Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
2. oldal *mm kö*t 1973. november hó Kedves Olvasóink! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom gondozásában működő “Arccal magyar véreink felé” akciónk vezetősége nevében a «ittVAkökt hasábjain mondunk köszönetét minden Nemzettestvérünknek, akik valamilyen formában részesei voltak október 27-én rendezett Szabadságharcos Emlékvacsoránknak, amelynek tiszta jövedelmét a hazai magyar véreink megsegítésére kívánjuk fordítani. Köszönjük háziasszonyainknak azt a szorgalmas munkáját, amellyel biztosították vacsoránk joggal mondott sikerét. Szabadságharcos Emlékvacsoránkat a jelenlévő testvéreink késérése ismét tervbe vettük és azt 1974. október 26-án kívánjuk megrendezni. Külön köszönetét kell mondanunk a Clevelandi Atlétikai Klub vezetőségének, akik nemcsak díjmentesen biztosították számunkra a vacsoratermet, de önzetlenül támogatták is vacsoránk sikeres megrendezését. Köszönjük Homonnay Ottó Jánosnak a Turul Szövetség főtitkárának oly lebilincselő és sokszor vastapssal jutalmazott magyar igazságokat kimondó ünnepi beszédét, köszönjük Pápay Elemérnek a HSzM titkárának azt a nemzetszolgálatot, amelylyel szervezte és irányította Emlékvacsoránkat. Megvalljuk őszintén kemény munka volt, hiszen hosszú idő óta helytelenül nem tartottunk szorosabb kapcsolatot clevelandi testvéreinkkel. A közeljövőben ezt a hiányosságunkat újból azzal szeretnénk megjavítani, hogy 1973. december 9-én a Clevelandi Atlétikai Club helyiségében nyilvánossan rendezzük meg évzáró közgyűlésünket, amelyre szeretettel hívjuk és várjuk magyar testvéreinket. Az értekezéssel kapcsolatban meghívót fogunk küldeni minden előfizetőnknek és olvasónknak, hogy ezzel a találkozóval is erősítsük Mozgalmunk kapcsolatait. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom évzáró közgyűlése a józan számvetés értekezése lesz, amely nemcsak az emigrációs erőink összefogását sürgeti, de valóban a dolgozó magyar nép uralmát, a magyar szocializmust jelöli meg közös célnak. Mozgalmi életünk válságos időszakán túljutottunk és örömmel közölheti a «ITtVAKÖftt hogy teljes egészében sikerült felszámolnunk azt a hazai szovjetbérenc irányítással indított támadást, amely a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat, és annak titkárát Pápay Elemért, valamint a Turul Szövetség főtitkárát Homonnay Ottó Jánost vette célba. Mozgalmunk a magyar szocializmus alapján továbbra is felvette a harcot minden olyan irányzattal szemben, amely célkitűzéseivel szembenáll. a Szerkesztő • A Jókai napokhoz hasonló sikerű volt a felvidéki magyarok hagyományos dal- és táncünnepsége Gombaszögön. Mintegy 15 ezer néző tekintette meg az együttesek bemutatóit. Különösen nagy sikert aratott a szilicei fennsík két magyar falujának, Szilicének és Borzovának népi együttese. "A fennsík friss levegőjét, a tiszta rétek illatát, a töbrök csendjét hozták le a gombaszögi völgybe” — írják műsorukról a felvidéki magyar lapok. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc barikádjának harcosai nemzettestvéri szeretettel várták az elszakított Erdély földjének magyar napszámosait. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom a Szittyakürtben készült üdvözölni a Marosvásárhelyi Magyar Színház és a Maros Népi Együttes amerikai és kanadai útját. Az üdvözlő vezércikk elmaradt! Erdélyi testvéreink kiutazását a román kormány nem engedélyezi. Ezzel az intézkedéssel — tetszik vagy nemtetszik egyeseknek — az oláh kormány a történelmi Magyarország egyik legszebb darabjának: a kincses Erdély földjének becsületes magyar kultúrmunkásaitól fosztotta meg bizonytalan időre a magyar emigrációt. A letűnt századok viharaiban, az átélt szenvedések összességével nem érte annyi veszteség a Kárpátmedencében turáni fajtánkat, mint amenynyit Trianon helytelen ítélete — az ország kétharmadrészének elszakítása — teremtett meg számára. Nemzetünk történelme a küzdelmek sorozata volt és maradt napjainkig a kárpáti magyar élettérbe, ebből a küzdelemből Erdély népe mindenkor bőségesen kivette a maga oroszlánrészét, napjainkban pedig önfeláldozása turáni fajtánk védelmében szinte egyedülálló a Kárpátmedencében. A trianoni békediktátum létrejötte alkalmával a történelmi Magyarország ellen felhozott "érvek” közül azóta már sok összeomlott magától, nagy számuk azoknak is az annak idején felhozott "okok”-nak, amelyeket már megcáfolt maga az idő. De vannak olyan "bizonyítékok” is, amelyeket annak ellenkező valósága semmisített meg. Magyarország szétdarabolását végző trianoni munkával szemben, amelyet a második világháború után az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyformán szentesített, ma már a Hungária Szabadságharcos Mozgalom diplomáciai munkája nyomán megcáfolhatatlan érvek, bizonyítékok tömege indult el turáni testvérnépünk, a Kínai Népköztársaság felé, melyeknek adatai és dokumentumai elégségesek lesznek ahhoz, hogy felhívjuk kínai testvéreink figyelmét arra a szörnyű igazságtalanságra amelyet a két szuper-imperialista hatalom az Egyesült Államok és a Szovjetunió követett el Magyarországgal szemben. Az pedig, hogy a mindenfelől "agyontámogatott” szerződés milyen erkölcsi alapokon nyugszik, mi sem bizonyítja jobban, mint az oláh kormány mostani intézkedése. A továbbiakban azonban nem erről akarunk szólni, hanem arról az “antibolsevista" üvöltésről, amely erdélyi fajtestvéreink tervezett amerikai és kanadai útját fogadta. Vitathatatlan, hogy ezt a kokárdás antibolsevista hadjáratot a clevelandi Magyar Társaság választmányi ülésének határozata indította el. Csak azt nem tudjuk megállapítani, hogy ebben a nemzeti színeinkben csomagolt választmányi határozatban az egyéni üzleti vállalkozás vagy pedig a politikai szereplési viszketegség volt e a nagyobb indító ok? Mert még az Erdélyi Bizottság a hivatalos értesítőjében a Székely Népben az erdélyi magyar írók és művészek látogatását pozitívan ítéli meg a magyar nemzeti érdekek és kultúra szempontjából, addig a Magyar Társaság az Erdély földjéről érkező kultúrmunkások vezetőit felelőtlenül lekommunistázza, hozzá téve azt is, hogy "csak a román kommunista párt által megbízhatónak talált személyek vehetnek részt a külföldi előadásokon”. Magyarországon 1956. október 23-án a kora reggeli órákban még nyolcszázezer tagja volt az úgynevezett kommunista pártnak. Amikor pedig kitört a forradalom a hatalmas párt- és terrorapparátus az első órákban összeomlott, bebizonyosodott, hogy a judeizált bolsevizmusnak alapjába véve nem is voltak magyar hívei. Ettől függetlenül 1956. október 23-án az egyik magyar nem kutatta a másik magyar testvérének zsebében a pártkönyvet. Azt is tudta, hogy ki volt kalácsért és ki volt kenyérért a kommunista párt tagja. Nagy nemzeti összefogás volt ez, ahogy azt Németh László írta a véres napokban az Emelkedő Nemzet című cikkében: Mennyi kirakatperre, mennyi magyar vérre, mennyi gyászra, mennyi zokogó kolhoszparasztra, mennyi szétloccsant agyvelőre, mennyi kiszúrt szemű gyermekhősre, mennyi munkásnyomorra, ínségre és mennyi akasztófára van még szükség ahhoz, hogy a magyar emigráció Emelkedő Nemzet szellemében megtisztulásról beszéljen végre. Mi, akik a magyar történelem legszebb ajándékaként nem a hallottak alapján ismerjük 1956 októberének véres történetét, de a Szabadságharc barikádjainak harcosai voltunk, kérdezzük; mennyi magyar vérre van még szükség ahhoz, hogy a nyakate-A 81 éves Joszip Broz-Titó, az egykori lakatos ma paloták, repülőgépek, jachtok és egy sziget tulajdonosa. Belgrád közelében, Dedinye-i kastélyában fogadás van Titónál. A látogatók kocsijai csak lassított sebességgel hajthatnak be a parkolóhelyre, különben az őrséggel gyűlik meg a bajuk. Bent már ott várakoznak a meghívottak, de italok nélkül. Hirtelen hangos taps támad. A jugoszláv államfő tíz testőr kíséretében bevonul a vendégek sorfala között. Szmokingja kiváló szabású, ingjét finom csipke szegélyzi, sehol egy gyűrődés. Tito és felesége egy fenntartott sarokban álló biedermeier-kanapén foglalnak helyet. Csak az közeledhet hozzájuk, aki erre külön felhívást kap. A marshall hosszú, világos Havanna-szivart pöfékel, s pezsgőt szürcsöl. A vendégek pedig hihetetlen mennyiségű szilvapálinkát fogyasztanak. A 81-éves marsall valóságos udvartartást rendezett be maga körül. Kissé elhízott 170 cm termetéhez képest s ugyanilyen fogadást rendezhetne féltucat más palotái egyikében. Övé a Pula kikötőváros közelében fekvő Brioni-luxussziget, ezenkívül legalább 20 más pazar villa áll rendelkezésére az ország különböző pontjain. Van több repülője, jachtja és egy kék különvonata is. Az R-1852 rendszámot viselő Mercedes-600-as kocsiján kívül Chevrolet-, Cadillac-et és orosz ZlS-autókat is használ. A 3. emeleti magánlakásán ott hever megszámlálhatatlan, saját maga által tervezett egyenruha — legalább 30. Minden reggel hosszú időt tölt el azzal, hogy kiválasztja az aznap legjobban illő pecsétgyűrűket. Tito kedvenc színei a fehér, a piros és a zöld. Belgrád műértő esztétája a legutolsó cseppig ki akarja élvezni a hatalom gyönyöreit. Pedig Tito marsall élete a legnagyobb egyszerűségben indult el. Egyszerűen és titokzatosan. Sokan tették fel már a kérdést, vajon csakugyan ő-e az 1892. máj. 25-én Horvátországban, a nyomorúságos Kumrokert antibolsevista szólamok helyett végre minden magyar egyformán megértse azt, hogy az otthonmaradottak a csonkahazában, az élő magyarok az elszakított területeinken, a küzdők, a dolgozók, a magyar tudósok, a magyar művészek őrzik a Kárpátmedence történelmi magyar életét! És ha ehhez a Haza őrzéshez tagkönyvre van szükség, akkor őrizzék tagkönyvesen az idegenné hódítás ellen. Őrzők ők valamennyien, még akkor is, ha egy idejön közibénk és az ármány azt mondja, hogy az országhódítók ügynöke. Őrzők ők valamennyien! Őrzik helyettünk is a Kárpátmedence történelmi magyar életén, őrzik a szomorú évtizedek sötétjén túl a további fényes turáni magyar századok hajnalát. Talán még a mi számunkra is ... és azok számára is akik ma oly igazságtalanul megvádolták őket. A Hargita megyei Nagygalambfalván született Kányádi Sándor versét idézzük a megszégyenítetteknek is: "Mióta élek, panaszok rengetegében járok, sárgult siránkozások vastag avarán taposok. Évezredes a holt avar, rálépek kíméletlen, de a most hulló fölkavar, s lábam visszaretten, még akkor is, ha semmiség: kis galagonya, nyír, som: fölfognám minden levelét: az én erdőm ne sírjon.” Major Tibor vec-faluban született parasztfiú? Egy más, regényes változat szerint a jugoszláv marsall nem más, mint az 1889-ben Sigmaringen-ben született Joseph Brotz nevű postatiszt, ki az első világháborúban századával Appenweiler-be vonult be, majd orosz fogságba esett. Felesége ezután ismeretlen helyről éveken át kapott rendszeres, névre szóló pénzsegélyt. Partizánévei emlékéül maradt meg neki felesége, született Budiszavlevics Jovanka. Ma ő az ország első dámája, de mikor a hegyekben Tito mellett harcolt, még 20 éves sem volt. Jovánka azonban nem az egyetlen nő Tito életében. Még Oroszországban feleségül vett Tito egy ukrán nőt, kitől egy fia született, Jarkó. Később pedig újra megházasodott, s második felesége egy szlovén nő, Berta Has volt, a belgrádi rádió bemondónője. Végül Jovánka Budiszavlevics is belekóstolt a hatalom édességébe. Tito harmadik házasságát 1952 áprilisában kötötte meg a nála 33 évvel fiatalabb Jovankával. Nyelvtanulás végett Jovánka sokat járt külföldön. A 285 négyzetméteres Brioni szigetén meztelenül fürdik, mint Jacqueline Onassis. Ékszerkollekciók megszámlálhatatlan serege, arab aranymunkák, zsádköves csecsebecsék állnak rendelkezésére. — A jól védett szigeten Titót és nejét pálmaligetek között látják sokan sétálni. Mellettük ugrándozik a háziúr juhászkutyája és Jovánka két fehér törpe uszkárja. "Az állatokból sosem lesz áruló — szokta mondani Tito — őket nem lehet megvásárolni.” Az agg államfő még mindig kitűnő lovas. Ha reggel 5-kor leveti magáról a JBT aranybetűkkel hímzett monogramos, halványkék pizsamáját, utána lóra ül s a magányos park sétányain lovagol. A partizánkor rég feledésbe merült már ... "Politikus vagyok, s ez az ember életét átalakítja” — mondja a marsall mosolyogva. S élvezi a hatalom előnyeit. AKTUELLE WOCHE — UND PRESSESERVICE —Zürich, 1973. Beküldte: Argus (Berlin). Aki;:; élvezi: a hatalom Az elmaradt vezérei IA helyett . ,
