Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
4. oldal «imAKöfcf 1973. október hó tek, igaz, németes írásmóddal leírva. A ‘'Hermannstädter Zeitung” címe pedig “Die Woche” lett. Az erdélyi magyar sajtóban viszont az erdélyi helységneveket továbbra is szabad volt magyarul kiírni, kivéve az Erdélyen kívüleső városok neveit, melyeket viszont tilos volt ezentúl magyar megnevezéssel jelölni. Ezen intézkedések háttere elég zavaros és áttekinthetetlen, a szovjet példa átvételekor azonban annak lényeges vonásai és céljai mindig megmaradnak. Közös nevezője azonban az egész keleti-tömbben folytatott nemzetiségi politikának az az általános elv, hogy megkísérlik gyengíteni vagy éppen lehetetlenné tenni az egyes nemzetiségek kapcsolatait anyaországaikkal. Ha nincsenek kifejezett országok közötti megegyezések, akkor a kivándorlási kérelmekről nem vesznek tudomást vagy azokat egyszerűen visszadobják. Hogy a kivándorlási vágyat csökkentsék, a sajtóban leközölnek olvasói hozzászólásokat, melyek a nyugatra vándorolt egyének szomorú sorsát ecsetelik. S ha már "családtagok egyesítéséről” beszélnek, miért ne történnék meg ez úgy, hogy a családok a szocialista államba kerüljenek ismét össze? Persze ezt a megoldást még ennek hirdetői sem veszik komolyan s csak amolyan önnyugtatásként írják. Magasabb szemszögből megítélve a Szovjetunió nemzetiségi politikája a keleti blokkon belüli hatalmi politika egyik alkotóeleme. A kommunista hatalmat gyakorló többségi nép csak annyiban nagylelkű a többi nemzetiségekkel, amennyiben ez a nagyvonalúság megelőzhet kényelmetlen vitákat és súrlódásokat, s ezzel a többségben lévő népiség hatalmi helyzetét s a kommunista ideológiát erősíti. Ha azonban a megadott népi önállóság már nem tartható szoros ellenőrzés alatt, akkor azt ismét le kell fokozni s megfelelő — leginkább megtorló — intézkedésekkel a megnyugvást s a megbékélést vissza kell állítani. A stratégia tehát a nemzetiségi politikában is ingamozgást végez. Természetesen ilyen eljárással tartós, kiegyensúlyozott megegyezésről nem lehet szó, de ezt a hatalom urai valószínűleg nem is akarják. A kommunista ideológiák java része abban a kényszerhelyzetben szenved, hogy egy nyugvóponton lévő társadalomban nincs semmi lehetőség a forradalmi dinamikára, s így félnek a társadalmi élet "megkövesedésétől”. Ennélfogva a nemzeti kisebbségek kérdésének végleges és kielégítő megoldása nem lehet sem célja, sem eszményképe a kommunizmusnak. Megnyugtathatja a kommunista vezetőket, hogy a nemzetiségi politika szovjet példaképe jó megoldást úgysem tud nyújtani e kérdésben. Kiváltképpen szembetűnő e téren Jugoszlávia esete, hol a helyzetet még jobban komplikálja az a tény, hogy ebben az országban tulajdonképpen egy népiség sincs abszolút többségben, bár a szerbek nem mondtak le vezetési igényükről. Jugoszláviában tehát a nemzetiségi probléma állandó jelleget öltött. Ezek a körülmények lehetővé tették, hogy Jugoszlávia két szomszédos állama különleges nemzetiségi politikát folytathasson. Bulgária rendszertelen időközökben újra meg újra kijelenti, hogy igényt tart Macedóniára — hol szerintük a lakosság bulgár —, míg Belgrádban ezt a nézetet nem osztják, mondván, hogy Macedónia a jugoszláv szövetségi államon belül már önálló köztársaságot alkot. Feltehető, hogy Bulgária mögött ott áll a Szovjetunió s nem mulasztja el, hogy a szakadár Titó-rezsim orra alá ily módon borsot törjön. Az is könnyen meglehet, hogy ugyancsak a Szovjetunió áll a horvát nacionalista mozgalmak mögött is. Horvátország kérdése igen bonyolult összetevőkből áll. A horvátok a jugoszláv államon belül elnyomva érzik magukat s szenvednek a szerb hegemóniától. Nehéz helyzetükben ellenségeik ellenfeleire kívánnak támaszkodni, vagyis a jelen esetben a szovjet kommunizmusra, mely minden látszólagos ölelkezés ellenére nem bírja megemészteni a szakadár titóizmust. A horvátoknál elsődleges jelenség a sértett nemzeti önérzet, míg az ideológia csak másodlagos dolog, eszköz a belgrádi politikai rendszer megkoronázására. Jugoszlávia másik kényelmetlen szomszéda a Kína-barát Albánia. Az albánok Kína segítségével nyíltan követelik a Kosovo-térségben élő testvéreik felszabadítását, mivel a jugoszláviai albán kisebbséget sehogy sem tudták eddig még beleilleszteni a meglévő államkeretbe. Jugoszlávia példája világosan mutatja, hogy ha egy kommunista államban nem létezik túlerőben lévő nemzetiségi többségnép, akkor ott a nemzeti alakban kifejezésre jutó egyesítő, azonos szocialista tartalom mint összefogó erő nem tud működni. A nemzeti követelések pedig ismét fellépnek s zsákutcába viszik azt a kísérletet, hogy a szocializmus segítségével egy nemzetiségek fölött álló széles egységet alakítsanak ki. A keleti tömbön belül mindazonáltal nem látni semmi jelét a nemzeti gondolat újjászületésének. A szovjetorosz viszonyát — kikhez ebben az értelemben az ukránokat és a fehéroroszokat is hozzá kell számítani — a románokhoz, lengyelekhez, magyarokhoz, csehekhez és bulgárokhoz nem lehet ugyan a szovjet "nemzetiségi politika” keretébe helyezni, bizonyos hasonlóság mégis fennáll e népeknek a Szovjethez való viszonya s az oroszoknak a Szovjetunión belül a nem-orosz népcsoportokkal való kapcsolata között. S az is kétségtelen, hogy ma már nem lehetséges a szovjet nemzetiségi belpolitika mintaképét az egész keleti tömbre rákényszeríteni. A Szovjetunión kívül fekvő népek ugyanis nem "nemzetiségek”, hanem “nemzetek” kívánnak lenni, s nem érik be egyszerű "autonómiával” —, hanem kifejezett állami szuverénitást követeltek maguknak. (I. cs.) Rheinischer Merkur 1973. aug. 17. Werner Androd ZÁSZLÓS-ZSÓKA GYÖRGY: BIZONYÍTOTT A SUMIR-MAGYAR FAJI ÉS NYELVI AZONOSSÁG Beszámoló a júliusban megtartott XXIX. Orientalista Világkongreszszus korszakalkotó magyar sikereiről Párizsban. Badiny Jós Ferenc, a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem orientalista tanszékének professzora ismét bebizonyította, hogy az igazság ereje és a kitartással párosult tehetség sikert arat még az évszázados előítéletekkel és megrögzött érdekekkel szemben is. A párizsi átütő erejű eredmények alapjait már 1971-ben lerakta, amikor a Canberrában ülésező Kongresszussal elfogadtatta a Mezopotámia térségében élt "ismeretlen eredetű népek” ókori történelme revideálásának szükségességét. Hosszú előkészítő munka után és az előző konferenciákon szerzett tapasztalatok felhasználásával, hat magyar tudósból álló bizottság segítségével most bebizonyította a sumir—magyar faji és nyelvi azonosságot, aminek következményeképpen a Kongresszusi Tanácskozás, miután a bizonyítékokat elfogadta, elismerte a sumir—magyar azonosságot. A bizonyítás módszere az volt, hogy a nemzetközileg elismert adatszintről indultak ki a Kárpátmedence kultúrtörténetére vonatkozólag. Gordon Childe angol tudós más korábban nagyszerűen bizonyította, hogy a Kr.e. 3500 évtől kezdődően a mezopotámiai és "sumirnak” nevezett kultúránk a Kárpátmedencében meg volt. A következő lépésben tehát kimutatták, hogy a mezopotámiai sumir és a kárpátmedencei sumir kultúrkörök embere antropológiailag azonos. Ezután a kárpátmedencei kultúrkörök feltételezett magyar nyelvének ősisége került bizonyításra s az így kétségtelenített ősi nyelvnek írott emlékei kerültek bemutatásra, valamint ezeket a korabeli írott emlékeket azonosították a "sumirnak” nevezett ősnyelvvel. A fenti módszerezéssel sikerült bebizonyítani tehát azt, hogy a Kárpátmedence és a mezopotámiai "Sumir- Föld” kultúrája és nyelve azonos a mindkét helyen azonos időben keletkező korai rézkortól kezdődően (Kr. e. 3500) és hogy ezt a kultúrát és nyelvet a turáni fajú, rövidfejű Mah- Gar nép mondhatja sajátjának. A bizonyítási eljárás folyamán Miss Mary Brády a Gordon Childeféle adatokat réz-korszakbeli antropológiai bizonyítékok alapján oly kiváló és meggyőző szakavatottsággal bizonyította, hogy az ülést vezető Dr. Leon Meyer, a belga antropológiai társaság elnöke, "a legnagyobb elismerés” odaítélésével fogadta el az előadott tételt. Egy Magyarországról kijött etruszkológus a pyrgi aranylemezek etruszk írásának a magyar nyelv segítségével történő megfejtésével bizonyította a magyar nyelv ősiségét, amit Mme. Gy. Endréim a szkita—hun—magyar rovásírás-rend ősi ereedtével egészített ki előadásában, amelyhez 12 eredeti illusztrációt csatolt. Ezután Dr. Novotny Elemér megcáfolta azt a főleg semitológusok által hirdetett tévhitet, hogy a sumir nyelv már régen kihalt. A XI—XII. sz.-beli magyar nyelvemlékek mondatait falitáblákra írva mutatták be a kongresszuson összegyűlt mintegy 140 sumerológusnak, akik azokat sumérul elolvasták és mindjárt "kapásból” angolra fordították. Ugyanúgy elismerték az I. András-korabeli római katolikus imádságokban hemzsegő sumir szavakat is. Miután ilyen "közzelfoghatóan” bebizonyosult, hogy a sumir nyelv bizony nem halt ki, hanem él a magyar nyelvben, az is bizonyításra került, hogy a Mah-Gar nyelvet (sumir) beszélő keresztények áthozták Babypontból az ősi vallási szimbólumokat is, amelyek a már "római keresztény” templomaik díszítményeiben megtalálhatók. Sra. Margaret von Haynal az Esztergomban talált oroszlános ábrázolás motívumainak babyloni eredetét is bizonyította egy Buenos Airesben megtalált sumir pecsét-henger alapján. Ilyen előkészítés után került sor Badiny Jós professzor minden ellenvéleményt lehengerlő előadására, amelyben a sumirnak nevezett ősnyelv azonosságát bizonyította a magyar nyelvvel. A Badiny Jós professzornak engedélyezett 25 perc lejártakor a semitológusok csoportja — akik eddig mindent elkövettek, hogy a magyaroktól megtagadják a sumir "rokonságot” — "time” kiáltásokkal akarták megszakítani a még be nem fejezett előadást, azonban a kongreszszus elnöke, a francia Labat profeszszor, 10 perc meghosszabbítást engedélyezett, majd a befejezés után az előadó-asztalhoz ment és melegen gratulált Badiny professzornak. Labat professzor gratulációja után az argentin Jezsuita Egyetem rektora megölelte Badiny Jós professzort és azt mondta: "Badiny professzor! Ezt a csatát megnyerte, mert itt senki nem tudta kinyitni a száját, hogy magának ellentmondjon.” Több német sumirológus részletekig menő alapossággal érdeklődött az előterjesztett és bemutatott adatok iránt s egyikük, professzor Kurt Schildman, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a sumir— magyar azonosság alapján a történelem sok részletét át kell értékelni. Kramert, aki jelenleg Jeruzsálemben a Hebrew Egyetemen tanít, szemrehányással illették a semitológusok, akinek kézírását és megfejtését az előadáson jelenlevő Labat professzor rendszerével helyesbítette Badiny professzor, mely helyesbítés után megkapta a subur-sabirszabir népet, mint Aratta alapítóit és lakosait. Tudvalevőleg ebből a népből származott a Názáreti Jézus is. A kongresszuson résztvett 14 magyar tudós is, akikkel azonban a "Badiny-csoport” semmiféle kapcsolatban nem állt. Viszont azokat a tudósokat, akikkel Badiny profeszszor összeköttetésben volt Magyarországon, a kongresszus befejezése után berendelte a rendőrség és figyelmeztette őket a kapcsolatok megszűntetésére. A Magyarországot képviselő tudósok közül dr. Harmattá, a kiváló iránológus, az egyik kongresszusi ülésen elnök volt. Badiny Jós professzor azon javaslatait is elfogadta a kongresszus, amelyekben a semita és indo-európai nyelvészek által megfejtett "sumirnak nevezett nyelv” fonetikai átértékelésére és homophoniájának megszűntetésére a magyar nyelv alkalmazását, valamint e nyelvnek a magyar fonetikai értékekkel való átértékelésére egy bizottság alakítását kérte. Minden reményünk meg van rá, hogy e bizottság létrehozásának fontos feladatára Badiny Jós professzor kap megbízást. A kongresszus által elfogadott bizonyítékokat tartalmazó előadások hiteles szövege angol nyelven már sajtó alatt van és még Karácsony előtt megjelenik a könyvpiacon. Badiny professzor a következő szavakkal fejezte be párizsi előadását: "... Éppen ezért a magyarok, a bibliai Nimrud leszármazottai —, akik a mai napig megőrizték Nimród személyiségét hagyományaikban — különb elbánást érdemelnek, mint a legrégibb emberi kultúra kincseinek letéteményeseit.” Tisztelet, hála és megbecsülés illesse mind Badiny Jós Ferenc professzort, mind munkatársait, akik lehetővé tették a magyar igazság ilyen fényes nemzetközi győzelmét! ♦ A torontói Körösi Csorna Sándor Társaság szerettei köszöntötte a hazatérőben Torontót meglátogató Badiny Jós professzort és hálája kifejezéseképpen alapítványt tett amellyel Miss Mary Brády és a szintén magyar származású Mme. Gy. Endrolin tanulmányainak a párizsi Sorbonne Egyetemen való befejezésével járó költségeket vállalta.
