Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
4 1971. november hó _____________________________ttlttVAKÖEt________________________________ 5. oldal A Magyar Szabadságharc ás Románia IRTA: BURJÁN GYULA A magyar szabadságharc 15. évfordulóján vissza kell lapozni a történelemben. Ebben a pár soros jellemrajzban szeretném bemutatni Nagyrománia karakterisztikus örök "emberi” és "politikai" vonását. Egy pár szavas tanulmányban nem lehet "tökéletesen” felvázolni úgy, ahogy "évszázadok” óta előttünk "áll” a "román-model”, de még arra sem tudok vállalkozni, hogy még precízebben vetítsem ki az 50 esztendős "Nagyrománia" jellembeli fotográfiáját. A lehetetlent azonban mégis megpróbálom. Öt esztendőnek munkájával megírtam két kötetes tanulmányomat éspedig "MAGYARORSZÁG—ERDÉLY PERÉBEN” cím alatt, ami pontosan 840 oldalnyi terjedelmű, sajnos kiadásra nem kerülhetett, így a többi kéziratommal házikönyvtáram polcán őrzöm, mint egy forrásmunkát. Ebben a tanulmányban 1956 és Románia "kapcsolatairól” is értekeztem, az akkori hiteles források alapján. Munkám ez a része 4 ívnyi (72 old.), most ebből hámozok ki szemelvényeket, azzal a céllal, hogy a magyar szabadságharc elsősorban nem volt "népi fesztivál", de nem is örvendett népszerűségnek (!) a szomszédaink körében, akik ugrásra készen álltak, hogy segédkezet nyújtsanak a Szovjetuniónak, mert jól tudták, hogy 1956 Októberének a győzelme esetleg földrengésbe hozhatja igen könnyen egész Közép-Európát, s benne különösen a Kárpátmedencét, ahová mesterségesen "beépítették” történelmi fundamentum nélkül a Kisántánt országok államait. Emeljük le a könyvespolcomról a 370 forrásmunka alapján megírt kéziratot, s lapozzuk fel az I. kötetet, mégpedig a 23. fejezetet, aminek főcíme: "Románia és 1956. október 23.” ... Szegődjünk az események nyomába ... MI TÖRTÉNT BUDAPESTEN 1956. OKTOBER 23-ÁN? Minden programadás mellett szabad legyen idézni Dutka Ákos, 1956. november 3-án írt verséből a következő sorokat: "Ady kérdezte sorsa éjjelén: Lehet-e az ember, ember és magyar Feleltek Ti bátor, szent fiúk, Lássuk: A világ most vélünk mit akar?! Vagyunk egy szálig elszánt emberek, Kiket tiporni tovább nem lehet!.. Ebben a "dutkai” sorokban van benne a felelet, hogy mi történt Budapesten. OKTOBER 23. ÉS A BUDAPESTI ROMÁN KÖVETSÉG Budapesten akkreditált követségek, így a román is szem-fültanúja volt az eseményeknek. Előttük feküdt teljesen nyitva a történelem naplója. Hiteles okmányok voltak. Amíg a nyugati követségek igyekeztek ebből a forrásból "megérteni” mindazt, ami előttük történik, — addig az ún. kisántánti államok követei vagy nem használták fel ezt a hiteles, eredeti anyagot, tudatosan és gyűlölettel siettek belemagyarázni és meghamisítani a történelem dokumentumait. Ebben is az élen jártak a románok. Okt. 23-a után a következő helyzet alakult ki Pesten a követségek "ügykörében”, amíg nyitva-tárva volt az akkreditált követek előtt a külügyminisztérium, valamint a Párt Központi Bizottság propaganda és információs osztálya, továbbá a magyarországi sajtóorgánum nyitott (?) lapja és az ún. Magyar Rádió híradása, — mindez okt. 23 a után elnémúlt, elhallgatott, úgyhogy minden híranyagot, ha a valóságot akarták tudni, úgy az utca kövezetére kiterített történelemből kellett meríteni, vagy pedig Nagy Imre által képviselt forradalmi Bizottságok információiból. Ez a pillanatnyi vákuum természetesen megosztotta magát a pesti követségeket is, mert a nyugati diplomaták, hírirodák az igazat, a valóságot akarták tudni, így logikus, hogy az adott "forrásanyagból” vették híreiket és ennek szellemében terjesztették jelentéseiket kormányaik felé. Ezzel szemben a Kisántánt kommunista követségei kizárólag csak az oroszoktól, Andropovéktól vette át híreit, és azoktól a megtépázott pesti kommunistáktól, akiket elsöpört Október 23-a. Logikus, hogy sem a csehszlovák, sem a román követségeket kizárólag csak az érdekelte, hogy milyen eredménnyel fog befejeződni a magyar szabadságharc. A Kisántánt követei órákat töltöttek Andropov hadiszállásán, köztük természetesen a román nagykövet szorgalmazta az “ellenforradalom” leverését, mert veszélybe "sodorhatja” a többi népeket is. Budapesten készítették elő pld. Hruscsov által tervezett bukaresti konferenciát, ahol csehek, szlovákok, lengyelek, bolgárok és természetesen a románok is résztvettek. Stoica Chivu idegesen sürgette Preoteasan keresztül Andropovékat, hogy mielőbb üssék nyélbe ez értekezlet megtartását, Stoica mint miniszterelnök és Preoteasa mint külügyminiszter élesen ráhatott az eseményekre, ebben a diplomáciai csatározásban perdöntő szerepe volt Romániának ... A román nagykövetség minden beosztottja állandó készenlétben volt, és igyekeztek a Magyar Szabadságharc eszmei és erkölcsi győzelmét sárbatiporni és átmagyarázni a nagyromán ideológia alapján. A pesti román követség egy idegen mérgező gócpont volt Magyarországon. Valótlant állított és szemrebbenés nélkül hazudott, mert Románia attól félt, hogy a pesti lángok átcsapnak a trianoni határon, s ezek a lángok igen könnyen elemészthetik Trianon "Nagyromániáját” ... A HÍRADÁSTECHNIKA ÉS A SZABADSÁGHARC Pillanatok alatt a magyar szabadságharc kirobbanásának körülményei, fejleményei, nehézségei és eredményei a rádió hullámain keresztül eljutott Erdélybe is. Erről a hírszolgálatról azért kell megemlékez nem pár soros megjegyzésemben, mert pozitív fundamentumot adott a cselekvések és döntések megindításához. Az első legfontosabb hírszolgálatot a budapesti Magyar Rádió adta, bár az első órákban még mindig a párt szájíze szerint kommentálta a történteket —, amint azonban a Rádió is a szabadságharcosok kézé be került, pontosan követhette az elszakított területek rabmagyarsága, hogy Budapesten mi történik, és az események sűrűsödéséből kiolvashatták "Október 23-nak" esetleges kihatását az egész Kárpátmedencére is. A budapesti rádiót támogatták hírközlésben a többi vidéki és magyar katonai adóállomások is. Második számú hírforrás természetesen a nagyhatókörű Szabad Európa és Amerika Hangja volt, ide kell sorolnom a nyugati országok rádióállomásainak a közleményeit is —, mint viszonylagos és tárgyilagos hírforrást. De nem mellőzhető, mint negatív híranyagközlő állomás a romániai állami rádiók kommünikéi sem. Ilyen működött teljesen magyar ellenes, támadó és megtorlást követelő szellemben Bukarestben, Temesváron, Brassóban és Kolozsváron, valamint működésbe "állított” román katonai zavaróadások is. Ki kell hangsúlyoznom, a román hivatalos rádiók teljesen félremagyarázták, sőt meghamisították mindazt, ami Budapesten és Magyarországon történt. Erre példaként idézem a bukaresti rádiónak a következő híradását — amit állandóan "idézgettek” az események alakulásához idomított kommentár keretében — október 23 án éjjel 10 órakor ezt állította a Román Rádió: "Budapesten felelőtlen utcai elemek (?!) zavargásokat robbantottak ki, a törvényes (?!) államhatalommal szemben..." Mindezekből értesült, következtetett Erdély magyarsága is, hogy ütött a vörösdiktaturák órája, s esetleg az ember újból ember és a magyar valóban magyar lehet... Október 23 és november 1 között nyolc napot forgatott le a történelem Bírája, sok minden történt. Mindezek Magyarországon világosan azt bizonyították ország-világ előtt, hogy a kommunizmus minden formációja elbukott a pesti kövezeten, és megtörtént a számlabenyújtás, de ugyanúgy az elszakított területeken is felemelt fejjel “kezdett” járni a rab ságra vetett 3.5 millió magyar, de ez a nyílt hitvallás még fokozottabban állott Erdély magyar népére, és ezért, tajtékzó dákó-román gyűlölettel "szólott” 1956. november hó 1-én délelőtt a bukaresti Román Rádió, amit egy órás késéssel a többi erdélyi román adó is közölt, ami nem volt más, mint hivatalos fenyegetés, amit már időközben meg is tettek, a közlemény így hangzott el —, megjegyzem ezt az idézetet, még hazai jegyzeteimből vettem ki. "Nálunk Romániában, a román állam megbonthatatlan felségterületén is vannak, akik Románia állami, politikai és társadalmi békés életét, területi integritását szeretnék felborítani, felbuzdulva a pesti ellenforradalmárok példáján... — s ha még mindig vannak ilyenek, azokra könyörtelenül lecsapunk, nem engedjük a történelmi joggal megalkotott Románia falai megbontását. Könyörtelenül elsöprőnk minden rendbontót.. Majd ezt a közleményt a Román Rádió a "híres" román dallal fejezte be: Ébredj román! — Tehát így informálódott Erdély, bár voltak más "források” is. KOLOZSVÁR ÉS OKTÓBER 23. 1956. október 23-a után méhkasként mozgásba jött Kolozsvár diáksága is, így írom "diáksága”, mert ebben a lelkikrízisben a román és a magyar diákok pillanatnyilag Poznan, de főleg és döntőleg Budapest hatására "szolidaritásban” voltak. Így október 24-én, késő délután az összes főiskolások, egyetemek diáksága közös szimpátia gyűlést tartott, amelyen a következő magyar és román egyetemek, főiskolák jelentek meg: Bólyai-Egyetem valamennyi hallgatója, Babes-Román Egyetem, Mezőgazdasági Egyetem, Képzőművészeti Főiskola és a Zeneakadémia diáksága, — ez a közös gyűlés "eo ipso" azt jelezte, hogy a diákság "nem szimpatizál” a kommunizmussal, amit határozatukban ki is nyilvánítottak. Ezen a szimpátia összejövetelen határozatot hozott a kolozsvári diákság, ahol a hangadó, vezérszerepet a magyarok töltötték be, a határozat így hangzott: 1) Adjon a román kormányzat engedélyt arra, hogy létrehozhassák a Szabad Diákszervezetet a pesti és poznáni példák alapján. 2) Adják vissza az Egyetem autonómiáját, amit eddig pártdiktatura irányított. 3) És végezetül úgy a magyar, mint a román diákság egyhangúan követelte a marxista-leninista Studium megszűntetését, valamint az orosz nyelvnek azonnali eltörlését a kötelező tantárgyak közül... Mivel a gyűlés késő éjjeli órákba belenyúlt, így a diákvezetők másnapra meghirdették újból az összejövetelt, amit október 25-én reggel már 8 órakor kezdtek el. (Időközben, úgy az okt. 24-i, mint az okt. 25-i diákgyűlésen titokban megjelentek a politikai rendőrség beépített közegei, mindent jegyzeteltek, sőt az ügynökök megkezdték az elégedetlenséget szítani a románok és a magyarok között, ami nem volt nehéz, mert a románok erősen nacionalista érzelmi húrokat kezdtek megpengetni a magyarokkal szemben. Ezt is be kell kalkulálni az események lüktetésébe ...) Október 25-én a következő döntést hozta a diákság plénuma: 1) Teljes szolidaritás a budapesti diáksággal minden "tekintetben”, ezért, 2) a következő vasárnap utcai tüntetést fognak rendezni, amire a gyülekezés a Sportcsarnokban lesz, és amire mindenkit elvárnak. A diákság súlyos és behozhatatlan taktikai lépést követett el azzal a pár napos késedelemmel, nem merték azonnal az égő percekben üstökén ragadni az időt, mert október 23-tól kezdve a román kormány, valamint szervei, politikai rendőrség és a katonaság is éberen, de az események hatására egy pillanatnyi zavarban volt, ugyanakkor az orosz haderő teljes ráhatással volt a romániai eseményekre, nehogy megismétlődhessen mindaz, ami Budapesten történt. Amíg a diákság az idővel "bíbelődött” a szamosfalvi rep-térre befutottak az orosz és román elhárító szervek egységeit szállító, katonai csapatszállító repülőgépek, s ezek az egységek nekiláttak az ébredező diákság felszámolásához, de taktikai ravaszsággal, s román recepttel kezdtek offenzívába. A románok elsődleges célja a magyar és román diákok egységének megbontása volt, ami amúgy sem volt teljesen zárt és légmentes "faktum”. A román kormány kolozsvári akciója "röplapok” terjesztésével kezdődött meg, amiben az ál’ottt, hogy "Budapesten követelik Erdély azonnali visszacsatolását Magyarországhoz", a röplapok eredetét úgy kommentálták a román hatóságok, hogy a határmenti "Bács” község területén szórták le a pesti ellenforradalmárok katonai repülőgépeiről —, tehát mondták és bizonygatta a Securitate, hogv ezek a "röplapok eredetiek, tehát igazat mondanak!” A román szervek akciója eredménnyel járt. Felbomlott a magyar—román diákok "egysége”, mert a románok hajlandók lettek volna a magyarság hátán
