Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)

1975-11-01 / 11. szám

8. oldal UITfVAköltT 1975 november hó programjaink mellé egy diákcsere programot. A program magyarországi és külföldi magyar gyer­mekek egymás családjainál való nyaralását, láto­gatását, tanulmányútját segítené lehetővé tenni. A vendéglátást felajánló magyarországi és külföl­di szülők a Nyelvünk és Kultúránk oldalain közöl­hetnék meghívásaikat. (“Tanító házaspár 8 és 10 éves gyermekeivel szívesen látna vendégül egy 8—10 éves külföldi magyar gyermeket 197? ????????-tól júniusig, iskolábajárási lehetőséggel. Cím: Kovács Péter, Kecskemét, Ady u. 123.” — “Szeretettel látnánk vendégül 14 — 16 éves ma­gyarországi leányt az 1976 őszi félévre (iskolába is járhatna. Fiunk 10, két leányunk 12 és 15 évesek. Cím: Szabó Attila, 1189 Elmhurst Blvd., Cleve­land, Ohio 08897, USA.”) A meghívást elfogadni óhajtók leleveleznék egymással a részleteket és a végső kivitelezéshez kérnék az anyanyelvi konfe­rencia megfelelő programjának, esetleg titkársá­gának a segítségét. Ilyen diákcsere tulajdonkép­pen jelenleg is létezik, ha ritkán is: rokonok, ba­rátok, ismerősök gyermekei magyarországi és kül­földi látogatások után nyelvtanulásban, kultúra­ismeretben, tapasztalatokban és élményekben gazdagodva térnek haza. Az anyanyelvi kon­ferencia diákcsere programja kiszélesítené, rend­szeresítené ezeket a lehetőségeket. 6. AZ 1977-ES ANYANYELVI KONFERENCIA A második, az 1973-as szombathelyi anya­nyelvi konferencia tapasztalatai azt mutatták, hogy nagyon fontos a tapasztalatcsere és a szak­mai műhelymunka. Ezért azt javaslom, hogy az 1977-es konferenciánkon még nagyobb súlyt fek­tessünk e két tényezőre. Ennek érdekében: a) hívjunk meg annyi aktív, külföldi magyar iskolában, ifjúsági és más szervezetben, egyház­ban működő tanárt, tanítót, oktatót, kultúra­művelőt, amennyiről csak tudunk, az eddiginél is szélesebb körben, meghirdetéssel és előkészítéssel; b) minden meghívottól kérjünk egy rövid be­számolót arról, hogy ő hol, hogyan, milyen kö­rülmények között, milyen sikereket elérve, milyen gondokkal küzdve oktatja a magyar nyelvet és kultúrát; c) biztosítsunk elégséges időt és lehetőséget e beszámolók kis műhelyszerű csoportokban való el­mondására, végighallgatására, megbeszélésére, a tapasztalatok tényleges kicserélésére; d) rendezzünk ismét mintatanításokat, bemu­tató tanításokat külföldi magyar gyermekek cso­portjaival, a tanítások után megbeszélésekkel; e) hívjunk meg minél több aktív pedagógust a Magyarországgal szomszédos országokból is, hogy egymás tapasztalataiból gazdagodhassunk; f) hívjunk meg minél több költőt, írót, tudóst, művészt is a konferenciára, hogy a szakmák egy­mással is kialakíthassák az eleven kapcsolatokat és hogy nyelvünk és kultúránk teljességével gyara­podhassunk; g) kérjük fel egy-egy előadásra azokat az íróinkat, művészeinket, tudósainkat, akik a közel­múltban személyesen élték át külföldi magyar va­lóságunk egy-egy darabját előadó kőrútjukon: Jancsó Adriennét, Csőóri Sándort, Kosa Ferencet és Dr. Czine Mihályt a többi között; h) mutassunk be a konferencia néhány estéjén egy bőséges válogatást azokból a kisfilmekből, rajzfilmekből, oktatófilmekből, tévéfilmekből, gyermek- és ifjúsági filmekből, amelyek külföldi magyar iskolai, egyesületi, egyházi bemutatásra megkaphatok; i) rendezzünk egy alapos, színvonalas és bősé­ges nemzetközi magyar könyvkiállítást és vásárt a konferencia tartama alatt a világ minden részé­ben megjelent magyar nyelvű könyvekből, füze­tekből, sajtóból, hanglemezekből, tankönyvek­ből, különös tekintettel természetesen a szépiro­dalomra és a pedagógiai, valamint a történelmi, nyelvtudományi, ének- és zenepedagógiai, iro­dalomtudományi és néprajzi szakirodalomra. Öt évi működésének eredményeit tekintve el­mondhatjuk, hogy anyanyelvi konferenciánk szükséges, becsületes és színvonalas munka, és hogy jó útakon járunk. Harmadik konferenciánk felé haladva tovább kell mennünk e megkezdett jó útakon bátran, szaktudásunk legjavát nyújtva, tiszta emberséggel és magyarságunk jövőjébe vetett hittel. És azzal a kitartással, amit az 1925- ben, 350 évvel ezelőtt született erdélyi pedagógus, az iskolák felette szükséges voltát hirdető Apáczai Csery János így fogalmazott meg: “Én azok közül, kik a magyar ifjúságnak dolgát a tanulásban elő mozdítják, legkisebb vagyok, de szándékomra nézve, amellyel a cél elérésére törekszem, nincs, aki rajtam kifogjon. ” A III. MAGYAR KONGRESSZUS HÍREI Az idei Magyar Kongresszus (im­már 15. évi Magyar Találkozó) no­vember 28 — 30 között kerül megren­dezésre Clevelandban, a Cleveland Plaza (volt Statler) szálló termeiben. A III. Magyar Kongresszus három fő problémakör megvitatását tűzte napirendjére: 1. A szabad földön élő magyarság állásfoglalása a helsinki megállapo­dással kapcsolatban. 2. A trianoni és párizsi békeszer­ződésekkel elcsatolt magyar terüle­tek kulturális viszonyai, főként a ma­gyar iskolák helyzete. 3. A magyar nyelvoktatás helyzete Észak-Amerikában és az emigrációs tankönyvek. A Magyar Kongresszus tárgysoro­zatára tűzött kérdések mutatják a ta­nácskozások fontosságát. A helsinki megállapodás részle­teit, a szabadföldi magyarság állás­pontját Eszenyi László, dr. Gyallay Pap Domokos, Homonnay Elemér, dr. Nádas János, dr. Návori Kornél, Pásztor lászló, dr. Száz Zoltán és Zol­­csák István fogják előadni és megvi­tatni főt. dr. Béky Zoltán elnöklete mellett. Magyarországtól elcsatolt terüle­teink magyar iskolaviszonyait és kulturális helyzetét e területek képvi­selői: Homonnay Elemér, dr. Kontz Zoltán, Sirchich László, dr. Száz Zoltán és Várpalotai Vilmos fogják ismertetni dr. Wass Albert elnökle­tével. A tárgysorozatra tűzött harmadik nagy kérdés a szabadföldi magyar nyelvoktatás megvitatása, amely folytatása a már tavaly elkezdett ta­nácskozásoknak anyanyelvűnk meg­tartása érdekében, amikor is a Ma­gyar Kongresszus a magyar szülők feladatait és felelősségét vitatta meg. Az idei tanácskozásokban a követke­ző kiváló tanerőink vesznek részt: Ewendtné Petres Judith, Vareska Andrea, Ft. Bolváry Pál, dr. Chá­­szár Ede, Haraszti Endre, Jaschkó Balázs, Sándor András. Elnököl: dr. Somogyi Ferenc. Kérik, hogy minél többen vegye­nek részt a tanácskozásokban, nem­csak mint egyének, hanem mint az egyesületek, iskolák vezetői és meg­bízottjai is, hogy a kongresszuson ki­alakuló álláspont minél hívebben fe­jezhesse ki a magyarság álláspontját. Több beérkezett javaslat tárgya­lását is napirendre tűzi a kongresz­­szus. Ezek közül legfontosabb annak az álláspontnak a kialakítása, amely a magyarországi kapcsolatok kérdé­sében az emigrációs szervezeteknek vezérfonalul szolgálhat. Megvitatás­ra fog kerülni még a szabadföldi írók és művészek kultúrestjeinek rendezé­sére irányuló együttes akciók, vala­mint a magyarságnak az Egyesült Államok 200 éves jubileumában való részvételének kérdése. Az idén újra száznál több résztve­vőt várnak a különböző magyar góc­pontokból a Kongresszusra, míg azok, akik a távolság és költségek miatt ezeken az évi találkozókon nem tudnak résztvenni, mint “leve­lező” tagok, minden kérdéshez írás­ban hozzászólhatnak. A Magyar Kongresszus előadói a magyarság kitűnő vezetőiből, pap­jaiból, egyetemi tanáraiból, szakér­tőiből, íróiból és művészeiből kerül­nek ki. A Kongresszus három napos műsorán 45 közismert név szerepel, amely már egymagában is mutatja a Kongresszus tanácskozásainak fon­tosságát és jelentőségét. — Termé­szetesen az idei tanácskozások tár­gyalási anyagát is közreadják a ma már világszerte ismert Krónikák kö­vetkező kötetében. A Magyar Kongresszus társadalmi része kiválóan egészíti ki a három napos tanácskozásokat. November 28-án, pénteken este irodalmi és művészest lesz a következők közre­működésével: Bárány Istvánná, Pin­­térné Bárány Erzsébet, Flórián Tibor, S. Koósa Antal, Wayne Mack, Márton László, dr. Molnár Zsigmond, Nehéz Ferenc, Paku Ist­ván, dr. Somogyi Ferenc; majd a “Mikepircsi csárdás és kapuvári ver­­bunk és csárdás” népi táncokat mu­tatja be magyar fiú- és leánycser­készcsapatok. Szombaton, november 29-én dísz­vacsora lesz, amely után a hagyo­mányos Magyar Bált tartják meg. A díszvacsora ünnepi szónoka dr. Wass Albert lesz. Ezen a díszvacsorán nyújtják át az Árpád érmeket v. Be­szédes Lajos, dr. Chászár Ede, Fló­rián Tibor, Haraszti Endre és Helle­­branth Heléne pályadíjnyertesek­nek, ugyancsak ekkor hirdetik ki az idei pályázatok eredményeit. Az év magyar embere, magyar családja és magyar egyesülete kitüntetésére is itt kerül sor. A Kongresszus egész ideje alatt emigrációs magyar könyvkiállítást tartanak, amelynek megnyitásakor Kossányi József író mutatja be a megjelent írókat, a Magyar Képző­művészek Világszövetsége pedig nagyszabású képzőművészeti kiállí­tást rendez Gyimesi Kásás Ernő el­nök és Mór József alelnök közremű­ködésével. A szabadföldi magyarság legma­gasabb tudományos szerve, a Tudo­mányos, Irodalmi és Művészeti Ár­pád Akadémia a Magyar Kong­resszus időpontjában ünnepli fenn­állásának 10. évfordulóját. Ülését az Árpád Szövetséggel együtt, novem­ber 30-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel tartja. Az ünnepi megemlékezést főt. dr. Béky Zoltán elnök mondja, dr. So­mogyi Ferenc főtitkár átfogó műkö­dési jelentést tesz, míg Varga Sándor az Árpád Szövetség ötéves működé­sét ismerteti. A tárgysorozat további pontjai: új tagok meghívása, vala­mint székfoglaló és más előadások megtartása. Az előadók gazdag név­sora a következő: v. Baranchi Ta­máska Endre, dr. Chászár Ede, dr. Felsőőry Attila, dr. Gálócsy Zsig­mond, Haraszti Endre, dr. Kopits Imre, dr. Kosztolnyik Zoltán, dr. Várdy Béla, dr. Vietórisz József és Flórián Tibor. A Magyar Kongresszussal párhu­zamosan tartja az Amerikai Magyar Szövetség országos igazgatósági ülé­sét, az Árpád Akadémia orvostudo­mányi osztálya, könyv- és levéltudo­mányi osztálya, a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége, az Er­délyi Világszövetség, Kárpátalja Fel­szabadító Tanácsa, Nyugatmagyar­­ország Felszabadító Tanácsa, a Sou­­verain Szent László Társaság és Rend, a Görögkatolikus Magyarok Világszövetsége, az Egyesült Magyar Alap, a Keleti Konferencia, a Magyar Keleti Akadémia közgyűlé­süket, beszámolóikat és tudományos előadásaikat. VÁMOS TÓTH LÁSZLÓ BÁTOR: OKTÓBERI FOGADALOM A MÉNEHUNIKÖ VEKEN Új hawaji lakosok nagy ünnepükön A tizenkilencedik évfordulónkon Itt emlékezünk az Os-Mu Turánföldön A maja-magyar ménehuni ormokon. Os-Mu és Árpád piros-fehér zászlaját Ide hoztuk a méhun templom kövére Ulo Po Heiau — Ülő Fő Hely szavát Halljuk és zúg bennünk az ősmaják vére. Az Ülő Po Heiau székesegyházat Ménhúnjaink egy éjjel felépítették S mint a ménesi piramisokat Turáni halhatatlanságba emelték. Ősi zászló az ősi templom-köveken Hawajon, Turán-Mu földjén emlékezünk Honolulutól keletre mi itt öten Tudjuk: sok dicső ezer év él bennünk. Itt Hawajon is mint bárhol a világon Ellenségeink eltüntetik a köveket Ősi ereklyénkre hazugság-had oson Meggyalázzák a turáni népeket. Am mi Os-Mu maja sár jak itt Mu földjén Turánőrei leszünk az Igazságnak Ülő Fő Hely és Ordos Puszta örökén Harcos katonái vagyunk a Hazának. S ma itt Október Huszonharmadikán Őseink e megmaradt vulkánszigetén Fogadást teszünk magyar szívvel igazán: Nem hagyjuk, hogy meghaljon Pesten a Remény! Maja Kaneohe-Kánaáni Házunk Ménhun Napkelet fényében fürdő Végvár Innen folytatjuk hun-magyar csatánk, harcunk Innen visz haza a Győztes Turáni Ar! Hawaii-Kaneohe (Kanhon-Kánaán) 1975 október huszomharmadikán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom