Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-11-01 / 11. szám

1976. november hó **itmicö*T 9. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! OKTÓBER MAGYAR NÉPÉRE EMLÉKEZ VE! példa nélkül álló Szabadságharcnak a fénye villámként ragyogott, ha rövid időre is korunk egyre sötétedő egén. Nagysikerű Októberi Szabadság­ünnepély volt okt. 24-én, vasárnap Schenectadyban, az újjá épített szép Kultúrházban. Schenectady, a fő­város Albany és a nagy környék ma­gyarsága megtöltötte a termet. Az amerikai és a magyar him­nuszok után dr. Balogh Sándor üd­vözölte a megjelent Sam Stratton kongresszusi képviselőt és feleségét, majd a képviselő meleg együttérzés­sel emlékezett- és méltatta 20 esz­tendővel ezelőtti szabadságharcun­kat, kiemelve a szerencsétlen körül­ményt, hogy a szabad világ szégye­nére magunkra maradtunk. ígéretet tett, hogy mint eddig is, a jövőben is támogatja társaival együtt azt a törekvést, hogy elintézetlen ügyünk felszínen maradjon illetékes helye­ken, s hangsúlyozta, hogy rendület­lenül hisz igazságunk győzelmében. “Isten áldd meg a magyart” — fejezte be magyarul. Utána nagy ünneplés kíséretében felolvasta és átadta Cary kormányzó megbízásából a Proklamációt, mely­ben a kormányzó a napot az állam területén Magyar Szabadságharcos Napnak nyilvánítja. Angolnyelvű bemutatása után nagy szeretettel fogadták vitéz Se­rényi Istvánt, akit ezalkalommal 14-szer hívtak meg ünnepi szónokul. Angol nyelven kezdte beszédét, s tö­mören, de a tőle megszokott színnel és lendülettel vázolta a nap jelentő­ségét, törekvésünk, harcunk lénye­gét, elszántságát, köszönetét mon­dott minden amerikai támogatásért és a jövőbeni kiállásért, hangsú­lyozva, hogy a szabadság ügye egy és oszthatatlan. Magyarul folytatva beszédét végig vezette hallgatóságát szabadságharcainkon 1956-ig, mint minden alkalommal, az 1945-ös végső helytállást is kiemelve. — “Én a költővel vallom — mondotta többek között — ‘Szentek vagytok pesti barrikádok Mondjon ma még mást egy bomlott tömeg, Nevetek hírét az Égre kiáltom Ti elgyalázott hősök, S kiégett kövek.’ E hősöknek a nyomába lépett ugyanazon ellenség ellen, ugyan­azokon a pesti barrikádokon, ugyan­azon legszentebb célért az újkor leg­szebb, legtehetségesebb, leghősibb ifjúsága: a magyar ifjúság. Ez a szent cél vezette csodálatos ifjúságunkat 20 esztendővel ezelőtt a -világ bámu­latát kiváltó, egyedülálló harcá­ban . . . a legszebbért, a legneme­sebbért a Szabadságért. Ennek a Nemzeti, történelmi hivatást telje­sített ez az ifjúság, mint már annyi­szor zivataros évszázadaink során. Nekem az a pesti srác, akit talán még előző nap huligánnak mondtak, s ott harcolt a Korvin-közben, vagy az Üllői úton és rogyott le véresen azokra a megszentelt pesti kövekre, nekem ez a srác az apák nyomaiba lépő ideál, a legnagyobb hős, aki az idők feletti örök magyarság hiva­tását teljesítette a maga helyén, írta be nevét történelmünk legszebb lap­jára. És ez a ragyogó példa adjon erőt valamennyiünk számára a Hazán­kért vívott harcunkban bárhol is él­jünk a nagyvilágban. És nekem, Kedves Magyar Testvérem, itt Ame­rikában Magyarország nem Óhaza, vagy valami ilyesmi, nekem az Drága Magyar Hazám ... A Kárpá­tok koszorúzta Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Bácska, Bánát, a gólyafész­kes Nyugat-Magyarország . . . Mi ennek a fiai vagyunk bárhol éljünk is a nagyvilágban. Legyünk hűségesek, erősek, tegyünk eleget Istentől ka­pott legszebb feladatunknak, hogy ifjúságunkat megtarthassuk magyar­nak amennyire csak lehet. Akkor, szent hitem, az isteni gondviselés be­enged következő évezredünk kapu­ján . . .”. VASVÁRI ZOLTÁN: ÍGY IS LEHET EMLÉKEZNI! Dicsőséges Szabadságharcunk 20. éves évfordulója, sok mindent fel­színre hozott, amit eddig a tülekedő ál-szabadságharcosok ügyesen elrej­tettek a nagy nyilvánosság elől. A csendben szemlélő előtt ezek már régen ismeretesek voltak, de a mindenkori nagy tülekedési zajban a figyelmeztető szavakat sohasem lehetett megérteni. De most, amikor elérkeztünk egy jelentős állomáshoz a 20. évhez, a tülekedők megfeled­keztek az álcázásról, mert nagyot akartak kanyarítani maguknak az elesett hősök vére által szerzett di­csőségből. Ez az évforduló össze­esett befogadó országunk elnökvá­lasztási küzdelmével, ilyenkor a megszorult jelöltek anyagiakkal is szokták jutalmazni azt, aki helyet biztosít a szereplésre . . . Így alacso­­nyították le a Szabadságharcunk 20. évfordulóját a Pogány-féle sza­badságharcos mozgalom itteni Lo­vas-figurái. Olyan összegeket kértek belépőjegyek fejében, amellyel eleve kizárták azt a menekült szabadság­­harcos magyart, aki annak idején tényleges szereplője volt a harcnak, ma pedig nem áll módjában megfi­zetni a belépőjegy árát . . . Milyen beteg agyban születhetett meg ez a gondolat, vagy talán nem is volt fon­tos az évforduló, inkább talán a be­vétel? Nem akarok rosszmájú lenni, de ezt a magyar hitrombolást már nem nézhettem szótlanul. A szám­űzött magyar életünk a világpoliti­kai események miatt is eléggé von­tatott, ezek a kirívó események még jobban elnéptelenítik az igazi ma­gyar rendezvényeket, ahol pedig a magyar akaratot és hitet kellene erősíteni, mert az amúgy is kopik az idegenben élés szívóhatása miatt. A tömeg rendkívüli erővel rendelke­zik, ha azt céltudatosan használja. Azért fontos az, ha kíméletlenül fel­tárjuk a való helyzetet, így módjá­ban van annak is megválasztani és megismerni azt a helyet, aki egyéb­ként nincs benne a magyar politikai életben, hogy jelenlétével és anya­giakkal kiket támogasson. Elég ebből ennyi, mert még job­ban felfordítja az ember gyomrát ez a léleknélküli hitromboló magyar­kodás, amit ma lépten nyomon lá­tunk. Érthetetlennek tartjuk, hogy sajtóink és rádióvezetők inkább ad­nak teret ezeknek, mint azoknak, akik alázattal szolgálják magára ha­gyott hazánk ügyét . . . Abban bí­zunk, hogy egyszer el fog jönni a tisztánlátásnak az ideje is és észre fogják venni azokat is, akik nem nagy hanggal, de annál nagyobb áldozattal merik vállalni az elha­gyott haza szolgálatát. Szóljunk most ezekről is, mert ilyenek is voltak, akikről nem emlé­keztek meg az évforduló idején őles hasábok. Ök szerényen, mint mindig, em­lékeztek meg az elesett hősökről a körülményeiknek megfelelően. — Ezek voltak az Amerikai Magyar Lövész Egyesület tagjai és barátaik. Ök leutaztak 200 mérföldet a lö­vésztanyára, már ez is áldozat volt, hogy ott illő módon adjanak tiszte­letet a példát mutató hősökre való emlékezéssel. Programúk nem kétes személyes dicsőítése és szerepelteté­se volt, hanem óráról órára fel­idézték a 20 év előtti események tör­ténetét, hogy abból erőt merítsenek az elkövetkező harcra. Majd fáklyás menetben vonultak fel a lövésztanya rohampályáján, hitet téve, hogy addig nem rakják le a fegyvert, míg hazánknak újra szabadsága nem lesz . . . Pont éjfélkor eldördültek a fegyverek Vasvári Zoltán löv. tti. parancsszavára, a díszössztűzzel az orosz kommunista csizma által le­tiport hősöknek, ha késve is, azt pótoltuk, amit akkor nem kaphat­tak meg. A Magyarok Istenéhez szóló fohászunk kíséretében. Az előirányzott gyakorlatot nem lehetett elvégezni, mert az Ür Isten másképp rendelkezett, hatalmas zá­port zúdított ránk. Kérjük az emigrációt és a sajtót, valamint a rádió vezetőit figyeljenek jobban fel ennek az ifjúsági mozga­lomnak működésére. Segítsék és támogassák őket, mert ez a moz­galom csak az egyetemes magyar közösségnek akar dolgozni. Megemlékezésünk is példás és követni való volt. Mozgalmunk életéből: A K.K.M. vezetőségi tagjai pél­damutatóan kivették részüket nem­zeti Szabadságharcunkra való em­­lékeztetésből. v. Serényi István Schenectodi, N.Y.-ban volt ünnepi szónok beszédét közöljük. Az ün­nepély megrendezésében tevékenyen vett részt dr. Kollarits Béla főtitkár és Balogh Sándor int. biz. tag. Passaic NJ.-ben Lothringer Jó­zsef int. biz. tag volt az ünnepi szónok. Szívből jövő visszaemléke­zését nagy figyelemmel hallgatta a szép számban összegyűlt magyar­ság. Nagy sikere volt a Kereszt és Kard Mozgalom Kiáltványának is, amit Vasvári Zoltán olvasott fel. A lövészek megemlékezését a lö­vésztanyán Vasvári Zoltán vezette le, amelyben Róka Béla int. biz. tag segédkezett. Határozott hangú cikkeinknek és vonalvezetésünknek csak úgy van értelme és eredménye, ha magyar­lakta helyeken követőkre találunk. Ebből a szempontból is fontos lenne, ha többen felvennék a moz­galom iránymutató Zászlaját és azt magasra tartva sorakozóra hívnák a magyar testvéreinket. Szükségünk van több harcos munkálkodóra és anyagi támogatókra, mert különben munkánk csak szélmalom harc lesz. Az elnyomott nemzetünkért ér­demes és szükséges az erők összefo­gása, hogy több eredmény legyen. Erre kékjük olvasóinkat adjanak hangot erről, mert nekünk is jól esik néha egy kis biztatás és elismerés ebben a lélekölő harcban. Ez a mi szerény kérésünk! Istennel a hazáért! A Kereszt és Kard Mozgale vezetősége nevében: Vasvári Zoltán országos vezető. MADYAR ADORJÁN A LELKI ISMERET ARANYTŰKRE Magyar Adorján: A LELKIISMERET ARANYTŰKRE (Adatok a magyar ősvallás er­kölcstanából) 132 old., 16 képoldal, karton $7.50 Magyar Adorján történész-nyel­­vész-tudósunk egy életen át vég­zett tudományos munkásságából ad ízelítőt e tanulmánya. Az őstörténelem gyökeréig megy vissza, az igazi népmese és mon­davilág korába. A még romlatlan ősmagyar val­lásról közöl adalékokat, ismerteti befolyását más népek mitológiájá­­jára és más vallásokra. Nyelvezete, okfejtése, tősgyökeres stílusa egyedülálló, mely nagy si­kerre, népszerűségre tarthat szá­mot. A munka nagyon szép ki­vitelben, a DUNA kiadásában je­lent meg. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom