Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
4. oldal ÍÍITTVAKŐfcT 1973. április hó TITO MEZTELENÜL 1973 február elején érkezett Kaliforniába az Itt-Ott 5. évf. 10. száma, amelyben többek közt dr. Ludányi András: “Partizánok, dákok és magyarok” cím alatt több oldalon fejtegeti nézetét a nemzetiségi kérdéssel, illetve a magyarság jövőjével kapcsolatban. Úgylátszik a jugoszláv kérdésnek külön figyelmet szentel és az ő egyéni okfejtésével Tito személyét szimpatikusnak tünteti fel. Leírja, hogy "Jugoszláviát Tito géniusza és a párt (kommunista párt) acélfegyelme teremtette meg a partizán mozgalmon keresztül.” Én úgy tudom, hogy Jugoszláviát is Trianon teremtette meg hazugságokra alapozva! A cikkíró továbbá úgy véli, hogy "Titónak emberibb, nemzetiségi politikája nem a kommunista gyökerekből (Lenin és Sztálin), hanem a háború partizán múltjából és tapasztalataiból ered. Ludányi a délszláv érdekek védelmére alakult fegyveres partizán alakulat működését, amelynek kultúrális tényezőt is tulajdonít "partizán mitológiának” nevezte el. "Tito halálával” — írja — "sajnos a partizán mitológia hatása is komolyan gyengülni fog.” Az egész cikk ellentmondásokat és magyar szempontból jelenleg fel nem mérhető káros következtetéseket tartalmaz. Nagyobb terjedelemben még ismertetés formájában sem óhajtom ismételni a magyarság jövőjére nézve káros gondolatokat. Ludányi kijelenti, hogy cikkének nagy részét a Magyar Társaság 12. clevelandi találkozóján (1972. nov. 25) megtartott előadásából állította össze. Jó lenne tudni, hogy előadásának milyen visszhangja támadt és a Magyar Társaság vezetősége nyilvánította-e véleményét a fenti előadással kapcsolatban? Talán a Magyar Társaság "Krónika” c. könyvéből majd megtudjuk. Most nem célom a részletes és adatszerű bizonyítékok felsorolása, csupán az érem másik oldalának a keresztmetszetét mutatom be a magyar jövő védelmében: Josiph Broz önmagát tüntette ki a TITO névvel. A második világháború idején Tito (családi neve J. Broz) vezetése alatt működő titkos nemzetközi terrorszervezet, szlávul: Tajna Intemacionalna Terroristicka Organizacia Ennek kezdő betűi: TITO. Tito partizán terrorszervezete nemcsak a németek ellen alakult, hanem minden délszláv törekvéssel szemben álló akcióra, mint reakció szerepelt nevéhez híven, véres terror cselekményekkel. A partizánszervezet ártatlan embereket, nőket, gyermekeket gyilkolt, borzalmas tömeggyilkosságokat hajtott végre! Mindezeket utólag mitológiai mesekeretnek nyilvánítani, több mint tájékozatlanság. Az igazságot kereső ember a gyilkosok érdekeit nem szépítheti mesekerettel... A megtörtént szörnyűségekre nem lehet ráteríteni a feledés fátylát, — még akkor sem, ha London, Párizs, Vatikán és Washington a balkáni tömeggyilkos terrorista vezért időközben szalonképessé tette a humanizmusára és kereszténységére oly nagyon büszke Nyugaton. Lássuk hát az érem másik oldalát, csak éppen a keresztmetszetét, úgy ahogyan az emigránsok látták, tapasztalták Jugoszláviában: Közvetlenül: az emigránsok, egyszerű dolgozó emberek és értelmiségiek nyilatkoztak a jugoszláviai kényszermunkákról esküvel vallott jegyzőkönyvekben... Közvetlenül: bátran hangzik a börtönökben, lágerekben és kényszermunkákon megkínzott emberek ajkáról a szó Nyugat felé ... Közvetlenül: az érintett személyek bizonyítják, hogy taktikai formákban voltak, vannak és lesznek egymástól való eltérések, de a végső célban elválaszthatatlan Belgrád és Moszkva. S. M. jegyzőkönyve: 1944 november 1-től 1945. január 28-ig végeztem kényszermunkát. A munka megtagadásáért agyonlövés, vagy elzárás járt. A munka nagyon megerőltető volt. Többek közt papoktól elvett birtokon téli hidegben kukoricát törtünk. Sárban-hóban éhesen dolgoztunk. A munka kora reggeltől késő estéig tartott. Fizetést nem kaptunk. Élelmünk bab, krumpli és répaleves volt. A bánásmód nagyon kegyetlen volt. Pár munkatársunkat elhurcolták, akikről soha többet nem hallottunk. Istállóban kellett lakni állatok módjára. Munkahelyünk az Újvidék melletti Matica pusztán volt. Bemondott adataimat legjobb emlékezetem szerint esküvel bizonyítom. S. M. s. k. S. M. pót jegyzőkönyve: A jugoszláviai Temerin városban voltam 1944 végén, amikor a partizánok az odavaló és környékbeli férfi lakosság egy részét 5—600 főt öszszefogdostak és az újvidéki internáló táborba hurcoltak. Ebben a lágerben is nagyon kegyetlenül bántak a magyar és népi-német elhurcoltakkal. Én három hétig voltam ebben a lágerben, innen hatvan rabtársammal együtt a közeli Maticapusztára kísértek. Tudomásom van még a partizánok által elkövetett alábbi kegyetlenségekről. Fivérem S. P. és sógorom H. I. szintén Temerinből elhurcolt másik csoportba kerültek. Őket Pétervárad környékére vitték és ott a Dunaparton állandóan a földön kellett feküdniük. Aki megpróbálta a helyét — bármilyen ok miatt — elhagyni, azt a helyszínen azonnal agyonlőtték. Akik életben maradtak kényszermunkára vitték. Különösen kegyetlenül bántak a volt katonákkal és a magyar Levente Ifjúsági Szövetség tagjaival. Éheztették, ütötték és sokat agyonlőttek közülük. A tiszamenti Zsabja és Csurog községek magyar- és németajkú lakosságát nagyrészben a helyszínen legyilkolták a partizánok. Azokat, akik életben maradtak, korra, nemre váló tekintet nélkül, barmok módjára Tiszaistván községbe hajtották. Kímélet nem volt betegekkel és terhes asszonyokkal szemben sem. Az elhurcoltaktól minden értéket elszedtek, még a jobb ruháikat is lehúzták ... Ezen a helyen földműves és útjavítási munkákat végeztettek velük. Élelmezésük, olyan sótlan kukoricakása volt, mint amilyent a disznókkal szoktak etetni. A sok éhezés és a kegyetlen bánásmód miatt nagyrészük elpusztult. Az életben maradottak 1948-ban szabadultak a fogságból, de haza nem mehettek, mert szerb lakosság költözött a házaikba. Szenttamás és Kishegyes községekben is szörnyű kegyetlenségeket végeztek a partizánok. Irtották a lakosság apraját-nagyját válogatás nélkül. Feleségemnek is — szül. R. R. — tudomása van arról, hogy 1944 végén Temerin város megmaradt férfi lakosságát összeszedték és a városháza területére kísérték, onnan rövid kihallgatás után a "nyugati” temetőbe hajtották a fegyveres partizánok. (Temerinen két temető van. Az egyiket "nyugati", a másikat "keleti" temetőnek nevezik.) Ezek a halálraítélt férfiak 7—800-an lehettek. Sírjukat saját maguknak kellett megásni, majd a sír szélére parancsolták őket és a partizánok az utolsó emberig legyilkolták... A borzalmas tömegsír ott megtalálható. Sok magyar- és németajkú polgárt úgy kínoztak a férfi és női partizánok, hogy az áldozatok orrát, fülét és más testrészüket levágták, megcsonkították. A kegyetlen kínzásokba nagyon sokan belehaltak. A hullákat kocsikon szállították ki a tömegsírba. Végül magamnak még csak annyi megjegyezni valóm van, hogy az itt elmondottak nem képzelet szüleményei. Feleségem és én ezeket a borzalmakat részben átéltük, láttuk és szemtanúktól hallottuk. Bemondott adatainkat, legjobb emlékezetünk szerint eskü alatt valljuk. S. M. és B. R. s. k. Tito és az általa szervezett nemzetközi terrorszervezet, a partizánalakulat történetéből mindezeket, s a többi fel nem sorolt pokoli borzalmakat nem lehet kitörölni! Dr. Ludányi András szerint mindez "parzán mitológia” és "mesekeret”?! Ennek hallatára, szinte megbénul a józan ész és a téma tárgyalásában képtelen felfedezni a logikai következtetés fonalát, illetve jugoszláv-partizán érdekek alá rendeli saját népe sorsát, vagy talán helyesebb úgy írni a magyar nép sorsát... Tito és rendszere által elkövetett embertelenségekre, az Egyetemes Emberi Jogok elleni szörnyűségek-A "Szittyakürt” 1973. évi márciusi számban megjelent "Korunk rejtélye: létezett-e két Tito" c. cikkel kapcsolatban kérem a következő megjegyzéseim leközlését: Párizsi tartózkodásom során megismerkedtem Hegedűs Sándorral, volt szabadkai lakossal, akit Dr. Joci tch Jenő és Dr. Nagy Iván is jól ismert s akit a két világháború között a jugoszláv hatóságok Magyarország javára elkövetett kémkedés vádjával tíz évi börtönre ítéltek. Hegedűs Sándor elítélése után a mitrovicai börtönbe került, ahol az elítélt kommunisták is büntetésüket töltötték. A jugoszláv hatóságok a kommunista elítélteknek megengedték, hogy valóságos ideológiai főiskolát rendezzenek be, ahol azok szellemi vezetői, mint Mosje Pijade s prof. Markovics tartottak előadásokat. A foglyok közt volt Josip Broz is, akinek valóban az egyik félujja hiányzott. Ez a Josip Broz a börtön mozijának gépésze volt s a kommunisták közt egyáltalában nem játszott vezető szerepet, különösképpen nem a szellemi síkon. Miután a mai Titonak ujjai épek, Hegedűs Sándor is meg volt győződve, hogy Tito személyét a háború során kire Ludányinak csak ennyi megjegyezni valója van: "Jugoszlávia sok szempontból nem ideális államrendszer”, de a mondat végét már dicsérettel fejezi be. 1948-ban — szerinte — "Jugoszlávia egy általános változáson ment át, ami egy tűrhetőbb, sőt emberibb politikai rendszert eredményezett." Ludányi ezen megállapításában valóban szerepel a féligazság egyik formája. Jugoszlávia politikai, világnézeti felépítettsége nem változott meg — csak egy általános változáson ment át, ami a tűrhetetlen, embertelen rendszert egy tűrhetőbb, emberibb rendszerré változtatta látszólag. Ezen állításom bizonyítására, úgy a magam, mint száz és ezer emigráns társam lágerokban, kényszermunkákon és börtönökben való testi-lelki megkínoztatásuknra és sorstársaink legyilkolására hivatkozom. Mindez 1948 után történt. Ha dr. Ludányi viszont arra hivatkozik, hogy ő személyesen győződött meg a változás előnyeiről, akkor kérem válaszoljon egy kérdésemre: Ha a börtön rabjai, akiket kegyetlen, embertelen bánásmód után emberibb ellátásban részesít a börtön igazgatósága. Pl. több kenyeret kapnak s a börtönbe talán televízió készülékeket is beszerelnek, könyveket kapnak, sőt még a börtön színpadán is szerepelhetnek ... (Ezenfelül a rabok — a múlton okulva — mosolyogva nyilatkoznak a "tűrhetőbb” életről.) Ön ezekután a börtönbe zárt embereket szabad embereknek nyilvánítja, további börtönbezárás mellett?! Milyen alapon? A börtönön kívül nincs megoldás? — Mint írja — "mert nincs német vagy olasz szekér, amihez sorsunkat köthetnénk ...” Önnek tudni kell, hogy a történelem nem áll meg valamelyik végzetes emberi dátumnál, hanem tovább halad korszakokat temetve és új korszakot teremtve! Az új korszak küszöbén Európa egyik nagy embere mondta: "Barátom az ellenségem ellensége!” Ellenségünk ellenségénél kell az ajtót kopogtatni — amíg nem késő — s nem a hazugságokra épített Jugoszlávia omladozó falait támogatni. Los Angeles, 1973. Seres Péter cserélték. Hogy a jelenlegi Tito személyi azonossága mi, erre nézve különböző verziók forogtak közkézen. De tény, hogy Hegedűs Sándor is Észak-Franciaországban egészen szokatlan autóbalesetnek esett áldozatul. Homonnay Elemér A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS KÖNYVTÁR RITKASÁGAI Kivételes ritkaságokkal dicsekedhet a kecskeméti református könyvtár. Itt őrzik például a legelső magyar nyelven megjelent nyomtatványt, a Szilveszter bibliát, amely a világ egyetlen épségben maradt példánya. Értéke pénzben kifej ezhetetlen. A könyvet 1541-ben Sárvár-Ujszigeten készítették "a Magar nipnek Keresztén hitben való épülisire ..." Nevezetes az az úrasztali pohár is, amelyet 1657-ben készített Bíró János és Beregi János kecskeméti ötvösmester. A pohár felirata a következő: “Keczkeméti kereztien ecclesia ur vaczoriához való pohara Bíró János és Beregi János által A. D. 1657." A “SZITTYAKÜRT” SZERKESZTŐSÉGÉNEK
