Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

1972. május hó «itTVAKÖtrr 3. oldal A Zsenmin Zsipao közleménye a békés együttélés öt elvéről. MOSZKVA ÉS A SÁRGA VESZEDELEM Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1972. évi közgyűlése Már Moszkvában is nyíltan beszél­nek a “sárga veszedeleméről, ami nem történik alap nélkül. A kínaiak technikai haladása magát, Amerikát is meglepte. Az amerikaiak elismerik, hogy soha se hitték volna, hogy a kínaiak technikai téren úgy előreha­ladjanak. Meglepve állapítják meg, hogy eltörpül alkotásaik mellett sok olyan dolog, amelyet eddig legna­gyobbaknak tartottak. “A kínaiak ezrei teljes csendben dolgoznak a laboratóriumokban, ami­ről sem az oroszoknak, sem a nyugat­nak fogalma sincs. Ügy dolgoznak, mint a hangyák, hogy előnybe kerül­jenek, amely biztosítja majd nekik 1980-ra az ázsiai uralmat. “Az oro­szok beismerik, hogy Kína ellen na­gyon erős ellenállás szükséges. Az ellenséges gyűlölködés mind a két részen megvan. “A kommunizmus kézi könyve” című orosz műben (271 old.) az áll, hogy 89 pártban működik a Szovjet a világon. Kínát és Albániát nem em­líti meg a mű. Lényegében mind a két vörös ha­talom a világuralomra törekszik a maga módján. Formózát békés úton akarja Kína az anyaországhoz csatolni. “Vörös Kínának nem szándéka Formózát erőszakkal visszahódítani. Peking békés mozgalmat indított Formóza megnyerésére. A kínai rá­dió —, amely Formóza felé sugároz — kijelenti, hogy a formózaiak maguk dönthetnek arról, hogy autonom ál­lam akarna-e lenni. • A SZOVJET ÉS SORSA A huszadik század fordulópontja volt a kultúrának, vallásos életnek, fajták harcának, politikai és társa­dalmi rendnek. A változás folyik. Nyugaton egyik krízis a másikat éri. Keleten egymással birkózik a két nagy kommunista hatalom: Kína és Oroszország. Ha ez a két nagy hata­lom összefogott volna a közös eszmé­ben az egymilliárdnyi emberével, ma biztos lenne a kommunisták győzelme az egész világon. A történeti és poli­tikai események azonban kétfelé vá­lasztják a két nagyhatalmat. Az óriási kínai néptömeg visszaköveteli az oroszok által elrabolt területet, amire az oroszok azt mondják, “nem!”. A feszültség így egyre növekszik a két óriás között, amely Kínát északon Oroszországgal, délen Indiával hara­pófogóba fogja. Ezt a veszélyt felis­merve, hajlott Kína oly könnyen az amerikaiakkal való barátkozásra. Nixon pekingi látogatása mérföldkő egy hatalmas szövetséghez, amelyben nemcsak Kína és az USA, hanem Anglia, Franciaország és Italia is valószínűleg benne lesz. Ez a szövet­ség maga után fogja vonni, hogy a NATO-beli államok is mellé álljanak az elkövetkezendő nagyháborúban, míg Kelet-Németország, Lengyelor­szág és India világfrontban egyesül­nek Kína ellen. Ilyenformán látják a szakértők kialakulni a harmadik nagy­háború két küzdő csoportját. Az oroszok már szerződést kötöttek Indiával és atom-tengeralattjáróikat valamint egyéb hadi hajóikat a Ben­­galiai-öbölben, Dél-Indiában állomá­­soztatják, az indiai röptereket hasz­nálják, India északi határán rakéta­­kilövőket építhetnek Kína ellen. Lázas tempóban folyik minden, hogy az oroszok esetleg gyors csapást mér­hessenek Kínára, mielőtt az felké­szülhetne az oroszok elleni felvonu­lásra. Moszkva aligha veszi figyelembe az e kérdésben tett amerikai és angol intervenciót. A háborús veszedelem növekszik; árnyékát már előre veti. • AZ ÁZSIAIAK FELVONULÁSA Az ázsiai népek nyugatra törése már többízben is megrázkódtatta Európát, de eddig mindig kivédte és urává lett nemcsak Ázsiának, hanem Afrikának, Ausztráliának és a világ többi részé­nek is. Ázsia azonban “megállj”-t pa­rancsolt most. Mi mentheti meg Európát? Ázsia kettészakadása: az orosz és kínai ellenségeskedés. Nyugat ellen vonul-e előbb az orosz? Moszkvában már mérlegelik, nem vol­na-e jobb előbb a Nyugatot kényszerí­teni térdre, s Kínára csak azután csapni le. Ezt a lehetőséget azonban az amerikaiak, franciák és angolok is ismerik és készülnek ellene modern fegyverekkel, amelyeknek egy részét már Kína rendelkezésére is bocsájtják. A harmadik nagyháború idejét 1973- ra teszi az idézett lap. Ha az megin­dul, a “Menetekel” fekszik Moszkván, New Yorkon, Washingtonon és az egész Amerikán. A szovjet haderő ha­talmas és technikai felszerelése talán még az amerikainál is tökéletesebb. Az amerikai nép először fogja érezni, mit jelent egy modern háború, melyet ő már Európában kétízben is folytatott és folytat ma is Vietnám­ban. Nem kétséges, hogy az orosz hatal­mat meg fogják semmisíteni hatal­mas ellenségei és a valószínűleg be­következő belső forradalom, azonban a háború után is tekintélyes hatalom marad, s — ahogy az idézett lap vé­li — talán a nyugat-európai országok­kal is hajlamos lesz egy nagy UNIO- ban együttműködni. Ez a terv — úgy látszik — általánosan elfogadott terve lesz a németeknek. Úgy akarnak is­mét felemelkedni és tovább is vezető szerepet vinni Európában és Eurá­zsiában, ahol az iparukhoz hatalmas nyersanyagkészletet találnak. A jövő alakulásába azonban mostmár az ázsiai népek is bele fognak szólni, vagy csak azok fognak beleszólni és irányítani. De, mint nagyhatalomnak nagy jö­vője van Oroszországnak, “ha a né­met mérnökök, vegyészek az orosz szakemberekkel együtt felhasználják az ország területén levő nyersanya­got, nagy jövője lesz még” — fűzi hozzá az idézett lap. Legyen ez figyelmeztetés a turáni népeknek . . . Dél-Magyarország Felszabadító Ta­nácsa április 16-án, Clevelandban rendezte meg az 1972. évi rendes s egyben tisztújító közgyűlését. A köz­gyűlés az elmúlt évvégi horvát vál­ság jegyében zajlott le. Ennek tud­ható be, hogy a közgyűlésen újból megjelentek a clevelandi horvát szer­vezetek képviselői: Ing. Vladimír Bosiljevitch, a clevelandi Horvát Kö­zösség, Mr. Dragutin Balasko pedig a Horvát Függetlenség Évfordulójának megünneplését előkészítő Egyesült Bizottság nevében. A DFT történeté­ben ez alkalommal először a macedó­nok is képviseltették magukat köz­gyűlésünkön, Peter G. Atzeff, az Egyesült Államokbeli és Kanadai Hazafias Macedón Szervezetek Köz­ponti Bizottsága elnöke személyé­ben, aki Indianapolisból jött fel Clevelandba ebből az alkalomból. De Rigómező elnyomott albánjai is lé­lekben velünk voltak: Djafer I. Déva, a Prizreni Liga elnöke (aki a máso­dik világháború folyamán egy ideig Albánia miniszterelnöke volt), Palo Alto, Californiából levélben üdvözöl­te a DFT-t, míg a szervezet központi titkársága New Yorkból táviratban biztosította a DFT-t támogatásáról. Dr. Lelbach Antal elnök a horvát­országi eseményeket állította meg­nyitó beszédének központjába, s azt vendégeinkre való tekintettel Tarnay Kálmán angolul is megismételte. Homonnay Elemér az Egyesült Álla­mok jugoszláviai politikája, s a jugo­szláv krízis kérdésében két határo­zati javaslatot nyújtott be ugyan­csak angol nyelven. Mindhárom ven­dégünk felszólalásában Jugoszlávia elnyomott népei összefogásának szükségességét hangsúlyozták, éppen ezért üdvözölték a DFT ez irányú kezdeményezését. Határozat az 1947-es párizsi békeszerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából Tekintettel arra, hogy az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés 1) a teheráni és yaltai titkos megállapodások eredménye­képpen Közép- és Délkelet-Európában hatalmi túlsúlyra jutott Szovjetunió kívánságára nemcsak helyreállította, de még súlyosbí­totta is az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés területi rendel­kezéseit; 2) s tette annak ellenére, hogy a második világháború előtt már a nyugati hatalmak vezetői is tisztában voltak a trianoni béke­­szerződés igazságtalan, a történelmi és földrajzi tényezőkkel nem számoló intézkedéseivel, melyek az európai hatalmi egyensúly meg­bontásával nagy mértékben hozzájárultak a második világháború kirobbanásához; 3) az első világháborút követő békeszerződésekbe foglalt kisebbségvédelmi rendelkezések elejtésével az utódállamokba újból átcsatolt mintegy 4 millió magyart a legteljesebb mértékben kiszol­gáltatta az utódállamok sovinizmusának; 4) a maga szellemében és intézkedéseiben ellentétben áll a nyugati hatalmak által megfogalmazott, de a Szovjetunió által is elfogadott “Atlantic Charter” célkitűzéseivel; 5) s tekintettel arra, hogy a párizsi békekonferencia idején, a békeszerződés aláírásakor, majd parlamenti ratifikálásakor Ma­gyarország a Szovjetunió katonai megszállása és politikai ellenőr­zése alatt állott, s így Magyarország nem volt állami szuverenitása birtokában, s így sem a kormányzat, sem a parlament nem rendel­kezett cselekvési szabadsággal, Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa, mint a Jugoszláviához csa­tolt dél-magyarországi területek képviseleti szerve 1972. évi április 16-án megtartott közgyűlésén hozott határozatával megállapítja, hogy 1) a párizsi békeszerződés nem tekinthető jogérvényesnek; 2) következésképp a magyarság fenntartja a jogát, hogy ál­lami szuverenitása helyreálltakor a párizsi és trianoni békék hatályonkivül-helyezésével az egész Közép- és Délkelet-Európai Tér­ség újjárendezésére nemzetközi konferencia összehívását kérje, s e konferencia e térség népeinek megbékélése, s az egyetemes európai béke és biztonság érdekében a Kárpátmedence természetes politikai, gazdasági, történelmi és kulturális egységének helyreállítását igé­nyelje. ♦ HATÁROZAT A MAGYAR BIZOTTSÁG 1972. MÁRCIUS 13-i “NYILATKOZATÁVAL KAPCSOLATBAN Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1972. április 16-i köz­gyűlése a legteljesebb mértékben visszautasítja a Free Europe által fenntartott Magyar Bizottságnak a párizsi békeszerződéssel foglal­kozó 1972. március 13-i határozatának bevezető szakaszát, amely a Magyar Bizottság egyes tagjainak rossz lelkiismeretét az 19^*5 utáni évek szellemének felidézésével kívánja enyhíteni, amikor az orszá­got megszálló Szovjetunió, s a megszálló hatalom által támogatott kommunista párt nyomása alatt, de velük mégis együttműködve, azokat kiszolgálva népünk legkiválóbbjait — mint háborús bűnösö­ket — állították bitó alá, vagy vetették börtönbe. A “Magyar Bizottság” sokkal jobban szolgálta volna a magyar­ság érdekeit, ha e bevezető szakasz teljes elejtésével a Szovjetunió és a kommunista pártnak szerepére mutatott volna rá a békekon­ferencia előkészítése, s lefolyása során. (— ősy —)

Next

/
Oldalképek
Tartalom