs miért gyászolni az elhunyt pápát. Az ezeréves keresztény magyarság, amelyik a szentek, vértanúk, hitvallók, neves és névtelen hősök ezreivel ajándékozta meg az Egyházat, még sohasem kapott annyi sebet Rómától, mint az elhunyt VI. Pál pápa 15 éves uralma alatt. Éppen ezért, bármennyire nehéz is, nem hallgathatjuk el szinte jóvátehetetlen, nemzeti létünket alapjaiban megrendítő sérelmeinket. Jóllehet az ezeréves szentistváni egyházi szervezet megbontását XI. Pius már 1929-ben megkezdte, mikor az ősi Csanádi püspökséget Romániához csatolt részen Temesvárott sváb püspökséget állított fel, a váradi püspökség elcsatolt részét pedig az egészen újkeletű szatmári püspökségbe olvasztotta be; a kegyelemdöfést mégis VI. Pál pápa adta meg, mikor a győri és szombathelyi püspökségek Ausztriához csatolt részén német, a kalocsai érsekség Jugoszláviához csatolt részen szláv püspökséget állított fel és a bécsi, illetve a belgrádi érsekség alá rendelte, az ősi magyar nyitrai püspökséget pedig szlovák érsekséggé szervezte át és alája rendelte a magyar kassai, rozsnyói, besztercebányai római katolikus és eperjesL görög katolikus püspökségeket. Bár nem tartozik szorosan ide, mégis itt kell megemlíteni, hogy a nemzeti nyelv bevezetésével mindennel hatásosabb eszközt kaptak az “új urak” az elszakított területek magyar millióinak elnemzetlenítésére, amit az osztrákok, tótok, románok, szerbek, de még az oroszok és horvátok is alaposan ki is használtak. VI. Pál pápa, hogy a Vatikánnak 1964-ben az istentelen, magyarirtó (3.5 millió magyar magzatnak az anyaméhben való meggyilkolása) kommunista rendszerrel megkezdett bűnös alkudozásai elől elhárítsa az akadályt, 1971-ben a világegyház élő mártírját, hős hitvallóját, Mindszenty bíborost az országból kiparancsolta, majd 1974-ben adott szava ellenére minden egyházi tisztségétől megfosztotta. Eredmény: egy hitéletvesztett, túlméretezett, vízfejű hierarchiával rendelkező, a kommunista rendszert szolgaian kiszolgáló, létszámban egyre fogyó egyház, amiben lassan több lesz a püspök, mint a lelkészkedő pap és akinek a zöme a hívek által megvetett, nemzet- és egyházáruló “béke-papok” sorából került ki. De ennél sokkal tragikusabb az erkölcsi visszahatás. Az utolsó reményétől és a vallás szellemi, erkölcsi támasztékától megfosztott magyarság, különösen a minden vallási oktatás és nevelés nélkül felnőtt és felnövő fiatalság, az anyagiak hajhászásában éli ki magát. Minthogy az anyagiak nem pótolják a lelkieket és szellemieket, az ivásban és öngyilkosságban keres menedéket olyan mértékben, hogy ma az iszákosság és öngyilkosság világlistáján a magyarok vezetnek. Közben persze tovább folyik a nemzetet biológiai létében fenyegető magzatgyilkolás is, ha nem is olyan mértékben, mint előzőleg. Végül azt is nyíltan meg kell mondani, hogy az álszent, bibliás Carter elnök sohasem merte volna kiadni a magyarság legszentebb ereklyéjét, államiságának megszemélyesítőjét, nemzeti létének és jövőjének zálogát, a Szent Koronát, a Kreml által nyakába ültetett kommunista rendszernek, ha ahhoz és a Szent Korona közönséges “múzeumi tárggyá” alacsonyításához VI. Pál pápa, nagy és szent elődeit megcsúfolva, nem adja nyílt, újságokban is közzétett beleegyezését. * * * VI. Pál pápa, Szent Péter 262. utóda már ott áll az Örökbíró előtt, hogy számot adjon földi sáfárkodásáról... Nem kétséges, VI. Pál, mint pápa, tett olyanokat is (papi nőtlenség, nők kizárása a papi rendből, abortusz stb.), amik az Örökbíró és a történelem ítélőszéke előtt a mérleg nyelvét javára billenti, de a végső ítélet már nem az emberek dolga. Mire e sorok megjelennek, már meg is választották az új pápát. Mugavero, Brooklyn (N.Y.) püspöke, VI. Pál pápáért a székesegyházban mondott gyászmisén többek között ezeket mondta: “A következő pápának meg kell oldania a miselátogatók, a papi és apáca hivatások csökkenésének a kérdését és számos más problémát, amivel az Egyház jelenleg szembe néz... A következő pápa kötelessége harcot hirdetni a materializmus ellen, amiben a társadalmunk vergődik...” Magyarul ez azt jelenti, hogy a hivatásuk magaslatán álló püspökök és egyházi vezetők olyan pápát várnak, aki végetvet a Vatikánban jelenleg uralkodó liberális, judeokrisztianista szellemiségnek és viszszaállítja a végzetesen meglazult rendet és fegyelmet. Csikmenasági 12JLJJLIJ2JLIJaLJL>IJ2Já12JLJJ2JIJJI CSAK RÖVIDEN . . . * Ahol a hagyomány kötelez — Csak hagyományokat őrző, oromfalas, nyeregtetős, cserép fedésű családi házakra ad építési engedélyt a jövőben az őriszentpéteri nagyközségi tanács (Vas megye). Az utóbbi években ugyanis az országnak ezen a népi építészet szempontjából különösképpen értékes vidékén is olyan nagy méreteket öltött az ízléstelen és egyforma palatetős “kockaházak” terjedése, hogy az már súlyosan veszélyeztette a táj sajátos jellegét. A vidék központjának számító őriszentpéteri tanács az utóbbi időben a középületeket — természetesen modern kivitelben — a tájra jellemző formában terveztette meg, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy példát szolgáltasson, s bebizonyítsa: megvan a lehetőség a szép őrségi építészet átmentésére. ÍTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT'? ?mtVAKÖEt Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük "Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
