Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
6. oldal $*imAKÖ*T 1976. november hó ILLÉS LAJOS: LEGYEN TETEMREHÍVÁS Az 56-os szabadságharc 20. évfordulóján, úgy látszik, ismét csak a saját okulásunkra összegezhetjük majd a történelmi jelentőségek eseményeit és a nyugati világ mulasztását, amellyel talán a saját jövőjét is eljátszotta. — Pedig itt volna az ideje annak, hogy végre föleszméljenek, mert a lélekharangot már meghúzták fölöttük. Párszor már magamban is elmondottam, analizáltam a történteket — bosszankodtam és kárhoztattam a kárhoztatni valót. — De a polgármesterek és a szenátorok, akik a kezemet lelkesen szorongatták, a valóságban fütyültek a szavaimra, mint ahogyan a többi, hasonlóan naív reménykedő szavaira sem ügyeltek sehol a világon, annak ellenére, hogy bizony 1956 félelmetes tanulság. Mégis, ha már a sors különös kegyelme révén, nekünk, emigránsoknak jutott a virrasztással járó ügyködés és a lármafa, teljesítenünk kell a kötelességünket. Nem azért, mert a világ most már javulóban van s reményeink ezúttal valóra válhatnak — hanem azért, mert helyzetünknél fogva (s ezt nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni), csak mi lehetünk népünk szószólói, s ha nem beszélünk, más nem fog beszélni helyettünk, miért is, amikor csak lehetséges, emlékeztetnünk kell véreink sorsára azokat, akik a rabló, fajgyűlölő románok, szerbek, csehek és oroszok kezére juttatták őket. Arról lehet vitázni, hogy a balvégzetű állapot a két vesztes világháború következménye-e, vagy hogy már sokkal előbb, esetleg már a francia forradalommal kezdődött, s hogy milyen számítás, irigység, düh, bosszú és kik lettek végül a valói nyertesei. Az viszont tagadhatatlan, hogy ennek a törekvésnek nem utolsósorban a nyugati nagyhatalmak voltak az eszközei — a történtekért tehát cselekvéseik, szándékaik és mulasztásaik arányában felelősek. Európa feldarabolásáért népeinek a megcsonkításáért és bilincsbe veréséért, meg a tízmilliónál is több földönfutóért — a 2. világháború ötvenmillió halottjáról, kifosztott polgárairól és megbecstelenített asszonyairól nem is szólva —, azok körében kell a felelősséget keresni, akik ma is mentik az orosz gyarmatosítókat, s még mindig azt képzelik, hogy csak nekik van joguk érdekeiket védelmezni, s hogy ez a jog mást nem illethet meg. — Akik még mindig elvakult gőggel ítélkeznek elevenek és holtak felett s még most is az “ellenséget” és nem az áldozatot látják Magyarországban. Válságos időnkben, amikor a holnap kiszámíthatatlan (vagy talán már nagyon is élesen látható?), 56 múlhatatlan példáiból kell erőt merítenünk, felülvizsgálva eddigi tevékenységünk értelmét, célját —, hogy felkészülhessünk a reánkváró nem könnyű napokra. De, amikor visszatérünk megújhodásért a múlthoz, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a mélyreható változásokat, amelyek az elmúlt 20 év alatt — Nyugaton és Keleten egyaránt végbementek. Csakhogy számunkra az átalakult és alakulóban levő viszonyok s állapotok együttes és különkülön is egészen mást jelentenek, mint például a Közép-Európával már nem számoló USA számára. Legyünk őszinték! Amerikának, mint azt 56-ban s legutóbb Helsinkiben újra bebizonyította, Közép-Európa semmi, s a gyarmatosított Nyugat-Európa sem egyéb, mint egy saját védelmére tákolt bástya — amelyből, ha kell, hát kedve szerint hadakozhat, vagy amit — mint átmeneti hadszíntérnek szánt területet — bármikor különösebb következmények nélkül feladhat — vagy éppen eladhat . . . Nem csoda, ha ilyen felismerés birtokában 56 óta a magyar nép nem épít Nyugatra s a letargia leküzdése után, amit Nyugat gyávasága és az oroszok brutalitása váltott ki — lényegesen módosított magatartásán. Az otthoniak világosan látják a helyzetüket! Volt időszak, amikor az egyéni és nemzeti létet reménytelennek és céltalannak vélték, de intelligenciájuk és a dac szelleme megmentette őket az elsüllyedéstől. — Az 56 előtti formákkal szakítottak. Nyelvünket, kultúránkat a szabadság-eszmét ma nem kívülről a párttal szemben, hanem a párton belül, párt-előnyök kihasználásával próbálják megőrizni. Még egy szabadságharc nem lesz! A nyugatiak a jövőben a saját bőrüket lesznek kénytelenek kockáztatni, ha élni akarnak. S méghozzá rövidesen. — Vajon felismerték-e már, hogy a szlávok egész létük ellen törnek? A maradék-nyugatból az Egyesült Európa nem valósult meg és nem is valósulhat meg olyan vezetőkkel, akiknek Európa nem otthonuk (USA), vagy akik nincsenek tekintettel egyetemes érdekekre (pl. Anglia és Franciaország) és két ízben is a legérdemesebb és a Nyugat védelme számára legfontosabb országok szétdarabolásával tettek tanulságot arról, hogy nem ismernek igazságot és a jövő belátására képtelenek. A németek, akárcsak a magyarok — bárhogyan is kalkulálnak a kalkulálók — nem lesznek többé hajlandók feláldozni csak azért, hogy azok, akik országukat megnyomorították, európa-ellenes magatartásukat konzerválhassák. — A Nyugatnak sürgősen jóvá kell tennie a Jaltában Versaillesben elkövetett baklövéseket — ha csak nem kíván magárahagyatottan szembenézni a létét most már alapjaiban veszélyeztető s talán már a küszöbön ácsorgó harmadik világháborúval . . . A huszadik évforduló legyen tetemrehívás! Nem szabad többé mindent az oroszokra fogni. Az oroszok a Nyugat támogatása és jóváhagyása nélkül sohasem jutottak volna el Berlinig... Közép-Európa gyarmatosítására nem kerülhetett volna sor. — Meg kell mondanunk végre, hogy kezdettől fogva tudjuk: Európa feldarabolása elsősorban az ő szégyenük! — Azt is, hogy a hiba, amit elkövettek, semmivel sem menthető — hiszen az egész világra végzetes, de talán, ha sietnek, még kiküszöbölhető! (Magyarság, 1976. nov. 36 — 37. szám.) ERDÉLYI HÍREK Werenfried a “speckpater”, Echo der Liebe c. időszaki közleményének 1976. júniusi külön magyarnyelvű számának “Erdélyi beszámoló”-jában többek között ezeket írta: “Az emberi jogokat a román kormány elismerte. Hogy vajon megtartja-e az más kérdés.” “Csak a meggyőződéses katolikusok kockáztatják meg, hogy gyermekeiket hitoktatásra küldjék. A hitoktatást legtöbbször az iskolai órák után, az egyik egyházi helyiségben vagy a plébánia szobájában tartják meg és a gyerekek 20-30%-a látogatja. A tanári kar tagjai, a hivatalnokok és párttagok gyermekeinek nem szabad azon résztvenniük. A pap semmilyen fotót, diát, vagy kézikönyvet nem használhat; sőt még az Üjszövetség is tiltott. A gyerekeknek egyáltalán nem szabad jegyzetet készíteniük. A helyiségben tilos a falitábla használata és az oktatónak nem szabad kérdeznie a gyerekeket, hogy megértették-e az anyagot. A hittanosokkal kirándulásokat vagy zarándoklatokat tilos megszervezni; a papnak — a vallásórán kívül — tilos hitoktatásra, bérmálásra és templombajárásra ‘toboroznia’. Romániában a katolikus egyház sem folyóiratokat, sem könyveket nem nyomtathat engedély nélkül. Egyetlen közzétehetőként egy liturgikus falinaptárt engedélyeztek. A kiadásokat korlátozzák és a legszigorúbban cenzúrázzák. A papság öreg. A papok 60%-a ötven éven felül van. A lelkigondozásban tevékenykedő papok csak egészen kevés fizetést kapnak az államtól. Külföldrők mise-stipendiumot és csomagot kapniuk tilos. Nyugdíjuk nincsen, ezért dolgozniuk kell, amíg csak bírják. Az idős papok számára semmilyen öregmenhely nincsen. A lelkészek plébánosi kinevezéséhez az állam engedélye szükséges. Ugyanez érvényes a püspökök kinevezésére is. A katolikus rendeket és kongregációkat feloszlatták. Nagyon szigorúan ellenőrzik, nehogy a tagok mégis együtt lakjanak.” “Mindennek ellenére az erdélyi katolikus egyház nem haldokló egyház, hanem olyan, amely az elnyomatásban is helytáll és öntudatos, fiatal katolikusokat számol.” * * * * A Monde et Vie 1976. júl. 9-i számában “Románia: Koncentrációs tábor” címmel ezeket írta: “Ceausescu állítólagos ‘független’ kommunizmusa csodákat művel: az 1976-ban Párizsban kiadott ‘Bulletin d’Information’ szerint Romániában jelenleg 18 központi börtön létezik, ahol a foglyokat a legteljesebb elszigeteltségben tartják, ezenkívül található 6 különleges fegyház az 5—7 évi szabadságvesztésre ítéltek részére, 21 szigorított munkatábor, nem is beszélve a baltai bányák embertelen munkaviszonyairól, a titkosrendőrség speciális kihallgató és vallató termeiről, az ország északkeleti és délkeleti részén fekvő steppékről, melyeket mint erre a célra kijelölt deportáló vidékeket tartanak nyilván.” * * * A Minute 1976. szept. 28-i számában “Tévedés” címmel a Tel Aviv-i “Újkelet”-re hivatkozva írja, hogy Nadia Comaneci, a románok kis tornász híressége, aki a montreali Olimpián 3 arany és egy bronz érmet nyert, magyar és az igazi neve: Kemenes Anna. De ha már itt tartunk, újból és újból le kell írni, hogy a híres román tornász csapatban nemcsak Kemenes Anna magyar, hanem Gábor György, Szabados (Sabadis) Gabriella és Magyar (Ungureanu) Dóra is és magyar az edzőjük: Károly Béla és Márta is. De Gheorghe Gheorghiu Dej híres, modern sportcsarnokát is, ahol ezeket a magyar kislányokat 6 éves koruk óta edzik, Erdély András mérnök tervezte, Fodor Sándor építész építette székely ács- és kőműves brigádokkal. A Virrasztó hírszolgálata. TITULESCU EURÓPA SÍRÁSÓJA (Folytatás az 5. oldalról) Boncourt azonban, aki a francia külügyet uralta, a következő szavakkal mutatta ki, hogy kifejezetten ellenzi a tervet: “Csak egy Szerződés létezik! Csak a Szerződés irányadó!” De ő ezzel a népszövetség békeszerződésére — a párizsi-környéki szerződésekre — gondolt. Titulescu és Benes búsásan fizetgették a hamis hírek terjesztését s végülis a négyhatalmi szerződés sosem látott napvilágot. E tervvel sírba szállott az a reménység is, hogy a 30-as évek Európáját átszervezzék és megmentsék. . . . * * * Ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy ezt a cikket mi sem tudtuk volna különbül megírni. Ügy látszik a franciáknak is kezd kinyílni a szemük és amit meglátnak, azt le is merik imi. ARGUS - Párizs. NAGYMAGYARORSZÁGÉRT TOVÁBB HARCOLUNK! MAGYAR A MAGYARÉRT COMITATO CATTOLICO UNGHERESE 1-00193 Roma V. della Conciliazione, 44 Kedves Magyar Testvérek! Közeledik a karácsony, amikor még a legkérgesebb szívű ember is igyekszik örömet szerezni másoknak. Ezért remélem, hogy magyar honfitársaim,.akik a nyugati világban viszonylag jólétben élnek, most sem feledkeznek el a menekülttáborokban levő magyarokról, köztük várandós anyákról, kis-, ill. többgyermekes családokról. Áldozatos lelkülettel Isten további segítségét is kiérdemelhetjük. Szívből kívánok Isten kegyelmében gazdag Karácsonyt és boldog Újévet! P. Salamon Z. Sándor az itáliai magyar menekültek lelkipásztora U.I: Az ajándékcsomagok vámtalanítását lehetővé tevő olasz állami szerv megszűnt, ezért az adományokat lehetőleg pénzben (csekken) kéijük. Előre is hálás köszönet a megértő támogatásért. ADY CENTENÁRIUM Budapesten Ady Emlékbizottság alakult, hogy előkészítse és majdan irányítsa a nagy magyar költő Ady Endre (1877 — 1919) születésének 100. évfordulója alkalmával ünnepségsorozatot. Ezek közül egyik legrangosabb lesz a Budapesten megrendezendő IV. NEM! ZETKÖZI KÖLTŐTALÁLKO! ZÓ, amelyet ADY emlékének szentelnek.
