Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
Szocializmus* - de magyar módra! 1972. JÚNIUS HÓ, XI. ÉVF., 6. SZÁM Ára: 50 cent JZITtVAKÖftT A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA A hidat mindkét végéről kezdve szokás építeni Egyes emigráns lapok hatalmas port vertek az utóbbi időben ismét, a debreceni Anyanyelvi Konferenciával kapcsolatban. Az 1971 nyarán megtartott konferencia határozata értelmében készült mintatankönyvek külföldre kerültek véleményezésre, tanulmányozásra, mielőtt a Konferencia Védnöksége határozatot hozna a tananyag és a tankönyvek végleges formáját illetőleg. Ezzel kapcsolatban a Konferencia Védnöksége ugyancsak a határozatok értelmében külföldre küldött három magyar szakembert az iskolák meglátogatására, véleménykutatásra, valamint a mintakönyvekkel kapcsolatos észrevételek gyűjtésére. Egyes csoportok, itt az emigrációban abból az álláspontból indulnak ki, hogy ami hazulról jön vagy esetleg egy otthoni kezdeményezés, az már csakis “kommunista propaganda” lehet, tehát nem jó és nem kívánatos vele a foglalkozás. Akik e megmozdulás körül tevékenykednek, azok csakis vérvörös kommunisták lehetnek, de nemcsak lehetnek, hanem valójában azok is, így velük senkinek szóbaállni nem szabad, messzire kell elkerülni őket! Nem kívánjuk itt ennek a tragikusan káros, minden diplomáciai érzéket nélkülöző álláspontnak a boncolgatását, de tömören összefoglalva kijelenthetjük, hogy nem értünk ezzel egyet. Éppen ezért a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsa (The Revolutionary Council of the Hungarian Freedomfighters) ez év május 12-én Torontóban, találkozott a három kiküldött pedagógussal, ahol a következő eszmecsere zajlott le. (A beszélgetés hosszú órákig tartott, így jelen beszámolónkban kizárólag a beszélgetés lényegi tartalmát közöljük.) A három kiküldött: dr. Szende Aladár, dr. Ginter Károly, Maróti Gyula pedagógusok voltak. A kölcsönös üdvözlések után, Maróti Gyula ismertette a csoport utazásának célját, majd beszámolt eddigi tapasztalatairól és meglepetésének adott kifejezést, hogy akadtak olyan egyének is, akik elzárkóztak a velük való találkozás elől. Kifejtette a továbbiakban, hogy jóformán majdnem minden iskolát meglátogattak az Egyesült Államokban, ahol magyarok élnek nagyobb csoportokban, és igen nagy örömükre szolgált az a valóban őszinte érdeklődés, amit a tanítóknál, nevelőknél tapasztaltak úgy a Konferencia, mint a tankönyvek iránt. Sokat tanultak és mindezt felhasználva kezdik meg a külföldön élő magyar iskolák számára a hazai tankönyvek elkészítését. A Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának állásfoglalása az anyanyelvi konferenciákkal és a hazai tankönyvekkel kapcsolatban Kedves Honfitársak! Szeretettel köszöntjük Önöket Kanadában, a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsa nevében. Figyelembevéve az itt elhangzott beszámolót, valamint az eddig rendelkezésünkre álló kinyomtatott anyagot áttanulmányozva kijelenthetjük, hogy örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul mindazokat a fejleményeket, melyek ma Magyarországon végbemennek anyanyelvűnk, magyarságtudatunk megtartása és továbbfejlesztése érdekében. Csakis elismeréssel adózhatunk mindazon magyarországi szakemberek felé, akik ezt a nagyszerű munkát kezdeményezték a nehézségeket leküzdve idáig fejlesztették. Valóban minden dicséretet megérdemelnek. Mi a magunk részéről teljesen megértjük és egyetértünk a kiadott 3. sz. Tájékoztató füzet 17. oldalán található kitétellel, mely szerint: "Ezért keressük mi is a kapcsolatot, s ezért hangoztatjuk meggyőződéssel, hogy a külföldi magyarságnak a híd szerepét kell betöltenie hazánk és a szomszéd államok, sőt a távolabbi országok közt. Úgy gondolom, közös célunk, hogy e híd ne ingatag palló, hanem szilárd, tartós építmény legyen." A külföldön élő magyarság hivatása valóban a híd szerepének a betöltése egy jobb magyar jövő kialakítása érdekében, de álláspontunk az, hogy a hidakat mindkét végről szokták építeni, nemcsak egyik partról kiindulva a másik felé. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az utóbbi évek hazai ún. dialógus kezdeményezései igen egyoldalúak voltak. Nem is beszélhetünk véleményünk szerint dialógusról, hanem monológusról. Hangoztatjuk meggyőződéssel, hogy igenis dialógust, a szó szoros értelmében akarunk, mert a monológokból elegünk volt. Örömmel vettük egyes hazai művészek itteni látogatásait, de helytelennek tartjuk azt a budapesti álláspontot, hogy a külföldön élő magyarságnak kizárólag a “vörös kabosok” kellenének, akik véleményünk szerint egyáltalán nem képviselnek semmilyen magyar kultúrát. A külföldi magyarságnak égető szüksége van szerintünk Jancsó Adriennre, Kecskés Andrásra, Béres Ferencre és hozzájuk hasonló magyar művészekre, akik valóban azt a magyar kultúrát képviselik és hozzák el, hozzánk, amelyben még nyugodt lélekkel mondhatjuk, apáinknak sem igen volt része. Ezen a területen sem beszélhetünk sajnos az eddigi tapasztalatok alapján dialógusról, mert Kanadában vagy az Egyesült Államokban élő magyar művészeink közül nem voltak Magyarországon olyan előadókörútakon, mint azt a hazai művészek tették nálunk. Ezen a területen is javítanunk kell a fennálló állapotokat, ha Budapesten, a további sikeres szereplések reményével engedik útra a hazai kultúrképviselőket, mert a siker itt, elsősorban rajtunk múlik, és ezt a tényezőt figyelembe kell venni. Mi innen úgy látjuk, hogy Budapesten a “kultúrcserét” egyesek kizárólag konverzibilis valutaszerzés céljaival találták fel, egy egyirányú folyamatként, legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt mutatják. Örömmel tapasztaljuk, hogy hazai íróink egyre jobban elmélyülnek magyarságtudatot fejlesztő munkákban az utóbbi időkben. Szerintünk külföldön is élnek magyar írók, költők, akik hasonló témakörrel foglalkoznak, különösen az újabb, már itt felnőtt generáció tagjai közül, de sajnos ezen a téren sem tapasztalható a dialógus létezése, mert hazai lapokban, folyóiratokban nem látjuk a kinti írók munkáit. Magyarországon még mindig fehér holló számba mennek a könyvpiacon a külföldön megjelent magyar könyvek. A külföldön élő magyar írók termékenysége igen tekintélyes, kiadóink is vannak, de a dialógus hiánya szerintünk, az otthon élőkben azt a ferde képet alakítja ki, mintha külföldi magyar könyvkiadás nem is létezne. A teljes és való dialógus kialakulásának, közös hidunk érdekében, szívesen látnánk egy hazai és külföldi író találkozót, először valamelyik közeli külországban, ahol bizonyos kötöttségektől mentesen, kicserélhetnék gondolataikat íróink, költőink. ★ ★ ★ Döntő és korszakalkotó lépésnek tartjuk azt a hazai álláspontot, mely elismeri azt a valóságot, miszerint külföldön élő magyarságunk azért él külföldön, mert "nem tudtak vagy nem akartak közösséget vállalni bizonyos történelmi korok politikai, vallási, faji, gazdasági vagy társadalmi ideológiájával”. Ennek a ténynek az elismerése valóban hatalmas lépés előre. Ugyanakkor nem értünk egyet “A magyar nyelvért és kultúráért" c. összefoglaló füzet 161. oldalán Szántó Miklós felszólalásában azzal a kitétellel, hogy: (Folytatás a második oldalon.) A trianoni békediktátum a történelmi Magyarország területéből (Horvátországgal) 232.578 négyzetkilométer területet, az ország területének 71.5 százalékát rabolta el. Ez a tragikus örökség kötelez! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom politikai hitvallásában ott van, ott él lélekben és gondolatban mindaz, amiért tíz évszázad magyar nemzedékei szenvedtek és véreztek — Szent István birodalma! A Kárpát-medence népei között — a nagyhatalmak status-quoi ítélkezése helyett — egyensúlyt teremteni és fenntartani: magyar hivatás. 1920. június 4-e után Lansing államtitkár, Wilson munkatársa mondotta, hogy a trianoni “békeszerződés”-t zárt ajtók mögött, üzletszerűen kötötték meg, 1928-ban pedig azt is kijelentette, hogy a megcsonkított Magyarországra erőszakolt békeszerződés a háborúknak egész sorát vetette el, és Közép-Európa népeit egymás ellenségeivé tette. Dr. Málnási Ödön "Országveszejtés” című könyvében pedig arról vázol megdöbbentő képet, hogy a trianoni békediktátumban biztosított jogokat az utód-államokban oly sokszázezerszer sértették meg, hogy ha jegyzőkönyvekben lehetett volna megörökíteni, ezek nem férnének el Párizsban a Bibliotheque Nationale öszes termeiben. ♦ A magyar nép történelmi hivatásának és történelmi hagyományörökségének hirdetése legszentebb feladatunk. Az európai egyensúly szolgálatában pedig továbbra is valljuk, hogy a Kárpát-medencében a turáni magyarság hivatott a házatáján élő társnépek szabadságának megőrzésével a tartós egyensúly irányába igazítani azokat a népeket, amelyekkel együttműködni számára elrendeltetett. A trianoni békediktátum hazug politikai propaganda alapján végzett országhatár-rajzolás és területrablás ellen jelentette meg a Magyar Turul Szövetség a Justice for Hungary! című könyvet (második kiadásban és szerkesztésben), amelynek egyik szerkesztőjét és íróját Homonnay Ottó Jánost a Kanadai írók Szövetsége tagjai sorába meghívta. Gratulálunk Homonnay Ottó János szabadságharcos baj társunknak a trianoni békediktátum elleni küzdelem nagyszerű harcosának. (M. T.) 1