Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-08-01 / 8. szám

2. oldal 1978. augusztus hó Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes levele a Kováts Óbester Történelmi Társaság elnökéhez dr. Udvardy Tiborhoz a Kováts ünnepségek szervezőjéhez Kedves Barátom, Örömmel vettem kézhez a nekem küldött leveledben írt hatalmas tá­jékoztatót Kováts Óbester Emlékév és a Magyar-Amerikai Bicentenná­­lis Bizottság működésére vonatko­zólag s amikor múltkori levelemben megírtam, hogy örömmel elfoga-Kisbamaki Farkas Ferenc vezérezredes dóm mint a legmagasabb életben lévő magyar katonának adott meg­­tisztelésedet, a mai levelemben Kováts Óbester tiszteletét megörö­kítő Emlékévet a m. királyság min­den itt élő honvédtagja nevében ünnepélyesen megnyitom. Sajnos magas korom miatt én magam személyesen részt nem tudok venni ünnepség-sorozatai­kon, de én biztos vagyok abban, hogy minden magyar harcos, a ma­gyar ifjúsággal az élén, s különösen az 56-os szabadsághősök és har­cosok, a Vitézi Rend tagjai a Vitézi Várományosokkal, de nem külön­ben a magyar Cserkészek teljes lét­számban nemcsak megjelennek, hanem melletted is fognak állani és így méltóképpen tudod majd ame­rikai, de egyben magyar hősnek Kováts Mihály Óbesternek — az emlékét megörökíteni. Közös magyar ügyről van szó és mert Maryland kormányzója beik­tatta az államokba a Colonel-Com­mandant Michael Kováts de Fab­­riczy Historical Societyt s azon ke­resztül a Military Order of Colonel Kováts, ez lehetővé teszi minden magyar és Amerikában élő hazafi számára, hogy tagja lehessen ennek és büszke lehet, hogy egy ilyen s kitűnő Amerikai-Magyar Társaság­hoz tartózhat, annak tagjaként mű­ködhet. Kívánva sok sikert, bajtársi üd­vözlettel vitéz kisbarnaki FARKAS FERENC vezérezredes, tb. vitézi főkapitány és főcserkész DR. UDVARDY TIBOR: TANÚSÁGTÉTELÜNK. Az 1979-es esztendő Kováts Óbes­ter hősi halálának 200. évfordulója, amikor Kováts Mihály magyar kato­náról, A merika hősi halott ezredesé­ről emlékezünk meg. Munkatársaimmal együtt három esztendő óta küzdők a magyar hír­név, a magyar becsület és tisztesség kétszáz évvel ezelőtt ideérkezett Kováts Óbesterünk elismerésén. — Szinte néhány nappal halála előtt idézte szeretett Szitnyay Zoltánunk “Álmatlan éjszakákon” c. cikkében számunkra Széchenyi István szavait: “Arra feleljetek barátaim, hisztek-e a magyar jövőbe, bíztok-e megmara­dásában, és nem céltalan-e a nem­zeti létért való küzdelem... érde­­mes-e magyarnak maradni?” A magyar élniakarás alkotása, el­lenállása a pusztulással és nemhalál­lal szemben — vezérli munkássá­gunkat. De mennyire állnak Széche­nyi István szavai az Egyesült Álla­mok szabadságában, biztonságában és jólétében élő magyarokra, akik HÍREK * Huszonnyolcadik szezonját kezdte az 1977—78-as tanévben az Állami Balett Intézet, ahová évente általá­ban 7—800 gyerek jelentkezik. Kö­zülük választják ki a legalkalma­sabbnak vélt 25—30 fiatalt. Álta­lában 16-an végeznek, mert a rosták erősek, a követelmények nagyok, s nem mindenki bírja az iramot. * * * * Debrecen immár nyolcadik alka­lommal volt színhelye Európa egyik legrangosabb kórustalálkozójának: 25 külföldi és 45 hazai amatőr kórus részvételével — június 10 és 15 között rendezték meg a hagyomá­nyos Bartók Béla nemzetközi kórus­­versenyt. — tisztelet az áldozatvállalóknak — elfeledve Kováts Mihály emlékét, fényben és pompában dőzsölnek. Fe­ledve Kováts Óbester emlékét, aki 200 évvel ezelőtt mint honfoglaló ér­kezett ide, aki kevesebbet kapott ettől az országtól, mint napjaink itt élő magyarja, és mégis életét adta Amerika függetlenségéért és szabad­ságáért. A Szent Koronánkat haza­szállító “magyar” újság szerkesztői nagyon is jól tudják, hogy mi tör­ténik Kováts Óbester hősi halálának 200. évfordulójára, de azért így írnak: “milyen messzire van a ma­gyarság Kováts Óbester emlékének propagálásáról...”, s közben egy szóval sem emlékeznek meg a széles­körű 200 éves ünnepségeket előké­szítő ünnepségek sorozatáról. Leg­feljebb egy magát' magyar papnak nevező valaki elmélkedik azon, hogy hogyan merészkedik rendezőségünk egyházi vonalon is magyar összefo­gást hirdetni. Elmélkedéséből vi­szont kimaradt, hogy sem ő, sem egyházközsége a mai napig egy centtel nem segítette a magyar és történetet hirdető előkészítő munká­latokat. A hősi halott Kováts Óbesterre emlékezzünk! Emléke legyen a ma­gyar hírnév, a magyar becsület és tisztesség fényszórója a magyar újsá­gok vezér oldalain. A magyar rádiók sugározzák hullámhosszaikon az Amerikáért meghalt magyar emlé­két. A keresztény és keresztyén egy­házak igehirdető-szószéke, a politi­kai, kulturális, és társadalmi magyar egyesületek összefogása, az amerikai magyarság anyagi áldozatkészsége legyen megemlékezésünk tanúságté­tele, hogy a magyar bátorság, hősi­esség és életáldozat ismét győzedel­meskedjen: KOVÁTS ÓBESTER CHARLESTONI CSA TAMEZŐJÉN! KOVÁTS TÖRTÉNELMI TÁRSASÁG SAJTÓBIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA! South Carolina állam kormányzó­ja, Charleston város polgármestere és a Citadela tábornoki kara felkérte a közel fél évszázada fennálló Kováts Óbester Történelmi Társaságot s an­nak jelenlegi elnökét, hogy az 1979. évi és Kováts Óbester halálának em­lékére rendezendő ünnepség-soroza­tot szervezze meg és vezesse le. E súlyos és nagy felelősséggel járó meg­bízatást az AMSz Capitol Hill-i nagygyűlése az 1978/79. évet Ma­gyar-Amerikai Bicentennális Évnek — Kováts Óbester Emlékévének ne­vezte el s az erre alapított bizottság elnökévé dr. Udvardy Tibort válasz­totta, aki már 3 éven át úgyis szer­vezője és lelke volt minden törté­nelmi ügynek. A Bizottság Sajtó és Tájékoztató osztálya, az 1978. év küszöbén, meg­kezdte tájékoztató szolgálatát. — Igyekszünk elérni mindenkit, de miután képességeink ennek elérésére korlátoltak — anyagiak hiányá­ban —, így arra kérünk mindenkit, akik újságokban olvasni fognak te­vékenységünkről, igyekezzenek ben­nünket szóval vagy írásban elérni, mert minden magyarra nagy szüksé­ge van az Emlékbizottságnak. Ha so­ha máskor nem, de most az egyszer be kell bizonyítanunk egyöntetű megmozdulásainkkal, szervezettsé­günkkel, felvonuló tömegjeinkkel s impozáns megjelenésünkkel Ameri­ka felelősei előtt — hogy bármerre is fordul majd a Sors kereke —, a magyarsággal, mint tárgyaló féllel igenis, de számítani kell. Szerintünk a magyarság erdélyi ügye éppen úgy mint az itt élő magyarjaink további 100 esztendeje a charlestoni csata­mezőn fog újra eldőlni, ahogy az ottani ünnepségeket felvevő újság­írók és TV-állomások egy olyan megmozdulásról számolhatnak be, amely még magyar vonalon — soha eddig nem történt meg. Használja fel minden megmozdulás, ünnepség a Kováts nevet s legyen büszke arra, hogy a magyarságunk immár 200 éve van itt ebben az országban vérrel szerzett jogon. Propagáljuk Kováts Óbester ügyét, hiszen Ő nemcsak miértünk, de egész amerikáért is halt itt hősi halált... Az ünneplésé­ben az amerikaiaknak éppen úgy mint a magyaroknak részt kell venni. A Pulaski napot vegyük példának, amikor egyházközségenkint papjaik vezetésével táblákkal, zászlókkal egy­öntetűségben vonultak fel a Fifth Avenuen. Ha a lengyel papok meg­tudták ezt csinálni, a magyar pap­jaink kötelessége is, mert nincsen magyar átok, csak szervezetlenség. Ha maguk a papok járnak majd elől a jó példával, ha az Ő vezetéseik alatt gyűlnek össze azon az ünnep­ség-sorozaton a magyarok, akkor meg fogjuk mutatni, hogy a magyar ebben a hazában is él és virul... Senki nem hivatkozhat majd arra “ebben az évben nem tudok menni, mert nincsen pénzem vagy “haza kell mennem meglátogatni a rokonai­mat” — azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy mint a május 21-i Kováts ünnepségeken történt, hogy jó magyarjaink jobbról és balról in­tegettek felvonuló 160 emberünk­nek, de egy sem állt be közénk sza­porítani a számunkat és megmu­tatni, hogy itt nem magán, hanem nemzeti vonatkozású dologról van szó, ahol majd megszámoltatunk, és ha kevésnek találtatunk, annak csak a magyarság fogja meginni a levét... itt vagy otthon. Most nem mondhatjuk, hogy majd a következő évben megyek el, mert nincsen szabadságom. Azért hirdetjük meg a keresztes hadjáratot ilyen hosszú idővel előbb, hogy le­gyen mindenkinek az idejét úgy be­osztani, hogy oda a charlestoni ün­nepségekre lejöhessen. Legyen ez a 10 nap a magyarság találkozója, legyen ez a 10 nap a magyar erő be­mutatása Amerika népe előtt. Ezért fontos, hogy minden Egyház, Egye­sület, Club vezetősége azonnal jelen­­se hány történelmileg értékes régi vagy új zászlónak a birtokában van, ami alatt felvonulni fog, mert egy zászlóerdő kell, hogy beborítsa Charleston városát. Felkérjük papjainkat, vezetőinket már most ültessék el azt a magot, amely később terebélyes fává nő majd ki. Szervezzék meg a Kováts Történelmi Társaságnak helyi szer­vezetét, ahova majd a később jövők csatlakozhatnak. A Sajtóbizottság t SZÖTSPÁLNÉ A Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége szomorúan tu­datja az összmagyarsággal, hogy Szöts Pál, a világszövetség főtitkárá­nak felesége, Mária hosszú szenvedés után meghalt. Szöts Pálné fáradhatatlan munkát végzett két éve, hogy a Mind­­szenty József hercegprímásunk által útnak indított Világ Vándor­zászló kanadai útját féijével, méltóképpen előkészítsék. Munkájuk eredménye volt Kanada minden magyarlakta nagyvárosában a ván­dorzászló fogadása és több mint 2000 dollár adomány összeadása az európai menekültek megsegítésére. Szöts Pálné jó családanya volt, hűséges segítője a menekülteknek és a nemzeti szervezeteknek. A Világ Vándorzászló Nagybizottság tavaly Hűség Oklevelével tüntette ki. Szöts Pálnénak a végső tiszteletet a kanadai országos magyar szer­vezetek és az albertai magyarság július 8-án, a Szent István templom­ban tartott gyászmisén rótta le. Eggyel kevesebb igaz magyar asszonyt, édesanyát, hűséges fele­séget és igaz barátot hagyott a jó Isten ezen a világon. Búcsúzunk Tőled, Mária-néni. Nyugodjál békében! „ ^ ,, Politikai fogoly tudósító T' MAGYARFFY GYULA Mély fájdalommal jelentjük, hogy Magyarffy Gyula, a volt szombathelyi mezőgazdasági kamara osztályvezetője, házasságának 51. évében, a haldoklók szentségének felvételével, 1978. március 14-én, életének 76. évében hosszas betegség után, csendesen elhunyt. A római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái, nővére, sógora és sógornője, valamint rokonai és barátai. * * * A gyászoló család mély fájdalmában a Szittyakürt is osztozik, megértést kérve a késedelmes közlésért. — A Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom