Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
8. oldal «itmicöftt 1971. október hó A KKM KONFERENCIÁJA Szót kér az Olvasó Egy mozgalom vagy szervezet létjogosultságát az jellemzi, ha van benne aktivitás és minden időben megtalálja azt a mondani valót amiért érdemes szolgálni. Emigrációs életünkben tapasztalhattuk, hogy mennyi szervezet alakult, majd rövid működés után mint a tiszavirág, úgy tűntek el a feledés hullám sírjában. Mi büszkék vagyunk arra, hogy mozgalmunk első számú célpontja a hazai kommunista rendszernek, ez mutatja, hogy jó munkát végzünk. (Lásd "Az Imperialisták Fellazítási Taktikája” 1968-ban otthon kiadott könyv tanúsága szerint.) Annak ellenére, hogy vannak szervek amelyek leakarják kicsinyelni munkánk lényegét. Bármennyire is erőlködnek, hogy ők a mértékadók az emigrációban, az otthon illetve a rendszer mégsem veszi komolyan őket. Az ellenség mindig azt respektálja, akinek olyan koncepciója van, amivel legyőzhetik őket. A nyálazást, különféle magyarkodást a ma uralkodó kommunista rendszer nem vesz komolyan, ők egyedül csak az erőt ismerik el. Itt van a magyarázata annak, hogy miért félnek a mozgalmunk erősödésétől. Ha az emigráció jobban megértené ennek lényegét, és mind többen mernének a Kereszt és Kard Mozgalom színeiben tevékenykedni, akkor a kommunista bitorlóknak igen nehéz perceik lennének. A konferencia jelölő-bizottsága úgy döntött, mivel egy igen mozgalmas évnek nézünk elébe, hogy a múlt évi tisztikart változatlanul felkéri, hogy vigye tovább a mozgalom vezetését. Azzal a hozzáadással, hogy feljogosítják az új vezetőséget arra, hogy új intézőbizottsági tagokat behívhat és régieket a munkaév közben elbocsájthat. Ezt a javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta... Horváth Márton korelnök ezután felkérte Vasvári Zoltánt, hogy vegye át ismét a közgyűlés vezetését és húzza tovább azt a nehéz igát, amely egy dinamikus mozgalom vezetésével jár. Vasvári felkérte a megválasztott vezetőket az eskü letételére, majd elmondta az útmutató beszédét amelyet teljes egészében közlünk. A régi intézőbizottsági tagok mellé az alábbi új tagokat választották meg: Róka Béla KKM. New York város vezetője, Töttössy Miklós politikai tanácsadó és Lothringer József a lövészek képviselője a tanácsban. Majd áttértek az októberi kongreszszus részleteinek megtárgyalására, Andreánszky Károly ismertette a lényeget. Több hozzászólás történt; Major Tibor, Pápay Elemér, Horváth Márton, Dr. Kollarits Béla, vitéz Serényi István, Lothringer József, Kállai Nagy István, vitéz Tarköy Árpád, Balogh László, Mózer György és Havasy Imre bajtársaink részéről. Végezetül közös nevezőre jutottak az októberi kongresszus kérdésében. Konferenciánk történetében az idén egy jelentős és örvendetes újítást vezettünk be. A lövész mozgalomba csoportosult magyar fiatalság nemcsak az évi lóversenyét tartotta velünk egy időben, hanem megtartották saját kezdeményezésükre az ifjúsági konferenciájukat is. Az értekezésükön hozott határozataikat egy bizottság adta elő a mi közgyűlésünknek. A bizottság tagjai voltak: Balogh Helén, Szilágyi Katalin, Vasvári Enikő, Varsányi Tamás és Veress Gábor. A szó-szólójuk Vasvári Enikő volt. Igen komoly kérdések és problémák kerültek a szőnyegre. A kérdések és feleletekből egy igen értékes és hasznos megbeszélés folyt le az idősek és a fiatalok között. Reméljük ez többször is megfog ismétlődni, így az öregek és fiatalok kéz a kézben tudják majd szolgálni közös erővel elárvult népünk ügyét. Ez történt a KKM. konferencián! A KKM. sajtó tudósítója. "Ha felbomlik Jugoszlávia, az új csoportosulásban nagy szerepet fognak játszani a horvátok” — írja a Szittyakürt egyik munkatársa a "Világesemények” című cikkében. Teljesen egyetértek vele. Ugyanakkor azonban nekünk, magyaroknak is új ellenfelünk, — ha nem ellenségünk — támad az újjáéledő és hatalmi vágyban szenvedő horvát vezetőkben. A horvát nép vezetői a szlovénekkel együtt nagy horvát birodalmat szeretnének alapítani, amely kiterjedne az egész dalmáciai térségre, a tenger-vidékre is. Magyarország területéből is leharapni óhajtanak egy darabkát. Horvátország nagy támogatója nyugat s abban főként Nyugat-Németország, míg a magyar nemzetnek nincsenek nyugati támogatói. Ha a keleti népáradat ellen harcolókat említik, elsősorban is a horvátokat, akik védték nyugatot. A horvát nép barátságában és testvéri érzelmében tehát nem bízhatunk annak ellenére sem, hogy a Dunatérségben élő népek között ő a legközelebbi rokonunk. Alapfajtája illír, — amelyet a nyugati történetírók tévesen indoeurópainak tartanak. Azzal szemben az igazság az, hogy az illír nép a balkáni térségben élt és ős-szkita faji csoportba tartozott, miként a thrákok és dahák, daha-szkiták vagy dákok is. A másik faji alaprétege az avar és a harmadik a beléolvadt sok tízezer magyar. • A Deutsche National Zeitung — amely egyébként is mindig nagy elismeréssel ír a horvátokról, — 1971. július 9. számában rövid hírben megemlékezik arról, hogy a szerb parlamentben annakidején meggyilkolt Radich István horvát képviselő születésének 100. évfordulóján tartott akadémiai ünnepélyen egy szónok követelte, hogy a háború végén, 1945- ben ledöntött Jellasich szobrot állítsák fel újra. Azt írja, hogy "Jellasich tábornok példásan harcolt a Bécs ellen felkelt magyarok ellen 1848-ban az osztrákok oldalán és makacs ellensége volt a horvátok körében folytatott magyarizálásnak. Jellasich szimbóluma lett a horvátoknak és megérdemli, hogy a horvátok tiszteljék emlékét". A Jellasich szobrát az első világháború után állították fel Zágrábban a horvát nacionalizmus győzelmes napjaiban, amikor még nem ismerték a szerb jármot. Azóta lehűlt ugyan a szerb—horvát barátkozás, annál jobban dühöng a horvát sovinizmus. Hogy a németek — és általában nyugaton — még mindig "magyarizálásról” írnak, nem kis része van benne a horvátoknak sem. Nem felejtik el azt a kis enyhe "magyarizálást", amit a rövidéletű Apponyi nemzetiségi törvény jelentett, amely szerényen óhajtotta, hogy a nemzetiségek — anyanyelvűk megőrzése mellett — magyarul is tanuljanak meg. Hogy a horvát nacionalizmus az első, de főként a második világháború után rövid pár évtized alatt még a maradékát is kiirtotta ott a magyar kultúrának és beolvasztotta az ottélő magyarságot, arról mit sem ír sem a nyugati sajtó, sem a horvát nacionalista vezető réteg. A “győző jogá”-ról vallott felfogás a horvát nép lelkét is félrevezette. A horvát nép nagyszerű szabadságharca minden tiszteletet megérdemel, de lerontja a baráti lelkesedést az a tény, hogy a horvátok is éppen olyan egyoldalúan ítélik meg a magyarság és horvátság történelmi együttélését, mint a többi volt kisebbségi nép. Ha a magyarság oly fanatikusan nacionalista lett volna, mint ma a horvátság, nem lenne horvát kérdés Magyarországon és nem lenne horvát nép. Létét és kultúráját a magyar humanitásnak, a magyar államszervezési módszernek köszönheti, mint a többi magyarországi népcsoport is. Jó volna ezt megértetni velük. És arra a magyar emigráció szellemi vezetői volnának hivatottak, akik bizonyára kapcsolatot tartanak a horvát emigráció vezetőivel. Ha ilyen érzelemmel és tervvel akarnak a horvátok a jövő útjára indulni, az egyenetlenkedés és háborúskodás magvát vetik el máris. Mi, magyarok pedig ne tűrjük gyáván és szótlanul, hogy folyton gyaláznak bennünket volt "nemzetiségi testvéreink”! (Sz. S. Európa) ÚTMUTATÓ AZ 1971- ÉS 72-ES ÉVRE (Folytatás a 7. oldalról.) Ifjúságunk! Régi közmondás szerint: Ki mint vet úgy arat, vagy aki dolgozik az eredményt is ér el. Tizenegy évvel ezelőtt ebben a helyiségben, ugyan ilyen konferencia keretében ismertettem, hogy szükségünk van egy ifjúsági mozgalomra. Amely a felszabadító harcot is vállalja, majd követi miután beletanult a nemzeti politikába, aminek mi is harcosai és ápolói vagyunk. Sok meg nem értés, lekicsinylés, sőt tudatos züllesztés az otthoni rendszer által, nem tudták az elvetett magból kikelő csírát letörni. Hála legyen azoknak, akik rendületlenül hittek a cél fontosságába, az ő érdemük az, hogy az idén három hetes tábor és gyakorlatok keretében ápolhattuk a magyar katona eszményt. Ha még többen hiszünk benne, akkor valóban a magyarság gyöngyszeme lesz. A jövőt építő független nemzeti Magyarország derék becsületes és áldozatot vállaló honvédéi. Ezek ők a magyar lövészek, legyünk büszkék rájuk. Igyekezzünk minél több ifjút és leányt összehozni, hogy a lövész fiatalság létszámában is gyarapodjon. A mozgalom vezetőinek ezeket tartottam fontosnak elmondani a ránk következő munka év előtt. Istennel a hazáért! ÖSTURÁNOK AZ ŐSTURÁN MAGYAR FAJ TÖRTÉNELME A VILÁGMÜVELTSÉG ŐSTÖRTÉNELME írta: Csobánczi Elemér Tartalom Előszó 9 Első fejezet 13 Ősturán és történelmi ősturáni magyar faj. A krónikák tanúbizonysága. A díszítőművészet, mint történelmi bizonyítóerő. Európa és ősnépe. Második fejezet 47 A Kárpátmedence kultúr őslakói. Faji rokonság és faji azonosság. A világ legősibb népe. Harmadik fejezet 81 India és az ősturánok. A Kínai birodalom és kialakulásának történelme. Negyedik fejezet 119 Szumirok, ősarabok, hykszoszok, etruszkok, phoeniciaiak, vagy fönhunok, pálesztinai pelazgok, vagy philisteusok. Ötödik fejezet 149 Kisázsia történelme Kr.e. 2150-től 255-ig. Akkádok, káldok, elamiták, asszírok, médek, perzsák és khabiruk. Hatodik fejezet 185 A magyarfajú népek történelme Kr.e. 2000-től Kr.u. 226-ig. Nyugat- és Délnyugat-Európától Iránig terjedő terület történelme. Páthusok és birodalma. Hetedik fejezet 204 Magyarok. Nyolcadik fejezet 238 A történelmi ősturán magyar faj. A magyar nemzettest összetétele. A mongol fajiság igazi megvilágítása. A mongolok hazája és faji leírása. Összefoglalás és végső megállapítások. Megrendelhető: Túrán Publisher, Garfield, N. J., U. S. A., P. 0. Box 'H' — Ára: $5.00 A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIII. évfolyam 10. szám — 1971. október hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011
