Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)
1975-11-01 / 11. szám
6. oldal «ITtVAKÖM 1975 november hó A PROHÁSZKA EV Ft. NYISZTOR ezt éppen Prohászka Ottokárról rótt soraiban szögezte le. Kortársai emlékezetében még eléggé élénk az “Apostolus Hungaricus” emléke. Az új nemzedék, sajnos, igen keveset tud róla. Talán akadnak köztük, akik hallottak valamit arról a gálád rombolásról, amiben a ma annyira “költőnek” hirdetett Faludi György résztvett, összezúzva Budapesten az Egyetemi-templom közelében, a Károlyi-kertben emelt meghatóan szép Prohászka-szobrot. — Várható-e, hogy a guzsbakötött magyarországi püspöki kar kezdeményezzen Prohászka-évetV. A külföldi magyarságra hárul ez a lélekemelő feladat, amelynek különös időszerűséget ad az a körülmény, hogy ezidén van 70 éve, hogy Karácsony napján, 1905. dec. 24-én a Vatikán Sixtina-kápolnájában — az azóta szentté avatott — X. Pius pápa Prohászka Ottokárt püspökké szentelte . . . S a közelgő 1976 átvezet Prohászka halála 50. évfordulójához 1977-ben. AZ IDŐSEBBEKNEK tehát bizonyára régóta óhajtott igényét elégíti ki a javaslat, hogy az évfordulóval kezdődő esztendőt Prohászka Ottokár emlékének szenteljük. — Ez az emlékezés ugyanekkor ifjúságunk felé hagyományőrző, átadó szolgálat. PROHÁSZKA lenyűgöző termékenységének, fáradtságot nem ismerő munkásságának vitathatatlan bizonyítéka műveinek 25 kötetei Egyik címe maga is sokatmondó: IRÁNYTŰ! — Tudjuk, hogy merész munka a prohászkai kincsesbányából “válogatni”, de a külföldi magyar sajtó sanyarú viszonyai majd csak egy-egy idézet kiragadását engedik meg. Bízunk abban, hogy az idézeteknek a Szerkesztők mindig találnak helyet lapjuk hasábjain. Az olvasók pedig nemcsak a gondolatok szárnyalásán elmélkedhetnek, hanem gyönyörködve ámulhatnak Prohászka csodálatosan szép és gazdag magyar nyelvezetén is. Fr. A. Prohászka az EGÉSZ emberért... (1894-ben lépett először a nagyobb nyilvánosság elé “Harc a félszegség ellen” c. kis füzetével. — A nemzet akkor a honfoglalás ezredéves meg a világgal a közelgő századfordulójára készült. Mindkét esemény alkalmas volt felszínes ünneplések “vakulj magyar!” görögtüzével elterelni a figyelmet a mélyben feszülő izgalmakról. Ma a fokozott agymosás korában még veszedelmesebb a figyelemelterelés. Pedig most is vannak egyre nyilvánvalóbb izgalmak s a ránkásító mélységektől sokan szeretnének megfutamodni. Csaknem dühödten elfordulnak maguktól is . . . Igaz-e ez az állítás? Prohászka említett írásából vett alábbi sorok jó tükör mindenkinek. Csak bátran bele kell nézni; fölfedezve a hibákat, még bátrabban kijavításukhoz. Fr. A.) “A föld szomjas, ráleheli az égre forró, tikkadt leheletét, esőt akar. Az emberiség is szomjas csak lóg rajta minden, nincs egészsége, miért? Mert nincsenek egész emberek. A magyar szó legjobban dicséri az egészet, amikor róla nevezte el az egészséget s legjobban megbélyegezte a BAJTARSUNKNAL NE HÓHÉRUNKNÁL EMELJÜK FEL SZAVUNKAT... Amikor a helsinki végkiárusítást előkészítő szovjet és amerikai űrrepülők a jaltásított, kettéosztott, igazságtalanul feldarabolt és megcsonkított kelet-európai nemzetek felett ölelkeztek, a két szuperhatalom puszipajtásságát, a rabnépek elleni egyesült összeesküvését, unióját nem véletlenül a táviratközvetítő magáncég: a Western Union vitte a televízió ernyőjére. (Mint tudjuk, a Western Union: a táviratküldés, akárcsak a pénzkibocsájtás nem az állami szervek — posta —, hanem a szovjetet tápláló magántőkések, a hammerek, cyrusetonok és rokefeller-féle pénz-zsarnokok markában van.) így tehát a magánbilliomosok cége a Western Union dollárjai tették lehetővé, hogy ország-világ láthatta a rabnépek megpecsételését jelentő ölelkezés épületes látványát. Nos, a Western Union milliói távolarrajáró jámbor szemébe, erről szemléletesen tanúskodik. Budapesten jéghideg vodkát iszunk hirdeti a szlávarcú, svájcisapkás női arcképpel dekorált mammutpapír. A Post Hoc Ergo Proper Hoc: “az utána tehát érette” állogikát sugárzó “hirdetéstudomány” meg is teszi a magáét. Az átlagember Budapest és a vodka, valamint a ruszkis ábrázat egymásmellettiségéből okozati összefüggést csinál: azonosítja Budapestet a vodkával, a magyart a szovjettel. így agymosódik, így lesz természetes Magyarországnak a Szovjettől való függése, gyarmati tagállami volta. Budapest csak egyik olyan központja a szovjet impériumnak, mint ahogy pl. az arizonai Phoenix egyik adminisztrációs székhelye az USA-nak. Magyar Testvéreim! Ez a szittyavérünket az agyunkba rohantató arcátlan pimaszság, nemzetünk halálai igazságos világrend létrehozását szorgalmazza! Ha Helsinki és a vodkás plakát után is még mindig a nemzethalálunkat akaró dollár-nyugatban reménykedünk és nem menetelünk sűrű sorokban hazánk, a rabnépek bajtársa a csínai óriás, az igazság bajnoka (Bongo gaboni elnök meghatározása) felé, akkor magunkra vessünk. Beteljesedik a költői jóslat: A sírt, hol nemzet süllyed el . . . azzal a különbséggel, hogy sírunkat nem veszi körül senki sem, mert az öngyilkosokat ugyebár nem övezi az elsirató megemlékezés hódolata. Magyar Bajtársaim! Térjünk észhez! Irány Napkelet felé! Pekingbe, ne Washingtonba küldjük el panaszos leveleinket! Oda írjunk, ahol meghallgatnak bennünket, ahol nem hazánk sírbaeresztő kötelét, hanem a szovjettől való megszabadítás, a nemzeti függetlenség selyemzászlaját fonják! Rajta hát, cselekedjünk! TURÁNI IGAZSÁGHARCOSOK ‘fél -t, amikor belőle félszegséget csinált. A félelemnek nincs egészsége, hanem félszegsége. A félember mindig félszeg ember. Félember az evangélium szerint: kívül ember, belül farkas. Félembernek a közmondás szerint veleje lágy, szíve kő. Félember, kinek embertársára nézve ujjai karmok, ha kesztyűben jár is. Ezek a nyomorékok félemberek. Emberek meggyőződés, elvek nélkül, emberek hit, remény, szeretet nélkül. Az emberek akár mint hazafiak, akár mint keresztények nem egész emberek. Elvek helyett, belátás helyett rút alkalmazkodás, csúszó-mászó meghunyászkodás foglal tért. Ezt okosságnak hívják. — Félnek, fáznak az elszánt lélektől, a meggyőződéstől s annak külső megváltásától. Az tartják, ne menjen neki az ember a falnak s a sok bölcs óvatoskodástól egyet sem lépnek. Azt mondják, ne legyen az ember vakbuzgó, ne legyen önfejű s ettől az előrelátó mérséklettől befagy saját meggyőződésük. Azt mondják, elég, ha az ember magának jó, kifelé legyen liberális, hagyja leszedni a fejét s tétessen helyébe egy üres álarcot, melynek nincs veleje, de annál nagyobb az orra és szája. Itt kísértenek aztán köztünk a fejletlen, hektikus jellemű emberek, akik se hús, se hal, akik félnek minden friss légáramlattól, amit tevékeny közélet és hitélet megindít, mindjárt köhécselnek, félnek. Itt kísértenek azok a desperátusok, akik remélni, bízni, jobbat várni már rég elfelejtettek ... — Minden egyes egyén élete belevág a társadalmi élet keretébe. Mindenkinek megvannak sajátos kötelezettségei, munkaköre. Ha az ember elveit, nézeteit szélkakas módjára forgatja: félember — szélkakas. Mit ér a mélységes értelem, ha azt fenséges hit nem koronázza meg! — Félemberek! Ilyen a hegyek, csúcsok helyett szeretik azt a szép lapályt, amelyből aztán láp lesz, ahol szépen brekegnek a békák! — Békét, atyafiságot, emberszeretetet, s azt mind oly elandalítólag, hogy a keresztyén atyafi meg sem érzi, hogy csipdesi, szívja vérét s vérében erejét az a szúnyog. Sőt az oldalrúgásnak sem néz oda, oly békésen alszik, csak ha már tapossák, dögönyözik, akkor ébred és látja nyomorult voltát. Hát félembernek ez a sorsa. Aki csak fél, az meg nem él. Ha élni akarsz, légy egész! Egész ember, egész keresztény! ” balátó agymosóin keresztül szépen előkészítették az amerikai tömeget a Szovjetunióval való politikai egyezségre, a vele való unióra. A tömegtájékoztatás, a hirdetés, plakátpszichológia művelése tudvalevőleg ugyanazok kezében van, akik kitervelték a helsinki cirkuszt, a rabnépek és elsősorban a magyarság örök rabszolgasorba döntését, a Szovjetbe való bekebelezését. A magyarság sírásói a Helsinki utáni “detente” légkörben fokozott ütemben dolgoznak azon, hogy lélektanilag is felkészítsék a tömeget arra, hogy a magyar nemzetnek a térképről való leradírozása minden zökkenő nélkül beteljesedjék. Az alábbi óriás plakát, ami a Los Angeles-i repülőtérhez vezető Century Boulevardon mászik minden raítélésének ilyen “preparálása” világrengető tiltakozást kell hogy megmozgasson a hazáját szerető, és azt a szovjet elnyelés ellen megmenteni akaró, nemzetünk felszabadításáért küzdő minden igaz magyarban. Szavunkat azonban ne azoknál emeljük fel, akik szovjetszolgáik véres torkába dugnak bennünket, ne a senkitől megválasztott, de a nemzetközi bankárgenszterektől bábbá ütött, a Brezsnyevgerrel ölelkező Ford úrnál tiltakozzunk, ne hóhérainknál kopogtassunk! Ott emeljük fel szavunkat, ahol meghallgatásra is találunk. Forduljunk ahhoz a hatalomhoz, amely kinyilatkoztatta: a Helsinki Paktum a rabnépek elárulásai Forduljunk ahhoz a turántestvér óriáshoz, amely nem hazánk szovjet bekebelezésén settenkedik, hanem éppen ellenkezőleg a Szovjet kitakarodását, MÁJUSI FAGY . . . PADÁNYI VIKTOR 1936-ban otthon megjelent és 1945 után indexre tett, fiatalkori regényét, a Májusi Fagyot a Hídfő Baráti Köre v. Erdélyi István, Padányi szellemi hagyatékának gondnoka előszavával és az eredeti újranyomásával a Kalaka gondozásában most újra kiadta. A 12 évvel ezelőtt elhunyt Padányi Viktort, a neves történészt, történelem- és társadalomfilozófust és írót nem kell az olvasónak külön bemutatni. Fiatalkori regényének újranyomásával a kiadó most, mint szépírót mutatja be az olvasónak. Padányi ebben a regényében gyerek- és diákköri emlékeit írja le a született író lebilincselő meseszövésével, ízes nyelvezetével és közben az első világháború előtti és az azt követő összeomlás magyar társadalmát és az akkori viszonyokat olyan mesterien örökíti meg, hogy az már nem is regény, hanem korrajz a javából — történelem. A regény érdekességét csak fokozza, hogy hozzá a színteret Magyarország egyik legősibb, remek kis barokk városa, Eger szolgáltatja történelmi levegőt árasztó, híres várával, barokk épületeivel, meghitt zegzugos utcáival, híres szőlőivel és vadregényes vidékével. Ezt, az immár történelemmé érett regényt melegen ajánlom a fiatalabb nemzedéknek, akiknek már nem igen van személyes élményük nagyapáik, apáik életéből, korából és ami van is, hamis, ferde és torz. A színtér sem az már, mert ennek az eltömegesedett kornak szédületes iramú technikai fejlődése lassan, de biztosan a szépséges kis Egert is beleszürkiti a léleknélküli, sivár falanszterek, a mindent elcsúfító, elszennyező, túlméretezett ipari létesítmények tengerébe. Az öregeknek pedig azért ajánlom, mert talán ez lesz az utolsó találkozásuk azzal a korral, amibe beleszülettek, belenőttek és ami minden értékével, szépségével, bajával, egyéni és nemzeti tragédiájával kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul a múlté . . . (A könyv megrendelhető a kiadónál /Fabó László, 22 Hancock St., San Francisco, California 94114/ és minden nagyobb magyar könyvkereskedőnél. Ára: $8.oo.) Csikmenasági.
