Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
6. oldal $*imAKO*T 1977. április hó THIRY SÁNDOR: A SZENT KORONÁRÓL Míg más császári vagy királyi korona csak az uralkodó jelvénye vagy dísze, addig a Magyar Szent-Korona már sok évszázad óta a legmagasabb közjogi hatalommal felruházott közjogi személyiség, maga az alkotmányos főhatalom és annak tulajdonosa, amely főhatalmat a rendi alkotmány évszázadaiban a király és a nemesség, a rendi alkotmány megszűntével, 1848 óta, a király és a nemzet gyakorolta. A forradalmak és a törvénynélküliség idejének kivételével, mindenkor a Szent-Korona volt az ország függetlenségének, önállóságának, a királyi méltóságnak, a főhatalomnak, az alkotmánynak, a törvénynek és a nemzetnek közjogi értelembe vett megszemélyesítője és a Anjou-házi királyaink óta az államiságunk jelképe is. Királyaink igazságszolgáltatási joga és az országgyűlés törvényalkotási joga a Szent-Koronától eredt, mert az igazságszolgáltatás és a törvényalkotás ura mindig a Szent-Korona volt; ezért az igazságszolgáltatásunk mindig a Szent-Korona vagy annak jogán a királyaink, vagy a Magyar Állam nevében mondotta ki és hajtotta végre az ítéleteit. A Szent-Korona már kezdettől fogva ihletett tárgya volt a nemzet kegyeletének és hozzávaló ragaszkodásának, amely teljes közjogi hatalommal ruházta fel és ezért a nemzet csak a vele megkoronázott királyt ismerte el törvényes királynak. Királyaink föld, nemesség és egyéb kiváltságok adományozásának joga a Szent-Koronától eredt. Királyaink a Szent-Koronától nyer ték az “Apostoli Király” címüket és “apostoli jogukat”, mely szerint jogukban állott összehívni országos zsinatot, püspökségeket létesíteni vagy megszűntetni és vitás egyházkormányzati ügyekben dönteni. Királyaink a Szent-Koronától nyer ték a “placetum regium” nevű jogukat, mely szerint ellenőrizhették, elutasíthatták vagy engedélyezhették a római pápák által püspökeinknek küldött irataikat és rendelkezéseiket, továbbá, ellenőrizhették papjaink vagy a hívek által a pápának küldött irataikat és küldőiket felelősségre vonhatták. A Szent-Korona az annak jogán hozott királyi rendelkezések és a törvények útján ura a nemzetnek, épp ezért a nemzet nem tulajdonosa, csupán birtoklója, gondozója és őrzője annak. A “Szent-Korona területének”, vagyis az országnak és az egykori Magyar Birodalomnak minden talpalatnyi földje a Szent-Koronáé volt, épp ezért, szemben a középkor úgynevezett “patrimoniális” felfogásával, mely szerint “az ország minden földje az uralkodó fejedelem magántulajdona”, hazánkban ez az elv nem érvényesülhetett. Minthogy hazánkban minden föld tulajdonosa a Szent-Korona volt, földesurainknak csak birtoklási joguk volt a földjeikhez, épp ezért földbirtokosoknak és nem földtulajdonosoknak hívták őket. A Szent-Koronának, mint közjogi személyiségnek, a közjogi értelembe vett “testét” a rendi alkotmány idejében, 1848-ig, a király, a nemesség és a papság képezte, akik közvetlenül a Szent-Korona joghatósága alatt állottak. A jobbsorsra érdemes jobbágyaink, minthogy jogaikat a földesuraktól nyerték, nem a Szent- Korona, hanem földesuraik joghatósága alatt állottak; azonban nemzetünk és fajtánk ezen kiváló és legfontosabb rétegének ilyen megkülönböztetése és elnyomása nem a Szent-Koronától származott. Minthogy a Szent-Korona a törvényalkotás ura, annak hatalma állandó és csorbíthatatlan, azt nála kisebb közjogi tényezők, tehát sem a király, sem az országgyűlés, törvényes úton meg nem semmisítheti, meg nem csorbíthatja. Közjogi lehetetlenség lenne a Szent-Korona közel ezer éves hatalmának megdöntése vagy megcsonkítása. Jogi képtelenség lenne törvényt hozni a minden jog és hatalom forrása, vagyis a Szent-Korona ellen. A Szent-Korona hatalma és tisztelete független hazánk államformájától, annak politikai vagy gazdasági berendezkedésétől. Az első köztársaságunk idejében, Kossuth Lajos kormányzata alatt is a szent-koronás címer volt az ország felségjele, azt nyomták a Kossuth-bankókra, azt használták a bélyegzőkön és az díszítette a honvédeink csákóját. Nemzeti emigrációnk nem az államkapitalizmus vagy kommunizmus formájú gazdasági rendszert valló osztálynélküli magyar társadalomtól félti a Szent-Koronát, hanem kizárólag az országot megszállva tartó orosz bolsevista hatalomtól. A Szent-Koronát nem a római pápától való eredete tette szentté, mert hiszen a Római Katolikus Egyház szentekre vonatkozó meghatározásának egyetlen szava sem vonatkoztatható a Szent-Koronára. Ugyanis, a meghatározás szerint: “Szentek azok a megdicsőült lelkek, akik földi életükben Istent híven szolgálták és ezért jutalomképpen haláluk után elnyerték a mennyország koronáját. Szentek azok a tárgyak, helyek és cselekedetek, melyeket az Egyház szenteknek minősít, mert ezek kellékei az Istennek tetsző életnek vagy elősegítik azt. ” — Ellenben, a Szent- Korona azért szent, mert a nemzet már kezdettől fogva szentnek nevezte és a nemzet hozzávaló ragaszkodásának és mély tiszteletének mindig ihletett tárgya volt. Ez a közel ezeréves tisztelet, szeretet és hódolat tette a Szent-Koronát nemzetünk részére szentté a múltban és kell, hogy tegye szentté részünkre a jelenben is. — Egyébként a Szent-Koronának is, mint közjogi személyiségnek, sőt a legfőbb közjogi személyiségnek, jogai vannak, többek között joga van ősi nevének teljes formájához. — Miként szent tárgya a kereszténységnek a kereszt, feszület és még sok más, a zsidóknak a dávid-csillag és egyebek, a mohamedánoknak az alkorán stb., éppúgy szent tárgya a magyarságnak a Szent-Korona, amit a legfontosabb törvénykönyvünk, a Magyar Közjog is minden alkalommal Szent-Koronának nevez, de így nevezi Werbőczy is az 500 évvel ezelőtt megírt Tripartitumában, a hármas törvénykönyvében. A Szent-Korona a viszonylag csekély anyagi és ötvösművészeti értéke ellenére is felbecsülhetetlen értékűvé lett a nemzetünk részére, mert a hozzáfűződő érzelmeinken kívül, a közel ezeréves, változatos története jóban és rosszban összeforrt hazánk történetével. A Szent-Korona most is osztozik a számkivetettségünkben, a megalázottságunkban. A Szent-Korona az első számú emigráns, épp azért törekszik az otthoni kormányzat arra, hogy birtokába kerítse azt. Ezért mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a Szent-Korona mindaddig ne kerüljön haza, amíg hazánk idegen uralom alatt van és amíg az ország népe, a magyar nemzet, szabadon nem választhatja meg magának a parlamenti képviselő testületét. Ma, a Szent-Korona sorsa bizonytalan még a jelenlegi hatalom őrizetében is, de még szomorúbb lenne annak sorsa a Vatikán őrizetében, mert a Vatikán bolsevizmus iránti engedékenysége és az ott lévő békepapok ügyeskedése már előre vetíti azt, hogy milyen sors várna a Vatikán őrizetére bízott Szent-Koronára. Hazánkat és az elszakított területeinket megszállva tartó idegen hatalmak nyíltan vagy alattomban, de mindent elkövetnek a magyarság nemzeti és hazafias érzésének kiirtására, épp azért nekünk, a szabadföldön élőknek, fokozottabban kell ápolnunk és megvallanunk nemzeti hagyományainkat, mert nyelvünk és hagyományaink szeretete, ápolása és hozzávaló ragaszkodásunk élteti és erősíti a nemzetet. * Prágából keltezett MTI-jelentésből tudjuk meg, hogy Dusán Spacil csehszlovák külügyminiszterhelyettes Stockholmban járt, ahol nyilatkozott a sajtó képviselőinek. A sajtóértekezlet során elhangzott néhány bíráló megjegyzés is a csehszlovákiai helyzettel kapcsolatban. Dusán Spacil erre kijelentette, hogy a Charta-77 szerzői ellenforradalmárok és deklasszált elemek. Majd hozzátette: Minden külföldi kormánynak tudomásul kell vennie, hogy saját problémáinkról mi vagyunk illetékesek dönteni. S megtoldotta mindezt még ezzel: Csehszlovákiában nincsenek politikai foglyok(l). A Charta-77-et aláíró négy személy, akik jelenleg letartóztatásban vannak, megsértették az ország törvényeit. * * * * * Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes és N. N. Szofmszkij szovjet felső-oktatási miniszterhelyettes Budapesten munkatervet írt alá, mely a magyarországi orosz nyelvoktatáshoz nyújtandó szovjet segítség kiszélesitéséről szól. Szomorú perspektívák . . . (FMH) MEGHÍVÁS ORSZÁGOS SAJTÓ-, KÖNYV- ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS TORONTÓBAN E sorok írója 1971 májusában Országos Könyvnapot rendezett a New York i Magyar Történelmi Társulat keretében, az új Magyar Ház dísztermében. Bemutattuk a külföldi magyar sajtó gyűjteményes lapfejeit, évkönyveit, könyvhátak, illusztrátorok művészeit, grafikusait, továbbá a megjelent írókat. A művek külföldi, magyar határokon kívül élő honfitársaink munkásságát tükrözték, ismertetve megszűnt sajtótermékeinket is. A munkát megkönnyítette, hogy az intézmény néhány blokknyira volt a rendező stúdiójától, ahol az anyag gondos előkészítése történt: táblázatok, föliratozás, montirozás, anyaggyűjtés, postázás stb. Ezúttal a néhány háztömbnyi táv 1000 km-re nőtt, közbeeső vámhatárral. Mulasztás lett volna, ha a távolság okozta nehézségek miatt elmaradt volna a folytatás és a tapasztalatok fölhasználása. Az előkészületek elkerülhetetlenné tették a helyszíni szemlét, személyes látogatást, mikor a híressé vált legnagyobb Magyar Házat, a kanadai Magyar Kultúrközpont székházát Torontóban fölkerestem, ott megjelenő lapjaink szerkesztőségeivel együtt. Ennek alapján koordinálva a lehetőségeket, a szabadságolások kezdete előtt, 1977. április 15-re határoztuk meg a nagyszabású kiállítás nyitását. A charterezett intézmény hivatalos neve: “Hungarian House, Hungarian Canadian Cultural Center'. Cím: 840 St. Clair Ave., West, Toronto, Ont., Canada, M6C 1C1. (Tel.: 654-4926.) A Kultúrközpont méltatása, jelentősége külön cikket, ismertetést kívánna, mégis megemlítésre méltó, hogy a rendezés alatt álló kölcsönkönyvtára az emigrációban a legnagyobb: a gyűjtés 28.000 kötetből áll. Ehhez igazodik méreteiben a százméteres épület belsejében az iskola, klubok, tornaterem, számtalan szobája, előadó termei — hely bővében. A pár éve induló múzeumnak is beillő objektum kellő átalakítása, fejlesztése a jövő feladata, de a pezsgő élet célkitűzéseit nem befolyásolja. Kiállításra külföldön megjelenő újságok, megjelent könyvek kerülnek. Terv szerint kontrázott falemezekre erősítve a hátsó fedőlap rögzítésével, hogy a könyv forgatható, betekinthető legyen. Egy falemezre 6 könyv kerül. A módszer célja az, hogy a könyveket a látogatók ne dobálják össze, azok csoportosítva legyenek és . . . nehogy a könyvbarátok elvigyék. A falemezek nagysága azonos méret: 24x30 inch. Azok vízszintes helyzetben kerülnek asztalokra — terv és elgondolás szerint letakart asztalsoron, a díszterem falaihoz zárva. Az újságok fekete kartonlapokra helyezve montírozzák — celofán alatt — legfontosabb, legszebb oldalaikat, azonos méretben. A rendezőhöz, vagy a kultúrközponthoz küldött könyvek annak tulajdonába mennek át. Kivételes esetben (csak kiállításra szánt mű) Berzy József könyvtárossal levelezendő meg. A megjelent írók és művészek a főasztalnál ülnek, avagy, ha példányon felül eladásra szánták műveiket, külön asztalt kapnak, szignálják azokat. A képzőművészeti anyag a rendezőtől kerül elhelyezésre, művészek jelenléte nélkül. A képek elosztása a lehetőségekhez alkalmazkodik. Beadási határidő: április 12, 10 — 2 óráig. “Nevezési díj” (költséghozzájárulás), akik 1977 jan. 1 előtt tagdíjukat a Világszövetséghez befizették, képenként $5.00, vendégművészek $15.00 — járulnak hozzá kiadásainkhoz. Az anyag zsűrizésre kerül, de fiataljainknak is igyekszünk módot nyújtani bemutatkozásra. Minden kiállító maga gondoskodik a biztosításról, az eladásokból %-ot nem vonunk le. Az asztalok nevezési díja $30.00. Vámkezelés, szállítás, adózás, a kanadai törvények szerint, a kiállítók felelősége. A főrendező címe: Ernest Gyimesy Kásás, 416 East 85th St., New York, N.Y. 10028, USA. Tel.: (212) YU-8-4221. Az idő rövidsége miatt ezúttal sok nehézséggel jár a feladatok megoldása. Közöttük a vámkezelés és a szállítás, amit — mint a határátlépést is — egyénenként kell megoldanunk. Hozzad képeidet, könyveidet, d t jóindulatodat is céljaink egy befogásában. Gyimesy Kásás Ernő a Művészvilágszövetség elnöke
