Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

12. oldal. «imAKÖfcf 1972. július hó “KALDEÁTÓL ISTER-GAMIG” VITÁT INDÍTÓ ELMÉLKEDÉS BADINY JÓS FERENC ÜJ KÖNYVÉHEZ Hiszek a reinkarnációban (a foly­ton megújuló földi életsorozatban), mint logikus szükségszerű transcen­­dentális (öt érzékünk tapasztalatai felett létező) életformában. Elméleti örök kutatónak érzem magam, aki minden elméleti elgondolást aszerint értékelek, hogy mi a gyakorlati ér­téke? A gyakorlati érték fokmérője számomra pedig az, hogy vajon a szóban lévő elmélet mennyiben segí­ti elő az embernek, mint társadalmi és anyagi lénynek szükséges ama légkör megteremtését, amelyben ele­get tud tenni földi élete rendelteté­sének: legalább egyetlen lépéssel előbbre jutni és embertársait előbb­re juttatni a nagy Absztraktum (el­vont eszme), lényiségünk lényegé­nek, Istennek a megismerése felé? Ez a nem mindig tudatos, de szük­ségességképpen mindig jelenlevő elő­feltétel az Emberben ahhoz, hogy kultúrtörténelmet tudjon írni. De, ha ez a tudat megvan valakiben, ak­kor nem is tud mást, mint kultúr­történelmet írni. Az emberi agy az elvont (absz­trakt) fogalmakat csak anyagi jelen­ségek (konkrétumok) útján tudja megérteni és ilyképpen csakis a transcendensből sugalmazott, tudat­alatti kivetítésre alkalmas, tehát csak közvetítő eszköz, a betű, a szó, az írás pedig nem elég finom eszköz ahhoz, hogy a sugalmazást mások számára is a saját értelmezésüknek megfelelően tudjuk továbbítani. Ezért sohasem az az érdekes egy ember írásában, amit leír, hanem ami a sorai között kiolvasható, vagy a sorok mögül kiérezhető. Ez vonat­kozik minden valóban intuitív (su­galmazott, ihletett) írásműre és be­szédre is. Az emberi társadalom leegyszerű­sített, de pontos másolatának, az Embernek minden megjelenésében, illetve ténykedésében mindig az er­kölcs (transzcendens etika), tehát az Igazság győz. Ezt a győzelmet azonban csak az az ember tudja észrevenni, aki a transzcendentális szellemét meg tudja szabadítani a hármas dimenzió kötelékeitől. Minden tudománynak két része van: mesterséges és művészeti. Pl. a katonai tudományban a harcászat (taktika) és a hadászat (stratégia); az orvostudományban az anatómia és a diagnózis, ami a beteg egyénisé­gének azonnali felismerésén (ember­­ismeret) alapul; stb. A patkoló ko­vácsból olyan épületkovács is lehet, aki munkája közben elképzelt mű­vészi gondolatait székesegyházak ka­puinak díszítéseibe bele tudja kala­pálni. De ezt csak akkor képes meg­tenni, ha tudományának mesterségi részét is jól érti. A néző viszont ezt a művészi terméket csak akkor ké­pes helyesen és megérdemlőén érté­kelni, ha egyszer megkísérelte utá­nozni, vagy legalább el tudja kép­zelni a kovácsmesterség megtanulá­sának útját is. Minden tudós, tehát a történelem tudós munkájának meg­értéséhez is csakis ilyen módon le­het eljutni. Badiny Jós Ferenc könyvét ilyen felfogásban igyekszem olvasni. Jelen időben írom, mert azt a nagy trans­cendens elgondolás, ami az ő mun­kájában a sok téma-ágazat között bújkál, csak a részletek többszöri elolvasása révén válhat érthetővé. Kérem a szerzőt, hogy ne veszítse el a kedvét — mint az a "Szittya­­kürt" 1972. áprilisi számának a 4. ol­dalán közölt nyílt leveléből kicsen­dül —, hanem csak menjen tovább előre a munkájában azon az utón, amelyet kinyomdokolt és részben már kikövezett magának. Máris vannak, de lesznek is majd olyan megértő barátai, akik jóindulatú bírálataikban és magyarázataikban kifejezett erkölcsi támogatásukkal elősegítik, hogy most megjelent és további könyveit a tömeg is meg­értse. Magam is ezen barátok közé óhaj­tok tartozni. Budapesten, 1972. május hó 18-án. S. L. V. 5 kína ŐSI KULTÚRÁJA Számos ásatás Kína területén arra mutat, hogy a Kínai Népköztársa­ságban nagy figyelmet szentelnek az ősi kultúrának. Az archeológiái mun­kálatok elsősorban a nyugati tarto­mányokra koncentrálódnak, de Kína központi részein is értékes leleteket hoznak felszínre. A felbecsülhetetlen értékű kincsek, kivétel nélkül az ország múzeumaiba kerülnek. Mivel a régi múzeumok befogadóképessége már régen nem elegendő, sok újat létesítettek, nem egyszer közvetlenül a lelőhelyek mellett. A "kulturális forradalom” előtti évekkel ellentétben, a kínai újságok és folyóiratok ma bőségesen és egészen részletesen számolnak be az ásatásokról és a leletekről. Kínai nyelven máris két nagyszerű, kitűnő fényképekkel ellátott kötet jelent meg: "A kulturális forrada­lom alatt felszínre hozott történelmi ereklyék” és "A selyem-út” címmel. Nemsokára angol fordításban is kap­hatók lesznek. Kínában ismét kiadják a "Ven vu” (Kulturális ügyek) és a "Kao ku” (Archeológia) című folyóiratokat. A folyóiratoknak második száma nem­régiben jelent meg, Pekingben pedig ismét kinyitottak a régiségüzletek, eladásra és kivitelre azonban csak a 150 évesnél nem régibb műtárgyak kerülhetnek. A kínai műkincsek Peking által megállapított árai szédületes magas­ságokat értek el. Ez elsősorban a jelenkori festők alkotásaira vonat­kozik. Közülük nem egynek az érté­ke a "kulturális forradalom” előtti­nek a tízszeresére ugrott. Egy Fu Pao-si kép, amely 1963-ban még 60 dollárért volt kapható, ma 2500 dol­lárba kerül. A kínai régiségek és műtárgyak iránti kereslet akkor is növekszik, ha csak a 150 évesnél nem régebbiek kerülhetnek forgalomba. A legna­­gyob vevők a japánok, akik minden árat megadnak. A legutóbbi kanton! vásáron kínált Kelet-Turkesztánból és Ningszhiangból származó régi szőnyegek órákon belül elkeltek. Minden egyéb régiség három nap alatt vevőre talált. Végérvényesen elmúltak azonban azok az idők, ami­kor a külföldiek nevetségesen olcsó árakon szerezhettek meg kínai mű­kincseket. Az sem valószínű, hogy értékesebb tárgyakat külföldi mú­zeumok vásárolhassanak meg, bár egyáltalán nem kizárt, hogy Kína egyszer érdekelt lehet a műkincsek cseréjében és a külföldi szakértők­kel való szorosabb együttműködés­ben. HOL VAN K AZ ELGÁZOSÍTOTT ZSIDÓK? 1950-ben Párizsban, a Le Paris Matsh egyik számában egy zsidó új­ságíró azzal dicsekedett el, hogy “a zsidóság tulajdonképpeni hazája nem Palesztina, hanem Amerika, ahol mintegy tízmillió zsidó él, és hogy fővárosa nem Tel Aviv, hanem New York”. Valóban úgy is van, ahogy az idé­zett zsidó újságíró írta. A világ zsi­dóságának zöme Amerikában él. Ott halmozódik a zsidó tőke. Ott van a központja a zsidó kézben levő világ­sajtónak. E két nagy hatalommal — a pénzzel és sajtóval — onnan irányítják a világ népeinek sorsát... És csak ők irányítják! Közvetlenül a második világhábo­rú után tervet kovácsoltak a cionis­ta zsidók, miként vegyenek elégté­telt és jóvátételt az elpusztított zsi­dókért és vagyonukért. A szélsősé­ges cionisták tízmillió elpusztult zsidót emlegettek és annyiért akar­tak elégtételt követelni, a józanab­bak azonban győztek és a kérdéses számot 6 milióban állapították meg. Azóta ez a "hatmilliós szám” elfoga­dott lett a köztudatban. Azzal szé­­dítgetik a zsidók a bárgyú és gyáva keresztény népeket, erőszakolnak ki vele jóvátételt a németektől és foly­tatnak bosszúhadjáratot. Mennyi volt a valójában elpusztí­tott és természetes úton vagy a há­borúban elpusztult zsidók száma? E tekintetben éveken keresztül több­féle statisztikai adat forgott közszá­jon és a sajtóban. A svájci Vörös Kereszt tízévi ku­tatás után — 1955 táján —, mintegy 300.000 ben állapította meg az el­pusztultak számát. <$> I Rövid hírek \ • Május 20 és 28 között immár tizenhetedszer rendezték meg az el­szakított Komáromban a hagyomá­nyos Jókai napokat. Az ünnepség­­sorozatot a magyar próza és vers­mondók, irodalmi színpadok és szín­játszó csoportok seregszemléjének szentelték. A rendezvények fő célja az volt, hogy ösztönzőleg hassanak az ifjúság művészet iránti érdeklő­désének elmélyítésére, továbbá, hogy segítsék a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok munkáját. A Jókai napok keretében az idén két nagy érdeklődést keltő irodalmi szemináriumot is tartottak —, Mik­száth születésének 125. illetve Fábry Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából. ♦ • A népi hagyományok ápolására Erdélyben a bihari Folklórkor ma­gyar tagozata és a Fáklya című lap szerkesztősége az egész megyét át­fogó gyűjtést kezdeményezett, amely­nek célja, hogy megörökítsék az ősi népszokásokat, népi játékokat, köz­mondásokat, összegyűjtsék a mesé­ket, népdalokat, hiedelmeket, kiol­vasó verseket, stb. A felhívás igen nagy visszhangot keltett és a Fáklya "Látóhatár” elnevezésű vasárnapi rovata máris több érdekes balladát, közmondást közölt az eddig fellelt anyagból. Eichmann — a Hitler által a szi­dok kiirtásával megbízott SS zsidó tiszt — halálos ítélete kihirdetése­kor állította, hogy "egymillió zsidó pusztult el a németek keze által, míg a tel-avavi zsidó vádló-bíró bele nem szuggerálta a "hatmilliós számot”. Akkor ismerte be, hogy "igen hat millió volt”. Azóta teljesen a világ köztudatába varázsolta a zsidó sajtó és más pro­paganda, hogy valóban hat millió zsidó pusztult el a második világhá­borúban. Ma már a történelem már­ványkövébe van vésve ez a hamis szám és nehéz lesz onnan valaha is kivakarni. Ahhoz előbb a keresztény népeket kellene "átnevelni” — mint a zsidók tették a németekkel —, azokat kellene előbb bátrabbakká tenni, hogy az említett csalás eltűn­jék a köztudatból és a történelem­ből. Az azonban igen távol még. A zsidók által felvetett hamis szá­mot, a hatmilliós adatot még a zsi­dóknak is nehéz igazolni, bár ren­delkezésükre áll az egész keresztény világ és a sajtó, azért aztán hamisí­táshoz folyamodtak, amely abban áll, hogy az amerikai zsidók tízmil­liós számát, mintegy 4.5 millióval csökkentik. Amerikában ezelőtt talán két év­vel általános népszámlálás volt, ami­kor is a zsidók össz-számát 5.5 mil­lióban állapították meg a fentebb említett 10 millió helyett. Azok a zsidók ugyanis, akik azelőtt zsidók­nak vallották magukat egyszerűen "felekezetnélküliekké, amerikaiakká váltak”. Úgy nyertek 4.5 millió ha­lottat, amelyhez hozzávéve a valódi 1.100.000-nyi számot, körülbelül ki­jön az “elpusztítottak” hatmilliós száma. Ha a zsidók a népszámlálásnál nem úgy cselekedtek volna és meg­maradt volna a tízmilliós lélekszám, a zsidók világstatisztikai száma 4.5 millióval magasabb lenne, s 18 mil­liós világlétszámuk 22.5 milliós len­ne. De akkor a csalás is feltűnne még a bárgyú keresztényeknek is. Nincs tehát szükség tovább ke­resni az elgázosított zsidók sírjait, mert azok vígan élik világukat Ame­rikában ... tflTTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Oldalképek
Tartalom