Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

12. oldal. $ZITTVAKO*T 1972. március hó. Bangla Desh-i kormány ellen tevé­kenykedik, amelynek nem akar alá­rendeltje lenni, sem elmaradni mö­götte. Bihar tartomány iparára — mondhatnánk — a legfeljettebb Indiában. Bővelkedik ásványi anyag­ban. Földje igen termékeny. Főváro­sa Petna. (Abban a tartományban született Buddha és onnan indult el hódító útjára a buddhizmus.) PAKISZTÁN Pakisztán Elő-Ázsiában fekszik. Független köztársaság. Az angol Com­­monwealt tagja. Területe: 946.719 négyz.km. Lakóinak száma: 107.26 millió. (Míg Kelet-Pakisztán el nem szakadt tőle.) Fővárosa Rawalpindi. Az új főváros, Izlamabad most van épülőben. Pakisztán két részből áll: az Indus-vidéki Nyugat-Pakisztánból és a tőle 2000 km távolságra fekvő Kelet-Pakisztánból, amely a Ganges és Bramaputra folyók torkolata vidé­kén fekszik. Nyugat-Pakisztán magábafoglalja a száraz fennsíkot, Beludsisztánt, a kö­zépső és alsó Indus vidéken fekvő Nyugat Pensábot, Sindhet és a Tar­sivatag egy részét. Kelet-Pakisztán — vagy ahogy most nevezik Bangla Dcsh — nagy távolsága miatt nem működhetett zökkenésmentesen együtt Nyugat-Pa­­kisztánnal, s már csak azért is önálló irányítást kellett volna kapnia a pa­kisztáni állam vezetőségétől. De sok más ok is megkövetelte volna az ön­­kormányzati jogot, úgymint: a két or­szág különböző történeti múltja, a népek faji különbözősége, szokása, élet körülménye. Lehetett volna a két országot szövetségi formában együtt kormányozni s ma nem lenne az azonos vallású két állam népe egymás ellensége és nem lenne az el­szakadás következménye egy fel-fel­­újuló háború. Nyugat Pakisztán meglehetősen szegény és elmaradott ország, míg Kelet-Pakisztán természeti javakban gazdag és — mint a kelet-pakisztá­niak állítják — jobban meg is terhel­ték őket adóval, mint a nyugatiakat. Nyugat-Pakisztán népe indo-arab és iráni nyelven beszél. Hivatalos nyelv az uradu és bengáli, amellett egy ideig — átmenetileg — hivatalos nyelv volt az angol. Használatosak más tájnyelvek is. (A pakisztáni rá­dió 1972. január 30-án bejelentette, hogy a kormány döntése értelmében Pakisztán kilép a brit Nemzetközös­ségből és azonnali hatállyal felmond­ja a nemzetközi tagságot. (A szerk.) AZ INDIAI—PAKISZTÁNI HÁBORÚ India soha se mondott le arról, hogy az 1947 ben elveszített Pakisz­tánt visszaszerezze. Az uralmi vágy éppen úgy élt e százféle nép vezető­ségében, mint bármelyik nagy egysé­ges népében, bár az együvétartozás még alig 150 éves és azt is csak az angolok nagy szervező képessége és az ott jelenlevő katonai ereje tudta 150 éven át állandósítani. Ha nem lett volna ott angol hódítás, soha se született volna meg a Nagy-India Az intrika tehát és a háborús készü­lődés régóta folyik már Pakisztán ellen. Kitűnő társat talált India Pa­kisztán megtámadásához a pánszláv oroszokban, akik az Indiai tengerre sehol se tudtak lejutni, ami pedig régi tervük. Afganisztán nagymérvű támogatása se szolgál mást. Indiát a kellő pillanatban "segítették meg” és tették csatlósukká az oroszok. Most már szabad az út Indián át az Indiai Óceánhoz. Az "A cél szentesíti az eszközt” kor­mányzási elvet nemcsak magukévá tették India vezetői — Nehru és utódja, Indira Gandhi —, hanem erő­sen gyakorolják is. Ha saját érdek­ről van szó, megtagadják saját elvü­ket, a demokratizmust és az elnyo­mott népek védelmét is, amelyet pe­dig szintén zászlójukra írtak. Nehru, volt elnök szemethunyt, amikor az oroszok vérbefojtották a magyar sza­badságharcot, s nem tiltakozott, ha­nem inkább helyesnek találta — bár a semleges blokkba tartozott. Erő­szakot követett el Kashmiron, Goan, Junagadan, Haiderabadon és Mana­­vavadaron, amikor azoknak nem ad­ta meg a korábban megígért önkor­mányzási jogot. Indira Gandhi — ap­ját utánozza Pakisztán esetében, amikor megakarja semmisíteni. A nemrég lezajlott háborút — amelyben három millió ember pusz­tult el — nem Pakisztán kényszerí­tette ki, mint sokan vélik, hanem India, mert Pakisztán megsemmisí­tésére elérkezettnek látta az időt. Mielőtt a fegyveres összetűzés meg­történt, fegyveres hordák szivárog­tak be Kelet-Pakisztánba, ahol vér­fürdőt rendeztek a lakosságon. Ve­lük működtek az orosz ügynökök is. Az késztette Pakisztánt fegyveres be­avatkozásra India ellen. Mielőtt azon­ban a nagyobb események bekövet­keztek volna, Pakisztán közvetlen utón való tárgyalást ajánlott Indiá­nak. Indira Gandhi elutasította. Ami­kor U Thant közvetíteni akart a két állam között, csupán Pakisztán fo­gadta el az ajánlatot, India nem. Ami­kor a helyzet már teljesen elmérge­sedett, Pakisztán közös megfigyelő­ket kért a határ mindkét oldalára. Indira Gandhi azt is elutasította. Pa­kisztán UNO-beli képviselőjének azt a javaslatát, hogy a Világbiztonsági Tanács bizottságot küldjön ki a béke megmentése érdekében, az indiai kü­lügyminiszter "a gimmik”-nek (va­­rázstrükk-nek) nevezte a javaslatot. A felsoroltak mind azt bizonyítják, hogy India mindenáron háborút akar Pakisztánnal, hogy azt — orosz segít­séggel — megsemmisíthesse. Kína azonban szorosan Pakisztán mellett áll ebben a küzdelemben. Beavatko­zásának idejét ugyan nem lehet meg­jósolni, de be fog következni, mert a hatalmas népességű India veszedel­mes ellefele lesz a jövőben; ezért minden alkalmat meg fog ragadni tönkretételére, szétdarabolására ... Mi lesz a sorsuk a Bangla Deshben első izlámvallású kisebbségi lakosok­nak? Újsághír szerint hasonló sors vár rájuk, mint a néger "ibosok”-nak volt Biafrában. A kormány elnyom­ja és éheztetni fogja őket. Éhség és nélkülözés, elnyomattatás egy telje­sen pusztává tett országban — mi­ként azt Kelet Pakisztánba ma mu­tatja —, valamint a nagyhatalmak közötti feszült viszony, amellyek flot­táikat az Indiai Tengeren cirkáltat­­ják — arra engednek következtetni, hogy abban a térségben könnyen le­het háborús összetűzés, mihelyt az egyik fél tévesen reagál az esemé­nyekre. És aztán a szomszédban van­nak a kínai maoisták is! Az indiai népek és a magyar nép között fennálló rokonság bizonyítá­sára dr. Tóth Jenő indiai kutató több­száz olyan földrajzi, vízrajzi és csa­ládi, valamint törzsnevet, nemzetség­nevet gyűjtött, amelyeknek hasonlói Magyarországon is megvannak. Zajti Ferenc közli őket Magyar évezredek c. művében. Bennünket tehát, mint rokonokat is közelről érint az indiai népek sorsa. • (Forrásmü: Das Grosse Lexikon, Verlagsgesellschaft M.B.H. Köln 1969.) A nyugat-német Stern képes maga­zin szerint a katolikus egyház vagyo­na az Egyesült Államokban 40 mil­liárd dollár. James Gollin író pedig a "Világi javak” című könyvében ar­ról ír, hogy a Vatikán világméretű, erősen centralizált igazgatással nem tartja kezében az egyházi pénzügye­ket. Az egyház pénzügyei teljesen de­­centralizálódnak a különböző orszá­gokban és az egyes országok egyházi körei féltékenyen őrködnek pénzes­zsákjuk felett. A dúsgazdag new-yorki egyházközség például nem is gondol arra, hogy segítse Brazília egyes kol­­dússzegény egyházközségeit. Évente milliók folynak be a világ minden részéről Rómába, egyházi adók, adományok fejében, amikor valójában a Vatikánnak nincs is szüksége ezekre az összegekre. A Va­tikán "vagyonát” természetesen nem szabad összetéveszteni az úgyneve­zett "egyházi javakkal”, amelyek templomokból, ódon épületekből és műkincsekből állnak. A Vatikáni Mú­zeumban őrzött egyházi műkincsek között ezrével találhatók különféle remekművek: festmények, faliszőnye­gek és térképek — értékük pénzben fel sem mérhető. A Vatikán vagyonún azt a pénzt kel érteni, amelyet a katolikus egy­ház világközpont ja vállalkozással ke­res, azt a profitot, amelyet a Vatikán mint kapitalista kizsákmányoló min­den eszközzel kész behajtani és vé­delmezni. Amikor 1929 ben Mussolini kibé­kült az egyházzal és az állam, vala­mint az egyház barátságát 350 millió akkori aranymárkának megfelelő ösz­­szeggel támasztotta alá. Megvetve ez­zel a vatikáni pénzbirodalom alap­jait. Az egyházi állam elvesztett terü­leteiért kártérítésképpen fizetett ösz­­szeg negyven százalékában tiszta arany és hatvan százalékában állam­kölcsön volt. Az államkölcsön 5 százalékos kamatából XI. Pius finanszírozni tudta az egész pá­pai udvartartást a Mussolini által garantált fél négyzetmérföld terü­leten. A Vatikán pénzügyi hatalmáért so­ha senki nem tett annyit, mint a zsi­dó Bernardino Nogara. Ez a zsidó bankelnök kapott meghívást a Vati­kánba a pápától, hogy a rendelkezés­re álló pénzösszeget jól fektesse be. Nogora azzal vállalta a megbízatást, hogy vallási megfontolásokkal nem akadályozzák beruházásait. A Vati­kán nem ellenkezett és 1959-ben No­gara bekövetkezett halálakor a Vati­kán több, mint 20 milliárd márka ér­tékű részvényekkel rendelkezett. "Nogara olyan férfiú, aki senkivel sem beszél; magával a pápával sem közöl sokat, sőt azt hiszem, még a jó Istennel is csak keveset. Mindamel­lett olyan ember, akit érdemes meg­hallgatni” — mondotta egy alkalom­mal a Vatikán egyik méltósága. A Vatikánban meghallgatták és ma a világ egyik legnagyobb kapitalista részvényesei: részvényeinek értékét sokan 5.6 miliárd dollárra becsülik. • A nyugat-német Der Spiegel közlé­se szerint, amerikai egyházi intéz­mény először lebbentette fel a fátylat arról, hogy az Egyesült Államok há­rom nagy vallási közössége, a protes­tánsok, a katolikusok és a zsidók, együttesen 22 milliárd dollárt ruház­tak be hazai tőkepiacon. A National Council of Churches (Országos Egyházügyi Tanács) 33 protestáns és ortodox egyház csúcs­szerve jelentést készített tíz protes­táns egyház beruházási politikájáról. Ezek az egyházak, a Tanáccsal együtt 1971-ben 203 millió dollár értékű részvénnyel rendelkeztek 29 nagy hadiipari üzemnél. Az 1970-es “rossz üzleti év", több, mint hatmillió dol­lár osztalékot hozott ezekből a beru­házásokból az egyház konyhájára. • "A mi országunkban több egyházi szervezet az anarchizmus útjára lé­pett” — közli a Cristian Crusade Weekly c. harcos antikommunista lap. Az Egyesült Államokban megje­lenő lap szerint, ezek az egyházi szer­vezetek egyfelől menetelnek, tüntet­nek a "békéért”, másfelől búsásan részesednek a háborús profitból. "Ez a típus az amely miatt a nép az egy­házát nem tiszteli!” Mindenesetre furcsának tűnik az, hogy ezek a libe­rális prédikátorok nem voltak paci­fisták a II. világháború alatt, hanem akkor ezek voltak azok, akik sikol­toztak Hitler, Mussolini és Tojo vé­réért. Ma ezek a liberális széplelkek kegyelemért sírnak az összes kom­munista ellenség számára — közli a lap. (r. r.) Helyreigazítás! Februári számunk 8. oldalán „Sikeres Badiny-est Cleveland­­ban!” című cikkünk 27-ik sorának helyes szövege: Padányi Viktor, Pogrányi Nagy Félix és dr. Var­ga Zsigmond. — szerk — «ITTVAKÖltT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOB TIBOR Kiadó —- Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 AZ ARANYBORJÚ CSELÉDEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom