Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
8. oldal. «ITTVAKÖftT 1972. március hó. szággal is. Lássuk tehát mostmár, hogy Románia a "klasszikus áruló”, ezekkel az újabb szövetséges társaival szemben, milyen politikai magatartást tanúsított, amikor katonai kötelezettségének betartására, a változott politikai helyzetből kifolyólag sor került. 7. Először Csehszlovákia került válságba, 1938-ban, amikor a hitleri Németország, a Szudéta német kérdés miatt, Csehországot megszállta. Bár kétségtelen, hogy Románia részére reális lehetőség nem nyílott arra, hogy katonai szövetségi kötelezettségének eleget tegyen, de volt szövetséges társát legalább morálisan és jelképesen, diplomáciai tiltakozó jegyzékek formájában támogathatta volna, de Románia, volt Kisantant szövetséges társa érdekében, még annyit sem tett meg. 8. A csehek után 1939-ben Lengyelország került sorra. Amikor a III. Német Birodalom hadereje, a Szovjet haderővel közösen Lengyelországot lerohanta és állami létét megsemmisítette, a lengyelekkel katonai szövetségben lévő Románia, szövetségi kötelezettségének nemcsak, hogy nem tett eleget, de az országukba menekült lengyel államfőt, Rydz Smygli államelnököt és a lengyel kormány tagjait, Beck lengyel külügyminiszterrel együtt, letartóztatta és csak Anglia erélyes diplomáciai közbelépésére bocsájtotta őket szabadon. 9. A következő évben, 1940-ben, Franciaországnak, a Nagy Latin Nővérnek az elárulása és cserbenhagvása következett el, akinek kegyeiből "Nagyrománia” megszületett. Amikor a hitleri Németország, a Romániával katonai szövetségben álló Franciaországot is megtámadta és néhány hét alatt katonailag tönkre verte és megadásra kényszerítette, Románia a megtámadott Franciaországnak, nemhogy legalább jelképesen, néhány önkéntes légióval a segítségére sietett volna, hanem az 1940. év novemberében, amikor Franciaország a Compeign-i erdőben a fegyverletételt aláírta, Románia két órával a francia megadás hírének kézhez vétele után, bejelentette Németországhoz, illetve a Tengely-hatalmakhoz való csatlakozását és nemzeti szocialista állammá való átalakulását, így újabb árulásával megszerezte a náci Németország kegyeit, akik elég botorul, a "klasszikus áruló” román szövetségesre, ezután egész Délkelet- Európa-i politikájukat alapították. Amikor a következő évben, 1941-ben, július végén megindult a nagy német támadás Szovjetoroszország ellen, akkor a hálás Hitler, az első foglalt területekből, Észak-Besszarábiát és Bukovinát, továbbá a Fekete tenger mellékén elterülő Transszilistria nevű tartományt, Odessza kikötőjével együtt, a megbízható, új szövetségesének, a vasgárdista Romániának adományozta. 10. Már csak Jugoszláviának, az utolsó kisantant szövetségesnek az elárulása volt hátra. Rövidesen, 1941 tavaszán erre is sor került, amikor Németország Jugoszláviának hadat üzent és azt is letiporta. A "megbízható áruló Románia” természetesen a "szomszédos” Jugoszlávia összeomlását is tétlenül, lábhoz tett fegyverrel nézte végig, ahol pedig a közvetlen beavatkozása és katonai szövetségi kötelezettsége betartására módja lett volna. 11. Mostmár nem volt több szövetségese Romániának, akit elárulhatott és cserben hagyhatott volna, egyedül csak a hitleri Németország, tehát a nagy olasz Machiavelli leghűbb tanítványának, és a dákó-római hagyományok balkáni hősének, a "klasszikus árulók” népének most már csak Németország elárulása volt hátra. De, amíg ez bekövetkezhetett, addig még a történelem nagy homokóráján, három újabb esztendő homokszemének kellett leperegni. 1944-ben erre is sor került, amikor a "rugalmasan hátráló” német haderő már a Kárpátok és a Fekete tenger közötti térségben vívta utolsó, kétségbeesett, védekező harcait és ott próbált végleg megkapaszkodni, Románia elérkezettnek látta az időt az újabb árulásra. Szovjetoroszország a háború folyamán annak ígérte oda, a bécsi döntéssel 1940-ben két részre osztott Erdély egész területét, aki a két érdekelt fél, azaz Magyarország és Románia közül, elsőnek ugrik ki a háborúból. A magyar katonai hírszerzők hiába közölték már hetekkel előbb Románia kiugrási szándékát a német hadvezetőséggel, Berlinben ennek nem adtak hitelt, mert teljesen elképzelhetetlennek tartották, hogy a leghűségesebb csatlós, a náci Vasgárdista Románia ezt megtegye. A hitetlenségnek súlyos következményei lettek, mert a románok váratlan átállása következtében, a két tűz közé került német erőket súlyosabb veszteség érte, mint Sztálingrádnál. Az orosz—román határon, a besszarábiai térségben 16 hadosztályból álló, 2 teljes német hadsereg semmisít tetett meg, ami egész balkáni frontjukat megingatta és felborította; úgyhogy a katonailag már megvert Németország öszszeomlása végleg megpecsételődött. A II. világháború alatt, amíg Románia a német szövetséges társ volt, addig az Oroszországban harcoló egységeihez, főleg az Erdély területéről származó, magyar nemzetiségi alakulatokat vetette harcba, hogy elsősorban ezek vérezzenek el, s amikor fordított politikai köpönyegén és náciból, máról holnapra vörösre változott át, a kommunista internacionalista román államvezetés, Erdély újabb megszállásakor, az őslakos magyarság könyörtelen kiirtását tekintette első, és legsürgősebb feladatának. A hegyekből mindenfelől terrorkülönítmények ereszkedtek alá, amelyek a védtelen erdélyi magyar falvak vezetőit és módosabb gazdáit, a legbarbárabb középkori módon, ezerszámra, fejszével fejezték le. Ugyanígy mészárolták le a kolozsvári egyetem magyar diákjainak nagy részét is. Végül is a megszálló vörös hadseregnek kellett közbelépni, hogy a vad balkáni római ivadékok vérengzéseit megakadályozzák. Ezután a vörös mezbe öltözött oláh sovinizmus, megkezdte az erdélyi lakosság deportálását. Megteltek a börtönök, és a Duna-delta egészségtelen mocsarai közé ezerszámra telepítették át, szögesdróttal lezárt teherszállító vagonokban, télvíz idején azokat, akiknek egyedüli bűnük csak az volt, hogy magyarnak születtek. Az 1956-os magyarországi szabadságharc ismét jó ürügyül szolgált a román nacionalista kommunistáknak, Erdély ősmagyar lakosságának újabb megfélemlítésére és megritkítására. Ismét ártatlan magyarok százait végezték ki és tízezreit deportálták Románia Szibériájába, a Duna-delta egészségtelen, maláriás mocsarai közé — elpusztulni. 12. Most újabb, nagyvonalú, valóságos világhorizontú játszmába kezdett a gátlástalan és minden politikai morált mellőző, tehát "jól politizáló" Vörös Románia, amikor az egész Erdély területét neki ajándékozó Szovjetoroszországot készül elárulni. Ehhez egyfelől a Szovjet legnagyobb ellenfelével, a kapitalista USA-val, másfelől pedig Vörös Kínával, Moszkva új ideológiai vetélytársával kezdett el tárgyalásokat, hogy Nyugattól pénzt, tőkét és gyári felszereléseket kapjon, Keletről pedig — közben a kínai politikával is merészen kacérkodva —, a Szovjettől, Erdély végleges birtoklási jogát, és minél nagyobb politikai és gazdasági függetlenséget biztosítson magának. Ma már tehát a ravasz kis balkáni kecskepásztorok ivadékainak diplomáciai kártya partnere, a világ három legnagyobb politikai és katonai hatalma: Amerika, a Szovjetunió és Vörös-Kína. A hármas együttesből pedig rövidesen valakit ismét elárul majd, újabb koncért vagy jó pénzért, ez nem vitás; de hogy végül is ki lesz az igazi póruljárt, azt csak az eljövendő, közeli évek fogják megmutatni. KÉPEK - ÍRÁSOK MAGYAROKRÓL, MAGYAROKTÓL, MAGYAROKNAK! Jólesett kézbevenni az őszön már az első számát az újonnan indult Képes Magyar Világhíradónak. Amikor meg kiolvastam —, újra és újra átlapoztam, elnézegettem a képeket..., aztán rajtakaptam magam, hogy megintcsak olvasom töviről-hegvire. Mert töve is van, meg "hegye” is: iránytűje. A töve magyar fészek, magyar bokor-alja, ahová kevés jut a Nap sugarából, de amennyi behatol, az úgy melegít, mint a hortobágyi nyár, s csillog, akárcsak a hósapkás bérceken visszaverődő fény. Kinek ne esne jól belebújni itt, a nagy idegenben? ... A második, a novemberi száma sem hozott csalódást. Élénk írásait addig addig olvasgattam, amíg a harmadik szám is megjött, s karácsonyi üdvözletei hozott. Olyan igazán, de igazán magyar tájról, amilyen talán nincs is már, csak az én szívemben. (Vele is lüktetett volna utolsót, ha egy művészünk remek grafikája meg nem örökíti.) Már a hatodik szám érkezését várom. Izgalommal, mint a vándor, akinek rég elfogyott a hamubansült pogácsája, s valamerről végre bográcsgulyás illatát fújja feléje a szél. Űgylátszik, mégiscsak vannak, akik megkapaszkodtak a nagy vándorúton, s tüzetraktak a — "szabadban”, hogy szellemi éléskamrájukból mások koldús-csajkájába is mérhessenek jószívvel. A Képes Magyar Világhíradó érdekes ská'án pengeti a magyar-világ hangjegyeit. Kedvesen, könnyedén és komolyan is — tarka-barka. Ezzel pótol, amúgy emigránsmódra, egymagában, több különböző folyóiratot. No meg ezzel elégíti ki a mai igényt is, az olvasnivalóval szemben. Emlékeztet arra, ami szép volt otthon, de nem búsong, hogy milyen kihalt, milyen árva ... Krasznahorka dicső vára. Mondanivalói emberiek, szépek. írásai közvetlenek, és irodalmi formakeresés nélkül, újszerűén csiszoltak. Nem a puszta múlthoz, hanem a széphez ragadnak bennük a konzervatív vonások. Képeivel meg szinte egy nagy társaságba hozza össze a szétszórt magyarságot. Szerencsés lenne, ha minden kincskereső megtalálná ezt a tartalmas kis magyar bányát, az idegenben. Az, hogy hogyan jött létre?, “kik” csinálják?, miből pénzelik?, meddig bírja?, aztán hogy esetleg kinek mi nem tetszik benne? —, olyan lapos kérdések, melyek nem is csak lapkiadás nyomában kelnek ma. Mindennel egvüttjárnak, ami feltűnik a hontalanság egén, ebben az idegtépett világban. De még az ilyen kérdésekre is van tömör válasz: nő a főszerkesztője, és a — mindenese. Azzal a különös talentummal megáldva, hogy száz feladat között is rendet tud tartani egymaga, és mégsem esik a családi háztartás áldozatává a szellemi képessége, írói készsége. A kaszszája meg — fogadni mernék — munka és hit. Asszonyban-anyában nem szokott kifogyni. A lap decemberi számának hátoldalára beszélő kép van bújtatva. Bokros töve mellett ez lehet a "hegye”, az iránytűje a Világhíradónak. Mit mond ez az egyszerűségében is művészi rajz? A formája magyaros szobarészlet, tulipánosláda, ablakán át karácsonyi csillag ragyog be az égről. Középen csöppnyi Gyermek, bölcsőben, karjai kitárva, mellette az anya: Magyar Mária, mögöttük az apa: Magyar József. ... Azt érzem ki belőle, hogy a szerkesztésnek a Szent Magyar Család a — tartalom-mutatója. A magyar évezred, mely ma is kísért, itt is, ott-9527 Madison A venu« Cleveland, Ohio 44102 Telefon: LO 2-7239, este Szerkesztők: Fűry Lajos és Ewendtné Petres Judith Munkatársak: Csépi Béla, » -Ewendt Maksymilian -S., Kiadó: Szabó J. Sándor 9529 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Megjelenik havonta Előfizetési díj: Amerika területén $10.00, tengeren túlra $12.00 .Hungarian Monthly Magazine Sold on 5 Continents Authorized as Third Class Mail by the Post Office in Cleveland, Ohio, USA. Készült: Classic Printing Corp. 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 hon is, mert születni nem bír helyette más, csak megújul az idő forrásának szakadatlanul buggyanó friss vizében. Legyenek boldogok, akik tolmácsolják — és akik olvassák! (sk-)
