Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-11-01 / 11. szám

Szocializmust - magyar módra! $ZlítVAKÖftí A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XV. évfolyam, 11. szám. 1976. NOVEMBER HÓ Ára: 60 cent 1956. OKT. 23. -TOVÁBB HARCOLUNK! - 1956. NOV. 4. Húsz esztendővel ezelőtt történel­mi napokat élt át a világ. A magyar nemzet megelégelte az idegen elnyo­mást, a zsarnokságnak határt nem ismerő uralmi tobzódását, a szabad­ságnak és függetlenségnek teljes megsemmisítését, az egyeseknek és az egész nemzetnek bebörtönzését és céltudatos kiirtását és a magyar határok véglegesnek és megváltoz­­hatatlannak való kimondását. A nemzet egységesen döntött és egysé­gesen cselekedett. Az addig föld alatt izzó parázs a magyar hősöknek és mártíroknak vérével keveredve tüzet fogott és lángolni kezdett. Elő­ször csak a lelkek égtek és a lelkese­dés tüze ömlött végig az országon, azután a szabadságnak diadalmas gyárt a másik magyartól elválasz­tani próbáló társadalmi, politikai és vallási válaszfal. Nem volt többé gyermek és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag, csak szabadságharcos magyar. Az ellenség pedig megret­tent, mert 1956 októberének utolsó és novemberének első napjaiban csődöt mondott haditudománya, politikai gépezete és gazdasági ereje egyaránt. A világ kormányai megdermedve nézték az eseményeket. Akik a leg­többet szónokoltak az emberi sza­badságról, a népek önrendelkezési jogairól és a nemzetek függetlenségi vágyáról, most dadogni sem tudtak a meglepetéstől. Akadt a világon egy nemzet, amely komolyan vette a Nt. Dömötör Tibor a HSzM Októberi Emlékünnepélyén. tüze elégette az ezerszer megátko­zott és százezerszer meggyűlölt lát­ható jeleit a rabszolgaságnak. Ronggyá égtek a vörös zászlók, ha­muvá porladtak a vörös csillagok, kiégtek az orosz tankok, leolvadtak a börtönzárak és gyilkos odúikban égtek porrá a vörös hóhérok. A vi­lágtörténelemnek nem volt még egy ilyen egységes és diadalmas szabad­ságharca. A nemzet lelke fegyverek nélkül is nagyobb hatalom és győze­delmesebb erő volt, mint a történe­lem leghatalmasabb elnyomó had­serege. A lélek tüze széjjelégette az acélt, acélnál keményebbé edzette a harcnak és ellenállásnak győzelmes gondolatát, napokon belül megszü­letett a világtörténelem legdicsősé­gesebb hadserege, amely egyenruha nélkül, modern fegyverek nélkül, egységes vezetés nélkül és az egész világ segítsége nélkül verte meg a 20. század legrettegettebb hadigé­pezetét. Gyermekekből győzelmes tábornokok lettek és tábornokokból beijedt gyermekek, órákon belül megszűnt minden mesterségesen emelt elválasztó fal, semmivé vált a nyugati határzár éppenúgy, mint az ellenség által emelt és az egyik ma­dolgokat és fegyvert fogott mind­azért, amiről ők csak beszélni mer­tek. Pillanatok alatt kibújt a szög a zsákból és kiderült, hogy az úgy­nevezett “szabad világ” sem szabad már, mert a kormányok nem teszik, vagy nem tehetik azt, amit népeik akarnak. Kiderült az is, hogy szóla­mokból áll a nyugati világ szabad­sága és nem tettekből, ígéretekből és nem szóbetartásból, papírra ve­tett egyezményekből, amelyeknek azonban semmi jelentősége sincsen. A nyugati világ nem tartotta be a magyarságnak adott szavát és ígére­tét. Soha nem került sor népszava­zásra a Magyarországtól elrabolt ősi magyar területeken, melynek lakos­sága a Magyarországhoz való azon­nali visszatérésre szavazott volna! Nem került sor a megígért és négy nagyhatalom által garantált demok­ratikus választásokra sem, de a ma­gyar nemzet ennek ellenére teljesen egyedül is megverte rabtartóit és kétszer is kimutatta akaratát a vá­lasztásokon, vállalva döntéséért a véres következményeket. 1956-ban sem jött a kormányok által, rádiók által, ügynökök által és léggömbök által megígért segítség. Magyaror­szág egyedül maradt a porondon, mint annyiszor a történelemben. Magyarország egyedül vérzett az egész világ szabadságáért, mint annyiszor a múltban. A magyarság­­egyedül tartotta a zászlót Istenért és a szabadságért, mint annyiszor a vértől borított harctereken. 1956- ban a magyarság a XX. század óriásává vált, mint ahogy a magyar­ság volt Európa óriása az 1848-49-es harcokban Kossuth Lajos és Petőfi Sándor idejében. “Csapzott hajával, véres homlokával állt a viharban maga a magyar.” 20 esztendő távlatából nézve nyu­godt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy 1956-ban írtuk a törté­nelmet és diktáltuk a jövendő útját. Ma sincs más választása a világ népeinek: Szabadság, vagy rabszol­gaság, győzelem, vagy halál. Az Úr­isten szétszórt bennünket az egész világon, de ma is mi magyarok va­gyunk a jövendő élesztője és az Isten kovásza! 1976-ban csak úgy ünnepelhe­tünk méltóan hősi halált halt, kivég­zett es bebörtönzött testvéreinkhez, ha tejjes erővel folytatjuk a magyar szabadságharcot: az ezeréves ma­gyar területek visszaszerzését, a ma­gyar szabadság és függetlenség tel­jes kivívásáért és a magyar nemzet jövendőjének biztosításáért. Ügy álújon, vagy veijen meg bennünket idegenben szétszórt magyarokat az Úristen, ahogy betartjuk a nemzet­nek adott szavunkat, ahogy hűek maradunk meggyőződésünkhöz, ahogy szolgáljuk fajtánkat. A fel­adat adva van, az út ki van jelölve mindannyiunk számára: Barátaink a magyar nemzet szabadságának barátai, ellenségeink a magyar nem­zet szabadságának ellenségei. Csak azokra számíthatunk igazán, akik nemcsak a magyar szabadságot és függetlenséget, de az elrabolt ma­gyar területeket és az elrabolt terü­leteken élő magyar népet is egyesí­teni akaiják Magyarországgal. A szabadságharcos költő szavaival kiáltjuk bele a magyar fülekbe és magyar szívekbe: “Ebreúi magyar szabadság hajnalára, Új harcot hirdet rab magyar hazánk. Kárpátokról süvít át a jajvész: Mentsétek meg szép szülőhazánk! Nt. Dömötör Tibor AZ ÖRÖK MAGYAR OKTÓBER . . . Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Magyar Szabadságharc 20. év­fordulójára emlékezve a Hungária Szabadságharcos Mozgalom veze­tőségi tagjai október 17-én résztvettek az Amerikai Magyar Szövetség­nek a buffalói egyházakkal és egyesületekkel karöltve rendezett Októ­beri Emlékünnepélyén, ahol a HSzM legfelsőbb irányító szervének a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának tagja Major Tibor szabadságharcos mondott ünnepi beszédet. Október magyar népére emlékezve a HSzM képviselői résztvettek a Summit megyei Magyar Egyházak és Egyesületek Közös Nagybizott­sága által október 24-én az Akroni Magyar Házban és Clevelandban az Egyesült Magyar Egyletek által rendezett Szabadságharcos Emlék­ünnepélyeken. A Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsa okt. 23 —nov. 4 között az 1956-os Szabadságharcunkról készült dokumentumfilmünk­kel a pennsylvaniai, a michigani és az ohioi egyetemisták meghívására tartott angol nyelvű előadásokat. Úgy az angol nyelvű előadások, mint a Fighter angol számai nagy érdeklődést váltottak ki az egyetemisták körében. A clevelandi Magyar Atlétikai Club nagytermében november 7-én került sor a Magyar Szabadságharcosok Díszebédjére, ahol Nt. Dömötör Tibor a békési szabadságharcosok vezetője mondott taps­vihar között ünnepi beszédet. A HSzM Szabadságharcos Díszebédjét még Takács Teodor színművész, dr. Gáspár Bálint, Balogh Attila, Pataki Ferenc, prof. főbb Andor, Lovagi Tibor és Major Tibor sza­badságharcosok közreműködése tette a clevelandi magyarság felejthe­tetlen Szabadságharcos Ünnepélyévé. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapunk hasábjain is köszö­netét nyilvánítja minden Magyar Testvérünknek, akik közremű­ködésükkel és személyes megjelenésükkel megtisztelték Mozgalmunkat. Köszönjük a WXEN FM és a WZAK FM rádiók közreműködését és támogatását. Mi magyar szabadságharcosok Nagymagyarországért tovább har­colunk!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom