Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-11-01 / 11. szám

4. oldal $*lffVAKOfcT 1976. november hó A FELDARABOLT MAGYARORSZÁG “Zdanov elvtárs teljesen megtisz­tította az orosz KP központi bizott­ságát a zsidóktól és ugyanakkor dicshimnuszt zeng a magyar KP és a magyar kormányról, holott mind­nyájan tudjuk, hogy ezek csaknem kivétel nélkül orosz zsidó bevándor­lók. Ebből csak azt következtethe­tem, hogy Moszkvának érdekében áll, hogy a magyar csúcshelyeket zsidókkal töltse be, mert ezek gyökértelenek és nem foghatnak össze a magyar néppel Moszkva ellen.” Dsilas ezen megállapítása meg­erősítést nyert a Magyarországra lá­togató és ma már “nem magyar állampolgár” emigránsok jelentései­ből, amelyek — kivétel nélkül — mind arról számolnak be, hogy a mai Magyarországon teljes jogú állampolgár csak a zsidó (-vallású és -nemzetiséget valló) — vagy az, aki ennek az érdekszövetségnek szelle­mében munkálkodik. Aki nem haj­landó elismerni és szó nélkül szol­gálni ezt a “haladó marxista szel­lemnek” nevezett irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem. E sorok Íróját nem vezeti semmi­féle antisemitizmus, amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenkezőleg: a zsidóság különleges intelligen­ciáját ismeri el abban a nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a “turáni származásban” a jövő nagyhatalmi rendszerének elen­gedhetetlen feltételét és magát büszkeséggel “turáni népnek” vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jogot akar­ja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpát­medencére. És mialatt a szumir-magyar azo­nossággal rendelkező magyar nép önmagáról azt hirdeti — Komo­­róczy szócsövén át —, hogy nem turáni, semmi köze nincs sem a hu­nokhoz, sem a szumirokhoz, hanem a finnugornak nevezett északi tund­rák ivadéka — ezen önkéntes le­mondás után, kétség sem férhet ahhoz, hogy a magát “turáninak valló zsidóság” jogosan települjön be a Kárpátmedencébe. * * * Amikor tehát e sorok írója tudo­mányos érvekkel bizonyítani óhajtja a Komoróczy Géza megnevezett könyvében kipellengérezett összes ismert és ismeretlen — de a “nemes honszeretet érdekében munkálko­dó” — munkatársaival azt a tényt, hogy a szumir-magyar kontinuitás és azonosság tudományosan bizo­nyított ténye alapján, a turáni magyarságot illeti a Kárpátmeden­cében az ősi hagyományokon ala­puló államalkotási jog (ugyanúgy, mint a zsidóságot Palesztina föld­jén), akkor e bizonyítékaink felso­rolásának megvizsgálása és elfoga­dása elől nem lehet azzal kitérni, hogy aki ezeket írja, az antisemita. Nem — kedves Olvasó. Nem anti­semita. Egyszerűen csak magyar, aki éppen úgy kívánja szolgálni a nemzetét, ahogyan bármelyik zsidó professzor szolgálja Izraelt. Magyarul — magyar módra. Magyar népi országot és magyarok uralmát kívánja szolgálni. A marxista vezetéstől azt kérjük, hogy legyen oly nemzethű magyar mó­don, amilyen nemzethű “oláh-mó­don” az oláhok marxizmusa. Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudomány felleg­várát oly “izraeli érdekű és szel­lemű” hangadók irányítják, akik nem engedik meg azt, hogy a szu­mir-magyar azonossági bizonyíté­kainkat valóban “magyar és hon­szerető” kiváló tudósok megvizsgál­ják és még azt sem, hogy a fiatalság egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a szumir­­mahgar ékiratok nyelve tartozik. Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a “hangadók” a “magyar tudo­mányt” képviseljék. Annak nevében nyilatkozzanak, mint 1976 “gold­­zieherignácai”. Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, hanem gondoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izrael­ben egy hasonló eset . . . ? Elő­­fordulhatna-e az pl., hogy az "izraeliták őstörténeti és nyelvszár­­maztatási” kérdéseiben — Izrael államban — mondjuk dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és könyvében — a Tel Aviv-i könyv­napon . . . ? * * * Az Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö általa rendel­tekből. A magyar népnek követni kell az ősi Mah-Gar hagyományok törvény­kezését és uralkodó remiiét jelké­pező Ister-Gami oroszlánok — Is­ten-rendelte — cselekedetét. Hozzá­juk hasonlóan keli lerázni magáról a római töijénszagú idegen vakolat sötét homályát és büszke, oroszlá­nos, emelt fejjel, a tudás népének öntudatával kell kilépnia a Világ Világosságának Fényességébe. * * * E sorok írója földi hivatását betöltve, csak könyörgéssel fordul­hat a magyar Istenhez, áttörve a hazugság falát — csak azt kiálthatja — inne az Óceán másik feléről, a feltámadni vágyó magyar nép felé: A MAGYAR — MAH-GAR! Balogh József, Luzern város épí­tésze, közel két éves megfeszített, küzdelmes munkája és példamutató anyagi áldozata eredményeként vég­re megjelent Yves de Daruvar “Le Destin Dramatique de la Hongrie — Trianon ou la Hongrie écartelée” (Albatros, Paris 1971) című nagy feltűnést keltett, felbecsülhetetlen értékű munkájának magyar fordí­tása, “Trianon 1920. június 4 — A Feldarabolt Magyarország” cím­mel, ízléses vászonkötésben. A munkát Balogh József adta ki a saját költségén az időközben el­hunyt Űjvári Ferencné, sz. Rátz Livia és Újváry Lajos fordításában, a luzerni Blättler AG cég gondo­zásában. A magyar apától és francia anyá­tól született, Franciaországban fel­nőtt és franciának nevelt Yves de Daruvar a trianoni békeparancs 50. évfordulója alkalmából írt könyvé­ben olyan magyar szívvel és francia szellemességgel kel az esztelenül szétrombolt, egész Kárpátmedencét kitöltő, ezeréves magyar államiság és az igazságtalanul megbüntetett magyarság védelmére a szakmun­kákból és emlékiratokból vett idé­zetek tömegével, amire a külföldi irodalomban még nem volt példa. A Le Monde Diplomatique egy sze­mernyit sem túlzott, mikor 1972. februári számának “Hónapok köny­ve” rovatában megjelent ismerteté­sében ezeket írta: “. . . a könyv hatalmas véd- és vádbeszéd a tria­noni kérdésben és a szerző valóban a magyar lét, vagy nemlét kérdésé­nek elhivatott védője”. Magyar szempontból a munkát az teszi felbecsülhetetlen értékűvé, hogy azt egy olyan, ha mindjárt magyarszármazású is, francia írta és ültette a vádlottak padjára az akkori francia államférfiakat, aki a második világháborúban Franciaor­szág felszabadításáért vérét áldozta és ma a francia közéletben vezető szerepet tölt be. Tanulhatnának tőle az idegen ér­dekek szolgálatába szegődött, el­­gyávult, megalkuvó “magyar reál­politikusok”, akik önző, egyéni ér­dekből a “trianoni statusquo” alap­ján alkudoznak, egyezkednek a társemigrációkkal az egyetemes ma­gyar érdekek mérhetetlen kárára. Ez mindjárt megmagyarázza azt is, hogy miért kellett öt évig várni a munka magyar kiadására, és hogy az 1974 őszén megjelent angol kia­dást miért csonkították meg. Zol­­csák István, ez a Balogh Józsefhez hasonló, önzetlen, áldozatos ma­gyar, tanulva a történtekből, írás­ban kijelentette, hogy az ő egyéni ál­dozatkészségéből megjelenő portu­gál kiadás minden kihagyás és vál­toztatás nélkül fog megjelenni. Re­méljük, hogy az ezúton megjelenő idegennyelvű kiadások is minden “reálpolitikai” és “üzleti” meggon­dolástól függetlenül hűen és teljes egészében fogják adni az eredeti munkát. Az eredeti munka teljes egészét tartalmazó magyar kiadás értékét nagyban emeli, hogy azt a kiadó a szerző engedélyével számos képpel — köztük a Szent Korona képe és négy remekkivitelezésű színes kép-, ábrával és térképpel, valamint “Hogyan beszéltek Magyarország­ról a világ nagyságai Trianon előtt?” és “Trianon Kiskátéja” című fejezetekkel egészítette ki. A Függelékben kiegészítésül közölt 8 térkép — egy kivételével mind francia — a hozzájuk fűzött rövic történelmi összefoglalással, ha azok egyik-másik adata és megállapítása helyesbítésre is szorul, nagyszerű át­tekintést ad ezeréves kárpátmeden­cei történetünkről. Nem volt, nincs és nem is lesz soha tökéletes munka. All ez erre a könyvre is. De a néhány kisebb hiá­nyosság és hiba, mint amilyen a munka címének lerövidítése, Teleki Pál néprajzi térképének elhagyása, az eredeti szöveg egyes kitételeinek nem egészen szabatos fordítása, az idegennyelvű szedő által ejtett né­hány értelemzavaró, sajtó és helyes­írási hiba, semmit sem von le a könyv elvi és lényegi értékéből. Összegezve, ez a munka olyan nagyszerű áttekintést ad a trianoni békével ránk szakadt nemzeti tragé­diáról és a hozzáfűzött kiegészí­tésekkel egész kárpátmedencei múl­tunkról, hogy azt minden szabad földön működő magyar iskola fel­sőbb tagozatában, de különösen a cserkészek magyarságtudományi tanfolyamain, ami után a hallgatók érettségit is tesznek, tankönyvként kellene rendszeresíteni. De nem nélkülözhetik azok sem, akik akár­milyen formában komolyan foglal­koznak a magyarság sorskérdései­vel. De ennek a könyvnek ott lenne a helye minden magyar család könyvtárában is. Mert ne felejtse el senkisem, hogy jelenlegi nemzeti tragédiánk forrása és gyökere Trianon és ha azon belát­ható időn belül nem tudunk változ­tatni, a magyarság sorsa megpecsé­telődött. Trianon a magyarság lét, vagy nemlét kérdése. Ha élni akarunk, minden magyarnak utolsó leheletéig küzdeni kell ellene. Ehhez a küzde­lemhez nyújt segédkezet, különösen az idegenben felnőtt és idegenben született fiatalabb nemzedéknek, ez a könyv. Balogh József az 56-os Szabad­ságharc 20. évfordulóján már szebb ajándékkal nem is ajándékozhatta volna meg az egyetemes magyarsá­got, mint ezzel a könyvvel. Most aztán rajtunk a sor, hogy éljünk is vele. Csikmenasági * * * A könyv megrendelhető a kiadónál: Balogh József Ch-6000 Luzern 5, Postfach 19, Switzerland és rövidesen minden nagyobb ma­gyar könyvkereskedőnél és könyv­árusnál. — Karácsonyra lepje meg szeretteit, barátait és ismerőseit ezzel az értékes magyar könyvvel. A jeles könyv a Szittyakürt előfi­zetői részére kedvezményes áron ($12 plusz portódíj) megrendelhető a Kiadó címén. RÖVID HÍR TURANIZMUS 1975-ben 9.4 millió külföldi láto­gatója volt Magyarországnak, az idén — 1976-ban — az előzetes számítások szerint az év végére ez a szám meghaladja a 10 milliót. A növekvő turizmus egyrészt a jelen­tős valutabevételek révén kedve­zően befolyásolja a fizetési mérle­get, másrészt megfelelő idegen­­forgalmi apparátust igényel. BADINY JÓS FERENC ÖRÖMMEL JELENTJÜK, hogy Prof. Papos-Jobb Andornak és kedves feleségének Zsuzsanná­nak 1976. november 6-án Clarion ban (Pa.) kislányuk született. A HSzM és a Szittyakürt nevében szerettei köszöntjük a kis Deirdre, Ianna, Allitát. A Magyarok Istenének áldását kérjük továbbra is a P.Jobb családra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom