Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

2. oldal *mm kö*t 1973. november hó Kedves Olvasóink! A Hungária Szabadságharcos Moz­galom gondozásában működő “Arc­cal magyar véreink felé” akciónk vezetősége nevében a «ittVAkökt hasábjain mondunk köszönetét min­den Nemzettestvérünknek, akik va­lamilyen formában részesei voltak október 27-én rendezett Szabadság­­harcos Emlékvacsoránknak, amely­nek tiszta jövedelmét a hazai ma­gyar véreink megsegítésére kíván­juk fordítani. Köszönjük háziasszo­nyainknak azt a szorgalmas munká­ját, amellyel biztosították vacso­ránk joggal mondott sikerét. Sza­badságharcos Emlékvacsoránkat a jelenlévő testvéreink késérése ismét tervbe vettük és azt 1974. október 26-án kívánjuk megrendezni. Külön köszönetét kell mondanunk a Clevelandi Atlétikai Klub vezető­ségének, akik nemcsak díjmentesen biztosították számunkra a vacsora­termet, de önzetlenül támogatták is vacsoránk sikeres megrendezését. Köszönjük Homonnay Ottó Jánosnak a Turul Szövetség főtitkárának oly lebilincselő és sokszor vastapssal jutalmazott magyar igazságokat ki­mondó ünnepi beszédét, köszönjük Pápay Elemérnek a HSzM titkárá­nak azt a nemzetszolgálatot, amely­­lyel szervezte és irányította Emlék­vacsoránkat. Megvalljuk őszintén kemény mun­ka volt, hiszen hosszú idő óta hely­telenül nem tartottunk szorosabb kapcsolatot clevelandi testvéreink­kel. A közeljövőben ezt a hiányos­ságunkat újból azzal szeretnénk megjavítani, hogy 1973. december 9-én a Clevelandi Atlétikai Club helyiségében nyilvánossan rendez­zük meg évzáró közgyűlésünket, amelyre szeretettel hívjuk és vár­juk magyar testvéreinket. Az érte­kezéssel kapcsolatban meghívót fo­gunk küldeni minden előfizetőnknek és olvasónknak, hogy ezzel a talál­kozóval is erősítsük Mozgalmunk kapcsolatait. A Hungária Szabadság­­harcos Mozgalom évzáró közgyűlése a józan számvetés értekezése lesz, amely nemcsak az emigrációs erőink összefogását sürgeti, de valóban a dolgozó magyar nép uralmát, a ma­gyar szocializmust jelöli meg közös célnak. Mozgalmi életünk válságos idő­szakán túljutottunk és örömmel kö­zölheti a «ITtVAKÖftt hogy teljes egészében sikerült fel­számolnunk azt a hazai szovjetbé­renc irányítással indított támadást, amely a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat, és annak titkárát Pápay Elemért, valamint a Turul Szövet­ség főtitkárát Homonnay Ottó Já­nost vette célba. Mozgalmunk a magyar szocializmus alapján to­vábbra is felvette a harcot minden olyan irányzattal szemben, amely célkitűzéseivel szembenáll. a Szerkesztő • A Jókai napokhoz hasonló sikerű volt a felvidéki magyarok hagyomá­nyos dal- és táncünnepsége Gomba­szögön. Mintegy 15 ezer néző tekin­tette meg az együttesek bemutatóit. Különösen nagy sikert aratott a szi­­licei fennsík két magyar falujának, Szilicének és Borzovának népi együt­tese. "A fennsík friss levegőjét, a tiszta rétek illatát, a töbrök csend­jét hozták le a gombaszögi völgy­be” — írják műsorukról a felvidéki magyar lapok. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc barikádjának harco­sai nemzettestvéri szeretettel várták az elszakított Erdély földjének ma­gyar napszámosait. A Hungária Sza­badságharcos Mozgalom a Szittya­kürtben készült üdvözölni a Maros­vásárhelyi Magyar Színház és a Ma­ros Népi Együttes amerikai és ka­nadai útját. Az üdvözlő vezércikk el­maradt! Erdélyi testvéreink kiutazá­sát a román kormány nem engedé­lyezi. Ezzel az intézkedéssel — tet­szik vagy nemtetszik egyeseknek — az oláh kormány a történelmi Ma­gyarország egyik legszebb darabjá­nak: a kincses Erdély földjének be­csületes magyar kultúrmunkásaitól fosztotta meg bizonytalan időre a magyar emigrációt. A letűnt századok viharaiban, az átélt szenvedések összességével nem érte annyi veszteség a Kárpátmeden­cében turáni fajtánkat, mint ameny­­nyit Trianon helytelen ítélete — az ország kétharmadrészének elszakítá­­sa — teremtett meg számára. Nem­zetünk történelme a küzdelmek so­rozata volt és maradt napjainkig a kárpáti magyar élettérbe, ebből a küzdelemből Erdély népe mindenkor bőségesen kivette a maga oroszlán­­részét, napjainkban pedig önfeláldo­zása turáni fajtánk védelmében szin­te egyedülálló a Kárpátmedencében. A trianoni békediktátum létrejöt­te alkalmával a történelmi Magyar­­ország ellen felhozott "érvek” közül azóta már sok összeomlott magától, nagy számuk azoknak is az annak idején felhozott "okok”-nak, amelye­ket már megcáfolt maga az idő. De vannak olyan "bizonyítékok” is, amelyeket annak ellenkező valósága semmisített meg. Magyarország szét­­darabolását végző trianoni munká­val szemben, amelyet a második vi­lágháború után az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyformán szente­sített, ma már a Hungária Szabad­ságharcos Mozgalom diplomáciai munkája nyomán megcáfolhatatlan érvek, bizonyítékok tömege indult el turáni testvérnépünk, a Kínai Nép­­köztársaság felé, melyeknek adatai és dokumentumai elégségesek lesz­nek ahhoz, hogy felhívjuk kínai test­véreink figyelmét arra a szörnyű igazságtalanságra amelyet a két szuper-imperialista hatalom az Egye­sült Államok és a Szovjetunió köve­tett el Magyarországgal szemben. Az pedig, hogy a mindenfelől "agyontámogatott” szerződés milyen erkölcsi alapokon nyugszik, mi sem bizonyítja jobban, mint az oláh kor­mány mostani intézkedése. A továb­biakban azonban nem erről akarunk szólni, hanem arról az “antibolsevis­­ta" üvöltésről, amely erdélyi fajtest­véreink tervezett amerikai és kana­dai útját fogadta. Vitathatatlan, hogy ezt a kokárdás antibolsevista had­járatot a clevelandi Magyar Társaság választmányi ülésének határozata in­dította el. Csak azt nem tudjuk meg­állapítani, hogy ebben a nemzeti szí­neinkben csomagolt választmányi határozatban az egyéni üzleti vállal­kozás vagy pedig a politikai szerep­lési viszketegség volt e a nagyobb indító ok? Mert még az Erdélyi Bi­zottság a hivatalos értesítőjében a Székely Népben az erdélyi magyar írók és művészek látogatását pozití­van ítéli meg a magyar nemzeti ér­dekek és kultúra szempontjából, ad­dig a Magyar Társaság az Erdély földjéről érkező kultúrmunkások ve­zetőit felelőtlenül lekommunistázza, hozzá téve azt is, hogy "csak a ro­mán kommunista párt által megbíz­hatónak talált személyek vehetnek részt a külföldi előadásokon”. Magyarországon 1956. október 23-án a kora reggeli órákban még nyolcszázezer tagja volt az úgyneve­zett kommunista pártnak. Amikor pedig kitört a forradalom a hatal­mas párt- és terrorapparátus az első órákban összeomlott, bebizonyoso­dott, hogy a judeizált bolsevizmus­­nak alapjába véve nem is voltak ma­gyar hívei. Ettől függetlenül 1956. október 23-án az egyik magyar nem kutatta a másik magyar testvérének zsebében a pártkönyvet. Azt is tudta, hogy ki volt kalácsért és ki volt ke­nyérért a kommunista párt tagja. Nagy nemzeti összefogás volt ez, ahogy azt Németh László írta a véres napokban az Emelkedő Nemzet cí­mű cikkében: Mennyi kirakatperre, mennyi ma­gyar vérre, mennyi gyászra, mennyi zokogó kolhoszparasztra, mennyi szétloccsant agyvelőre, mennyi ki­szúrt szemű gyermekhősre, mennyi munkásnyomorra, ínségre és mennyi akasztófára van még szükség ahhoz, hogy a magyar emigráció Emelkedő Nemzet szellemében megtisztulásról beszéljen végre. Mi, akik a magyar történelem leg­szebb ajándékaként nem a hallottak alapján ismerjük 1956 októberének véres történetét, de a Szabadságharc barikádjainak harcosai voltunk, kér­dezzük; mennyi magyar vérre van még szükség ahhoz, hogy a nyakate-A 81 éves Joszip Broz-Titó, az egy­kori lakatos ma paloták, repülőgé­pek, jachtok és egy sziget tulajdo­nosa. Belgrád közelében, Dedinye-i kas­télyában fogadás van Titónál. A láto­gatók kocsijai csak lassított sebes­séggel hajthatnak be a parkolóhely­re, különben az őrséggel gyűlik meg a bajuk. Bent már ott várakoznak a meghívottak, de italok nélkül. Hir­telen hangos taps támad. A jugo­szláv államfő tíz testőr kíséretében bevonul a vendégek sorfala között. Szmokingja kiváló szabású, ingjét finom csipke szegélyzi, sehol egy gyűrődés. Tito és felesége egy fenntartott sarokban álló biedermeier-kanapén foglalnak helyet. Csak az közeledhet hozzájuk, aki erre külön felhívást kap. A marshall hosszú, világos Ha­vanna-szivart pöfékel, s pezsgőt szür­­csöl. A vendégek pedig hihetetlen mennyiségű szilvapálinkát fogyasz­tanak. A 81-éves marsall valóságos udvartartást rendezett be maga kö­rül. Kissé elhízott 170 cm termetéhez képest s ugyanilyen fogadást rendez­hetne féltucat más palotái egyiké­ben. Övé a Pula kikötőváros közelé­ben fekvő Brioni-luxussziget, ezenkí­vül legalább 20 más pazar villa áll rendelkezésére az ország különböző pontjain. Van több repülője, jachtja és egy kék különvonata is. Az R-1852 rendszámot viselő Mercedes-600-as kocsiján kívül Chevrolet-, Cadillac-et és orosz ZlS-autókat is használ. A 3. emeleti magánlakásán ott he­ver megszámlálhatatlan, saját maga által tervezett egyenruha — legalább 30. Minden reggel hosszú időt tölt el azzal, hogy kiválasztja az aznap leg­jobban illő pecsétgyűrűket. Tito ked­venc színei a fehér, a piros és a zöld. Belgrád műértő esztétája a legutolsó cseppig ki akarja élvezni a hatalom gyönyöreit. Pedig Tito marsall élete a legna­gyobb egyszerűségben indult el. Egy­szerűen és titokzatosan. Sokan tet­ték fel már a kérdést, vajon csak­ugyan ő-e az 1892. máj. 25-én Horvát­országban, a nyomorúságos Kumro­kert antibolsevista szólamok helyett végre minden magyar egyformán megértse azt, hogy az otthonmara­dottak a csonkahazában, az élő ma­gyarok az elszakított területeinken, a küzdők, a dolgozók, a magyar tu­dósok, a magyar művészek őrzik a Kárpátmedence történelmi magyar életét! És ha ehhez a Haza őrzéshez tagkönyvre van szükség, akkor őriz­zék tagkönyvesen az idegenné hódítás ellen. Őrzők ők valamennyien, még akkor is, ha egy idejön közibénk és az ármány azt mondja, hogy az or­szághódítók ügynöke. Őrzők ők valamennyien! Őrzik he­lyettünk is a Kárpátmedence törté­nelmi magyar életén, őrzik a szomo­rú évtizedek sötétjén túl a további fényes turáni magyar századok haj­nalát. Talán még a mi számunkra is ... és azok számára is akik ma oly igazságtalanul megvádolták őket. A Hargita megyei Nagygalambfal­­ván született Kányádi Sándor versét idézzük a megszégyenítetteknek is: "Mióta élek, panaszok rengetegében járok, sárgult siránkozások vastag avarán taposok. Évezredes a holt avar, rálépek kíméletlen, de a most hulló fölkavar, s lábam visszaretten, még akkor is, ha semmiség: kis ga­lagonya, nyír, som: fölfognám min­den levelét: az én erdőm ne sírjon.” Major Tibor vec-faluban született parasztfiú? Egy más, regényes változat szerint a ju­goszláv marsall nem más, mint az 1889-ben Sigmaringen-ben született Joseph Brotz nevű postatiszt, ki az első világháborúban századával Appenweiler-be vonult be, majd orosz fogságba esett. Felesége ezután ismeretlen helyről éveken át kapott rendszeres, névre szóló pénzsegélyt. Partizánévei emlékéül maradt meg neki felesége, született Budiszavle­­vics Jovanka. Ma ő az ország első dámája, de mikor a hegyekben Tito mellett harcolt, még 20 éves sem volt. Jovánka azonban nem az egyet­len nő Tito életében. Még Oroszor­szágban feleségül vett Tito egy ukrán nőt, kitől egy fia született, Jarkó. Később pedig újra megházasodott, s második felesége egy szlovén nő, Berta Has volt, a belgrádi rádió be­mondónője. Végül Jovánka Budis­­zavlevics is belekóstolt a hatalom édességébe. Tito harmadik házassá­gát 1952 áprilisában kötötte meg a nála 33 évvel fiatalabb Jovankával. Nyelvtanulás végett Jovánka sokat járt külföldön. A 285 négyzet­­méteres Brioni szigetén meztelenül fürdik, mint Jacqueline Onassis. Ék­szerkollekciók megszámlálhatatlan serege, arab aranymunkák, zsádkö­­ves csecsebecsék állnak rendelkezé­sére. — A jól védett szigeten Titót és nejét pálmaligetek között látják so­kan sétálni. Mellettük ugrándozik a háziúr juhászkutyája és Jovánka két fehér törpe uszkárja. "Az állatokból sosem lesz áruló — szokta mondani Tito — őket nem lehet megvásá­rolni.” Az agg államfő még mindig kitűnő lovas. Ha reggel 5-kor leveti magáról a JBT aranybetűkkel hímzett mo­­nogramos, halványkék pizsamáját, utána lóra ül s a magányos park sé­tányain lovagol. A partizánkor rég feledésbe merült már ... "Politikus vagyok, s ez az ember életét átalakít­ja” — mondja a marsall mosolyogva. S élvezi a hatalom előnyeit. AKTUELLE WOCHE — UND PRESSESERVICE —Zürich, 1973. Beküldte: Argus (Berlin). Aki;:; élvezi: a hatalom Az elmaradt vezérei IA helyett . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom