Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-03-01 / 3. szám
1974. március hó «ItfVAKÖkT 7. oldal A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLARITS BÉLA: AZ IGAZSÁG ÉRDEKÉBEN ... A magyarországi Egyházügyi Hivatal kívánságára VI. Pál pápa az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította és ezzel Mindszenty József bíborost megfosztotta hercegprímási méltóságától. A Vatikánból érkezett első jelentések szerint az intézkedés "Mindszenty bíborossal egyetértésben” történt. A hercegprímás titkársága útján a vatikáni jelentést megcáfolta. “Mindszenty bíboros nem mondott le sem esztergomi érseki székéről, sem prímási méltóságáról. A döntés kizárólag a Szentszék határozata.” A cáfolatra a Vatikán azzal válaszolt, hogy "a pápa célja a katolikus egyház és a magyar állam viszonyának a normalizálása volt”. A Vatikán magyarázata elfogadhatatlan. Rómában tudják, hogy a kommunizmussal megegyezni nem lehet, mert a keresztény egyházakkal kötött egyezményeket csak arra használja, hogy a hivek között zavart és bizonytalanságot keltsen. Egyébként is, a magyar állam és az egyház között 1950. augusztus 30- án létrejött egy megállapodás, mely szerint "a Magyar Népköztársaság Alkotmánya garantálja a hívők teljes vallási szabadságát és biztosítja a katolikus egyház működésének szabadságát.” (Egyezmény, II/l). Mindszenty bíboros nyilatkozatát, melyben cáfolja lemondása hírét, “hosszas megfontolás és lelkiismeretes mérlegelés után” a következőkkel indokolja: 1. ) Magyarország és a magyar katolikus egyház nem szabad. 2. ) Az egyházmegyék kormányzása a kommunista rezsim által felépített és ellenőrzött egyházi közigazgatás kezében van. 3. ) Egyetlen magyar érseknek, megyéspüspöknek, illetve apostoli kormányzónak sincs módjában az említett egyházi közigazgatás összetételén, illetve működésén bármit is változtatni. 4. ) A rendszer dönt abban a kérdésben is, hogy ki milyen egyházi állásba kerülhet és abban meddig maradhat. A rezsim dönti el, kit szentelhetnek pappá a püspökök és kit nem. Az alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadságot a rendszer elnyomja. Az iskolai hitoktatást a városokból és nagyobb helységekből már száműzték. Folyamatban van a falusi iskolákban a még meglévő hitoktatás elsorvasztása. Az ifjúságot kizárólag ateista szellemben nevelik a szülők akarata ellenére. Vallásos emberekkel szemben alkalmazott diszkrimináció mindinkább érvényesül. Legutóbb a vallásos pedagógusokat szólították fel, hogy válasszanak hitük megvallása vagy kenyerük között. 5. ) Új püspökök, illetve apostoli kormányzók kinevezése a fenti sérelmek orvoslása nélkül nem oldja meg a magyar egyház problémáit. Békepapok fontos egyházi állásokba való emelése pedig megrendíti az egyházhű papok és hivek bizodalmát a legfőbb egyházi bevezetésen. Ilyen körülmények között Mindszenty József bíboros nem mondhatott le.” A hercegprímás “felmentésének” hírét megrendültén, elkeseredetten és felháborodottan fogadta a magyar emigráció, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, sőt vallásilag közömbösek is. Mindszenty József ügye nemcsak a katolikus egyház ügye, hanem az egész magyarságé, sőt ezen felül minden tisztességes ember ügye is, bármilyen felekezethez, nemzethez vagy népcsoporthoz tartozzék is. Mindszenty József a világ szabadságának élő szimbóluma — Mindszenty József ügye az Igazság ügye! A megdöbbent katolikus hivő, aki tíz év óta egyre fokozódó aggodalommal figyelte az egyházban lezajló különös dolgokat, a hivő, aki látja egyházának súlyos válságait, már nem is tudja, mit gondoljon. Kétségei közt akarva-nem-akarva csak egy következtetésre juthat: a Vatikán megtagadja XL Pius pápának "az Istentagadó kommunizmus” kezdetű deklarációját és elvetette XII. Pius pápa rendelkezését, mely kötelezi a katolikus híveket, hogy álljanak ellen a kommunizmusnak. A hivő lélek látja, hogy földi segítségre nem számíthat, panaszát az Örök Bíró elé terjeszti: Uram! Te mondottad apostolodnak: "Péter — kőszál vagy és erre a kőszálra építem fel az én egyházamat és a pokol kapui nem diadalmaskodnak rajta”. Mi most úgy lát-Mindszenty üggyel kapcsolatban levelet küldtünk Washingtonban székelő Archbishop Jean Jadot Apostolic Delegátusnak. A levelünkre 1974. február 16-i kelettel választ kaptunk, hogy levelünket továbbították a Pápa Őszentségének. • Kereszt és Kard Mozgalom központja rendkívül fontos intézőbizottsági ülést tart 1974. március 31-én vasárnap du. 3-órai kezdettel a Lövészotthonban, Passaic, N.J. Kérjük az intézőbizottsági tagok pontos megjelenését. Jó előre értesítjük honfitársainkat, hogy Hazánk megszállásának gyászos napján 1945. április 4-nek megemlékezését, 1974. április 6-án, szomaton este 8-órai kezdettel tartjuk a passaici Magyar Református juk, hogy a gonoszság és tagadás szennyes hullámai, a pokol kapui elnyeléssel fenyegetnek bennünket. A szikla inog, már számtalan híved zuhant ezért a kétségbeesés riadó örvényébe. Földi helytartód a tagadás szellemével egyezkedik és leghűségesebb szolgádat áldozza fel a Sátán kegyéért. A mélységből kiáltunk Hozzád, könyörülj rajtunk, mert elveszünk. Uram! Te korbácsoddal kiűzted a templomból a kufárokat, fordítsd most haragod korbácsát azok ellen, akik gyáva megalkuvással hitünket és reményünket vetik ebek harmincadjára... templomban. Kérjük a környéken lakó honfitársaink megjelenését. • Lövészek hírei! A szokásos tavaszi gyakorlatot 1974. április 20 és 21-én tartjuk a lövész .tanyán. A lövész központi parancsnokság kéri a pontos megjelenést az előírt fölszerelésben. A lövészek “Pöttyös Bálja" 1974. május 11-én lesz megtartva a “President Palace" gyönyörű termében Passaic, N.J. Kiváló zenéről és finom ételekről gondoskodnak a rendező lövészek. Kérik a környék magyarságának támogatását. A tiszta jövedelemből fedezik az otthonuk lakbérét, ahol a lövész apródok és lányok heti foglalkozását tartják. Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! Mozgalmi híreink Torzsalkodás, mindig csak torzsalkodás A magyar kérdések megnem oldott sokasága tornyosodik a fejünk fölött. Mi lesz az emigrációval? Mi lesz az út, amelyet követhetünk? Milyen formában lehetünk az otthoni elnémított nemzetnek hathatós szószólói? Hogyan tudunk egyesülni szétszórtságunkban, hogy ezáltal szavunk hallhatóbb és nagyobb súllyal bírjon. Ki tudunk-e termelni egy olyan központi irány tadó heti újságot, amely rendszeresen eljut szétszórtságunkba, s amelyben mindenkor olyan megalkuvás nélküli, csak a magyarság jövőjét szolgáló cikkek jelennek meg. Könyv címeket neveznek el rólunk. Filmek és bohózatok tükrözik egymás közötti civakodásaink méreteit. A magyar lélek nem szolga lélek. Minket ha szabadon élhetünk nem lehet egy eszme karámjába terelni, mint a birkát. Nekünk szinte mindnyájunknak megadatott a független értelem. Mindnyájan szeretnénk tenni valami nagyot, megvagyunk győződve, nekünk nem kell mások útmutatása. Ezt a rendkívüli adottságot, biztos kezdeményezést, végre használjuk hazánk javára, és ne az ellenségeink (amely bőven akad) örömére az ő szolgálatukra. Legyünk egységesek! Cselekedjünk, de ne személyi érdek, sérelem és bosszú vezérelje gondolatunkat, hanem az egységes segíteni akarás saját sorsunk s jövőnk fölött. Mi tudunk csoda dolgokat művelni, mások érdekében. Idegenek álmélkodására (a két utolsó évi Nóbel-díjra gondolok), de amikor saját érdekünkben kellene hasonló dolgokat produkálni, akkor meghanyatlunk. Már évtizedek óta próbáljuk öszszeszedni szétszórt erőnket, de sajnos még mindég a kezdet kezdetén vagyunk. Pedig egységes, fellépés nélkül sosem fognak elismerni bennünket, az emigrációt. Mindaddig, amíg lesz olyan magyar újság, amely lehoz olyan romboló irodmányt, mint az 1974. január 5-i Magyar Élet hasábjain, Marcali Péter tollából megjelent, nem lesz magyar egység. Az nem elég, hogy verjük a mellünket mondva mi a magyar szabadságért felszabadulásért fáradozunk. Ezt bizonyítani is kell! A legnagyobb bizonyíték a példaadás az összefogásban. Ha egy magyar újság ezt a hangot nem tudja megütni, akkor vigyázzunk. — Nem érdemli meg támogatásunkat. Újságjainknak iránytadónak kell lenniük. Bizalmat, reményt, helytállást és mindenekfelett az igazságot kell szolgálniuk minden kerülő nélkül. Ugyanakkor új utak kezdeményezésével kell előkészítenünk. Márpedig egy ilyen program nehézségekkel, talán bizonyos fokú népszerűtlenséggel, amely némi anyagi károsulással is jár. De ha a magyar jövőt kívánják szolgálni, akkor ezekkel számolniuk kell. Nemcsak az egyéni, biztos, könynyű érvényesülést vegyék figyelembe, követve azt a régi utat, megszokást amely talán a kezdetben népszerű, de eredménytelen. Győzzük meg a népet, keskeny, de célbavezető csapásokról is. Merjünk cselekedni, irányítók lenni. Kritikánk legyen építő. Ne romboljuk le azt, amit mások verejtéke épített. Fogadjuk meg, hogy ilyen beállítottságban tevékenykedünk tovább a közös magyar jövőért. Isten minket úgy segéljen. Botos László
