Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
Szocializmust — magyar módra! JílíTVAkÖkT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1973 DECEMBER HÓ XII. ÉVF„ 12. SZÁM ÁRA: 50 cent. Az új nemzedék és a történelmi Magyarország Éveken keresztül nagyon keveset beszéltek a magyar fiatalok a történelmi Magyarország fogalmáról és a Kárpát-medencéről, mint politikai egységről. A kérdést az ország helyzete időszerűtlennek, s a politikai közélet mindennapjai régmúltnak, és élettelennek hazudták, s a teljesen egységesített propaganda gépezet már csak Nagy-Magyarország fölemlítését is szellemi igénytelenségként, reakciós, fél-feudális sovinizmusként, délibábos magyarkodásként bélyegezte meg. Kezdetben, a hatvanas évek során behatoló, s terjedni kezdő avantgardisztikus, modernista gondolatok is illően keretezték ezt a képletet, hangsúlyozottan individualisztikus, vagy elvont általánosságként kezelt kérdések kozmopolita szellemével. S az utazni indult fiatalok Hegyeshalomnál, Szobnál, Záhonynál, Lökösházánál, s Röszknél a jelenlegi magyar határt átlépve, gyakran értelmükkel, érdeklődésükkel is idegen országba léptek. Tanultak pedig ők is magyar irodalmat, történelmet s nagyon sokszor találkoztak olyan városok neveivel, melyeket hiába keresnének Magyarország jelenlegi térképén, de az iskola vigyázott arra, hogy ezek a nevek ne azonosuljanak cselekvőén Bratislava, Novi Sad, Eisenstadt, Oradea, Uzsgorod, stb. neveivel. A napi politikai és a történelmi tudat közötti hídépítésre is hivatott iskola rendszer csak zavaros vizet öntött az árokba, melyet a kettő között az uralkodó politikai rend egyre mélyebbre ásott. Az utóbbi évek sorozatos tantervi reformja során csökkent az alapvető, tudatformáló tárgyak, az irodalom, a történelem súlya és óraszáma, s ugyanakkor a tantárgyak struktúrája is fokozatosan átalakult. Ilymódon, egyre zsugorodott a régebbi történeti korszakokra fordított idő és energia. Nem az anyag maga, hanem egyes egyedül a "nevelési cél” szelektált, és szelektál még ma is a tananyagban. Bizonyos fejezetek elhanyagolásával az iskola tantervében szétszakította a magyar állam és kultúra történeti folytonosságát, s csak tudatosan kiválasztott kockáit vetítette és vetíti, az egész film helyett, a tanulók tudatára. Ezért válhatott a Kárpát-medence politikai egységének fogalma archaikus képtelenséggé sok magyar fiatal gondolkodásában, legalábbis látszatra, a mindennapi gondolkodás felszínén, s csupán átmenetileg. Hogy egy nép lemondjon jelenéről, meg kell fosztani történelmétől, történelmi öntudatától, szembe kell fordítani múltjával, vagy tán még célszerűbb elfeledtetni vele azt. S a nemzeti közösségtudat kivágott fája helyén, a gondos kertészek munkája nyomán ott szürkül máris a csoporttudat mindenki más felé gyanakvást fordító tüske-bokra, melynek satnya leveleire, mint cement por, fullasztón és sápadtan ráül az osztályharc korlátoltsága. Ugyanakkor elesettre nyomorítaná a propaganda gépezet a nemzeti erkölcsöt, a nemzetről nagylelkűen levévén minden felelőssséget leendő, de csak leendő tetteiért. "Kis ország vagyunk, mi nem határozunk ...” — verődnek vissza az emberekben már belülről a betáplált mondatok, melyek úgy kondicionálják akaratukat, mint Huxley "Szép új világ”-a csecsemőinek agyát a kaszt-tudat tréningek. Feloldani a nemzet akaratát, ellenállóképességét, s a történelem, összefüggéseiből kitépett tényeit s az utóbbi évtizedek valósságát ellebbentve a kábult értelem előtt, meggyőzni a népet, hogy mint a kis, közép-európai, sőt balkáni népek egyike, akárcsak azok, ő sem tud egyedül megmaradni, s szüksége van egy nagyhatalom óvó szárnyaira. De a tehetetlenség érzetével beoltott nemzet, múltjáért, mint, úgymond Európa legsötétebb nemzetiségi elnyomója, a kis, közép-európai, sőt balkáni népek durva rabságban tartója, ugyanakkor meakulpázásra kényszeríttetik. Azonban a széthányt tények felkutatják önmaguk természetes összefüggéseit a tudat előhívó oldatában is. A Nap újat fordult a hatvanas évek végétől, s a következő évtized kezdetére fél keblet borító, hatalmas nemzeti színű szalagokkal kokárdázta fel a Március 15-ék tavaszváró magyar ifjúságát, s a vágyott tavasz igézete hívta a fiatalokat immár két évben is, 1972-ben, s 73-ban az utcára a gumibotok elé, a börtönt is vállalva. Egy nemzet ébredő, s meg nem tört generációjának mozdulatai voltak ezek. A többi "szocialista ország”-hoz viszonyított magasabb életszínvonal, s a szabadabb légkörben megizmosodott kultúra az új nemzedéket rádöbbentették szunynyadó képességeire, s a gazdasági, felnövekvés, nyugtalan szellemi önmegfogalmazás igény mozgásra, tevékenységre, önmegvalósításra ösztönzött. S a végre elérhetőnek látszott politikai, gazdasági és szellemi szabadságra vágyó fiatalság már első lépéseivel beleütközött üvegcellája, ha nem is látható, de érezhetően kemény falaiba. Avantgardisztikus művészeti vállalkozások, sokszor velük együtt megjelenő politikai megnyilatkozások, folyóirat kezdeményezések mind, vagy majdnem mind szétporladtak a rend bürokráciájának szikláin. S aztán a gazdasági gépezet meglendült karjai is csikorogva elelakadtak. Nem tisztították le róluk az elmúlt évtizedek rozsdáját, nem pótolták, nem pótolhatták a trianoni katasztrófával elveszített hiányzó alkatrészeket sem. S a magyar ifjúság újra elindult azon az úton, az egyetlen valóságos úton, melyet 1848 és 1956 ifjúsága végig járt. A társadalmi, gazdasági és kulturális forradalom csak mint a nemzetnek, mint egésznek szabadsága, szabad fejlődése valósulhat meg. A magyar forradalmak tanúsága szerint a közösség eme fejlődése feltételezte a Kárpátok medencéjének politikai és gazdasági egységbe szervezését. Csak ezen az alapon volt elképzelhető bármilyen szabadon fejlődő államiság Európa azon vidékén. 1848 egyik első tette a két országrész, Erdély és a Királyság egyesítése volt, s így tükrözték vissza 1956- ban Budapest lángjait az erdélyi, s partiumi városok utcáin fellobbant tüntetések. S a mai magyar fiatalság történelmi-politikai tudata sem áll, nem állhat meg az Alföld közepén felállított sorompóknál, az esztergomi híd csonkjánál. Ugyanakkor ez a nemzettudat egy feladat tudata is, a felelősség tudata egész Közép-Európa jövőjéért; s a magyarság funkcióját, mint a Kárpát-medence természetes, s nem csak földrajzi, hanem történelmi, gazdasági és kulturális súlypontjáét éli át. Az utóbbi években az ország korlátozott lehetőségei ellenére is újból vonzási magjává nőtt Európa azon tájának, s sorsa, mint korábban, úgy a jelenben sem választható el az egész egység sorsától. A magyar nemzeti érzés, a magyar forradalom mindig is magában hordozta ezt a multi-nacionalista (nem inter-nacionalista) jellegét. így hívták a bécsi barikádok utcára Pest márciusi ifjúságát, így ragadott fegyvert Poznan éhező munkásainak hozzá eljutott szavára október magyarsága, s Csehszlovákia szerencsétlen augusztusa volt az a jajszó, amely a politikai, gazdasági reformokért lelkesedő magyar fiatalság fülét érzékennyé tette a nemzet elégtelen vérkeringésének, beteg szívverésének zörejeire. S ahogy törekvéseiben, s bukásaiban egy évezreden át a magyarság sorsa foglalta magába a Kárpát-medence egészének történelmét, úgy ma is meghatározó az a sors annak életére. A magyar sors és a Kárpátmedence sorsa elválaszthatatlanok egymástól. Ezért is kellett az elnyomóknak szétzúzniuk 56 forradalmát, s legutóbb ezért kellett Magyarországnak kimaradnia az európai csapatcsökkentésekkel foglalkozó bécsi tárgyalásokról. Ma a nemzeti érzelmű magyar fiatalságra egy nagyon erős lengyel szimpátia jellemző. Aligha valami történelmi fegyverbarátság romantikus továbbszövése teremtette meg ennek a szimpátiának kölcsönös érzését lengyelek és magyarok között, hisz a két állam történelme során éppen eleget háborúzott egymás ellen, kezdve az évszázadokig tartó marakodástól a két orosz fejedelemség, Halics és Volhinia fölötti uralomért, Mátyás lengyel háborúján át, a lengyel trónra erőszakkal törő II. Rákóczi György hadjáratáig. Ami a két népet a jelenben egymás mellé állította és állítja, az a közös sors, közös funkció érzete. Ez a közös funkció: létükkel megfogalmazni a Baltikumtól le az Adriáig Európa középső részének gazdasági, politikai, s kulturális önállóságát. Ez a szerep adott már a középkorban is több alkalommal közös királyokat, fejedelmeket Közép-Európa e két nagy történelmi államának. A magyarság kései letelepedése ellenére rövid idő alatt az akkori Kelet-Európa legerősebb, a Német Birodalomnak egyetlen ellenállni képes államát alkotta meg, s fejlett feudális jogrendszert hozott létre. A török ellen küzdő magyar királyság nemcsak védelmet, hanem menedéket is nyújtott a "pogányok” elől az országba menekülő román és szláv népeknek; s az új korban, a teoretizálódó magyar nacionalizmus ültetett el új eszméket, gondolatokat, történelmi kezdeményezéseket Európa középső részében, ilymódon meggyorsítva az ott élő többi nép nemzeti öntudatra ébredését is. Ez a fajta elhivatott magyar hazafiság lobbant fel az utóbbi évek márciusi asztfaltja fölött kinyílt kokárdákban. S a kokárda viselője, akár 56- ban a Kossuth-címeré, úgy érzi, hogyha ezidáig a történelem ezen szimbólumai a Kárpátok medencéjének egységét szimbolizálták, eljön, s talán már el is jött az idő, mikor egységével együtt szabadságát is jelképezik, szabadságát, mely alapját alkothatja egy felszabaduló Közép- Európának. Szanyi János T.P. Club kanadai elnöke BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÁLDÁSOS ÜJ ESZTENDŐT KÍVÁN A SZITTYAKÜRT T T
