Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

2. oldal UlttVAKÖEt 1977. május hó ELÉGTÉTEL NÉHÁNY OLVASÓNAK Szálasi Ferenc vértanú nemzetve­zető halálának harmincegy éves év­fordulója alkalmából írt “Meghalt az Áruló” c. nekrológunk tárgyában több levélbeni érdeklődőnek vála­szolva, a következőket kell közöl­nünk: 1. Szálasi Ferenc nem volt német­gyűlölő. Nagyrabecsülte a német né­pet minden jó tulajdonságáért és fő­leg kiváló szervezettségéért. Tisztán látta azonban a Harmadik Biroda­lom külpolitikai vezetésének kataszt­rofális hibáit; közöttük nem utolsó­sorban azt az érthetetlenül vak Rib­­bentrop-féle felfogást, mely szerint Európát lehet gyarmatosítani... Az Ukrajnában elkövetett politikai osto­baság egyenesen kétségbeejtette és előre látta annak ésszerű súlyos kö­vetkezményeit... 2. A kivégzett Nemzetvezető ugyan­akkor forrón hitt a mi nemze­tünk ősi, nagy képességeinek folyto­nosságában, szívvel és lélekkel a tu­­ránizmus újjászületésében látta Ma­gyarország fölemelkedését. Oshima Oyama berlini japán nagykövet összekötő tisztjeként, Enemoto Mo­­mataro fregattkapitány a mi jelen­létünkben két ízben tárgyalt Szálasi Ferenc pártvezetővel a Hűség Házá­ban. Csak Henney Árpád altábor­nagy volt jelen még magyar részről. Minket azért hívott meg a Pártve­zető, mert a szóbeli tárgyalások fran­cia nyelven történtek... Mindkét esetben Enemoto egy-egy nagyfor­mátumú vaskos borítékot adott át Szálasi Ferencnek, bizonyára válasz­képpen az O leveleire, melyeket Hota Iukuo budapesti ügyvivőnek dr. Temesváry László adott át tudo­másunk szerint. A Pártvezető kül­földivel sohasem beszélt másképpen, mint magyarul, tolmács igénybevé­telével, pedig németül és franciául tökéletesen beszélt. Ez utóbbiról mi magunk győződtünk meg, az előbbi esetek kapcsán. Soha más külföldi, mint Enemoto Momataro fregatt­kapitány, nem lépte át az Andrássy út 60 kapuját, a mi időnkben, ter­mészetesen civil ruhában. Minden más érintkezés magánlakásban folyt le, legtöbbször Vájná Gábor képvi­selő, vagy Ruszkayjenő altábornagy lakásain. 3. Mégis, ha történetesen — a nekrológban említett epizód japáni származású propaganda anyaggal történt volna és nem németül, Szálasi Ferenc reakciója nem késett volna... O mindenben magyart akart mindig, lényegben és eredet­ben, ha belső szellemi ügyről volt szó. 4. A Pártvezetőt az Erdélyi Bevo­nulás utáni amnesztia alkalmával hi­vatalos meghívás várta a budapesti német birodalmi nagykövet, Schu­­lemburg részéről. A nagykövet arról értesítette a Pártvezetőt, hogy ber­lini megbízásból dr. Otto Braun dél­kelet-európai “rendkívüli megbí­zott” akar vele tárgyalni. Szálasi Fe­renc kitért a meghívás elől és kérte a találkozónak egy semleges lakáson való megtartását. így történt a viha­ros találkozó Vájná Gábor képviselő magánlakásán, és mindössze hét (7) percig tartott. Dr. Otto Braun kö­zölte Szálasi Ferenccel, hogy am­nesztiáját csak német nyomásra volt hajlandó Horthy aláírni, amiért a Német Birodalom elvárja, hogy a vezetése alatt álló Hungarista Moz­galom és a Nyilaskeresztes Párt “ido­mul” majd ezek után, Berlin és Budapest külpolitikai kapcsolatait illetőleg a testvéri NSDAP Német­országához. — A Nyilaskeresztes Párt —Hun­garista Mozgalom egy nemzeti, kizá­rólagosan magyar szocialista vonalat követ és nem idomul semmiféle más ország külpolitikájához, sem rokon­­szenvből, sem pedig hálából — vála­szolta Szálasi Ferenc tolmácson ke­resztül dr. Otto Braunnak. És hozzá­tette: Ha ezt várják Berlinben, akkor dolgavégezetlenül mehet vissza a megbízójához. Ezzel az üzenettel: — Amennyiben ez az ára az ő kiszabadításának, nem pedig egy őszinte egymás mellett való haladás az új, jobb Európa felé, akkor remé­nyeik meghiúsulása kiengesztelése­képpen kész a hátramaradt, még egy esztendős fegyházbüntetését Dachau ban letölteni... — Mindezt tolmács útján mondotta el, jóllehet a Párt­vezető poroszként beszélte a német nyelvet. Az a szemérmetlen hazudozás a guruló márkákról, mely különösen Teleki Pál és Kállay Miklós részéről igyekezett “valami majd csak ragad rá” alapján Szálasi Ferenc és a Hun­garista Mozgalom nemzethűségét kétségbe vonni a magyar közvéle­mény előtt, volt az, mely párthíveit és mozgalmi tömegeit a végletekig menő hűségre és fanatizmusra tüzel­ték. Az a két alávaló manőver, me­lyet adott esetekben használni pró­báltak — egyrészt “németektől meg­vásárolt, másrészt — a németek nem veszik komolyan, — a magyar ember igazságszomjából az üresfejűek becs­telen, hazug pökhendisége ellen, robbanásig feszítették a gyűlöletet. Nemzetünk meghasonlott önmagá­val akkor, amikor félre kellett volna tenni minden ellentétet a kívülről — két irányból is — ránkgyakorlott rettenetes, fenyegető nyomás miatt és a valóságos helyzet követelménye szerint lépni fel, erre is és arra is... Ezzel lezárult az ezer év óta ránk­­kényszerített felelőtlen, magát tör­ténelmi osztályként cicomázó lelket­len, vékony réteg uralma a magyar nemzet fölött. Bármiképpen fordul is ránk nézve a történelem kereke, ilyen vagy olyan formában, a jövő Magyarországa — népi és szabad Magyarország lesz. V. I. e Szeretettel meghívok mindenkit a Torontóban, 5 1977. évi május hóban 7 —15 között — “Üzen a Hargita” jeligével — a Kanadai Magyar Kultúrközpont (840 St. Clair Avenue W.) első emeleti 3 termében rendezendő NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOMRA. Kanadában készített, saját munkáimon az általam összeválogatott ősi magyar-székely népművészeti motívumokat eredeti és tovább képzett formáikban mutatom be... Csekély ízelítőt tudok adni népünk alkotá­saiból, de — mint Székelyföld szülöttje — hitet kívánok tenni az ősi röghöz való legősibb juss mellett: s hirdetni a világnak, hogy a “vol­tunk, vagyunk és mindaddig leszünk, míg ezt a kincset lelkében, mint szent hagyományt őrzi és fejleszti nemzetünkl A kiállítás nyitva naponta du. 3-tól 10 óráig. Egyben közlöm, hogy ősszel népművészeti tanfolyamot kívánok nyitni, melyre már a kiállításon jelentkezni lehet. — Telefon: 239-8754. Dr. KövérJánosné {Dr. Kövér János: ÜZEN A HARGITA! c. versét lapunk 12. oldalán közöljük.) Rev. R. Wurmbrand evangélikus lelkész A romániai vallásüldözésről és Erdélyről Rév. Richard Wurmbrand, a ro­mániai zsidóból lett evangélikus lel­kész 1944 után több évet töltött a ro­mán börtönökben, ahonnan 1964- ben szabadult ki. 1965-ben a nyugati protestáns szervezetek köz­benjárására kiengedték az országból és Amerikában telepedett le. 1966- ban a Szenátus Belbizottsági Bizott­sága kihallgatta, amiről a szabad vi­lág lapjai részletesen beszámoltak. Itt a “vasfüggöny mögötti földalatti egyházak” támogatására “Jesus to the Communist World Inc.” névvel szervezetet létesített, melynek műkö­déséről “Voice of the Martyrs” című havi közleményben számol be. A kezünkbe került két számból idézünk most néhány magyar vonat­kozású közleményt, hogy azokat er­délyi véreinkért folytatott harcban így vagy úgy fel lehessen használni: “Romániában a hithű baptista lelkészt, Liviu Oláht —- nyilván elro­­mánosodott magyar — elbocsájtot­­ták a hatóságok..., mert ‘két év alatt egymaga többeket térített Krisztus­hoz, mint az egész Baptista Unió’.” (76. évi 10. sz.). — Itt meg kell je­gyezni, hogy A. S. Lucaciu (Lu­kács?), az Amerikai és Kanadai Ro­mán Baptista Szövetség elnöke 1976. szept. 14-én megtartott kongresszusi kihallgatáson azt vallotta, hogy Ro­mániában a baptista egyházak teljes szabadságot élveznek. “A román kommunisták sohasem egyedül támadnak minket — már­mint Wurmbrandékat. — Mindig rá tudnak szedni néhány keresztény lelkészt az együttműködésre. ‘Reve­rend’ Deák például a svájci ‘Pro­testant’ című lapban azt írta, hogy a romániai földalatti egyház az én ki­találásom, ugyan úgy, mint az én egész élettörténetem. Engem nem keresztény hitemért börtönöztek be, hanem azért, mert nem engedelmes­kedtem a püspökömnek. Mióta bün­tetendő cselekmény ez?...” (76. évi 10. sz.) “Kommunista fekete misék — Paul Boga román kommunista író, akit elvtársai bebörtönöztek, Gherla (Szamosújvár) című könyvében, amit a francia Gallimard cég adott ki, leír néhány kínzási módot, amit a kommunisták a keresztények gyötré­­sére találtak ki. Az egyik vallásos Olvasóink szíves figyelmébe Több év munkájának gyümöl­cseként 1977-ben jelent meg a State University of New York Col­lege at Buffalo szerkesztésében, a Hungarian Cultural Foundation kiadásában és a clevelandi Classic Printing Corp. nyomtatásában - Prof. EDSEL WALTER STROUP (University of Akron, Ohio) 261 oldalas könyve: HUNG AR Y IN EARLY 1848: The Constitutional Struggle Against A bsolutism In Contemporary Eyes. Kevés idegen író könyve jelent meg a világban, amely igaz ma­gyarhoz illő szívvel az igazság szol­gálatában a magyarság szemszö­géből nézi és elemzi a történel­met. Ez a jelentős angol nyelvű könyv egy igen fontos forrásmun­ka lehet történelmi kutatók és diákok részére egyaránt és ugyan­akkor élvezetes olvasmány bár­mely érdeklődő részére is. A vilá­got megrázó hatalmas, népszerű 1848-as Magyar Szabadságharcot megelőző hónapokról szól Prof. Stroup könyve amelynek igen íz­léses címlapját Kerecseny Bárány Magda készítette, az előszót pedig Prof. Várdy Béla István írta (Duquesne Univ.). Ez a könyv 30 foglyot például naponta úgy ‘keresz­telték’ meg, hogy fejét belenyomták abba vödörbe, amibe a foglyok a szükségletüket végezték, miközben a többi fogolynak szent énekeket kellett énekelni. Ünnepeken, különösen nagyböjt­ben, istenkáromló miséket rendez­tek. Az egyik foglyot felöltöztették papi ruhába, bekenték ürülékkel, kereszt helyett kenyérből, szappan­ból és DDT porból kiformált férfi nemi szervet akasztottak a nyakába, amit minden fogolynak meg kellett csókolni és közben az ortodox szer­tartás szerint mondani: ‘Krisztus feltámadott.’... Mi más ez, ha nem sátáni orgia.” (77. évi 3. sz.) — Rév. Wurmbrand “Tortured for Christ” című könyvére, amit a román bör­tönökben eltöltött éveiről írt, a ami­ben több ehhez hasonló esetet ír le, még visszatérünk. A fent felsorolt néhány fejezet élénken érzékelteti, hogy a román kommunisták hogyan értelmezik és hogyan tartják be az “emberi * jogok”-at. De magyar szempontból talán az a legfigyelemre méltóbb, hogy Rév. Wurmbrand hogyan vélekedik az “erdélyi kérdésről”, tisztán azért, mert havi közleménye többszázezres példányban jelenik meg: “Transylvania — A kommunisták megpróbálják megosztani a román emigránsokat az ‘erdélyi kérdés’-sel, ugyanis ezt a tartományt, amelyik Magyarországhoz tartozott, az I. világháború után Romániához csa­tolták. Céljuk, hogy a kommuniz­mus elleni közös harcban ellentétet szítsanak a menekültek között. Erdély nem tartozik se Romániá­hoz, se Magyarországhoz. Valójában az az erdélyieké, akik különböző származásúak, mint amilyenek a magyarok, románok, németek, zsi­dók, tótok (Slovak!), stb. Ezek jól meg tudnak lenni együtt. Ha egyszer felszabadul a kommunista uralom alól, Erdély kell legyen az összekötő híd Magyarország és Románia kö­zött. Óva intjük az emigránsokat, ne essenek a kommunisták csapdá­jába.” (76. évi 10. sz.) A Virrasztó hírszolgálata. HUNGARY IN EARLY 1848: THE CONSTITUTIONAL STRUGGLE AGAINST ABSOLUTISM IN CONTEMPORARY EYES EDSEL WALTER STROUP Foreword by STEVEN Bf.LA VÄRDY oldalon forrásmunkát, 12-őn név­mutatót, 11 fejezetet, 21 ábrát és 569 lábjegyzetet tartalmaz! Minden hazáját szerető magyar vegye kötelességének az amerikai magyar-barát írót megtisztelni és köszönteni azzal, hogy a könyvét megvásárolják, elajándékozzák és terjesztik. Megrendelhető: Hungarian Cultural Foundation P. O. Box 364 Stone Mountain, Ga. 30086

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom