Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)
1975-11-01 / 11. szám
Szocializmust - magyar módra! «ITTVAKOftT HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XIV. évfolyam, 11. szám. 1975 NOVEMBER HÓ Ára: 50 cent. ISTEN NÉPE VAGYUNK! mondotta Nt. Dömötör Tibor ref. esperes, a Californiai Magyar Szabadságharcos Szövetség Los Angeles-i emlékünnepélyén Kedves Magyar Testvéreim, barátaim és talán ellenségeim. Nem sokaságban van a lélek, mondta a magyar költő, mondta az 56-os szabadságharc magyar népe és mondja ma a magyar emigráció. Nem sokaság, mert az nem vagyunk. Nem tudunk 100 milliókat összehozni, nem tudunk tank-hadosztályokat Moszkva alá vonultatni, nem tudjuk átvenni a hatalmat Amerikában. Bár megtehetnénk, a magyarság sorsa megváltozna — a világ történelme megfordulna. A lélek amely győzött mindig és a lélek amely győzni fog! Mi magyarok az Isten népe vagyunk és azt soha nem láttam olyan tisztán, mint itt az emigrációban, ahol az istentelenség, ahol a hazaárulás, ahol a nemzetgyalázás, ahol minden szent dolognak a meggyalázása történik. Itt értettem meg az emigrációban, hogy az Isten népe vagyunk. Azonban beszéljünk az 1956-os magyar szabadságharcról. Az egész világ nyugalomban volt. Határokat húztak meg Yaltában és Pozdamban és a világ-nagyhatalmak akkori vezetői nyugodtan aludták álmaikat. “Senki nem szólhat bele a terveinkbe, nincsen katonai hatalom, amely ellenünk áll; a világ egy része rabszolgasorsban van” — és 1956 októberében megmozdult a föld. Először megmozdult a lengyel föld, Bem apó népe. Azután megmozdult a magyar nép — Kossuth Lajos-, Petőfi Sándor népe — és a világ egyetlen csodálatos hadserege: gyermekekből, leányokból, munkásokból, parasztokból és értelmiségiekből álló magyar hadsereg megverte a világ legnagyobb hadseregét. Amikor Amerikába jöttem, bolondnak tartottak lelkésztársaim; azt mondták, hogy lehet szembeszállni egy olyan hadsereggel, amellyel Amerika nem merne szembeszállni. Azt válaszoltam nekik, hogy a kérdés nem az, hogy lehetett szembeszállni, hanem az, hogy kinek volt igaza. Nagyon jól tudjátok, hogy évtizedeken keresztül kaptuk a biztatást Nyugatról: fölszabadítunk benneteket, szabad választás lesz Magyarországon, a Szovjet hadsereg csak ideiglenesen van benn, ha Ausztriából kivonulnak, Magyarországot is el kell nekik hagyni. Nagyon jól tudjátok, hogy a magyar nép 2 választáson buktatta meg a kommunistákat. Nagyon jól tudjátok, hogy magyarok ezrei és tízezrei szenvedtek és haltak meg a magyar munkatáborokban, a magyar börtönökben és a magyar kaszárnyákban. Nagyon jól tudjátok, hogy barátaink, testvéreink áldozták az életüket a magyar szabadságért. Azután eljött 1956, amikor már nem lehetett tovább tűrni, amikor már nem lehetett várni, amikor elhatároztuk, hogy ha az Isten nem segít, akkor mi segítünk magúnkon. És az ellenség egy pillanatra megbénult, a következő pillanatban meghátrált és a harmadik pillanatban letette a fegyvert. Testvéreink! Láttunk ÁVO-s tiszteket remegni és életükért könyörögni. Én láttam embertket meghalni a hazáért, gyermekeket, akik nem ismerték a szabadságot ezzel a szóval, hogy szabadság, meghalni. Az emigrációban azzal dicsekszem, hogy volt az életemben 13 nap szabadság. Érdemes volt élnem azért a 13 nap szabadságért, amikor a vérünk folyt, amikor a hitünk volt meg, amikor a magyar nép tőlünk várta, hogy megfordul a világtörténelem. És megfordult volna, ha tudtuk volna, hogy kik az ellenségeink és kik a barátaink. De próféták népe vagyunk, testvérek. Az ellenség számon tart bennünket, mi is számon tartjuk az ellenségeinket. Az idő jönni fog és a történelmi leszámolás bekövetkezik. Ma vannak, akik azt hiszik, hogy a kommunista hatalomátvétel küszöbén áll az Egyesült Államok. Vigyázzatok! Mert tévedtek. Ma remeg az orosz hadsereg, Amerika segítségét kéri a kínai rakéták ellen és Amerika aláírását az “örökké” megváltozhatatlan határokra, amelyek ott vannak Európában. És azért vagyunk a próféták népe testvérek, mert hiszünk; 19 évvel ezelőtt szentül hittem, hogy csak akkor van Magyarország, ha az egész Kárpátmedence a miénk. Mi lett volna a 2. világháború kimenetele, ha az európai vezetők Magyarországot naggyá tették volna és nem 5 részre darabolták volna fel. Mi lett volna Kelet-Európa sorsa, ha lett volna egy nagy lengyel és egy nagy Magyarország, amely megállítja a bolsevista betörést. Amerikának egyszer még szüksége lesz Magyarországra és a magyar szabadságharcosokra. És magyar módra fogunk helytállni, mint mindig a történelemben. A magyar történelmet mindig a kisebbség írta, az 5% magyar, akik ti vagytok, akik mi vagyunk magyar szabadságharcosok. 5% fordította meg a kuruc időkben a történelmet, 5% verte meg az osztrák hadsereget, 5% szállt szembe az orosz hadsereggel és győzött. 5% védte 1945-ben az utolsó töltényig Magyarországot a mi hőseink, a mi katonáink, és 5% harcolt 1956-ban Budapest utcáin vagy pedig különböző helyeken. Ma is csak 5% harcol a többi letette a fegyvert, vagy föl sem vette, a többi csak a kiútat kereste, a többi csak menekült, a többi csak gazdasági jólétet akart, a többi sohasem volt magyar, csak élt magyarok véréből, élvezte a magyarok halálának eredményeit. A többi ma is ezt csinálja, számolja a dollárokat, nézi az egyéni teljesítményeket és elfújja őket a világtörténelem. Mi, az Úr Jézus Krisztus népe vagyunk testvérek és lehet, hogy a sorsunk ugyan az, mint Mindszenty hercegprímás sorsa; hogy szembefordul velünk az egyház és a pápa, hogy megtagad bennünket a Kelet és a Nyugat, nem akarnak szóba állni velünk és mégis Mindszenty József volt a 20. század legnagyobb magyarja; a magyarság egyik legnagyobb mártírja. Egyik szerencsétlen lelkész testvérem azt a kijelentést tette: “akik még Helsinki után is hiszik, hogy Magyarországnak van jövője, akik azt hiszik, hogy a Kommunisták nem maradnak Magyarországon, ázok idióták”. Mi vagyunk az idióták. Ne felejtsétek el, hogy az Úr Jézus Krisztust is oda sorolták annak idején, aki meghalt azért, hogy mi éljünk. Én hiszek abban, hogy népemet az Isten elé vigyem és győzelemre vigyem. Az Egyház és a Nemzet — e két dolog szent, számomra. A határok meg fognak változni. Békében élünk és évente 25 ezer ember hal meg háborúban, fegyverek által. Békében élünk és csak a millió dollárok és a rakéták tudják ezt a békét óráról-órára fenntartani és megmenteni. Békében élünk és forrong a világ és vannak szerencsétlen magyarok és vannak őrültek, akik azt hiszik, hogy nem változnak meg a határok. A határok meg fognak változni. A kérdés csak az, hogy mi lesz velünk? Ott leszünk e akkor, amikor a hatá:ok megváltoznak? Lesz-e hitünk? Lesz-e magyar emigráció, amelyik számít valamit? Amelyik lefogja a júdások kezét, amelyik megállítja az árúlókat, amely szembe mer szállni az alattomos ellenséggel? Számon tartanak bennünket. Tartsuk számon az ellenségeinket és akkor nem fogunk csalódni. Barátaimban csalódtam már, de az ellenségeimben soha. És ha a magyar emigráció tudja, hogy kik az ellenségei és hol vannak az ellenségei, akkor győzni fogunk. Testvérek, egy megvert hadsereget győzelemre vinni egy csoda és az a megvert hadsereg mi vagyunk a magyar emigráció. Akikkel elhitetik, hogy semmit nem érünk, akikkel elmesélik naponta, hogy kevesen vagyunk, nem számítunk. Vigyázzatok, a vietnami partizán megverte az Egyesült Államokat, mert hajlandó volt harcolni, mert hajlandó volt hinni és győzött. És a magyar emigráció túl éli ezt a korhadó és rothadó világot, ha az Isten népe és betölti hivatását, ha támogatja az Egyházát, ha összefog egy nemzetté, ha hisz egy hazában és egy nagy ügyért tud harcolni és dolgozni — győzni fog. Ez az én üzenetem Testvéreim. Ma minden magyar hazaáruló, ha nem teszi azt a kijelentést, hogy az egész Nagy-Magyarország a miénk kell, hogy legyen. Én nem Budapest felszabadításáért harcolok és nem Vácnál látom a magyar határt, nekem a Kárpátok kellenek és az Adriai-tenger, az ezeréves magyar birodalom. Testvérek: ez a hit, amely erősebb az ellenségeinknél, ez a hatalom, amely megver mindenkit, aki szembeszáll vele és ez az a magyar múlt, amelyre építjük a magyar jövendőt. Ennek a harcnak legyetek a misszionáriusai. Az Úr Jézus Krisztus 12-vel kezdte, egy elárulta őt, egy megtagadta, több ellene fordult, de Krisztus ügye győzött. Mi többen vagyunk, mint 12-en. Erősebbek vagyunk. Én hiszem, hogy a 20. esztendő vagy a 25. esztendő otthon lesz megünnepelve Isten segítségével, szabadon, békében és boldogságban. Istentisztelet Dr. RAVASZ LÁSZLÓ református püspök emlékére Dr. Ravasz László 90. születésnapján Nt. ELEK ÁRON ref. h. püspök igehirdetése a Clev. Nyugat-oldali Ref. Templomban 1975. november 2-án. "Üldöznek, de Isten nem hagy el; földre-vernek, de el nem tipornak.” (II. Kor. 4:9.) Gyászoló keresztyén szent gyülekezet, atyámfiái, szeretett testvéreim az Úrban! Mindeneknek előtte, hadd fejezzem ki pásztori és magyar szívemnek abbéli boldog óhaját, miszerint ti meghallottátok hívó szavunkat, eljöttetek, mint a mi szeretett és drága vendégeink, hogy ezen a novemberi vasárnap reggelen, most — messzire került magyarok — lerójuk hálánkat és tartozásunkat egy olyan nagy magyar emléke előtt, akinek közülünk egyetlenegy sincs, ki ne volna adóssága azzal szemben, aki a magyar léleknek, a magyar szellemiségnek, ennek a mi magyar népünknek, magyar fajtánknak egy csodálatos virága; élete pedig egy megérett gyümölcse volt. Immáron megboldogult néhai dr. Ravasz László előtt a legrégibb amerikai magyar gyülekezet, itt ezen a sarkon, ez a West Side-i 32. utcai magyar egyház lerója háláját Megköszöni dr. Ravasz Lászlónak életét az Atya Úristennek, aki adta minékünk őt, ki miként világítótorony, habzó tengernek szélén jelezte számunkra egy hosszú emberöltőn át, hogy hol van a part és merre tartsanak magyar életünknek apró kis sajkái és hajói. Erdély szülötte volt. Az erdélyi lelket szíttá magába, amely a magyar nemzeti létnek, életnek, magyar nemzeti kultúrának és megmaradásnak melegágya lett évszázadokon keresztül. Mert ha nincs a 16. században Erdély, ha nincs annak az agyongyötrött magyar nemzetnek ott egy bástyája, a Kárpátok koszorúzta Erdélyben, akkor ma talán nem volna még annyi sem, amennyi maradt idekint. Erdély szülötte volt, de az egész magyar nemzetnek áldása lett az ő élete. Fiatalon teológiai tanár. A kolozsvári ősi kálvinista teológián bontogatta csodálatos szellemiségének szárnyait. Külföldet jár, nyelveken tanul. Beszívja magába korának, az akkori világnak, az akkori szellemiségnek, az akkori életnek és az akkori kultúrális terméseknek a legjobbjait. Hazahozza, bőkezűen adja. ír, tanul és olvas éjt-napokat eggyé téve, hogy minél több haszna legyen az ő országának, hazájának, egyházának az oltárán az ő ellobogó élete. Megírja élete egyik legnagyobb könyvét — 27 esztendős mindössze — "Homiletika. A keresztyén Igehirdetés elmélete." címen. Ez lett, és máig is ez a református lelkésznevelésnek, a
