Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-03-01 / 3. szám

12. oldal «ItTVAKÖfcT 1978. március hó A kisajátított toll RÓKA BÉLA: Gondolatok, politika és megalkuvás nélküli harc Ma, több mint félszázaddal későb­ben, miután a két világháború győz­tesei kisajátították maguknak az em­beri jogok kifejezéskészletét céljaik eltakarására s melynek tetszetős frá­zisaitól szinte megrészegült az egész emberiség, különös érzéssel tekintjük azokat az érveléseket, melyekkel Carter elnök alkalmazza az emberi jogokat például Dél-Afrikában vagy Erdélyben. Ha tehát ebben a történelmi ke­retben nézzük az emberi jogok ki­alakulását, és a keresztény erkölcs alapján nem is lehet másképpen néz­ni, akkor az emberi jogoknak szelek­tív alapon való alkalmazása nem csak erkölcsileg védhetetlen, de egyenesen aljas. Amikor azok, akik önmagukat a liberalizmus és emberi jogok, valamint a nemzeti függet­lenség apostolainak tartják, de nem beszélnek a magyar, német, tatár, észt, lett, litván és európai népek ellen elkövetett gyalázatokról, akkor mi a szenvedő európai és ázsiai népek kimondjuk, hogy ebben az áporodott, elmocsarasító, miazmás légkörben csak a perverz és csaló tud érvényesülni. Amikor, 1978. január 30-án este 11-kor Slava Stetsko, az ABN Köz­ponti Vezetőségének a tagja felhívott és udvariasan megkért, hogy fogad­jam el a meghívást a február 4-én tartandó ABN gyűlésre az Ukrán házban (136 Second Ave., New York), a fenti papírra vetett gondo­latokjártak az eszemben, és a követ­kező kikötéssel elfogadtam a meghí­vást: “Mrs. Stetsko, I, the official Hungarian delegate in the ABN and the chairman of the National Con­federation of American Ethnic Groups —New York Chapter, will participate at the meeting as an observer without any committment and requesting a face to face meeting with you on February 2, 1978.” Slava Stetsko elfogadta a ki­kötésemet és február 2-án délután 2-től este 6-ig ketten tárgyaltunk az ABN-ről, valamint a magyar —uk­rán kapcsolatokról. Minden szépítés és az általános körítés nélkül azonnal rátértem a témára, amely magyar szempontból a lényege egy hasznos és gyakorlati együttműködésnek kö­zöttünk, a magyar és ukrán érde­keket képviselő nemzeti egyéneknek az ABN keretein belül. Mikor Mrs. Stetsko kifejtette, hogy 1946-ban az ABN megszervezésekor különböző nemzetiségek részvételével, magyar részről (amíg megcáfolatlan adatok nincsenek a birtokomban, addig a * AZ ERDÉLYI VILÄGSZÖVET­­SÉGbe tömörült magyar egyesüle­tek örömmel üdvözlik soraikban a Hungarian Cultural Foundation, Inc., a Caritas—Melboumei Ma­gyar Jótékonysági Egyesületet és a Comite de los Hungaros Libres — Colombia (Szt. István egyházköz­ség) szervezeteket, melyek bejelen­tették csatlakozásukat a Világszö­vetséghez. magyar neveket nem hozom nyilvá­nosságra) elfogadták az ethno­graphic határokat mint egy kiinduló pontot a jövő országhatárokkal kap­csolatban. Határozottan Mrs. Stet­sko tudomására hoztam, hogy a nemzeti magyarság nem ismeri el az 1920-as és az 1945-ös határokat, valamint Kárpátalja 896-tól 1918-ig és 1939-től 1944-ig mindig integrál partja volt Magyarországnak. Ekkor megkérdeztem Mrs. Stetskot, hogy ő, mint egy ukrán elismeri-e a Szovjet-Orosz hódításokat? Mivel Kárpátalját nem az ukrán hadsereg, de a Szovjet-Orosz hadsereg szállta meg. Mrs. Stetsko azt a feleletet adta, hogy ezt a kérdést a jövő fogja eldönteni. Én azt válaszoltam, hogy nekünk magyaroknak semmi kifo­gásunk nincs az ellen, hogy a ma­gyar és ruszin nép fog dönteni Kár­pátalja sorsáról, de semmi esetre sem vagyunk hajlandók Kiev fenn­hatóságát elismerni. Továbbá az ukrán nagyhatalmi mániában topo­gók jobban használnának a célnak, ha nem festegetnének ősi magyar területeket a térképeikre. Mrs. Stet­sko azt a benyomást keltette ben­nem, hogy ő, személy szerint híve egy magyar —ukrán kiegyezésnek és nincs megfertőzve minden korláto­zás nélküli, vad magyar-gyűlölettel. Előttem elítélte a túlzásokat, ahogyan ő fejezte ki, amiket ukrán soviniszták művelnek. A február 4-i gyűlésen résztvettem két magyar kíséretében mint megfi­gyelő. Ezen a gyűlésen a magyar— tatár —kozák nemzeti osztályok az ABN keretein belül tökéletes szövet­ségben vettek részt. Azzal például, hogy én a magyar osztály részéről tá­mogattam a Crimiai tatárok függet­lenségi akaratát az ukrán sovinizmus ellen, olyan hűséges barátokat sze­reztünk, ami a jövőben nagyon is hasznára lesz a magyarságnak. Ezek után az olvasó joggal fel­teheti a kérdést, van-e értelme tár­gyalni és kapcsolatban lenni az ABN-ben résztvevő nemzetiségek­kel? Ebben a kérdésben nem lehet és nem szabad csak úgy személyi ta­pasztalatok útán határozni. Senki sem független a saját indulataitól és főleg előítéleteitől, tehát az ilyen súlyos kérdésben a nemzeti magyar­ságnak együttesen kell dönteni. A gyűlésen egy ukrán azt mon­dotta személyesen a szünetben: “If the Hungarians would, one day, work together for their goal then we, Ukrainians, can kiss good-by to our goals”. * A Szegedi Orvostudományi Egye­tem Mikrobiológiai Intézetében kí­sérleti jelleggel humán interferont állítanak elő, és azon fáradoznak, hogy megteremtsék a laboratóriumi körülmények közötti gyártás felté­teleit__________________________ ~ KELLEMES~ HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM 1978. április 2-án, a nyugat-oldali Református Egyháznál (15300 Puritas Avenue) TILTAKOZÓ NAGYGYŰLÉST rendez "Nézd meg az érem mindkét ol­dalát, hogy felmérhessed értékét/” Diákkorom “Lélektan és Logika” című könyvének örökérvényű mon­data jut az eszembe ma, amikor könyvekről írok. A cselekedetek ma­gyarázata és logikus következtetése szerint. S ugyan hol nyílik erre az “éremértékelésre” kedvezőbb alka­lom, mint a frankfurti könyvpiacon. Ma, amikor a németországi könyv kereskedések kirakata túlnyomórész­ben a szélsőbaloldal íróinak arcula­tát tükrözi — azokét, akik az emberi közösségi igények helyett, csak a saját, szabadalmazott igényeiket hir­detik. Itt van mindjárt, bizonyos Herr Jürgen Serkens nevű író feljajdulása, saját meghatározása szerint: felhá­borodásból most született könyve. Összpontosítva a vádban: a jelen né­met könyvkiadás nem nyújt elég teret, az 1933-ban máglyára került írók műveinek! Hogy az említett időben — nem a nemzetárulás vétségében bűnösnek talált toliforgatók, mint Tucholsky, Ossyetsky, Franz Werfel, Lion Furchtwanger, a nagy lélekbúvár, erotika-tudós Freud s a leggondo­sabb átfésülés után is zsargon Schalom Asch nem kerültek a mág­lyára, az megbizonyosodottl Tűzre, a német népet bomlasztott, politikai radikalizmust hirdetett műveik, dí­szes bőr, vagy vászonkötésben. Aki az utóbbi esztendőkben figye­lemmel kísérte, milyen könyvek ke­rültek a német piacra, volt alkalma azokat elolvasni, vagy csak belepil­lantani, érdekes tapasztalatokat szűrhetett le. Megállapíthatta, hogy a sokat hangoztatott gondolatközlés dicsőségére, alapos cenzúra műkö­dik! Az egykor büszke Teutonok föld­jén ma azok a kéziratok kerülnek a szedőgépek elé, amelyek keresztül­jutottak a mindenütt jelenvaló, nagy lektorok világnézeti rostáján! Ügye­sen alakítva a kétesértékű toliforga­tókból világhíres írót, duzzadó erejű tehetséget, szűnni nem akaró zsenit. Ennek a szabadalmazott és sterili­zált politikai és pamflet-irodalom­nak célja: kioltani az ifjúság hiva­tástudatát, jövőtépítő erejét. Megesik olykor, hogy egy-egy kinyomtatott könyv, ellenkező hatást vált ki, mást, amint elgondoltatott. így, a még tisztánlátó németek köré­ben, az 1974-ben a frankfurti Fischer Verlag kiadásában megje­lent Thomas Mann életét ismertető kötet. Valójában bibliográfia, bár a szerzője, Thomas Mann özvegye, született Pringsheim Katia, a “Meine ungeschriebene Memoiren”, azaz íratlan Emlékeim címen tárja az olvasó elé. Könyve ott csillog a kirakatok üvegablaka mögött, meg­tetőzve az 1976-ban zsebkönyv for­mátumban kihozott kötetekkel is. És éppen ezoknál okoz döbbenetét és fájdalmat, akik még ifjú Thomas Mann, kitűnő “Buddenbrook” köny­vén keresztül őrizték emlékét. A kí­nos feltűnést még fokozta, amikor a könyvszerzője — 1975-ben, a frank­furti Paulus Kirche ódon templom­falai között —, a Thomas Mann 100 éves születési évfordulójának emlé­kére rendezett díszes ünnepségen: a Német Birodalmi Kancellár, Wal­ther Scheel kezéből vette át a neki odaítélt irodalmi nagydíjat. Mert, mit is mond el a leghívatot­­tabb, az asszony, Mann-Prinsgheim Katia könyve, pontos és kronoló­­gikus sorrendben. Férjének, az egy­kor még német hivatástudattal és komolysággal, a lübecki evangélikus patricius családból indultnak élet­útját. A 19. életévében még tapasz­talatlan, nagy tehetséggel felruhá­zott, Münchenbe került ifjúét, majd az Amerikába áthajózott emigrán­sét, 1950-ben bekövetkezett halá­láig. Meséli színes és fordulatos szöveg­ben a kettőjük megismerkedését, a müncheni villamoson. Thomas is­merkedését vele, a szabadgondolko­zó légkörben felnőtt leánnyal, aki éles ösztönével meglátja, felismeri benne a hatalmas írói tehetséget. Sietve hívja meg — az akkor 26 éves, híres “Buddenbrook” könyvét már megírt férfit —, atyja Alfred Prings­heim müncheni matematikai pro­fesszor ősi héber tradíciókat őrző házába. Az új légkört és utakat fel­táró otthonban, ahol őt eleinte, mint “a merev poroszt” emlegetik. Ez az ismeretség, a Katiával kötött házasság, a hat közös gyermek deter­minálja Thomas Mann sorsát — Bajorországtól Kalifornián át, utolsó napjáig. Ahogy a könyv szerzője, fordula­tos írói füzéren sorolja az osztrák “Anschluss” után Amerikában part­­raszállt család ezernyi élményét, a New York-i kikötőben őket ünneplő tömeget, első szállásukat, a Plaza Savoy kitűnő lakosztályát. Majd a Roosewelték meghívását, csodálatos napokat a Fehér Házban. Eleanor kedvességét, intim részletekben, amint nem is a libériás inas, de ő maga kopogtat lakosztályuk ajtaján, hogy őket a már párolgó ötórai teá­hoz invitálja. Einstein, Chaplin, írók, Holly­wood kiváltságosai sietnek üdvözlé­sükre, segítségükre. Einstein dísz­doktorátust adat Thomas Mannak a Harwardon, soronkívüli állampol­gárságot a családnak. A legelsők között — segítséggel — az orosz külügyminiszter Litwinow- Finkelstein, akinek gesztusát, külön, meleg sorokban méltatja a szerző. Ezekben az időkben nyilatkozik meg Thomas Mann sorozatosan, mind erősebben a Szovjet mellett s kerül — az Amerikába emigrált “humanisták” subversiv tevékenysé­gét kivizsgáló patriota — Mc.Carthy val konfrontációba. További történések, a hat gyer­mek életútja, részletesen az ikerpár Erika és Klaussé. Erikáé mint há­borús hírlaptudosítóé és Klaussé, aki mint az amerikai hadsereg piló­tája, éppen Németországra szórhatja bombáit. Hiszem, elgondolkoztatja ez a “memoár” azokat, akik a tehetséges Thomas Mannt, még kezdeti írá­sain, Buddenbrook könyvén keresz­tül ismerték. Magyar hasonlatban Ocskay brigadéros jut az eszembe, a Nemzeti Színház színpadáról hallott szavak: “Kár volt néked jó Ocskay László, kár... kár...”. Nézd meg az érem másik oldalát, hogy felmérhessed értékét!- X.Y. -Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afri­kai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. Hozzájárulás személyenként 6.00 dollár. Az ebédjegy március 31 -ig a következő telefonszámokon rendelhető meg: 221-6541 — 228-5562 — 888-4674 - 476-1696 Ünnepi szónok: TORDAY EGON a clevelandi MHBK főcsoportvezetője Közreműködnek: Lovagi Tibor, Molnár Lajos és Major Tibor a HSzM vezetőségi tagjai a SZITTYAKÜRT baráti-köre 1978. április 2-án, 12:30-kor a nyugat-oldali Református Egyháznál (15300 Puritas Avenue) rendezi meg BARÁTI EBÉDJÉT • a Szittyakürt szerkesztősége JJlcahíVÓ A Hungária Szabadságharcos Mozgalom hivatalos lapjának 17. évfolyamát köszöntve Az országvesztés és a szovjet megszállás 33. gyászosemlékű évfordulója alkalmából Mindkét rendezvényünkre nemzettestvéri szeretettel várjuk kedves Magyar Testvérünket és családját — a Rendezőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom