Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-03-01 / 3. szám
Szocializmust - magyar módra! XVII. évfolyam, 3. szám 1978. MÁRCIUS HÓ Ára: 85 cent A HSzM vezetőjének PAPOSI-JOBB ANDORNAK tájékoztató jelentése: 200 SZERVEZET ERDÉLYÉRT Aki ismeri Árpád papkirályunk birodalmának több évezredes történelmét az tudja, hogy Kárpátkoszorúzta Hazánk sokszor szenvedett vészes napokat, éveket és korokat. Történelmünk tele van súlyos és siralmas korszakokkal. A római-kori hódításoktól és megszállástól, a német és szláv beszivárgásokig; a tatárdúlástól az osztrák mételyig; a török háborúktól és fennhatóságtól az ismételt osztrák uralomig; a szomszédos kisebbségi népek betelepedésétől az erőszakos országhódításig. Ezer évvel ezelőtt magyar kereszténységünket és krisztusi hitünket idegen érdekű, idegen vérű és nyelvű türelmetlen “kereszténység” váltotta fel csalásra, ígéretekre és képmutatásra alapozva! Az idegenvérű keresztény érdekek többszörösen vonszolták népünket, magyar testvéreinket testvérháborúkba. Turántestvémépeink évtizedes és évszázados testvérharcokban ontották vérüket a hamis próféták örömére Európa-szerte! Testvér-“törököt fog tunk” és vertünk a “szent-föld védelmében...”. Hazánk, népünk és erőnk megoszlott, országunk területe az idegen érdekek és kizsákmányolás martalékává vált időről időre és csak a magyar hősiesség és megmaradni akarás mentette meg hazánkat megannyiszor a teljes pusztulástól. Semmiféle “egyesülés”, “megértés” vagy “kiegyezés” az idegenekkel nem használt vagy vált a magyarság javára, mert az eredeti céljuk mindig is egy volt: bekebelezni, kiirtani a magyart! 1920. június 4-én, a Trianoni Békeszerződés feldarabolta és megcsonkította áldott Hazánkat, azzal a céllal, hogy vérezzék el, életerejét veszítve a magyar. A pánszlávizmus célkitűzése, a kereszténység meghunyászkodása és a Nyugat nemtörődömsége vagy egyenes kárörvendése, szabad kezet nyújtott az elszakított végek: Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Nyugat- Magyarország és a Délvidék magyarjainak sanyargatására, kizsákmányolására majd rendszeres kiirtására! Ősi Erdélyünk így került a hazug rumánok kényuralma alá, erdélyi magyar kultúránk: művészetünk, népzenénk, iskoláink és intézményeink pedig a megsemmisülés szélére. A Szittyakürtben és a Fighterben már a múlt év közepe óta ismertettük magyar testvéreinkkel a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nagyméretű és széleskörű Erdélyakcióját és azt, hogy 1977. április 4-én “formálisan” fordultunk az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnökéhez: “... hogy függessze fel a Rumániának megadott kedvezményes gazdasági szerződést (Most Favored Nation Treatment), amíg Rumánia a Helsinkiben aláírt emberi jogokra hivatkozó szerződésnek eleget nem tesz és biztosítja az Erdélyben élő magyarság nemzeti intézményeinek fennmaradását.” 1977. június 21-én, már értesítés érkezett a Fehár Házból, hogy: “... az ügyer átadták a külügyminisztériumnak.” — majd augusztus 27-én: “... Thomas Gerth, a külügyminisztérium magyar osztályának vezetője szóban kérte fel a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat, hogy további adatokat szolgáltasson a gazdasági segély kérelemre vonatkozóan.” Ugyanis — amint már tudattuk olvasóinkkal világszerte — beadványunk arra is sürgeti James E. Carter US elnököt, hogy: “... az 1961-es Foreign Assistance Act alapján folyósítson gazdasági segítséget az erdélyi magyarságnak egy Emergency Economic Aid formájában.” A Hungária Szabadságharcos Mozgalom jogosan és logikusan kérte a gazdasági segélyt a rumán megszállás alatt sínylődő magyar testvéreink megsegítésére! Hiszen “az amerikai magyarság 30 billió dollár állami adót fizetett már az Egyesült Államokban az elmúlt 20 év folyamán” — érvelt Washington felé Molnár Lajos testvérünk, a HSzM Külügyi Bizottságának vezetője. — Továbbá, az USA billiókat adott a 2.5 milliós Izrael államnak..., hogy létét fenn tudja tartani — és milliókat adott az afrikai törzsekből összetákolt államoknak, de eddig egy megveszekedett centet sem juttatott az ugyancsak létéért küzdő hárommillió erdélyi magyarnak! A HSzM Forradalmi Tanácsa tisztában van azzal, hogy Erdélyünkért világszerte küzd a magyar emigráció, de még az otthoni testvéreink is megmozdulnak, ahogy azt már otthon megtehetik (tudjuk magyarországi tudósítóinktól!). — Ezért Erdélyi-akciónkat egy széleskörű akcióvá formáltuk. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom egy re erősödő sajtójával, magyarul és angol nyelven, képes elrabolt területeink és Erdélyünk érdekében hatásos harcot vívni! Ezért 1977. augusztus 28-án, megkezdtük a magyar emigráció széleskörű bevonását a segély-kérelmi munkába. Első lépésként 100 magyar emigrációs szervezet támogatását és segítségét kértük ki a hatalmas munkához. Személyesen írtunk, telefonáltunk, vagy egyénileg ellátogattunk a szervezeti vezetőkhöz, hogy Erdély-mentő munkánk szilárd alapokon álljon. A lelkesedés azonban olyan lendületet mutatott, hogy kiterjesztettük munkakörünket és bevontuk a világ magyar emigrációját! Elindítottuk az: “Egyesült Magyar Kérelmet...” — “United Hungarian Appeal to the President of the United States of America. Subject: Emergency Economic Aid to the Hungarians in Transylvania.” Felhívásunkat ma már 200 magyar emigrációs szervezet írta alá! Bizalommal és büszkén fordultunk magyar testvéreinkhez Erdélyakciónk támogatásáért és megsegítéséért — Erdély magyarságának megmentéséért! Akciónk következő lépéseként egyéni aláírásokat gyűjtöttünk össze és ki-ki egyénileg, anyagilag is támogatta szent ügyünket. Több ezer egyéni Carter-Petitiont küldtünk szét az amerikai és kanadai magyarság között eddig. Itt kívánunk köszönetét mondani minden lelkes és áldozatkész magyar testvéreinknek, akik már eddig is támogatták nehéz és verejtékes munkánkat! Sok százan jelentkeztek szinte minden városból, ahol magyarok laknak USA területén, de nagy számban mozdultak meg kanadai, délamerikai, európai véreink is. Az aláírások napról napra érkeznek (egyéni és szervezeti...) és Erdéiy-peticiónk egyre erősödik! 1977. szeptember 3-án a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőségével érkeztünk Towanda, Pennsylvaniába. Szeptember 23—24-én Washington, DC-ben tárgyaltunk az Amerikai Magyar Szövetség vezetőivel, majd az Erdélyi Világszövetség vezetőségével. E szervezetek a legelszántabb elhatározással harcolnak Erdélyért és e szervezeteknél Erdélyakciónk is igen széles támogatást élvez. Washingtoni utunk egyik jelentősége az volt, hogy Külügyi Vezetőnk, Molnár Líu’os személyesen tárgyalt Th. Gerth-tel, hogy akciónk következő részlegének alapjait megtervezhessük. A Szittyakürt 1977 szeptemberi számában beszámoltunk a július 18-án lezajlott Washingtoni tüntetésről Erdélyért, ahol a HSzM is képviselve volt. A Carter adminisztráció rettegni kezdett az Erdélyi ügy kellemetlenségei miatt! Az alkalom kétszeresen is megérett arra, hogy a Szent Korona ügyével eltereljék a világ figyelmét szenvedő Erdélyünkről és ugyanakkor a magyarságot megosszák! “A Szent Korona bomba” visszavetette Erdély-akciónk menetének ütemét és a volt eredeti tervünkben változást kellett eszközölnünk: az 1977-es év végére tervezett Erdély- Petició aláírásokat, amellyeket különböző emigrációs magyar szervezetek, egyházak, üzletek, intézmények, vállalatok, stúdiók, iskolák stb. küldtek be több világrészről nem adhattuk át US President Carternak! Az október 30-án tartott Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1956 október 23 megemlékezésén Molnár testvérünk beszámolt erdélyi akciónk addigi fejleményeiről. A november 26—27-én, Clevelandben megtartott Magyar Találkozó és az ott ülésező Amerikai Magyar Szövetség elsőrendű ügyként kezelte a Szent Korona kiadásának kérdését. A0l978-as év fordulatával a Hungária Szabadságharcos Mozgalom Forradalmi Tanácsa többször ülésezett és megújult erővel és lendülettel T I Balról: Pásztor László (AMSz), Molnár L^jos (HSzM) és Sen. R. J. Dole. Jobbról: Pásztor László, Sen. R. J. Dole, dr. Béki Zoltán püspök és E. J. Patten Kong. képviselő.
