Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-01 / 4. szám

4. oldal ÍÍITTVAKŐfcT 1973. április hó TITO MEZTELENÜL 1973 február elején érkezett Kali­forniába az Itt-Ott 5. évf. 10. száma, amelyben többek közt dr. Ludányi András: “Partizánok, dákok és ma­gyarok” cím alatt több oldalon fej­tegeti nézetét a nemzetiségi kérdés­sel, illetve a magyarság jövőjével kapcsolatban. Úgylátszik a jugoszláv kérdésnek külön figyelmet szentel és az ő egyéni okfejtésével Tito sze­mélyét szimpatikusnak tünteti fel. Leírja, hogy "Jugoszláviát Tito gé­niusza és a párt (kommunista párt) acélfegyelme teremtette meg a parti­zán mozgalmon keresztül.” Én úgy tudom, hogy Jugoszláviát is Trianon teremtette meg hazugsá­gokra alapozva! A cikkíró továbbá úgy véli, hogy "Titónak emberibb, nemzetiségi po­litikája nem a kommunista gyöke­rekből (Lenin és Sztálin), hanem a háború partizán múltjából és tapasz­talataiból ered. Ludányi a délszláv érdekek védelmére alakult fegyve­res partizán alakulat működését, amelynek kultúrális tényezőt is tu­lajdonít "partizán mitológiának” ne­vezte el. "Tito halálával” — írja — "sajnos a partizán mitológia hatása is ko­molyan gyengülni fog.” Az egész cikk ellentmondásokat és magyar szem­pontból jelenleg fel nem mérhető káros következtetéseket tartalmaz. Nagyobb terjedelemben még is­mertetés formájában sem óhajtom ismételni a magyarság jövőjére néz­ve káros gondolatokat. Ludányi ki­jelenti, hogy cikkének nagy részét a Magyar Társaság 12. clevelandi ta­lálkozóján (1972. nov. 25) megtar­tott előadásából állította össze. Jó lenne tudni, hogy előadásának mi­lyen visszhangja támadt és a Magyar Társaság vezetősége nyilvánította-e véleményét a fenti előadással kap­csolatban? Talán a Magyar Társaság "Krónika” c. könyvéből majd meg­tudjuk. Most nem célom a részletes és adatszerű bizonyítékok felsorolása, csupán az érem másik oldalának a keresztmetszetét mutatom be a ma­gyar jövő védelmében: Josiph Broz önmagát tüntette ki a TITO névvel. A második világháború idején Ti­to (családi neve J. Broz) vezetése alatt működő titkos nemzetközi ter­rorszervezet, szlávul: Tajna Intemacionalna Terroristicka Organizacia Ennek kezdő betűi: TITO. Tito partizán terrorszervezete nem­csak a németek ellen alakult, hanem minden délszláv törekvéssel szem­ben álló akcióra, mint reakció sze­repelt nevéhez híven, véres terror cselekményekkel. A partizánszerve­zet ártatlan embereket, nőket, gyer­mekeket gyilkolt, borzalmas tömeg­gyilkosságokat hajtott végre! Mind­ezeket utólag mitológiai mesekeret­nek nyilvánítani, több mint tájéko­zatlanság. Az igazságot kereső em­ber a gyilkosok érdekeit nem szépít­heti mesekerettel... A megtörtént szörnyűségekre nem lehet ráteríteni a feledés fátylát, — még akkor sem, ha London, Párizs, Vatikán és Washington a balkáni tö­meggyilkos terrorista vezért időköz­ben szalonképessé tette a humaniz­musára és kereszténységére oly na­gyon büszke Nyugaton. Lássuk hát az érem másik oldalát, csak éppen a keresztmetszetét, úgy ahogyan az emigránsok látták, ta­pasztalták Jugoszláviában: Közvetlenül: az emigránsok, egy­szerű dolgozó emberek és értelmisé­giek nyilatkoztak a jugoszláviai kényszermunkákról esküvel vallott jegyzőkönyvekben... Közvetlenül: bátran hangzik a bör­tönökben, lágerekben és kényszer­­munkákon megkínzott emberek aj­káról a szó Nyugat felé ... Közvetlenül: az érintett személyek bizonyítják, hogy taktikai formák­ban voltak, vannak és lesznek egy­mástól való eltérések, de a végső célban elválaszthatatlan Belgrád és Moszkva. S. M. jegyzőkönyve: 1944 november 1-től 1945. január 28-ig végeztem kényszermunkát. A munka megtagadásáért agyonlövés, vagy elzárás járt. A munka nagyon megerőltető volt. Többek közt pa­poktól elvett birtokon téli hidegben kukoricát törtünk. Sárban-hóban éhesen dolgoztunk. A munka kora reggeltől késő estéig tartott. Fize­tést nem kaptunk. Élelmünk bab, krumpli és répaleves volt. A bánás­mód nagyon kegyetlen volt. Pár munkatársunkat elhurcolták, akikről soha többet nem hallottunk. Istálló­ban kellett lakni állatok módjára. Munkahelyünk az Újvidék melletti Matica pusztán volt. Bemondott adataimat legjobb em­lékezetem szerint esküvel bizonyí­tom. S. M. s. k. S. M. pót jegyzőkönyve: A jugoszláviai Temerin városban voltam 1944 végén, amikor a parti­zánok az odavaló és környékbeli fér­fi lakosság egy részét 5—600 főt ösz­­szefogdostak és az újvidéki inter­náló táborba hurcoltak. Ebben a lá­gerben is nagyon kegyetlenül bán­tak a magyar és népi-német elhur­­coltakkal. Én három hétig voltam ebben a lágerben, innen hatvan rab­társammal együtt a közeli Matica­­pusztára kísértek. Tudomásom van még a partizánok által elkövetett alábbi kegyetlensé­gekről. Fivérem S. P. és sógorom H. I. szintén Temerinből elhurcolt másik csoportba kerültek. Őket Pétervárad környékére vitték és ott a Duna­­parton állandóan a földön kellett feküdniük. Aki megpróbálta a he­lyét — bármilyen ok miatt — elhagy­ni, azt a helyszínen azonnal agyon­lőtték. Akik életben maradtak kény­szermunkára vitték. Különösen kegyetlenül bántak a volt katonákkal és a magyar Leven­te Ifjúsági Szövetség tagjaival. Éhez­­tették, ütötték és sokat agyonlőttek közülük. A tiszamenti Zsabja és Csurog községek magyar- és németajkú la­kosságát nagyrészben a helyszínen legyilkolták a partizánok. Azokat, akik életben maradtak, korra, nem­re váló tekintet nélkül, barmok mód­jára Tiszaistván községbe hajtották. Kímélet nem volt betegekkel és ter­hes asszonyokkal szemben sem. Az elhurcoltaktól minden értéket el­szedtek, még a jobb ruháikat is le­húzták ... Ezen a helyen földműves és útjavítási munkákat végeztettek velük. Élelmezésük, olyan sótlan ku­koricakása volt, mint amilyent a disznókkal szoktak etetni. A sok éhe­zés és a kegyetlen bánásmód miatt nagyrészük elpusztult. Az életben maradottak 1948-ban szabadultak a fogságból, de haza nem mehettek, mert szerb lakosság költözött a há­zaikba. Szenttamás és Kishegyes közsé­gekben is szörnyű kegyetlenségeket végeztek a partizánok. Irtották a la­kosság apraját-nagyját válogatás nél­kül. Feleségemnek is — szül. R. R. — tudomása van arról, hogy 1944 végén Temerin város megmaradt férfi la­kosságát összeszedték és a városhá­za területére kísérték, onnan rövid kihallgatás után a "nyugati” teme­tőbe hajtották a fegyveres partizá­nok. (Temerinen két temető van. Az egyiket "nyugati", a másikat "ke­leti" temetőnek nevezik.) Ezek a ha­lálraítélt férfiak 7—800-an lehettek. Sírjukat saját maguknak kellett megásni, majd a sír szélére paran­csolták őket és a partizánok az utol­só emberig legyilkolták... A bor­zalmas tömegsír ott megtalálható. Sok magyar- és németajkú polgárt úgy kínoztak a férfi és női partizá­nok, hogy az áldozatok orrát, fülét és más testrészüket levágták, meg­csonkították. A kegyetlen kínzások­ba nagyon sokan belehaltak. A hul­lákat kocsikon szállították ki a tö­megsírba. Végül magamnak még csak annyi megjegyezni valóm van, hogy az itt elmondottak nem képzelet szülemé­nyei. Feleségem és én ezeket a bor­zalmakat részben átéltük, láttuk és szemtanúktól hallottuk. Bemondott adatainkat, legjobb emlékezetünk szerint eskü alatt vall­juk. S. M. és B. R. s. k. Tito és az általa szervezett nem­zetközi terrorszervezet, a partizán­alakulat történetéből mindezeket, s a többi fel nem sorolt pokoli bor­zalmakat nem lehet kitörölni! Dr. Ludányi András szerint mindez "par­­zán mitológia” és "mesekeret”?! En­nek hallatára, szinte megbénul a jó­zan ész és a téma tárgyalásában kép­telen felfedezni a logikai következ­tetés fonalát, illetve jugoszláv-parti­­zán érdekek alá rendeli saját népe sorsát, vagy talán helyesebb úgy ír­ni a magyar nép sorsát... Tito és rendszere által elkövetett embertelenségekre, az Egyetemes Emberi Jogok elleni szörnyűségek-A "Szittyakürt” 1973. évi márciusi számban megjelent "Korunk rejté­lye: létezett-e két Tito" c. cikkel kap­csolatban kérem a következő meg­jegyzéseim leközlését: Párizsi tartózkodásom során meg­ismerkedtem Hegedűs Sándorral, volt szabadkai lakossal, akit Dr. Jo­ci tch Jenő és Dr. Nagy Iván is jól ismert s akit a két világháború kö­zött a jugoszláv hatóságok Magyar­­ország javára elkövetett kémkedés vádjával tíz évi börtönre ítéltek. He­gedűs Sándor elítélése után a mitro­­vicai börtönbe került, ahol az elítélt kommunisták is büntetésüket töl­tötték. A jugoszláv hatóságok a kommunista elítélteknek megenged­ték, hogy valóságos ideológiai főis­kolát rendezzenek be, ahol azok szel­lemi vezetői, mint Mosje Pijade s prof. Markovics tartottak előadáso­kat. A foglyok közt volt Josip Broz is, akinek valóban az egyik félujja hiányzott. Ez a Josip Broz a börtön mozijának gépésze volt s a kommu­nisták közt egyáltalában nem ját­szott vezető szerepet, különöskép­pen nem a szellemi síkon. Miután a mai Titonak ujjai épek, Hegedűs Sándor is meg volt győződve, hogy Tito személyét a háború során ki­re Ludányinak csak ennyi megje­gyezni valója van: "Jugoszlávia sok szempontból nem ideális államrend­szer”, de a mondat végét már dicsé­rettel fejezi be. 1948-ban — szerinte — "Jugoszlá­via egy általános változáson ment át, ami egy tűrhetőbb, sőt emberibb po­litikai rendszert eredményezett." Ludányi ezen megállapításában való­ban szerepel a féligazság egyik for­mája. Jugoszlávia politikai, világné­zeti felépítettsége nem változott meg — csak egy általános változáson ment át, ami a tűrhetetlen, ember­telen rendszert egy tűrhetőbb, em­beribb rendszerré változtatta látszó­lag. Ezen állításom bizonyítására, úgy a magam, mint száz és ezer emigráns társam lágerokban, kény­szermunkákon és börtönökben való testi-lelki megkínoztatásuknra és sorstársaink legyilkolására hivatko­zom. Mindez 1948 után történt. Ha dr. Ludányi viszont arra hivat­kozik, hogy ő személyesen győződött meg a változás előnyeiről, akkor ké­rem válaszoljon egy kérdésemre: Ha a börtön rabjai, akiket kegyet­len, embertelen bánásmód után em­beribb ellátásban részesít a börtön igazgatósága. Pl. több kenyeret kap­nak s a börtönbe talán televízió ké­szülékeket is beszerelnek, könyveket kapnak, sőt még a börtön színpadán is szerepelhetnek ... (Ezenfelül a ra­bok — a múlton okulva — mosolyog­va nyilatkoznak a "tűrhetőbb” élet­ről.) Ön ezekután a börtönbe zárt embereket szabad embereknek nyil­vánítja, további börtönbezárás mel­lett?! Milyen alapon? A börtönön kívül nincs megoldás? — Mint ír­ja — "mert nincs német vagy olasz szekér, amihez sorsunkat köthet­nénk ...” Önnek tudni kell, hogy a történe­lem nem áll meg valamelyik végze­tes emberi dátumnál, hanem tovább halad korszakokat temetve és új korszakot teremtve! Az új korszak küszöbén Európa egyik nagy embere mondta: "Bará­tom az ellenségem ellensége!” Ellenségünk ellenségénél kell az ajtót kopogtatni — amíg nem ké­ső — s nem a hazugságokra épített Jugoszlávia omladozó falait támo­gatni. Los Angeles, 1973. Seres Péter cserélték. Hogy a jelenlegi Tito sze­mélyi azonossága mi, erre nézve kü­lönböző verziók forogtak közkézen. De tény, hogy Hegedűs Sándor is Észak-Franciaországban egészen szo­katlan autóbalesetnek esett áldoza­tul. Homonnay Elemér A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS KÖNYVTÁR RITKASÁGAI Kivételes ritkaságokkal dicseked­het a kecskeméti református könyv­tár. Itt őrzik például a legelső ma­gyar nyelven megjelent nyomtat­ványt, a Szilveszter bibliát, amely a világ egyetlen épségben maradt pél­dánya. Értéke pénzben kifej ezhetet­­len. A könyvet 1541-ben Sárvár-Uj­­szigeten készítették "a Magar nipnek Keresztén hitben való épülisire ..." Nevezetes az az úrasztali pohár is, amelyet 1657-ben készített Bíró Já­nos és Beregi János kecskeméti öt­vösmester. A pohár felirata a követ­kező: “Keczkeméti kereztien eccle­sia ur vaczoriához való pohara Bíró János és Beregi János által A. D. 1657." A “SZITTYAKÜRT” SZERKESZTŐSÉGÉNEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom