Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
12. oldal. ^IttVAKÖkt 1973. április hó MOZGALMI HÍREK A PÁPA 100.000 DOLLÁRJA A HSzM Központi Vezetőségének ülése (1973 márc. 24-25, Toronto, Beverly Hills Motor Hotel) elemezte a Magyar Szabadságharcosok Harmadik Szellemi Kongresszusa óta eltelt időszakot és fontos megállapításokat tett a mozgalomra, a Mozgalom életére. A legfelsőbbszintü politikai tanácskozáson negyventagú küldöttség élén megjelent: Prof. P. Jobb Andor a HSzM vezetője, Pápay Elemér a Mozgalom titkára, Fasching Antal a politikai, Szucsán Károly a külpolitikai, Véghely Tibor a szervezési és Major Tibor a propagandaosztály vezetője. Talán dicsekvés nélkül állapíthatjuk meg, hogy a torontói tanácskozáson a küldöttgyűlés határozataiban olyan programot fogalmazott meg, amely 1956 október 23-ának szellemében megfelel századunk harmadik harmadának, megfelel a magyar szocialista célkitűzéseinknek. A kétnapos tanácskozás résztvevőinek nemcsak az elmúlt másfél esztendő kritikai elemzését kellett elvégezni, hanem meg kellett határozni mozgalmi tevékenységünk korszerűsítésének útjait és módjait, valamint meg kellett határozni a soron következő Szellemi Kongresszusunk célkitűzéseit. Tudatában voltunk annak is, hogy a HSzM koncepciójának módosítása, kidolgozása világnézeti szigorúságot követel a tartalomban, a módszerekben, és személyes elkötelezettséget a magyar szocializmus iránt. Politikai és ideológiai elkötelezettségünk tudatában a HSzM Központi Vezetősége úgy határozott, hogy a jövőben a Hungária Szabadságharcos Mozgalom legfelsőbb irányító szerve a: MAGYAR SZOCIALISTÁK FORRADALMI TANÁCSA. A MSzFT "hídverési” koncepciója, külpolitikai feladatainak és szerepének módosulása, gazdagodása a Magyar Szabadságharcosok Harmadik Szellemi Kongresszusa (1971) óta is mutatja, hogy milyen gigászi változásokon ment keresztül az 1956-os Magyar Szocialista Forradalmunk szellemét őrző Mozgalmunk. Hosszú időn keresztül az emigrációban a külpolitika, a diplomácia tabu volt kezében, akik nemcsak az 1956-os Forradalom szocialista tartalmát, de turáni fajtánk Trianonban ért országcsonkítás elleni küzdelmet is elsikkasztották az emigráns magyar politikai életből. Ennek a földbirtokosokat, iparmágnásokat képviselő szűk csoportnak egyik alapvető feladata az volt, hogy különböző "antibolsevista” manőverekkel elterelje az emigrációs magyarság figyelmét a valóságos kül- és belpolitikai kérdésekről és az egyik vagy a másik befogadó ország külpolitikájához kapcsolják a magyarság érdekeit. Az emigrációs szellemi életünk a különböző ideológiák hatására nem egységes, a magyar szocialista ideológiai értékrendjének megfelelő értékeken kívül más szellemi termékek is megtalálhatók benne. Az MSzFT-nek egyértelműen és világosan meg kellett határoznia, hogy a különböző szellemi termékek közül melyek azok, amelyeket közvetít. Forradalmi Mozgalom vagyunk és éppen ezért nem vállalkozhat Mozgalmunk minden szellemi termék közvetítésére. Az MSzFT határozata szerint a HSzM a trianoni békediktátumok elleni küzdelmében egyértelműen elkötelezett a magyar szocialista ideológia és a magyar szocialista politika mellett. A judeo-kommunizmus elleni harc során a küzdelem folyamatából — az MSzFT határozata szerint — ki kell szorítani az emigrációban mondvacsinált, az élet által soha fel nem tett kérdésekre való válaszadásokat. A hazai magyar valóság, az adott történelmi feladat — erre a HSzM küldöttgyűlés különös hangsúllyal hívta fel a figyelmet — azt kívánja, hogy még többet foglalkozzunk a munkás, a paraszt és a magyar értelmiségi hazai valós helyzetével. A torontói értekezleten két irányban kellett fogalmazni a feladatokat: kifelé, vagyis úgy, hogy mit kell terjeszteni, kiknek és milyen arányokban, befelé pedig, hogy mit kell tenni Mozgalmunknak azért, hogy a megfogalmazott célok: a történelmi Magyarország nemzeti függetlensége és szabadsága meg is valósuljon. Az utakat kijelöltük, most a gyakorlati megvalósításon van a sor. ■Illlllllllllllllllllllllllllllllllllll HUSZONÖT KÖZSÉGNEK NYOMA VESZETT Huszonöt esztendő alatt huszonöt község "tűnt el” Magyarország térképéről. Egy 1945-ben kelt statisztikai felmérés még 3223 községről tud, a legutóbb közzétett KSH-jelentés szerint viszont a magyar falvak száma csupán 3198. A magyarázat egyszerű: jó néhány községet összevontak, másokat szomszédos település olvasztott magába. Akadt, amelyik nevet változtatott s többet várossá nyilvánítottak. A két statisztikai vizsgálódás "végösszege” közötti különbség egyébként csalóka: az igazgatási módosítások ez idő alatt nem 25, hanem több mint 600 községet érintettek. A legtöbb névváltozást — szám szerint hatvannégyet — Bács-Kiskun megyében jegyezték fel, Pest megyében 59-et, Csongrádban és Somogybán 48-at, illetve 47-et tartanak nyilván. ("Listazáró” Komárom és Nógrád megye 11-11 névcserével.) A Borsod-Abauj-Zemplén megyei Borsodbóta például csak 1954 óta szerepel a címtárban, az addig Bétaként ismert község ekkor illesztette neve elé a megyerész jelzőjét. Mint ahogy Borsodszentgyörgy sem büszkélkedett mindig hangulatos nevével: korábban Disznósd állt a faluhatárt jelző táblán. Izsófalva lakói 1950-ben tartottak névadót s viselik azóta is uj nevüket a régebbi Disznóshorvát helyett. Többször élt a névcsere lehetőségével a mai Serényfalva. Az egykori Máié nevet először Serényimáira, majd Serényifalvára változtatták, s azt 1954-ben igazították mostani formájára. Az egykori Csórva ma Rúzsa, Ószentiván 1955 óta Tiszasziget, s Kincsesbányára címezze levelét az, aki Guttamásira szeretne hirt küldeni. Az egyszerű névcserék mellett egy sor csereberéről is tudunk. A Borsod-Abauj-Zemplén megyei Sajólád és Sajópetri például 1950-ben Ládpetri néven egyesült. A közös élet 1957-ig tartott, ekkor — eredeti nevüket visszakérve — különváltak. A Csongrád megyei Apátfalva és Magyarcsanád házassága — Csanád néven — 1951-től 1953-ig tartott, s csak 13 esztendeig létezett Szolnok megyében Szandaszőllős nevű község. (A Szolnok, illetve Törökszentmiklós területéből 1950-ben kivált falut Szolnok 1963-ban újra magába olvasztotta.) EUROPE MAGAZINE (Brüsszel). 1970 májusában Románia egy részét katasztrofális árvíz pusztította el. A természeti csapás által előidézett károkat legszemléletesebben az alábbi számok bizonyítják: elpusztult 2000 km vasút, 6700 km országút, 10.000 km villanyhálózat; 621 gyárüzem, 309 lakónegyed, egy és egynegyed millió hektár termőföld s egymillió ember vált hajléktalanná. S ismét az történt, hogy a nyugati országoktól kértek segítséget. Ez normális dolognak lenne tekinthető, hiszen Európa lakói kell, hogy segítsenek egymáson. Igaz, a kommunista országok is előteremthették volna a kár helyrehozásához szükséges pénzösszeget, ha csökkentik hihetetlenül magas katonai kiadásaikat. A kapott segélyek végülis 250 millió dollárra emelkedtek, ami óriási öszszeg. Belgiumban Werenfried van Straeten atya, a Keleti Egyházak segélyszervének buzgó munkatársa gyűjtött össze rövid időn belül 5 millió belga frankot s azt a Vatikánnak adta át. Eddig minden rendben is lenne. A bukaresti kommunista lapok szerint a pápa 100.000 dollár adományt küldött a román kormánynak, vagyis a belga gyűjtés ellenértékét. A valóságban azonban a dolgok nem ily egyszerűen mentek végbe. 1970 május 26-án Corneliu Manescu román külügyminiszter Rómába érkezett afrikai útjáról, hol szokásos felforgató körútját végezte el. Különös véletlen folytán éppen akkor ért Rómába, mikor ott az OTANNATO ülésezett. Az OTAN-NATO értekezlet annyiban érdekes, hogy miatta Manescut állandó megfigyelés alatt tartották. Jacob Jonescu római román követ kíséretében Manescu pazar vásárlásokat eszközölt a Via Condotti és a Piazza di Spagna legelőkelőbb üzleteiben. Minden szépet és jót megvásárolt, amit csak megkívánt: ruhákat, használati tárgyakat, a tőkés dekadencia megvetett fogyasztási termékeit. Néhány nappal e végeredményben ártatlan könnyelműsködése előtt Jacob Jonescu követet a pápa a követ kérésére fogadta, hogy megbeszélje vele az árvízkárosultak számára átadandó adomány átvételének módozatait. A Vatikán természetben nyújtandó segélyt ajánlott, de a követ ahhoz ragaszkodott, hogy a segélyt pénzben adják oda. Végülis a pápa 100.000 dollárt adott pénzben, s ebből külön 10.000 dollárt Jonescu kérésére lírában fizetett ki. Nos, éppen ez a 10.000 dollár volt az az összeg, amit Manescu a római luxusboltokban elköltött... Ez az eset ugyanakkor történt, mikor az Egyházak Világtanácsa, melynek központja Genfben székel, 200.000 dollárt utalt ki afrikai államok számára, melyek a kommunisták számára készítik elő a talajt a fekete földrészen. Furcsa véletlen folytán Justin Moisescu román "püspök” (ki nem más, mint egy szélhámos, baloldali értelmiségi, minden, csak nem pap) moldvai metropolita s a román ortodox patriarchátus várományosa ugyanakkor utazgatott éppen Nyugateurópában, majd Angliában s az USA-ba indult. Ő adta át az Egyházak Világtanácsának a román egyház hozzájárulását az afrikai terrorizmus megszervezéséhez, azaz pontosan 90.000 dollárt, vagyis az előirányzott összeg kerek 45 százalékát. Köztudomású azonban, hogy a román egyház egy fillér vagyonnal sem rendelkezik, egy dollárja sincs s nem is lehet, mivel a kommunista rendszereken belül sem magánszemélynek, sem egyesületek nem tarthatnak birtokukban idegen valutát. Honnan származhatott tehát ez a 90.000 dollár? Találja ki, aki kiváncsi rá ... S ha valaki tehetséges és jól ért a számtanhoz, rájön, hogy a 10.000 dolláros római bevásárlás, plusz a terroristáknak kiutalt 9Q ezer dollár segély éppen egyenlő 100.000 dollárral, azaz a belgák által összegyűjtött pénzzel, amit a romániai árvízkárosultaknak szántak a jámbor adakozók. Ha legközelebb ismét lesz gyűjtés Románia szerencsétlen lakói javára, forgassa meg mindenki hétszer pénztárcáját a zsebében, mielőtt elővenné... (Cs) AZ 1848-AS KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN A Magyar Nemzeti Múzeumban emlékkiállítás nyílt az 1848-as forradalom 125. évfordulója tiszteletére. Az első teremben a reformkorra, a másodikban a forradalomra és a szabadságharcra, a harmadikban pedig a megtorlásra, az utóéletre vonatkozó anyagot rendszerezték. A reformkort levéltári, könyvtári és történeti dokumentumok idézik fel: a forradalom kibontakoztatását felidéző teremben felsorakoznak többek között a katonai eseményeket, a szeptemberi fordulatot és a tavaszi hadjáratokat tükröző emlékek. «IttVAKÖkt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TTBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 5)527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
