Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
197Ljriájusltó «ItTVAKÖltt 11. oldal ISMERETES: KÉSZÜLJ A TURÁNI ÉVEZREDFORDULÓRA! "A szovjet szociálimperializmus erősnek látszhatik, valójában azonban csak papírtigris! Stratégiailag megmérve nagyon könnyűnek találtatik” — így szól a japán kommunisták Népicsillag c. lapjában megjelent egyik cikk befejező sora. S a nyakszírtlövő mesterbolsevizmus, az 50 millió ember halálba küldéséért felelős ördögi rendszer mindinkább a végelgyengülés állapotába kerül, mert a zsarnokságot szülő és azt szopós korától fenntartó New York-i ciongenszterek lába alatt is kezd égni a talaj! Az óriássá nőtt turáni erők (Csina, Japán és ezeknek az arab olajállamokkal való szövetsége) alapjaiban rázták meg a világhódító dollárhatalmat. A turáni földcsuszamlás nyomán kiéleződtek a CFR bennfentesei között az ellentétek. Porondra került a kérdés: a Szovjettel vagy anélkül uralkodjanak, egy a kelet-európai gyarmataitól megfosztott, legyengült Szovjettel működjenek együtt vagy hagyják magára, hogy a belső forrongások felemésszék? Izráel műállamban is civakodnak; ugyanakkor jobboldali, kifejezetten anti-cionkapitalista csoportok a média-banditizmus eltanult receptje szerint szimbolikus emberrablásokat hajtanak végre szociálpolitikai célzattal. Követelik a korrupt rendszer felszámolását, új angliai típusú választások kiírását, a szegények azonnali megsegítését (élelmiszerkiosztás), a kirívó társadalmi különbségek megszűntetését (Hearts pl. csak úgy 500 ezer dollárt ki tudott utalni minden nehézség nélkül a szegények élelmezésére, az Atlanta Constitution Fund pedig egyből ki tudott fizetni 700 ezer dollár váltságdíjat). Az élelemkiosztás kapcsán azután a többnyire fekete rászorultak megtámadták a cionügynök TV embereit. A beijedt világösszeesküvők most régi recept szerint kígyót-békát kiáltanak a jobboldali "bűnözőkre”. A ciongyilkos pribékek azonban ne próbáljanak most mellébeszélni és a szimbolikus emberrablók módszereit pocskondiázni csupán. Ők csak ne nagyon háborodjanak fel a módszereken; vagy azt hiszik, hogy már elfelejtette a világ, hogy a gyilkosságot és a halálba küldő kegyetlen kínzást éppen ők ismertették meg a világgal? Nem ők voltak-e azok a tevésnomádok, akiket csak torokmetszőnek, "sa-gaz”-nak (ősmagyar szó: SA=ember, GAZ ősmagyar-sumér szógyök; ugyanúgy gazt jelent, tehát gazember) neveztek? Talán nem Dávid király volt-e az, aki a magyarvérű foglyokat, de saját testvéreit is, elevenen átfűrészeltette, feldaraboltatta és mészégetőben ősdachausította?! S kik voltak a francia forradalom gilotinkései mögött?! Nem Bronstein-Trockij mutatott-e példát az emberirtás megszervezésében?! Kinek a parancsára lőtték nyakszírten a 14 ezer lengyel tisztet Katynban?! Nem Kohn-Kun Béla akasztatta-e a magyar paraszt véreinket?! Nem Roth-Rákosi, Auspitz-Péter Gábor ÁVÓ-s pribékjei kínozták vadállati kegyetlenséggel halálra a magyar hazafiakat?! Nem Singer-Gerő "elvtárs” keretlegényei lőttek rá a rádió elé gyűlt forradalmárokra 1956-ban?! Nem a zsidó Andropov pribékjei hurcolták el az ifjaink ezreit a forradalom leverése után?! Nem a Dajan-féle nyikhajok űzték el földjükről az arabokat, és irtottak ki falvakat, városokat csak azért, mert a telavivi műállam útjában voltak?! Igenis, ők voltak azok, akik ellen most ébredezni kezd ez az agymosott, elpuhított nép. Itt nem a szimbolikus rablás ténye a döntő, nem is a módszerek, hanem a hatás, amit kivált. Reflektorfénybe került az égbekiáltó kizsákmányolás, a vezetők korrupciója, a sajtó "liberális"-nak szépített szalonbolsevizmusa és Izrael műállam feltétlen szolgálata. A cionberkekben folyó harcok, a saját genszterreceptjüket alkalmazó jobboldali bumeráng-akciók nem igen segítik elő a CFR világhatalmát. Ezért gyengül a fullajtárbolsevizmus is, ezért hervad azzá, amit a japán újság ír: nem jelentős stratégiájú papírtigrissé. Ezt a papírtigrist pedig egyszerűen elhamvasztja a több, mint 1 milliárdnyi turáni erő. Az az erő, amely már évezredekkel ezelőtt sok tekintetben a mainál is magasabbrendű kultúrát és civilizációt alkotott. R. Drake: “Gods & Spacemen in the Ancient East c. könyvében elmondja, hogy pl. Csina birtokában van azoknak az évezredes tibeti tekercseknek, amelyek leírják az ősrégi turáni civilizáció vívmányait. Drake állítja: Csina ennek alapján gyorsan kiépítette atom-hidrogén arzenálját és félelmetes titkos fegyverekkel is rendelkezik ... Ugyanakkor most került nyilvánosságra az ősmagyarsumér civilizáció alkotása: "megtalálták" Noé “bárkáját” ill. roncsait az Ararát (Urarad) hegyen. Kitűnt viszont, hogy a “bárka” mérete háromszorosa a Bibliában (Genezis, 6:15.) leírtakénál (valójában 550 méter hosszú, 170 méter széles, 15 méter magas). Milyen civilizáció tudott ilyen hatalmas hajót építeni? Az ősmagyar-sumér Gilgames (Kis Kamasz) megadja a választ: Napútisten építette ezt! Ebből lett azután az Ezrától meghamisított Bibliában Noé bárkája, azé a Noé-é, aki 600 éves volt az építésekor és 950 éves korában (!) halt meg és akitől Sham fián át a zsidóság származott (sic). Nem kell csodálkozni hát azon, hogy a Noé esetet mindezideig elhallgatták (tovább már egyszerűen nem lehetett hallgatni róla) és azt az amerikai bányamérnököt (nevet nem közöltek az újságok) aki 1952-ben fényképeket készített a "bárkáról”, meggyikolták és a gyilkosság nyomán eltűntek a fényképek. Jellemző torokmetsző, gazember stílus ugyebár ... A fentiek lényege azonban félreérthetetlen: a turáni tudás és igazságszolgáltatás napja újra kelőben van és ez az őserő pehelyhamuvá porlasztja a szovjet papírtigrist és eltemeti az agonizáló CFR infemóját. Magyar Testvérem: Láss világossan! készülj a turáni évezredesfordulóra! EGY KÉM A VATIKÁNBAN Az 50-es évek elején a Gregorián Egyetem teológiatanárát, egy jezsuita atyát tetten érték, mikor a Vatikán titkos iratait őrző páncélszobából fontos aktákat akart kilopni. A tettes neve Alighiero Tondi s akkor éppen titkára volt Mgr. Montininak, a mai VI. Pál pápának, XII. Piusz akkori benső munkatársának. A Vatikánban egy idő óta már nyomozás folyt akkoriban egy a Vatikán mellé beosztott francia pap vezetése alatt, ki a francia Deuxiéme Bureau (kémelhárító iroda) szolgálatában állt a második világháború idején. Két éve ugyanis valahányszor titokban papokat küldtek a keleti államokba azok helyettesítésére, akiket a kommunisták letartóztattak, elhurcoltak vagy kivégeztek, nyomban várta őket egy "fogadó bizottság”, s mielőtt elkezdhették volna működésüket, máris elcsípték őket. Ezenkívül XII. Piusz pápa bizonyos titkos intézkedéseiről azonnal értesült minden esetben az olasz kommunista párt, főként egyházi vagyonok kezelését érintő kérdésekben. Alighiero Tondi hamar bevallotta letartóztatása után, hogy 1936-ban az olasz K.P. különosztálya utasítására lett pap, s hogy e célból a moszkvai Lenin-egyetemen speciális tanfolyamon is résztvett —, azon a tagozaton, ahonnan a legfőbb kémek kikerülnek. 1944 óta közvetlenül Palmiro Togliattihoz, az olasz K.P. vezetőjéhez jutatta el híszerzéseit. A Vatikánnak megvannak a maga külön törvényei, s ezek értelmében Tondit csak kiutasították az egyházi körökből s megfosztották papi rendjétől. Egy évvel később feleségül vette Carmen Zantit, egy harcos kommunista nőt. Azóta többször bejárta már Európát. 1965 márciusában Kelet-Németországban találjuk, s ott Walter Ulbrichtnak adott tanácsokat egyházpolitikai kérdésekben. Mióta Montini pápa lett, okkal vagy ok nélkül úgy hírlik, hogy Alighiero Tondi bocsánatot nyert, miután "legmagasabb fokon” belátták, hogy működésének csak egyetlen célja volt, az, hogy a "Béke és a lelkek" kiengesztelődésének érdekeit szolgálja ... (Egy fejezet Pierre De Villemarest “L' Espionnage Soviétique” Nouvelles Editions Latines — 320. oldal — című könyvéből.) A nemzetközi pénzvilág a Kreml segítségére siet DISRAELI: “A világot egészen más személyek irányítják, mint ahogy ezt elképzelik azok, kiknek szeme nem hajol a kulisszák mögé." Az 1917-es orosz forradalom története nyilvánvalóvá teszi előttünk azt a tényt, hogy a forradalom pénzelését egy bankárokból álló csoport látta el. A legismertebb volt közöttük Jacob Schiff, ki a híres New York-i Kuhn and Loeb bankházat vezette. Lenin és Trockij szívesen elfogadták ezt a pénzsegélyt, hiszen tudták, hogy úgysem fogják kímélni Oroszországban a kapitalista érdekeket. A "Big Business” sokáig várakozó állásponton volt. Az amerikai nép antikommunista beállítottsága túl szigorú volt ahhoz, hogy a Wall Street emberei ilyesféle lépéseket merészeljenek tenni. Mióta azonban a Fehér Ház "szürke eminenciája” megadta a szabadjelzést a tengerentúli pénzvilágnak, megindult a versengés, hogy ki tegye a legcsalogatóbb üzleti ajánlatokat a Kremlnek. Lehetséges, hogy a bolsevisták régi barátja, a Kuhn and Loeb bank is az amerikai—szovjet együttműködés szerelmesei közé tartozik. Az viszont bizonyos, sőt hivatalos tény, hogy a Szovjetunióba bejutott leghatalmasabb cégek között szerepel a Chase Manhattan Bank, Amerika legjelentősebb bankja. Hivatalos nyilatkozat adta tudtul ezt a dicsőséget. Az októberi forradalom óta ez az első amerikai bank, amely érdekeltséget létesít Moszkvában (címe: Kari Marx tér 1.). S ki e bank elnöke? Nem más, mint David Rockefeller, a híres nemzetközi petróleumtrösztös család tagja, kit sokáig a kommunizmus elleni küzdelem első számú bajnokának tartottak. A nagy esemény megfelelő megünneplésére ünnepélyes fogadást is rendeztek az új társak részére. Amint azt Jacques Mornand, a "Nouvel Observateur” c. lap szerkesztője említi, a vacsorán Kosszigin is megjelent s e szavakkal fordult hozzá önelégülten a Chase Manhattan Bank elnöke: "Nyilvánvaló, hogy a világ gyors változáson megy keresztül”. Később azonban fekete felhők borultak a Big Business és a szovjet kommunizmus együttműködésének égboltjára, mikor a Szovjetunióból kivándorló zsidók kimenetelét váltságdíj fizetéséhez kötötték az orosz hatóságok. Az amerikai nagytőke nyíltan figyelmeztette a szovjet urait, hogy a szovjet—amerikai kereskedelmi egyezmény jóváhagyására semmi esély sem lehet az USA kongresszusa előtt, amíg ezeket az amerikai Zsidó Kongresszus által embertelennek minősített rendszabályokat meg nem szűntetik. A Zsidó Távirati Iroda 1973. május 28-án széleskörű reklámmal harangozta be, hogy Rockefeller hódolattal hajolt meg az “izraeli csoda” előtt. A Rockefeller bank példája nyomán két másik nagy amerikai bank is bejelentette, hogy fiókot kíván nyitni Moszkvában: a Bank of Amerika és a First National City Bank, mely a Chase Manhattan Bankkal együtt a Wall Street leghatalmasabb 3 bankját alkotja. Az amerikai bankvilág behatolása a Szovjetunióba arra utal, hogy a Big Business a Szovjetunióban nagyszabású ipari és kereskedelmi vállalkozásokat kíván finanszírozni. Amerika 1968-ig a Szovjetunió legjelentéktelenebb kereskedelmi partnere volt, most azonban az első helyet fogja elfoglalni. Óriás-szerződéseket írtak alá egyes amerikai cégek, s a szerződések egyikét maga Nikolaj Kamarov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere s Armand Hammer az Occidental Petroleum Trust feje írták alá. A San Franciscó-i Bechtel Corporationnal karöltve az Occidental Petroleum a volga-parti Kujbisevben fog egy gigantikus vegyipari kombinátot felépíteni, mely a keleti államok műtrágyaszükségletének legnagyobb részét képes lesz kielégíteni. Az üzemben előállított folyékony annómiákot egy külön csővezeték fogja a Fekete-tengerig szállítani, ahonnan azt majd a világ különböző pontjaira továbbítják. 20 év alatt az amerikai befektetések el fogják érni a 8 milliárd dollárt. Ugyanez az Armand Hammer kíván résztvenni a szibériai gáz- és olajmezők kitermelésében, több más amerikai céggel együtt. Egy hatalmas szállodát és egy irodaházat fognak építeni Moszkvában az amerikai üzleti utazók számára. Mindebből világosan kitűnik, hogy az amerikai nagytőke a szovjet hatalom megerősítésén fáradozik ismét. A yaltai politika most is érvényben van s zavartalanul folyik tovább. Árgus (Párizs)
