Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-06-01 / 6-7. szám
1978. június—július hó $*ITTVAK<>*T 11. oldal LŐTE LAJOS: CARTER, CEAUSESCU ÉS A MAGYARSÁG CARTER Nicolae Ceausescu, Románia elnöke április 12-én negyedszer talált fogadtatásra a Fehér Házban. Carter elnök üdvözlő beszédében kijelentette, hogy neki és Románia elnökének “azonos nézetei” vannak. “Mindketten hiszünk az erős állami szuverinitásban, és országaink függetlenségének megőrzésében” — mondotta Carter. A két államfő beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és Románia kereskedelmi forgalma 1969 óta 40 millió dollárról 493 millióra emelkedett. Carter még reményének adott kifejezést, hogy “az elkövetkező három év alatt a forgalom megkétszereződik”. Carter elismerését fejezte ki Ceausescunak (bármilyen hihetetlenül is hangzik) az emberi jogok terén. “Mindketten hiszünk az emberi jogok tiszteletében” — tette hozzá Carter. Carter ugyancsak dicsérte Ceausescu közvetítő szerepét kelet—nyugati viszonylatban, különösen kiemelve Ceuasescu fáradozásait a Sadat—Begin találkozó létrejöttéért múlt év novemberében. Nincs megbízható értesülésünk arról, hogy a két elnök találkozása során felmerült-e az erdélyi magyarság elnyomása. A másfélórás beszélgetés legnagyobb részét a közel-keleti helyzet megvitatása és az arról való nézetek kicserélése tette ki. Az, hogy Carter az elismerések özönével árasztotta el Ceausescut, nem teszi valószínűvé, hogy az erdélyi magyar kérdést felhozta volna. Annál inkább felhozták azok az újságírók, akik résztvettek a másnapi (ápr. 13-i) sajtókonferencián a Washington Press Clubban, ahol a Ceauses cuhoz intézett kérdések zömét az erdélyi magyarság helyzetéről tették fel. A sajtókonferenciáról azonban sem a televízió, sem az országos sajtó nem számolt be. Ceausescu dicsérete és meleg fogadtatása a Fehér Házban újabb adag fekete leves az amerikai magyarság számára.. Segítséget vártunk az erdélyi magyarságnak, egy bizonyos fokú optimizmussal, helyette arcul csapást kaptunk. De nemcsak mi, hanem az emberi jogok ügye is; Carter, az emberi jogok “bajnoka” babér koszorút tett Ceausescu, az emberi jogok eltiprójának a fejére. Ez nemcsak a magyarságnak rossz, de Amerikának is, mert az elnök államfői ítélőképességét teszi mérlegre. CEAUSESCU Ceausescu román államelnök, de pontosabban inkább diktátor, uralkodása a saját hatalmi mániájának kielégítésével két alapvető román nemzetpolitikai célt szolgál, következetesen és célratörően. Mindkét cél a román állam és nemzet felemelkedését szolgálja. Az egyik cél Romániának olyan mérvű iparosítása, mellyel az ország egy emberöltőn belül a modern nyugati államok, pl. Belgium, nívóját éri el. A másik cél a román államnak és nemzetnek a nemzetközi politikában és általános fontosságban eddig nem álmodott magasságba emelése, mely az iparosítással egyidejűleg Romániának mindenütt barátokat, tekintélyt és elismerést biztosít, és nem utolsó sorban Erdély megtartásában is segítségére válhat, ha a terület ismét a nemzetközi politika vitás területévé válna. Ez a cél teméntelen kölcsönös állami látogatások és kereskedelmi egyezmények kötésével állandóan munkában van. De talán még fontosabb ebből a szempontból az a szerep, amelyet Ceausescu magának kiagyalt éspedig közvetítés a világ kisebb és nagyobb hatalmi szakadékaiban mint pl. Peking — Moszkva, U.S. — Eszak-Vietnám, leg utóbb Izrael és Egyiptom, Etiópia — Szomália. Magyar szempontból fontos tudni, hogy kemény ellenféllel állunk szemben, és hogy az U.S. külpolitika jelenleg hisz Románia fontosságában. Moszkvától független különállásában, és a kereskedelmi szerződés előnyeiben is. így kemény dió azt a különben vitathatatlan tényt döntő érvként elismertetni az U.S. kormánnyal, hogy Ceausescu még Sztálinnál is sztálinistább kommunista diktátor, aki még a saját vérei emberi jogait is sárba tiporja. A magyarság és a német lakosság felé azonban első számú román soviniszta, akinek nemzetiségi politikája semmi más, mint beolvasztás. De remélhető, hogy a Ceausescu és román-kultusz propagandával simává csiszolt jégkéreg olvadása lassan megindul, vagy már meg is indult és eljöhet az az idő, amikor saját népe fogja letépni a hazugságokkal megrakott bukaresti rezsim fejéről a babérkoszorút. — Megkezdődött a román disszidensek fellépése, mind komolyabb és elszántabb zavargások fenyegetik a kormányt, legutóbb Petrozsényben, a szénbányászok gyatra ellátása, és a soha be nem tartott ígéretek miatt. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG Az erdélyi magyarság helyzetében csak romlásról tudunk. Egy évvel ezelőtt titkos utakon kiérkezett az első erdélyi emlékirat a magyarság szomorú sorsáról. Az európai sajtó (Neue Züricher Zeitung) újabb cikksorozatban ismerteti a román nemzetiségi politika igazi arcát, az Erdély miatti magyar —román ellentéteket. A nyáron erdélyi látogatók és az erdélyi újságok is újabb csökkentésekről számoltak be a magyar iskolák számában. Kolozsvárt pl. az alsófokú iskolák számát az 1977/78- as tanévre 20 —30%-kai, az érettségiző osztályokét 40%-kai csökkentették. Becsukták a nagy múltú Brassai Sámuel líceumot. Iparos tanonciskola lett belőle. Tíz év alatt azonban 1967-től 77-ig a magyar érettségiző osztályok számát 21-ről 7-re vágták le. A líceumok szakközépiskolává való átalakítása az egész ország területére érvényes, de az automatikusan a magyar iskolák megszűntetését jelenti, mert szakiskolában majd mindent románul tanítanak. Szikszaijenő, a kiváló brassói professzort zaklatásokkal a halálba kergettek. Kuti Sándort, egy másik brassói tanárt a város környéki erdőben halva találták. Különböző nyilatkozatokat akartak velük aláíratni, melyek dicsérik Románia nemzetiségi politikáját és kijelentik, hogy Brassóban nincs szükség magyar iskolára. Szikszaijenő és Kuti Sándor az életükkel fizettek az aláírás megtagadásáért. Erőszak és terror lett úrrá Erdélyben a magyarság felett. Marosvásárhelyet valósággal megszállták a román biztonsági alakulatok. Házkutatások, magyarok letartóztatása és kínzása napirenden vannak. Király Károly, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának alelnöke, és a román politbüró volt tagja hősi kiállásával az erdélyi magyarság küzdelme új korszakba lépett. Személyében az üldözött magyarság hiteles és mintegy hivatalos szószólót kapott. A kérdés csak az, hogy Ceausescu, az emberi jogok újdonsült “bajnoka” (az Egyesült Államok elnöke kente fel annak, a minap) engedi-e a Karánsebesre deportált Királynak, hogy továbbra is felléphessen az erdélyi magyarság emberi jogaiért, vagy az emberi jogok nagyobb “dicsőségére”, Királyt börtönbe csukatja. A máris elhallgatásra ítélt Király a száműzetésnem nem hallgatott el, sőt azt tette, ami eddig lehetetlenségnek látszott: intervjút adott három nyugati újságnak (köztük a Washington Postnak, mely március 2-i számában főhelyen számolt be az erdélyi magyarság helyzetéről, az intervjú alapján. Mivel mindez 1977. évi június 15-i Debrecen — Nagyvárad i kettős találkozó után történt, ez is bizonyítja, hogy a nagy dobra vert ottani megállapodások az erdélyi magyarságra jót nem hoztak. AZ AMERIKAI MAGYARSÁG El kell jönnie az időnek, amikor az egész amerikai magyarságnak ökölbe szorul a keze, hogy még erőteljesebben lépjen fel az erdélyi magyarság védelmében. Ez részben megtörtént, amikor a New York, New Jersey környékén koncentrált magyar ifjúság úgyszólván fellázadt az erdélyi magyarság elnyomása ellen. Többezres tüntetésekkel adtak nyomatékot az amerikai magyarság ismételt kérelmeinek, hogy az US adjon segítséget az elnyomott erdélyi magyarság helyzetének javításához. Sajnos, ez nem történt meg; az US kongresszus mind 1976-ban, mind 77-ben minden feltétel nélkül meghosszabbította az US —román kereskedelmi szerződést, legutóbb Carter elnök egyenes kívánságára. Alapjában annyit sikerült elérni, hogy az erdélyi magyar kérdés úgymond a térképre van téve, tudnak róla, s a továbbiakban mind jobban és jobban lehet építeni a már ismertté vált információkra. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az US kormány malmai lassan őrölnek és azt is, hogy amikor az US-t Románia ellen akarjuk hangolni, akkor valójában az US külpolitika ellenében akarunk hatni. De mit jelentenek ezek a megállapítások az észak-amerikai magyarság számára? Csüggedést, lemondást, reménytvesztést, vagy éppen a küzdelem feladását? Ob, nem, az Isten mentsen minket az ilyen gondolatoktól. A nehézségek, a hosszas küzdelem és az átütő eredmények elmaradása, az Egyesült Államok elnökének helytelen ítéletei és az üzleti érdek túlzott uralma minden más szempont felett nem valami történelmi átok felettünk, hanem az US, jó vagy rossz külpolitikájának mindennapi realitásai. Átok csak egy van, a trianoni béke. Az, ma olyan szilárdan áll, mint maga a Szovjet kommunista birodalom, amibe bele van ágyazva. Az erdélyi magyarság nem várhat addig, amíg a trianoni és párizsi határfalak porbahullanak. Á nehézségek, az elénk tornyosuló akadályok legyenek arra jók, hogy megacélozzák erőinket, hozzá edzzék lelkületűnket és a küzdelem tovább folytatására serkentsenek, ha lehet még nagyobb erővel. Támogassuk az erdélyi magyarságért harcolókat, a dinamikus ifjúságot, az amerikai és kanadai erdélyi szervezeteket, az Erdélyért harcoló angol nyelvű magyar sajtót és könyvkiadást mindenünnen és mindenütt, Kanada legészakibb magyar településétől le Floridáig, az Atlantióceántól a Csendes-óceánig mindenütt és mindenünnen. Mint ahogy ledöntöttük a halott Sztálin hatalmas budapesti szobrát, úgy lehet, hogy eljön az idő amikor a magyarság lesz az élő Ceausescu bukaresti uralmának a megdöntője is. rB~BTnnrtni~inn)TnrB' o'btb rrmrrm SZERETETTELJES KÉRÉS AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ! KEDVES TESTVÉREINK! Három és fél esztendővel a megnyitás után újra építkezik az akroni Lorántffy Otthon, az amerikai magyarság büszkesége és élni akarásának kifejezője. Három és fél esztendő munkájával kivívtuk az amerikai magyarság elismerését, támogatását és csodálatát. Szinte a semmiből teremtettük az amerikai magyarság legnagyobb, legszebb és legmodernebb szeretet intézményét. 100 ágyas Otthonunk az újabb J építkezéssel 110 ágyas intézménnyé válik hamarosan. Munkánkhoz, c áldozatunkhoz és eredményeinkhez hasonlót eddig csak az Amerikai Magyar Református Egyesület alkotott, a ligonieri Bethlen Otthon o megteremtésével. Környékünk magyarsága 1974 óta 352.000 dollárt adományozott össze a Lorántffy Otthon felépítésére, és fenntartására. Úgy érezzük elértük azt az időt, amikor kérhetjük és remélhetjük minden amerikai magyar testvérünk segítségét és támogatását. Remélni merjük, hogy mostantól fogva testvéreink rendszeresen bekapcsolódnak az amerikai magyarság legnagyobb szeretet-intézményének támogatásáj- ba. Vannak, akik ezt eddig is megtették, mostantól kezdve mino denkire számítunk. Mellékelten közlünk néhány megszívlelendő adatot: 100 lakónk közül jelenleg 77 magyar és hamarosan mindenki magyar lesz. Eddig 123 magyar testvérünk hagyta el gyógyultan Otthonunkat, 83 magyar testvérünk fejezte be földi életét közöttünk, 71 magyar dolgozónk van, akik közül többen erdélyi és délvidéki magyar református menekültek. Havi költségvetésünk: 80.000 és 85.000 dollár között váltakozik, munkásaink évente 500.000 dollárt kapnak fizetésként. Szeretettel kérjük az amerikai magyarságot, hogy egyesületeiken keresztül hivatalosan és rendszeresen támogassák a Lorántffy Otthont! A következő hat hónap alatt 40.000 dollárnyi adományra van szükségünk. Ha minden amerikai magyar egyesület csak 100 dollárt küld, akkor a hiányzó összeg teljesen rendelkezésünkre áll. Lehet több évre szóló megajánlást is tenni (1000 dollár 5 év alatt stb.), a legfontosabb az, hogy magyar egyesületeink neve szerepeljen az új bronztáblán, melyet magyar testvéreink állandóan olvasgatnak. Minden 1000 dolláros adományért egy ajtóra is rákerül az adakozó egyesület, vagy személy neve, 500 dollárért a bronztáblára vésetjük rá a neveket. Hisszük, hogy kérésünk meghallgatásra tafál magyar testvéreink szívében! Isten áldia meg közös áldozatunkat! A Lorántffy Otthon Igazgatósága nevében: Dr. Banda Árpád Nt. Dömötör Tibor japooooQQflflQQQ pooooflflaflflattaflflJLiLRJLg_RjLiLgjLajLa_fl_aaafla a Bogai 2
