Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
1972. november hó «IttVAKÖftt 3. oldal Uj honfoglalást hirdetünk! FRIEMDS FROM KALDEO TO ISTER-GAM elnevezés alatt alakult meg az Egyesült Államokban és Kanadában az a szervezet, mely feladatául tűzte ki a magyarság déli irányú származáskutatásának lefolytatását és hirdetését, valamint annak az ismertetését, hogy a Magyarság Ősvallása Pannóniában és Árpád Papkirályunk Birodalmában nem “pogányság és sámánizmus”, hanem az igazi és ószövetségi tehertétel nélküli Jézus-Hit volt. Ennek a célnak az érdekében a fent megnevezett Szervezet az alábbiak leközlését kérte szerkesztőségünktől: KÉRELEM ÉS FELHÍVÁS a magyar újságok és folyóiratok szerkesztőségéhez A magyar nép szent és tiszta tradícióinak védelmében szükséges, hogy a magyar lelkű sajtó végre a valóságos nemzetszolgálat érdekeit szolgálja és ne adjon helyet olyan cikkeknek, melyek a magyarság hamis származási elméletivel foglalkoznak vagy a sumir—magyar bizonyított faji és nyelvi azonosságainkat lekicsinyelve kifigurázzák, vagy a "szentistváni" nyugat-szolgálat pökhendi felsőbbrendűségével magyar népünket ma is a Magyarországon egykor megtűrt kisebbségek —, de ma "kisentente-nek nevezett” ellenségeink és országrablóink "kultúrfelsőbbségének” elismerésére ösztönzik. Itt az ideje, hogy különbséget tegyünk a magyar emigráció lelkes és a magyar népet szolgáló — jelenleg külföldön száműzött — igaz magyarjai és a "paraszttipró”, nyugatimádó, magyarul beszélő "Citizenek” között. A magyar sajtónak a felvilágosítás a kötelessége, nem pedig a kétkedések keltése és a szerkesztőknek kell annyi őstörténelmi ismeretekkel és nemzetpolitikai meggyőződéssel rendelkezniük, hogy olyan cikkeknek ne adjanak megjelenési lehetőséget, amelyik pl. így beszél: "Egy új magyar vallás alapjául, kötelező szláv és román nyelvi oktatást tenném a magyarországi középiskolákban ..." Az emberben megáll a magyar vér lüktetése ekkora "hazaárulás" olvasásán. Ez a "citizen”, aki ezt írta dr. Sozan Mihály — az antropologia professzora. Az új történelmi szemléletben alkalmazkodnunk kell a budapesti "Népszabadság”-ban megjelent, dr. Bartha professzor irányzatához, vagyis fel kell hagynunk mindazon "finnugor szemléletű” könyvekre és szerzőkre való hivatkozással, akik a múlt "bűvöletéből” megszabadulni nem tudtak. Azon "bűvölettől", mely a magyarság elődeit — minden bizonyíték nélkül — az északi tundrák népeitől származtatta. így azokat a hivatkozásokat is el kell hagynunk, melyek a "sámánizmust” említik a magyarokkal kapcsolatban. Tehát nem lehet olyan lehetetlenségeket írni, mint az említett cikkíró teszi, hogy: "a kereszténységre való áttérésünk részben azért volt oly fájdalmas és megrázó, mert a sámánizmusról az egyistenségre mentünk át”... A magyarság őselejei, akik a Pártos Birodalomból jöttek Pannóniába, s akiket általában "avaroknak” szoktak nevezni, de ma László Gyula "előmagyaroknak" hívja őket és letelepedésüket az "első honfoglalás”nak határozza meg — már "egyisten imádók voltak” és Jézus-hitüek. Nem merjük őket "keresztény”-nek nevezni, mert ezt a terminológiát kisajátította magának Róma azzal, hogy csak az "keresztény”, aki az ószövetségi terhet is viszi. Ezek az "előmagyarok” Jézus-követők voltak Péter apostol rendelkezése szerint (Lásd. Apostolok Cselekedetei 15, 7-10) és ugyancsak az ő rendelete szerint nem ismerték el a mózesi törvényt sem. Egyistenhitükre és Jézus-követésükre bizonyítékkal szolgálnak a Kr. utáni 1. században lévő Pártos birodalmi gyülekezetek, ahol — Eusebius szerint — 360 templomot építettek a názáreti Jézus hitének követésében. S hogy ott voltak a magyarok elődei, azt bizonyítják a visszamaradt testvéreik, akik ma Indiához tartoznak és buddhisták, s akiket dr. Vass Ferenc torontói ügyvéd is megtalált. S hogy Jézus-követésük "ószövetségi tehertétel" nélküli volt, azt igazolja az őket — Árpád Honfoglalása előtt — 7 püspökségbe szervező Method püspök esete, akit Róma békés "conziliumra” hívott meg Regensburgba. A Péter apostolt követő okos püspök bizalmasan el is ment a rómaiakhoz, s mikor ezek szemére hányták ószövetségi hiányait — bátran felel vissza "az a föld nem a tietek, hanem Szent Péteré”. De lehetett Method püspök Péter apostol hűséges követője... bizony csak vastag rabláncot és sötét börtönt kapott jutalmul Rómától. A pannoniai kereszténység — jobban hangzik így ... Jézus-hit — liturgikus nyelve az maradt, amit Method és a vele érkezett okos görög papok szerkesztették, amit ma "ó-szláv nyelvnek” nevezünk. Ezt a nyelvet azonban csak a pannoniai nép értette — lévén szókészletének 75%-a turáni szó, s grammatikája görög. Pannónián kívül lakó szlávok nem értették és a nagy-orosz irodalomnak 1000 évre volt szüksége, míg módosította Szavainak tárházát és grammatikáját ahhoz, hogy ezt a nyelvi tökéletességet elérje. Árpád honfoglalásával azonban ez a nyelv kiűzetett Pannóniából, mert Árpád Birodalmában a "magyar nyelv” volt az államnyelv is és a Jézus-hit liturgiájának is a nyelve. Sámánjai a magyaroknak sohasem voltak. Papjaikat "mágusoknak” hívták a sumir-babilóni hagyomány szerint, hiszen a mah = okos, hatalmas, tudós. Gar = áradat, erő, nép, sumir nyelven. így a Mah-Gar a Tudás Népe a Papi Nemzetség. Hogyan alacsonyítaná le magát egy sokezeréves tradícióval rendelkező Mah arra, hogy ő Lu-Samanu legyen, aki szintén egyházi funkciót töltött be. így hívták a szent-olaj kezelőjét. (Körülbelül ugyanolyan viszonyban van a Mah [latinul magus)] a lu-saman-nal, mint az izraelitáknál a rabi — a samesz-szel.) Fehér Mátyás által kiadott Inkvizíciós jegyzőkönyvek mindegyike még a 12. században is "magus-papokról” beszél. Egyetlen egyszer sem említ "sámán”-t. A sámánizmus az északi népek primitivizmusának a sajátossága. A nyenyeceknél, osztjákoknál van meg. A hunoknál is találkoztunk a sámánizmusnak nevezett jövendőmondó formával, de sem sámánbotról, sem sámándobról a krónikák nem beszélnek. Inkább asztrológikus szemlélettel hozzák kapcsolatba, s abban a pillanatban, ahogy az Ég-ismerete az alap-primitívizmusról beszélni nem lehet. De a görög irodalom, mely Attila hunjaival foglalkozik, bizonyítja a Hun rovásírást. Sok egyháztörténészünk — mint Mosolygó József, zempléni főesperes — emlegeti a hun rovásírással írt “evangéliumot”. Ha aztán arra gondolunk, hogy Attila micsoda "keresztényi” nemességgel élt és tárgyalt a római pápával, akkor nyugodtan mondhatjuk róla, hogy ő is Jézus-hitü volt — Péter szerint — ószövetségi bosszúálló törvényismeret nélkül. Kérjük tehát a magyar lelkű sajtót, hogy adjon tiszteletet a magyar tradícióknak. Megbecsülést, felmagasztalást és igazságot Árpád Apánk Jézus-hitü népének, melyet I. István "nyugatbahelyezése” szakított le Péter apostol kebeléről — nyakába véve azt az igát — a mózesi törvényekkel, amit Péter — Jézus Urunk földi helytartója saját magára nézve is elviselhetetlennek jelentett ki. Kérjük a magyar lelkű sajtót és a magyar lelkű olvasót, hogy védjék meg a magyar nép becsületét a rágalmazásoktól. Ébredjünk végre öntudatra. Ne hagyjuk magunkat megint a szolgaságba nyomni, s követeljük meg azoktól is, akik csak magyarul beszélnek, hogy annyi tiszteletet és megbecsülést adjanak legalább fajtánknak, nyelvünknek és népünknek, mint amit a románok adnak a román fajtának a román nyelvnek és a román népnek. Vessétek össze az erdélyi magyar testvéreink sorsát a hazánkba betelepedett "kisebbségek” életével. Szolgáljon felvilágosítással itt dr. Vágó Pál: Kelet Népe VI. számának 88. és 89. oldala — Ignácz Rózsa: "Róza leányasszony regénye nyomán.”: “Azok, akik eddig e fa árnyékában Pihentek hosszú századok alatt. Te rác, te horvát, német, tőt, oláhság Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól mely titeket védett Magyar kezekben villogott a kard.” Petőfi S. Mindez az István király által átültetett német mintájú feudalizmus áldásaihoz tartozott. — Mint az Árpádházat átokként nyomon követelő trónviszályban a király és ellenfele óriás birtokok adományozásával, vagy ilyenek ígéretével igyekezett híveket szerezni. Ez kezdetben meg is felelt e királyi hatalom céljának, de aztán az ilymódon kitenyésztett feudális oligarchia a király nyakára nőtt. A királynak tehát új társadalmi erőket kellett keresnie. A legszerencsésebb megoldás lett volna új életre kelteni a népet — amint ezt Aba Samuel akarta —, egy népi forradalom által új életrekeltett néphadsereggel állítani vissza a nemzet szervezeti egységét. A történelem kerekét visszaforgó lángész azonban nem született meg, mert a nép, az istenadta nép a jobbágy, a feudális rend rabja volt. így születtek meg a középkori korakapitalizmus idejében a király és egy új társadalmi réteg érdekközösségéből a királyi kiváltságokkal védett “szabad királyi városaink”. Ezeket aztán, főleg a török időkben német-érdekű telepítés-politika, de a földbirtokos magyar nemesség lomhasága folytán az élethivatásunknál fogva mozgékony, elsősorban német kereskedők és kézmüiparosok lepték el, márcsak azért is, mert a kézügyességében kiváló, de jobbágysorsra jutott magyar iparost földesura a falusi helyéhez kötötte. A városok közigazgatási befolyása a kapitalizmus fejlődése léptékében nőtt és ezzel kapcsolatban kellett a magyarságnak rádöbbennie, hogy városaink fokozatos elidegenédése folytán uralkodó helyzetét lassanként vitássá teszi a városainkat elfoglaló németség. Ezek a városok királyi kiváltságuk alapján maguk állapították meg közigazgatásuk alkotmányát és tették ezt túlnyomóan — amiként tette ezt Pest és Buda is — az úgynevezett magdeburgi jogkönyv alapján. Az ország természetes központjában Budán például az volt a helyzet, hogy a tizenkét tanácsnokból csak kettő volt magyar, de a három legfontosabb tisztségviselőnek a bírónak, jegyzőnek és a pecsétőrzőjének négy-négy német őst kellett kimutatnia. “Budán” — írja Agárdi (a svábok bejövetele, Budapest 1946, Faust kiadása) “mely Zsigmond óta véglegesen az ország fővárosa, magyar polgárság is élt a németek mellett, hiszen Buda nem volt német alapítás. De a fővároson kívül, melynek kapuboltozatai alatt (innen a bolt név) egyaránt kínálhatta a portékáit magyar és német, alig féltucat városban bírhatott még magyar ember polgárjoggal. A többjből kirekesztették a jövevények és még az előbbiekben is előfordulhatott, hogy a magyar bírőjelöltet a Dunába fojtották a németek (Pest) vagy, hogy a tanácsban való magyar felszólalásért büntetéspénzt kellett fizetni. (Nagyszombat) és (Korpona)”. Ez a városi tanács a szószoros értelmében parancsuralommal kormányozta a város közéletét. Tőle függött a polgárjog adományozása, valamint a letelepedés, üzletnyitás és házbirtok engedélyezése a város területén belül. Ahol a városi tanácsban a német elem került többségbe e jogukat mindenütt magyar-ellenesen gyakorolták. Jellemző, hogy Budán a török kiűzése után csak a következők kaptak házhelyet: a nádor, az egri püspök, a pozsonyi káptalan, Pálffy Károly és Erdődy kamaraelnök, viszont Pozsonyban a magyar házukat elvették. (Agrádi 102. oldal) Ehhez járult, hogy a II. Endre által az erdélyi szászoknak biztosított kiváltságlevele (Andreanum 1224) ezeknek az egész ország területére kiterjedő vámmentes kereskedelmet biztosított és ez alapján képezte a magyarországi német céh-rendszernek, amely magyar iparossegéd felvételét egyenesen megtiltotta. Ha összehasonlítjátok a mai "szentistvános” ellenkezők hangját ezzel az "idegen uralmi” magyartiprókkal — láthatjátok, hogy csak a szín változott. A cél ugyanaz maradt ma is: a magyarság leértékelése, elnyomása és elpusztítása. Ehhez pedig az "emigrációban élő magyarul beszélők” minden nyugati támogatást megkapnak. Hiszen — ha kelet felé vonzódunk — kommunisták vagyunk, ha meg a magyar vallásra való visszatérést emlegetjük, akkor a "sámánizmus pogányáivá süllyesztenek” le minket. Tiltakozunk és hirdetjük, hogy a sokezeréves ősi magyar tradíciók büszke utódainak hisszük és valljuk magunkat, nem sámánizmus az ősvallásunk, hanem az ószövetségi tehertétel nélküli, igaz Jézus-hit. Új Honfoglalást hirdetünk! Vissza akarjuk foglalni az emigrációban is és az édes hazában is a magyar lélek jézusi honát. Meg akarunk erősíteni minden nemzettestvért Jézus Urunk azon törvényeiben, amellyel "atyádfianemzettestvéred” iránti szeretet rendelte nekünk. S ha megbecsüljük, megtiszteljük és szeretjük egymást, akkor ezt csak őseink becsületében tehetjük. (Folytatás a 4. oldalon)
