Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
1972. február hó. tmTVAKflfct 5. oldal. Burján Gyula: Mellébeszélnek a Benczúr utcában... TÉZIS - ANTITÉZIS Azért írtam, hogy mellébeszélnek a "Benczúr utcában”, mert ott van az ún. "Magyarok Világszövetségének” a székháza és ott tanyázik ennek a “pártszövetségnek” az elnöksége. Az emigráns magyarnak azt is kell tudnia, hogy ennek a “pártszövetségnek” tagjai nemcsak eminens akadémikus emberek, egyetemi tanárok, ideológusok, nyelvészek, történészek, stb., stb., hanem a református, evangélikus és katolikus egyházfők is, valamint a magyarországi zsidóság képviselője is "rendes tagja” a Kommunista Párt által irányított Szövetségnek. A párt "jelzőt” nem lehet kiradírozni még akkor sem, ha a Hazafias Népfront pártonkívüliségét cégérezik, mint trójai falovat, aminek a belsejében a vörös ideológusok lapítanak ... Ebben a politikai analízisben nem akarok foglalkozni a Szövetség eddigi munkásságával (?), sem pedig az 1970-es nyári debreceni disputával, talán egyszer az "emigráns történészek és politikai írók” együttesen kiadják a "fekete könyvet” a debreceni disputával kapcsolatban, feltárják az el nem mondott okot és szándékot, ami összeverbuválta a küldötteket és azt is, hogy milyen kommunista háttér húzódik meg a dolgok mögött, amit a Párt Központi Bizottságában dolgoztak ki az antikommunista emigráció ellen. De szentül hiszem, hogy a nyugati magyar fekete-könyv kendőzetlenül rámutat arra szintén, hogy miért nemzetnépellenes a pesti pártkormány és hogy miért írta le az elszakított területek 3 és fél millió magyarját. De ebben a “Fekete Könyvben", mint vádiratban benne foglaltatnak a párt 25 éves bűnei, bűncselekményei, amit orosz kommunista érdekből elkövettek és elkövetnek minden szemrebbenés nélkül. A vádakat nem lehet áthárítani senkire sem, felelősek azok, akik elkövették, akár mint bírók, ügyészek, belügyi szervek, valamint pártvezetők, akik a nemzetünk megtizedelését irányítják és szorgalmazzák orosz pánszláv-kommunista világhatalmi szempontból. Kommunisták nemcsak egyedenként, hanem kollektive is felelősök az elmúlt két és fél évtizedért! Ügy tudom, hogy ennek a történelmi szakmunkának mozaikszerű feldolgozása, "kicédulázása” már folyamatban van. Ebben a vádirat komplexumban a Mindszenty-kérdés is publikációt fog kapni, a maga súlyával és jelentőségével... írásom azonban nem ezzel akar foglalkozni, hanem azzal az “üléssel”, amit a "Világszövetség Elnöksége” tartott 1971. október 29- én, de az egész anyaggal sem óhajtok foglalkozni, amit publikáltak a "Magyar Hírekben”, hanem csak azokról írok "megjegyzést", amik a magyarság vérébe, húsába- és életébe vágnak, valamint, amiben az emigrációt kereszttűzbe vették. Bár tudjuk, hogy a Benczúr utcában és az Akadémia utcában nagyobb szálka avagy gerenda? — a szabadföldön élő magyarság, de azok közül is azok, akik "betűvel” és “pennával" vetkőztetik mezítelenre a magyarországi pártdiktatúrát... Igen érdekes és mindent megmagvarázó karaktervonása a "Magyarok Világszövetségének”, hogy ebben az összes magvarországi "csúcsszervezetek” helyet kaptak, ami egyben azt is jelenti, hogy a Kommunista Párt minden oldalról igvekszik biztosítani a "Világszövetség” külföldi "kapcsolatait”. Természetesen abban a szellemben, ahogy a magyarországi kommunista párt és a moszkvai vörös diktatúra érdekei megkövetelik. Az ún. "külhoni” magyarság "érdeke” csak "mellébeszélés”, mert nem ezen van a hangsúlv, hanem azon, hogy miként lehet megtörni és elnémítani a szabad-földön élő antikommunista macvar emigráció szellemi, politikai "hadműveletét”. Ez a bizonvos "Magvarok Világszövetsége” ebből a "mentőakcióból” (?!) teljesen kikapcsolta és leírta az elszakított magvar területek perét és a kettősjáromban porladó, pusztuló 3.5 millió magvarnak az életét. Miért nem foglalkoznak a Benczúr utcában ezzel a tekintélyes számú magyarnak a jelenével, jövőjével, amikor ezek minden területen szorosan a csonkaorszAg tősz.omsz.édságáhan vannak és hangjuk, S.O.S. kiáltásuk is áthallatsz.ik a “szocialista határsávon" és ezeknek a kormánvaik (?) is szintén Moszkva álal irányított és ellenőrzött “szocialista tábornak" a szerves része —. ezeket miért nem említi fel “aggódásában" a Világszövetség? A felelet igen egyszerű és világos: a pesti kommunistákat nem érdekli az elszakított területek magyarsága, azok "sorsát” átutalták egyszerűen a cseh, tót, ukrán-, nagyorosz, szerb és román sovinizmus "hatáskörébe”, de nem sokat törődnek velük azért sem, mert az elszakított területek magyarsága — mivel kettős rabbilincsben vergődik — egyáltalán nem je'ent veszélyt Budapest számára. Másodszor azért "vetik meg” a Kisantánt karmai között morzsolódó magyarságot, mert anyagiakban sem hozhatnak a pesti pártállam kassza javára semmit sem, hiszen ezeknek a gazdasági mérlege is a nemzetközi értékpiacon egyenlő a semmivel. Mindezekből kitűnik az a logikai összefoglaló, hogy a pestieknek nem jelent terhet a kiirtásra ítéltek milliói, mert ők már nem akadályok, hanem egyszerűen leírt áldozatok úgy a Benczúr utcában, mint a pártparlamentben. Minden további okoskodás felesleges! A körképből ez látható világosan, amihez sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet, de nem is kell, mert a nemzet-népellenes pesti manőver, offenzíva "lólába” kilátszik a Világszövetség minden kenetteljes és álnok "kulturális kapcsolatiból”. Nem vitatom a tényt, azt a “hídépítő-koncepciót" sem, hogy a szabadföldön akadnak, akik egészen vörös-jellel kommentálják a Benczúr utcai kultúr-kampfot. Ezt megtehetik a nyugati földtekén, mert itt gondolat és írói szabadság van, de otthon erről nem lehet még gondolatban sem “elmélkedni"... Vagy talán, ki lehet mondani az igazságot, abban a szellemben, ahogy ezt megpróbála 1956 októberében? Nem hiszem, sőt tagadom, mert a diktatúra ... — az diktatúra maradt, minden “túrista-kapunvitás” ellenére is ... ☆ ☆ ☆ Vegyük sorra a “Magyarok Világszövetségének tárgysorozatát, és ollózunk ki egy-egy témakört. Az elnökség elfogadta a MVSz-nek az 1971/ 1972-es "feladattervét", ennek a munkakörnek "tudományos" kiértékelésére két ízzig-vérig kommunista pártembert kértek fel, egy párttörténészt és egy pártbölcsészt... A tudósítás arról is beszámolt, hogy ezen a közgyűlésen szabad volt a “vita”, azaz. hogv megjelent szellemi előkelőségek minden “aggódás nélkül” kimondhatták az igazságot, nem volt “még" falak mögötti irányítás sem, szóval virulhatott a "szólásszabadság”, természetesen a Népköztársaság Alkotmányának “szellemében”, azaz csendesen és magabiztosan úgy, ahogy azt a Párt elvárja propagandistáitól. De ezek a “vitázók" és "javaslattevők" még gondolatban sem mertek úgy "vitázni”, ahogy azt elvárta volna a 15 milliónyi magyarnak egyetemes népi, nemzeti és történelmi érdeke és helyzete Közép-Európában ... Ilyenről szó sem lehetett. Egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy a megjelentek simára borotvált, elegánsan öltözött és valóban intelligens arcú emberek voltak, a Magyar Hírek fotóriporterének képei nyomán, de ezek az értelmes és"nyugatias" arcú emberek arcáról lelehetett olvasni olyat, amit nem "mondtak” el, mert maga után vonta volna "kisebb” apró-cseprő belügyi intézkedést, amire pedig senkisem kapható, tehát inkább szolgálták a "vitázók” a Párt Központi Bizottságának célkitűzéseit, és ... és stilizált (?) parancsát... Az elhangzottakra természetesen válaszolt a MVSz főtitkára és a MVSz író-alelnöke is. A válaszok csupán csak koszorúba fonták mindazt, amit a Párt és a trójai falova: a Világstövetség hallani akart a Népköztársaság tudós propagandistáitól... ☆ ☆ ☆ AMIRŐL "SZÓ” ESETT “Könyv, ösztöndíj, film" c. alatt “elért” eredményeket könyvelte el a MVSz "elnöksége”, megemlíti a beszámoló az “anyanyelvi konferencia” gondozásában megjelent "kísérleti” (!?) anyagot, amit a "külföldi” iskolákhoz megküldték. De az "anyanyelvi konferencia” pesti Védnöksége teljesen megfeledkezett arról, hogy a vasfüggöny mögötti kisantánti karámba erőszakkal bekényszerített magyarság “édes-anyanyelve" védelmében és érdekében "felkereste” volna Bukarest, Pozsony— Prága, Belgrád politikai "felelőseit” és feltette volna nekik a következő kérdést: miért nincsen anyanyelvi oktatás, miért nincsen tanügyi, iskolai, kulturális szabadság, miért nyomják fokozatosan a magyarság legelemibb jogát, hogy gyermekeit, ifjait magyar intézményekben, egyetemeken, főiskolákon, szakiskolákban, középiskolákban járathassa és oktathassák magyar származású nevelők? Mindez csak hiú ábránd, mert a pestiek a kon> munizmus megszállottjai nem kívánnak, de nem is akarnak a szomszéd-államok belügyeibe "beavatkozni”, hanem sorsukra hagyják az elszakított területek magyarságának gyermekeit, ifjait, akik szintén a nemzet-fájának vérségi, lelki hajtásai... A pesti MVSz-nek tankönyvi akciója is hamis, s elbukott a pártszűrőjén. A Világszövetség illusztris tagjai kár, hogy nem vették kézbe a pesti kiadású “Élet és Tudomány” c. folyóiratnak az 1971. november 1-i számát, amiben az ismert kolozsvári kommunista közíró, Balogh Edgár, nemrég Pozsonyban járva, az ott megjelenő Hét-nek adott "interjú” keretében "arról panaszkodott”: a szépírók kéziratát azonnal a nyomdába lehet beadni, de ha egy geológustól, hidrológustól, statisztikustól, fizikustól vagy egy ipari vagy mezőgazdasági szakemberől kérünk cikket, akkor bizony a szerkesztőségnek össze kell ülnie, gondoskodni kell arról, hogy a szakkifejezések megfelelően érvényesüljenek ...” De miért? Mert Romániában nincsenek anyanyelvi szakképzések, s a hallgatók csak a „tolvajnyelvvé”vált „szakmai nyelvet” ismerik, ami világosabban azt jelenti, hogy az "oláhnyelv” sajátította ki ezt a szaknyelvet és irodalmat is. Balogh Edgárról nem lehet azt állítani, hogy "antikommunista” beállítottságú, hiszen—közismert — évtizedes kommunista írói munkássága, de! — az igazságot felfedte Pozsony városában. Ugyanakkor az Élet és Tudomány "szerkesztője” is megfeledkezett a kommunista újságírás kötelező "etikettjéről” és egyenesen kimondta a szentenciát, amiben nyíltan vádat emelt a nevelés és az iskola ellen, magyarán mondva megvádolta — joggal! —. Nagyrotnánia diszkriminatív 50 esztendős iskolapolitikáját. Erről miért nem esett szó a MVSz elnökségének az ülésén, pedig az ott megjelenő “urak” is kell, hogy ismerjék az elszakadt magyar területeken élő magyarság tragédiáját. Uraim, aki hallgat, az beleegyezik és cinkostársa lesz a gyilkosnak és a tolvajnak! Kézlegyintéssel és jól informáltsággal nem lehet nemzetünk létét érintő kérdéseket elintézni... Tovább nem szövöm gondolataimat. Nincs értelme. Falrahányt borsóként pereg le a Benczúr utca faláról... De, mene, tekel és ufarsin! Megszámláltatok, megméretett és könnyűnek találtatott! Szóesett az “üdültetésről, ösztöndíjakról" is. Engedje meg a jegyzőkönyv íródeákja, hogy erre is reagáljak. Az emigrációban remekül működő cserkészszövetségünk emberfeletti magyar nemzeti munkáját szeretnék közömbösíteni, amikor "üdültetés" címén a magyarnyelvű tanítás égiszén, belecsöpennének a kommunizmus tolvajnyelvén a matériálista és kommunista ideológiát, s egyben törvényesnek beplántálni az ifjúságunk leikébe az 1945 utáni “felszabadulást”, vörös matematikai előjellel. A nyelv megtanulása és kimélyítése ellen senkinek sincsen kifogása, de a nyelv-ostyájában leadott lassan ölő "vöröstablettától” félünk, mert éppen ettől való félelemben kerültek külföldre az áldozatra kiszemelt gyermekek szülei, vagy talán nem így van?. Az üdültetés az ideológiai válaszfal lebontását jelenti... Nos újból feladjuk a kérdést. Miért nem üdültetik az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki ifjúságot? Vagy talán, ezeknek az ifjaknak szülei nem képesek nyugati valutával, dollárral és nyugat-német márkával, stb. "hozzájárulni” az üdültetéshez, avagy talán az elszakított területek ifjúsága “amúgy is" szociálista nevelők kezében van biztosítva Moszkva számára? Ezzel szemben, a nyugati ifjúság — gondolják Pesten — "döngetni” fogja a vasfüggöny aknazáros falait, ezért kell közömbösíteni az "utánpótlást”, ami az 1945-ös és 1956-os emigráció "szerepét” fogja átvenni ... Szóval, mindennek megvan a maga logikai miértje. Ezt Pesten is ismerik ... Igen nemes és magyaros gondolkozásra vall, ha "ösztöndíjat” adnak az arra rászorulóknak, de ezt a díjat adja Pest az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyaroknak, hogy saját "országukban” és saját "anyanyelvükön” szerezhessék meg a szellemi vértet, amivel bátran kivédhetik a szomszédok állandó offenzíváját. De úgy vesszük észre, hogy erre Pesten nincsen pénz! De miért? Részben azért, mert nem akarják, hogy az elszakított területek ifjúsága “egységbe” kovácsolódjon a hazai magyarsággal, mert a hazai ifjúságunk éppen úgy, amint a 11 milliónyi magyar nem kommunista, erről a magyarországi "véleménykutatások” is állandóan adnak tudósítást és keserűen megjegyzik a pártzsurnalisták, hogy "bizony baj van” az ifjúsággal, egyéni útakra tévedtek, nem hajlandók a "kijelölt” utat járni. Ha netalán az el-T
