Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

10. oldal

«itmmt

1977. április hó

BELGRAD ELŐTT

(Folytatás a 9. oldalról)

A Mindszenty látogatás ügyében irt levél, amellett, hogy írójának a hercegprímás látogatását elgáncsolni akaró szándékát bizonyítja, félreértést kizáróan leleplezi a levélírónak és hasonszőrű cinkostársainak egyéb törekvéseit is:

“A sajtó, a hivatalos Amerika, a törvényhozók, az egyházak képviselői, a Hercegprímás Úr nevét, múltját maguk részére fel- és kihasználó szervezetek, egyének mind-mind külön problémát okoznak. Távoltartásuk, elszigetelésük a szükségszerű találkozások előkészítése és tervszerű lebonyolítása úgy érzem, Főtisztelendő Ür részére is világosan tükrözi a nehézségeket, amellyel akarva nem akarva szembe kell nézni a Hercegprímás Úrnak és mindazoknak, akik Öt útján kísérik”.

Igen, ez a cél: “távoltartani és elszigetelni” mindenkit, aki nem nézi jó szemmel a Szabadságharcban soha részt nem vett, botcsinálta “szabadságharcos vezérek” több mint gyanús közszereplését, rosszillatú pénzügyi manipulációit, nagyképű hencegését és hazudozásait és nem hajlandó őket a magyar emigráció “abszolút uralkodóinak” elismerni. “Elszigetelni és távoltartani” mindazokat, akik önzetlenül, szívvel és lélekkel, hátsó gondolatok és egyéni érdekek nélkül szolgálják nemzetüket és Amerika magyarságát egységes nemzeti arcvonalban szeretnék felsorakoztatni. “Távoltartani mindenkit, nehogy észrevegyék, meglássák” a “szabadságharcos” elnevezés leple alatt űzött vérlázító anyagi és erkölcsi visszaéléseket!

A Pogány András és Gereben István féle “Világszövetség” vezetőségében rajtuk kívül is vannak olyanok, akiket rendkívül súlyos visszaélésekkel vádoltak meg. Elkezelt közpénzekről, magyar vízumokkal való üzérkedésről és sok egyéb, az illendőség és a jó erkölcs írott és íratlan törvényeit sértő dolgokról szólnak ezek a vádak. Itt az ideje, hogy ezek a szánalmas figurák kitakarodjanak a magyar közéletből és ne mocskolják tovább a valódi, tisztességes szabadságharcosok becsületét.

A férgesétől megszabadult magyar emigráció egységesen és nyugalomban fog dolgozni Magyarország és az elszakított területeinek magyarsága érdekében!

Az úgynevezett “Közös Magyar Külügyi Bizottság” jóhiszemű, jószándékú, de elvakult, félrevezetett tagjai pedig helyesen tennék, ha “ügyvezető titkárukkal” szemben az egyetlen elfogadható álláspontra helyezkednének. Mert, aki az ördöggel egy tálból cseresznyézik, azt előbb-utóbb elviszi az ördög!

Mozgalmi híreink:

Vasvári Zoltán KKM vezetőt Kóczán Ferenc az intézőbizottság tagja elkísérte Észak-N.J.-ben levő Dover városába, mivel egy honfitársunk működésére hívta fel a mozgalmi vezető figyelmét. A kirándulás eredményes volt, mert Vajda István honfitársunk Vasvárival történt beszélgetés után elvállalta Dover és környékén élő magyarok beszervezését a Kereszt és Kard Mozgalomba. A mozgalmi vezető Vajda István honfitársunkat megbízta Doverben felállítandó fiók vezetésével. Címe: 44 Center Grove Road, B 42 Dover, N. J. 07801. Mozgalmunk iránt ér-SZERVEZKEDJÜNK JÖVŐNK ÉRDEKÉBEN

~ w K. J.. <»« »i »i ----r\. .«/■>. . tCu , tA

Hosszú, keserves évek, bizomrtalan keresgetés, és várakozás után, elérkeztünk egy pozitív időszakhoz, amikor az előbbieket felváltotta egy biztos cselekvési, politikát formáló akció. Ebben adva van teendőnk. Forduljunk Keletre akció, politikai és gazdasági segítségért.

Nyugattól csak a kegyelemdöfést remélhetjük, de megértést, segélyt, csak Keletről várhatunk. Váljunk aktív harcosaivá ennek a keleti nyitásnak egyénenként és fejtsünk ki ilyen irányú törekvéseket. Szorgalmazzuk újságjainkon keresztü . írjunk a szerkesztőségeknek, buzdítva őket kapcsolatok kiépítésére.

Végre legyünk egységesek egy akcióban.

A világon minden forog és változik, csak mi ragaszkodunk makacsul már ezer éve a Nyugathoz. Miért e végtelen ragaszkodás? Miért kell hálásaknak lennünk Nyugatnak? Talán Trianonért? Vagy a finn-ugor származásért? Ame rika is megbékélt Japánnal és Kínával, pedig ott nincs közös eredet. Minket mi tart vissza egy ilyen irányú barátkozástól?

Engedje meg az olvasó, a választ én adom meg.

A hiánya egy ilyen irányú hangnak. Egyes újságjaink szerkesztősége nem a magyar egységen, s annak összekovácsolásán, a híd és a teendők jövőbeni lehetőségeinek kiépítésén fáradozik, hanem a pillanatnyi haszon zavartkeltés, és az alakuló egység rendjének a bomlasztásán. Mert, ha ezen szerkesztőségek tényleg a magyar egység megteremtéséért, és a magyar nép felemelkedéséért fáradoznak (habár a jelmondatuk ennek jegyében választatott), akkor minden magyarnyelvű újságnak a Magyar Hit által meghirdetett: “Magyarság szeretet” összefogás értelmében az első oldalon kellene ez égető tárgyról folytatólagosan írni, és nem a Párizs és London pletyka-rovatokkal, és még mindég a finn-ugor politikai nézettel megtölteni értékes oldalakat. Olcsó és kétértelmű szövegezéssel ront, amely a kereszténységre támaszkodva a hívők világában olyan nemzetet hirdet, hogy az új politika, a keleti nyitás, a turáni sumir eredet, a Magyar Hit megakarja hitében rontani és mégjobtan megakarja osztani sorainkat. Egy időben sok ilyen cikk jelent meg a Magyar Életben.

Pedig éppen ezek az újságok azok, amelyek ziláltságot, célnélküliséget, kishitűséget, de Jgyan akkor jelentéktelen memorandumokat szorgalmaznak éppen azokhoz, akik megcsonkították, és azóta is számtalanszor bizonyították, hogy a mi jövőnkért, igazságunkért elvétve

deklődők, akik abban a térségben laknak, bizalommal forduljanak Vajda István bajtársunkhoz.

* * *

A Kereszt és Kard Mozgalom ebben az évben érte el a 20 éves működését. Kérjük a csoportvezetőket, barátokat, hogy erről méltóképpen emlékezzenek meg mindenütt. Ennek jegyében fogjuk megrendezni az évi konferenciánkat is. Önkéntes adományokra szükségünk van, mert az élet igen megdrágult, kiadványok, újság és bélyeg sok pénzt emészt fel. Adományokat kérjük a pénztárosunk címére küldeni: Horváth Mártonná, 451 Lanza Ave. Garfield, N. J. 07026.

egy-egy jóhangzású frázison kívül nem tesznek semmit.

A magyar nép ősisége szittyahun-avar, pártos, sumir, ami helyesen mah-gar—magyar. Ez az eredet véglegesen bebizonyosodott a XXIX Orientalista Világkongresszuson.

Cirka 150 éves, tudatos meghazudtolás és a világ egyik legelmaradottabb népétől való származtatásunk végül is a múlté. Ennek a rafinált nemzetbutító, nemzeti öntudatot kiölő folyamatnak két értelmi szerzője is volt. Hogy melyik is okozta a nagyobb kárt, a Római Katolikus Egyház, amikor I. István rendeletéin keresztül megsemmisítette összes ősi vonatkozású tárgyainkat, csak azért, hogy elfeledtessék a néppel múltját, s így könnyűszerrel a Római Katolikus Egyház szolgálatába törje. Vagy pedig a Habsburg-ház, hogy ezzel végre megtörje nemzeti ellenállásunkat. Elhitették velünk, hogy vad rokontalan népnek vagyunk leszármazottai, s így váltunk az 1000-es években saját turáni fajtánk ellenségévé. Ezzel gyengítve saját magunkat az országon belül, s ugyanakkor megsemmisítve azokat a turáni rokon népeket, akik később támaszaink lehettek volna, a német Kelet terjeszkedés idején. Ezért lettünk egy olyan nemzet, amely minden támogató barát és nyelvrokonság nélkül él a Kárpátmedencében.

Mint, ahogy lánglelkű költőnk mondta:

“Ez a nép a legárvább, a legelhagyatottabb ezen a földtekén”.

Ez a habsburg politika 1848-as szabadságharcunk leverése után kezdte meg bomlasztó hatását Budenz, Hunfalvi, Szinnyeiken keresztül. Budenz mint a magyar nyelv egyetemi tanára visszautasította Sayce, Oppert, Rawlinson tételeit, hogy a magyar nyelv az ezután elnevezett sumir rokona.

Budenzről bizonyított tény, hogy ez időben még a magyar nyelvet mégcsak nem is beszélte. A Habsburg Bach-korszak így fizette vissza a világosi fegyverletételt és a forraforradalmat. De itt a legalkalmasabb módszer, elfeledtetni a régit és egy olyan megalázást bebifláztatni, amire senkisem lehet büszke.

Ilyenképpen elfeledve mindent ami a múlttal összefont, mindég éreztük, hogy utat vesztettünk, de a ráeszméltség végül is megszületett. Torma Zsófia, Bálint Jácint, Varga Zsigmond és az emigrációs nyelvészeinken Badiny Jós Ferenc, Bobula Ida, Nagy Sándor, Baráth Tibor, Padányi Viktor és otthonaikon Novotny Elemér és a többieken keresztül.

Most mik a teendők?

Egy rokoni kapcsolatot kifejleszteni azokkal a népekkel, akikhez igazából, vérmérsékletünk, jellemünk és ősiességünk útján valóban tartozunk. Mert minden nép elvész, ha nincs támogatója, szövetségese ebben az érdek-világban. A legnagyobb áldás ebben a sumir-magyar rokonság felfedezésében az, hogy rövidesen megint együtt menetelünk mert hisz megtanultuk a Magyar Hiten keresztül szeretni és segíteni egymást.

Az eljövendő magyar összefogásban és barátaink megválasztásán keresztül ismét talpra állunk.

Isten segítsen meg bennünket.

L.B.

NAGY LÁSZLÓ:

SZOLITLAK, HATTYÚ

ÉNEKES BUDAI ILONÁNAK

ördög koholta, ö nyüstölte fölénk ezt az éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek, megannyi mérges lepény, majálisra ólom-okádmány, hogy gőzüktől elsorvad a fény és lepusztul szánkról az ózon. Ólom-ingák, ha mozdulsz, ütnek, nem moccansz meg, úgyis pofoznak, ítélete ádáz betűknek lélekben, hasban új csikarás, s kell álmodni tovább a rosszat.

Fekete zsinór-erdőn át is látok azonos kínt: szivárvány havasán az ostor virágzik, s virágom hervad a hahota hóhérpados nyújtó-csigáján.

Gúny bitangol akár a járvány, beront a tűzhelyhez akárhol, rendelkezik mint nyegle ficsúr, utálattal mindent kirámol, szabad keze bóvlit virágzik, országutat ír nyála, kitúr, kitaszít a házból, hazából.

Herceg, szabad-e énekelni, égre kelni mint a pilóta, vagy csak porszemen térdepelni, úrhatalmad ahogy kirótta?

S mert rossz álmom nem szakad meg itt: új gótika épül sebekből,

sóhaj aranyozza íveit, harangsora: bók és bók és bársony, s néma, nem szólít, nem serkent föl, aki itt sújtva, sohase kel föl. Rémálmom temploma, s én alul izzók, szavamat nem halkitom, de sikoltom halhatatlanul:

Úristen, én nem vagyok itthon?

Szállj ide, hattyú, elfáradtam, elfogyok, rongálnak rossz pór ók, félek, nyílik a föld alattam, s hattyúm, ha éretted feltörök, félek, hogy már csak fű-alakban. Égek, csőrödben jó vizet hozz onnan, hol a vadhattyak isznak, kétségeimből is föloldozz, gondozz, ahol fém ért a csonthoz, tűzz elém zöld ágat, hogy bízzak. Hol még a tavasz, ha fekete havak pillognak földön, égen, s bandába tömődnek? — de ha te megsegítesz, biztos elérem.

Szólítlak, hattyúi hó-eke, sátánpalástot széthasító, te vagy a jó sugarasító, jó hitem nyerge, rosszat irtó, hogy jobb-magamhoz is jussak el — emelj föl engem, hadd siessek, vágj utat árva földieknek szárnyaddal s torkod élivei!

(Élet és Irodalom)

A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XVIII. évf., 4. szám — 1977 április hó c/o Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, N. J. 07026 {