Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974, január hó «IttVAKÖfeT 9. oldal MAGYAR NEMZETI EGYHÁZ A trianoni békekötés, valamint 1945 után külföldre szakadt magyar­ság, külföldre távozásának fő oka nem gazdasági motívumokban kere­sendő elsősorban, hanem nagyon is mélyen gyökerező lelki indítékok, nem is inkább politikai okok, me­lyek a magyart szülőföldjének elha­gyására késztetik. Ezek a lelki idító-okok elsősorban a politikai helyzetben beállott válto­zásokból erednek, így magyarázható az, hogy politikai okokból hagyta el valaki a szülőföldjét. Vannak ma­gyarok, akik a beállott politikai vál­tozások szülte, a nemzeti létre vagy nemzeti életre súlyosodó szellemi korlátok között élni nem tudnak, így inkább külföldre távoznak abban a reményben, hogy külföldön nem­zeti, magyar lelki életüket szabadon, korlátozások nélkül élhetik tovább. Minden szándékuk az, hogy majd az új környezetben megmaradnak ma­gyarnak, sőt jobb magyarnak, mint azt valaha a szülőföldön maradva el­képzelték volna. Sajnos nagyon sokan minden jó szándékuk ellenére, igen hamar be­olvadnak, felszívódnak és az új, ide­gen környezetnek sokkal hamarabb, mint azt valaha gondolni merték volna, szerves részévé válnak, ahol a magyarságtudatuk, magyar lelki­világuk, teljesen az új környezethez idomulva elveszti magyar jellegze­tességét, a magyar szellemi lét igé­nyét. Ezek jobban tették volna, ha már eredetében ott maradnak a szülőföldjükön, mert a korlátozott körülmények ellenére, a magyar kör­nyezet hatására esetleg megmarad­tak volna magyarnak. Nagyon sokan azonban az idegen, új környezetben, görcsösen ragasz­kodnak magyar mivoltukhoz, ma­gyar szellemiségüket ápolni kíván­ják, a magyar lelkületűk, a magyar­ságtudatuk élése igényeket támasz­tanak bennük egy magyar környe­zet megteremtésére. Ezen igények, szellemi, lelki igények kielégítésére alakulnak meg különféle egyesüle­tek és a magyarul beszélő különböző vallási egyházak. Az ember hajlamos arra, hogy kü­lönösen válságok idején az utolsó menedékhez, az Istenhez forduljon segítségért, reményért és vigasztalá­sért. Így idegenben a legelső magyar létesítmények közé a templomok tartoznak, amiket igen nagy költsé­gekkel, nagy nehézségek között épí­tett fel a külföldön élő magyarság abban a reményben, hogy talajtalan­­ságában, lelki eltaszítottságában, a hazátlanság nyomasztó bizonytalan­ságainak lidércében, lelki kiegyensú­lyozottságot találjon magának. A kö­zös együvétartozás lelki közösségé­ben találja meg azt a magyar lelki környezetet, ahol lelki vigaszt és erőt meríthet elsősorban magyar lel­kűiét ének megtartásához és annak tovább fejlesztéséhez is. Egy letűnt kor biztonságot nyújtó lelki, nemze­ti közösségét keresve jut el a külföl­dön élő magyar a templomokba, ahol az elhagyott szülőföld régi leve­gőjét keresi a magyarnyelvű isten­tiszteletek múltat visszavarázsoló szabadnak hitt levegőjében. Vajon megtalálhatók-e ezek a nem­zeti, lelki igény kielégülések a mai külföldi templomok nemzetközi szel­lemű, ellaposodott, semmitmondó, üresen kongó prédikációk gépiessé­gének, magyar templomnak nevezett kőhalmazaiban? A külföldön élő ma­gyarság legnagyobb többsége emig­ránsnak, politikai menekültnek tart­ja magát és nem kivándorlónak. Saj­nos, a mai magyarul beszélő templo­mok falai között kivándorlóknak te­kintik magyarjainkat, mely állás­pontot nem is tagadnak meg, hanem nyíltan közlik is a hívekkel, mint például a Szív újság 46. évf. 10. szá­mában, 1960 október, ahol a 10. ol­dalon a következők olvashatók: "A magyar egyházközségeknek fő­célja azonban nem az, hogy érzelmi kiegyensúlyozottságot biztosítson a kivándorolt magyaroknak, sem az, hogy nemzedékeken keresztül meg­tartsa őket magyaroknak új hazá­jukban, hanem az, hogy megtartsa őket hitüket buzgón gyakorló katoli­kusoknak." A továbbiakban a 11. oldalon ol­vashatók a következő sorok: "— egy jó katolikusnak valóban meg kell felelnie a nevében is kife­jezett követelményeknek, és katoli­kusnak, azaz egyetemesnek kell len­nie, —” Itt van az óriási tévedés, mert mint már fentebb említettem, a kül­földön élő magyar .elsősorban "ér­zelmi kiegyensúlyozottságot” keres a magyarul beszélő templomokban (szándékosan nem írtam, hogy ma­gyar templomokban) magyarságtu­datának ápolását, megerősítését, továbbá amit ő maga nem tud meg­adni magyarrá nevelés terén a gyer­mekeinek, mindezeket várja és véli megkapni a magyarul beszélő temp­lomoktól. Amennyiben a temploma ezen kiegyensúlyozottsági érzését, magyar lelki igényeit nem tudja ki­elégíteni, akkor a templomot ott­hagyja és éli a maga életét, ameny­­nyire tudja, magyar könyvek olvasá­sával, esetleg a szülőföldjére való visszalátogatással igyekszik valami­féle kiegyensúlyozottságot keresni magának. Sajnos, hogy a kényszerű helyzet ezt hozta, de örömmel is állapítható meg, hogy az elmúlt évek folyamán egyre többen érezték, majd nyíltan ki is mondták egy nem egyetemes, azaz nemzetközi, hanem egy tartal­mában, céljaiban teljesen magyar nemzeti vallásnak a szükségszerűsé­gét és időszerűségét. Mindszenty hercegprímás torontói látogatása al­kalmával mondta, hogy: "lelki meg­újulás nélkül nincs nemzeti feltá­madás!", ezt a lelki megújulást, mely nemzeti feltámadásunk elengedhe­tetlen kelléke, a jelenleg meglevő magyarul beszélő vallásaink, temp­lomaink megadni nem tudják, de ennek a lelki megújulásnak még a lehetősége is ki van zárva azoknál az egyházaknál, melyek elsősorban az egyetemességet, vagyis nemzet­köziséget tartják elsődleges fontos­nak, minden magyar nemzeti érdek rovására. Ismét a hercegprímás levelére hi­vatkozom, mely a torontói Magyar Élet c. lap 1973. nov. 24-i számában jelent meg, ahol a következőket írta: "Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket. Túlságo­san és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nem­zeti folytonosságba beágyazott ke­resztény hitre. E beágyazottság azonban csak támasz lehetett, de nem volt sem maga a hit, sem an­nak záloga.” A továbbiakban azt írja a hercegprí­más: "a megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle.” Te­remtsünk keresztény hitre épülő egy­házi közösséget! — "Tanuljuk meg és használjuk idegen népek gazdag ta­pasztalatát és fordítsuk ezt a nagy célra.” E sorok mellé sok magyarázat nem szükséges, de érthetően és vilá­gosan megmondja a hercegprímás, hogyha lennének a magyar nemzeti érdekeinknek megfelelő keresztény egyházaink, akkor azokat meg kelle­ne tartanunk vagy tovább kellene fejlesztenünk, de a hercegprímás nem ezt mondja, hanem azt, hogy ‘‘teremtsünk keresztény hitre épü­lő egyházi közösséget” vagyis terem­teni azt szoktak, ami nincs! A magyar nemzeti vallás szükség­­szerűsége vitathatatlan a mai álla­potaink között. Nagyon sokan be­szélnek róla, vitáznak felette, ki így, ki úgy látja a megvalósulás útját. Minden nézet azonban megegyezik abban, hogy ez csakis egy olyan val­lás lehet, mely ősi eredetünkkel együtt fakadt, a magyarság évezre­des történelmén keresztül velünk volt, melynek fonalát a római ke­reszténységre való áttérítésünk után vesztettünk el, de tartalma népünk lelkében tovább élt és fennmaradt. Megtalálható e vallás lényege az utol­só ezeréves történelmünk magyar irodalmában, népművészetében. Ezen lelki újjászületésünk, vagyis törté­nelmi és kultúrhagyományainkra épült magyarságtudatunk élése a ki­fejezője magyar hitünknek, melyet megvallva, vagyis vallásunkká téve, a következő négy sor fejez ki kris­tály tisztasággal, krisztusi egyszerű­séggel: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ez a magyar vallásunk, nemzeti val­lásunk mottója, theológiája. Ennek szellemében alakult meg 1973 decemberében Torontóban az az első közösség, mely az első Ma­gyar Nemzeti Egyház neve alatt ke­rült bele az emigráció történetébe, mely lelki közösség egyetlen meglé­vő “magyar” épületben helyet nem kapott Torontóban, mert tartalmá­ban, lényegében semmi más nincs, csak magyar hit és magyar szellem. így kénytelen volt ez a közösség ide­genektől bérelt helységbe költözni és megnyitni a Magyar Nemzeti Val­lás első templomát minden magyar lelki kielégülésre és magyar lelki ki­egyensúlyozottságra vágyó nemcsak magyarul beszélő, de magyar atyánkfia számára. A templom To­rontóban a 813. Queen St. W. alatti helyiségben van, ahol valóban ma­gyar istentiszteleti összejövetel, min­den vasárnap délelőtt 11.00 órai kez­dettel várja a magyar hitüket élő és megváltani is akaró magyarokat. A magyarok Istene áldása kísérje mindazokat, kiknek anyagi áldozata és munkája lehetővé tette, hogy egy ezredéves tévelygés után, ma már a magyarok Istenéhez imádkozva kezd­hetünk hozzá lelki megújulásunkhoz, egy igaz Magyar Nemzeti Egyház fel­építéséhez, nemzeti feltámadásunk érdekében. Homonnay O. János SPANYOLORSZÁGBÓL JELENTIK: A spanyolországi magyarság és számos spanyol barát bensőséges kö­rülmények között koszorúzta meg október 28-án a toledói Alcazarban elhelyezett emléktáblát, így adózva népünk 1956 októberi hősi harcának. A bevezető beszédet Czilchert Aurél, a madridi volt magyar királyi követség utolsó titkára tartotta, majd a spanyol barátok nevében Luis Villamea, a "Fuerza Nueva” hetilap kiküldöttje szólalt fel. Vége­zetül, Pongrátz Gergely a Korvin-köz volt főparancsnoka emlékezett meg a nevezetes évfordulóról és azok elesettjeiről, hangsúlyozva a magyar szabadságharcosok és Moscardo ez­redes katonáinak a közös célért ví­vott harcát. Ezután a Magyar Hiszekegy el­mondása következett 1 perces csend­del áldozva a magyar és spanyol hő­sök emlékének. Befejezésül Pongrátz Gergely fel­olvasta Mindszenty József bíboros hercegprímás üdvözlő táviratát, melynek szövegét az alábbiakban közöljük: Az ünnepséget követően a részt­vevők viszonttávíratban köszönték meg Hercegprímásunk üdvözletét. te INDICAGlOtfES"'^, «. - ií' —‘-tv TELEGR AMA í 7*%h DIRECCION GENEHAL DE CORREOS Y TELECOMUNICACION 11 B WIEN A , ZCZC 31835 WIEN/TEL 9287 53/52 26 2315 INDiCACIONES, DESTINATARIO Y SENAS GERGELY PONGRÁTZ CALLE PEZ V0LA00R 12 J 3 0 MADRID30 J00C2*' NEPÜÉNK HELYTALíASA A MÚLTBAN,CSAK AKKOR LESZ FORRÁSA HOLNAPJÁNAK;HA MA MINDENT HEGTESZÜCNK FOÍLEMELKEDÉsÉeRT. HA SEMMI KICSI NEM TULKICSI HOGY ELHANYAGOLJUK,HA SEMMI NAGY NEM TULNAGY HOGY KEDVÜNKET VESZITSUfK. EZZEL kÖESZÖENTOEM AZ ALCAZARBAN OKTOBER 23 - AT UtNNEPLOt MAGYAROKAT ESv KUÉLDOCM aWsOHAT MINDSZENTY JOSEF ERSEKPRIMAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom