Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

10. oldal »IftVAKÖkt 1976. december hó DR. KOLLARITS BÉLA: VÁLASZTÁS UTÁN Választott az ország és a választó­­polgárok többsége új embert helye­zett az elnöki székbe. Nem lehet még tudni, hogy az új adminisztráció mi­lyen irányban fog haladni. Meg­­tudja-e oldani a rendkívül bonyolult bel- és külpolitikai problémákat? Akar-e és képes lesz-e olyan helyzetet teremteni, amely kiinduló pontja lehet a szovjet elnyomás alatt élő nemzetek felszabadulásához vezető útnak? A választásokat megelőző időszak­ban néhány magyar csoport vezetője igen különös szerepet játszott. A re­publikánus párthoz való dörgölőd­­zésük undorító, visszataszító látványt nyújtott. Az egyik szervezetünk igen fontos pozíciót betöltő főtisztviselője Ford elnököt a magyarság teljes bi­zalmáról és támogatásáról “biztosí­totta”. Megmagyarázhatatlan, hogy milyen “szellemi rövidzárlat” követ­keztében tette felelőtlen és meggon­dolatlan kijelentését. Egy bizonyos: a legcsekélyebb joga sem volt arra, hogy a magyarság nevében ilyen mó­don nyilatkozzon! Magyar szervezeti vezetők nem kö­telezik el magukat valamelyik párt­­szervezethez, függetlenségüket min­den körülmények között meg kell, hogy őrizzék. Nemzeti céljainkat sú­lyosan veszélyeztették azok, akik magánnézeteiket nem tudták, vagy talán nem is akarták az általános magyar érdekeknek alárendelni. El­szomorító, hogy akadtak olyan ma­gyar “vezetők”, akik úgy nyüzsögtek, rajzottak a republikánus párt körül, mint a fénytől elvakult éjjeli rovarok a lámpák körül. S ezzel nem csak ön­magukat, de szervezeteiket és ezen át az egész magyar emigrációt komp­­romitálták. Adja Isten, hogy a korteskedő, pártpolitikába kotnyeleskedő “vezé­rek” miatt a magyar ügy ne váljék politikai vendetta áldozatául! Mindig voltak, sajnos lesznek is túlzott becsvágyú, hiú emberek, ju­tott ebből a fajtából a magyar emigráció “élvonalába” is számta­lan. Sok bajt okoztak és akadályai voltak az emigrációs egység megszer­vezésére irányuló törekvéseknek. Te­vékenységük sok esetben jobb sorsra érdemes magyar egyesülések felbom­lásához, szétzüllesztéséhez vezetett. Ez a fajta már kiveszőben van, a még meglévők elöregedve, elfáradva visz­­szavonultak a közélettől, nem árta­nak többé. Akárhogy és akármint is volt, bármilyen súlyos hibákat kö­vettek is el, túlnyomó részük nemzeti szempontból kétségen kívül tiszta múltú, jó magyar volt. Emigrációnk egységének hiánya és szervezetlensége miatt számtalan mellőzésben, vereségben, megaláz­tatásban volt részünk, s ami a leg­fájdalmasabb, Hazánk és Nemze­tünk szolgálatában csak töredékét végezhettük el a ránk háruló mun­kának. Ott tartunk már, hogy az egység megalakulása nélkül emigrá­ciónk széthull, elpusztul. Minden magyarra, elsősorban az ifjúságra van szükség, hogy a magyar Igazsá­gért a harc ne álljon meg! A ma még aktív emigráció és vezetői felett az idő lejáróban van. Helyüket mielőbb a fiataloknak kell átvenni. Magyar egység és akcióközösség megszervezéséhez azonban egymás kölcsönös megértése és megbecsülése szükséges. Csak tiszta, nyugodt lég­körben élő emigráció képes helyzetét kellően kiértékelni és ennek csele­kedni. A legelső feladat ezért a nyu­godt, tiszta atmoszféra megterem­tése, a zavartkeltő, a viszálykodások miazmáit terjesztő öncélú, gyanús fi­gurák eltávolítása a magyar közélet­ből. Nem tűrhető, hogy a háború ide­jén a szovjet hordák ellen példátlan önfeláldozással élet-halál harcot vívó nemzetünk és honvédségünk ellen el­követett gaztetteivel kérkedő egyén és közpénzekkel elszámolni nem akaró, a magyarságot megtévesztő, közbecsülésben álló személyeket ter­rorizáló cinkosai továbbra is a ma-A Budapesten megjelenő Népsza­badság hírül adta, hogy augusztus­ban a híres egri Dobó bástyájának 25 méter magas fala 7 méter széles­ségben leomlott. Az omlás következ­tében a várfal további része is meg­repedt és mintegy 100 méteres szel­vénye mozgásba jött, miért is a bás­tyának ezt a szakaszát le kellett rob­bantani. A Dobó és a Május 1 utcának a várfal tövében épült 25 házát ki kel­lett üríteni. A hivatalos vizsgálat szerint a bástya leomlását az okozta, hogy a várfal északi része alatt egy hatalmas pince beomlott. Ezzel kapcsolatban a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1976. okt. 19-i számápak “Miért omlott le az egri Dobó bástya?” című közlemé­nyében pedig ezeket írja: “A bástya nem a pincék miatt om­lott le, hanem az elővigyázatlan os­tobaság miatt. Az történt ugyanis, hogy a Dobó utcában lebontottak egy házat. A ház talapzatát exkavá­torral akarták kiemelni. Az exkavá­tor tovább ért mint lehetett, és az alatta lévő pince, majd azzal a Dobó bástya leomlott.” Hogy a Dobó bástya leomlása sok­kal súlyosabb eset, semmint azt a Népszabadság közlése után az ember gondolná, az bizonyítja legjobban, hogy a N. Y. Times 1976. nov. 8-i számában W. Browne, a lap külföldi tudósítója, “Underground Tunnels Threaten Town in Hungary’s Wine gyarság nevében ágáljanak! Ennek vége kell, hogy legyen. A becsülete­sek és félrevezetettek szakítsák meg kapcsolataikat nemzeti ügyeink pa­razitáival és vámszedőivel, a nemzet­árulók és álszabadságharcosok taka­rodjanak a magyar közéletből. Fog­lalják el bőségesen kiérdemelt, méltó helyüket ott, ahova valók: az emig­ráció szemétdombján! Gerald R. Ford elnök a repub­likánusok magyar hívei, támogatói és propagandistái számára “búcsú­ajándékkal kedveskedett”. Novem­ber 22-én az US Romániával eddig példa nélkül álló, 10 éves kereske­delmi szerződést kötött, a legszéle­sebb körű szerződést, mely eddig az Egyesült Államok és egy a szovjet­blokkhoz tartozó állam között létre­jött. A szerződést Elliot L. Richard­son US kereskedelmi államtitkár és Ion Petan román helyettes minisz­terelnök írták alá. Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Ma­gyar Szövetség elnöke emberfeletti munkát végzett az erdélyi magyarság sorsának enyhítése, emberi jogaik biztosítása érdekében. Munkájában a legtöbb magyar szervezet, egyesü­letek és magánszemélyek támogat-Country” című közleményében rész­letesen foglalkozik ezzel a nem min­dennapi eseménnyel. Az igen jó tájé­kozottsággal rendelkező tudósító többek között ezeket írja: Az .az alagúthálózat, ahonnan a régi időkben az építéshez szükséges követ termelték ki, s ami a török in­vázió idején menedékhelyül szolgált, most pedig egy részét borpincének használják, ezt az ősi kis várost pusz­tulással fenyegeti. Egy-egy fal leom­lása, egy-egy régi barokk ház össze­omlása mind annak tudható be, hogy a pincék puha mészkő fala és boltozata meggyengült. Ez a kérdés augusztusban, mikor a vár tövében egy elhagyott serfőzde lebontása kö­vetkeztében a várfal tekintélyes része leomlott, súlyos problémává vált. A 60 mérföld hosszúságú alagút­hálózat keletkezését a régészek még nem tudták megfejteni. Minden esetre Észak-Magyarország egyik leg­szebb ősi városát, a 45 ezer lakosú Egert, amelynek számos épülete és vára nemzeti műemlék, ez az alagút­hálózat most pusztulással fenyegeti. A kommunista kormány külön se­gélyt szavazott meg a várfal helyre­­állítására és 40 tagú bizottságot állí­tott fel a veszély elhárításának meg­szervezésére és kivitelezésére. Külön fel kell jegyezni, hogy a közlemény írója történelmi visszaem­lékezését azzal zárja, hogy Egerben egyesek közvetlen párhuzamot von­nak a 150 éves török hódoltság és a mai szovjet uralom között. Gárdonyi Géza “Egri csillagok” cí­mű regényében állított örök emléket a török hódoltság korszakának és az egri vár Dobó vezette hősi védelmé­nek, amiben nagy szerepet játszott a vár és a város alatti alagúthálózat. Padányi Viktor “Májusi fagy” című korrajzzá érett regényében szintén kiemelkedő szerepet játszik ez az ala­gúthálózat. Mikor ezt a regényt 1975-ben, itt Amerikában újra kiad­ták, belső sejtelemtől indítva, elősza­vában többek között ezeket írtam: “. . . ennek az eltömegesedett kor­nak szédületes iramú technikai fej­lődése lassan, de biztosan a szépséges ták. A magyar ifjúság többezres tömegű imponáló tüntetéseket ren­dezett New Yorkban és Washington­ban. A magyarság azt követelte, hogy az 1975-ben kötött román ke­reskedelmi szerződést az Egyesült Ál­lamok ne hosszabbítsa meg mind­addig, amíg Románia fel nem hagy az erdélyi magyarság elleni, elnyo­mó, jogfosztó magatartásával. Ford elnök és a republikánus párt promi­nens tagjai számtalan nyilatkozat­ban ígérték támogatásukat és párt­fogásukat. Tudvalevő, hogy állami szerződé­sek nem jönnek máról-holnapra létre, különösen nem “példátlanul széleskörű” egyezmények. Amíg te­hát a magyarság tiltakozott, dr. Béky Zoltán Európában és Afriká­ban fárasztó tárgyalásokon vett részt, hogy a román elnyomás alatt sínylődő erdélyi véreink helyzetében javulás legyen, addig Amerika és Románia megbízottai már az új ke­reskedelmi egyezmény részleteit tár­gyalták. Amikor pedig egyik szerve­zetünk magas tisztségviselője Ford elnöknek a magyarság bizalmát és támogatását ígérte, Bukarestben már várták Richardson kereskedel­mi államtitkárt, hogy a kész szer­ződés aláírására odautazzon. További kommentár felesleges! kis Egert is beleszürkíti, temeti a lé­­leknélküli, sivár falanszterek, a min­dent elcsúfító, elszennyező, túlmére­tezett ipari létesítmények tengeré­ben.” És valóban, a hihetetlen iramban fejlődő technikai civilizáció: a túl­zott gépesítés, iparosítás, moderni­zálás pusztulással fenyegeti nemcsak a világ felbecsülhetetlen értékű mű­emlékeit: az athéni Akropoliszt, a római Kolosszeumot, Fórum Roma­­numot, a kölni dóm kőcsipke cso­dáit, stb., hanem számos múzeum­nak beillő ősi városát is, mint pél­dául az Adria királynőjét, Velencét. És most ugyanerre a sorsra jutott a “kis magyar Athén”, az ősi Eger is híres várával, történelmi múltú épü­leteivel, remek barokk palotácskái­val. A város alatt húzódó, puha mészkőbe vájt alagúthálózat és a fö­léjük épített vár ádáz ostromokat kiállt évszázados falai, a város mű­­emlékszámbamenő épületei még év­századokig dacoltak volna az idő mindent megőrlő vasfogával, ha a hirtelenül megnőtt, szédületes sze­mély-, tehergépkocsi és autóbusz forgalom okozta állandó rázkódás és rezgés alapjaiban nem rendíti meg őket. Ezt csak betetőzte az a jóvá nem tehető, bűnös felelőtlenség és tudatlanság, hogy közvetlen a vár tö­vében egy régi épület alapjait exka­vátorral akarták kiemelni. Reméljük, az otthoni rendszer ta­nult ebből a bűnös felelőtlenség okozta szerencsétlenségből és ha meg akarja menteni Eger városát a pusz­tulástól, sürgősen beszünteti a város belső területén a modern, gépesített építkezéseket és betiltja a város bel­területén a tehetgépkocsi és autó­busz közlekedést. így, de csakis így, az ősi kis Eger még sokáig tanúja és hirdetője lehet a tragikumában is dicső, vérzivataros magyar évezre­deknek. Jövőre lesz Eger hősi védelmének 400 éves évfordulója. Szeretnénk re­mélni, hogy a most leomlasztott Dobó bástya akkorra újra állni fog. t Tudatjuk mindenkivel, akik ismerték, becsülték és szerették, hogy HÓDOSY S. PÁL sz.k. m.kir. vezérőrnagy 81 éves korában, a betegek szentségének felvétele után, 1976. november 13-án, Oaklandban elhunyt. Temetési szertartása 1976. november 16-án, kedden este 7-órakor volt Oaklandban (Chapel of the Chimes Mortuary, 4499 Piedmont Ave.), az engesztelő szentmise-áldozat bemutatása pedig november 21-én, vasárnap de. 10-.45 órai kezdettel a Woodside Priory kápolnájában (132 Portola Rd., Portola Valley, Ca.) Hódosy Pálné sz. Hódosi Kiss Éva özvegye Lessmann Péter, Erika, Dániel, Márton és Veronika Lessmann Erichné, Vilma és Fenczik J. Sándomé, Csilla leányai Fenczik J. Sándor és Lessmann Erich vejei Fenczik Pál, Denise, Csilla és Péter unokái Cím: Hódosy Pálné, 833 Erie St., Oakland, Ca. 94610. U.S.A. Egy volt egri diák. a A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgatok központja XVII. évfolyam, 12. szám — 1976. december hó c^o Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, N. J. 07026 PUSZTULÁS FENYEGETI EGER VÁROSÁT N

Next

/
Oldalképek
Tartalom