Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

1971. OKTÓBER HÓ — X. ÉVFOLYAM 10. SZÁM Ára: 50 cent Szocializmust - de magyar módra! ÍITTVAKÖRT A HUNGÁRIA SZAB ADS ÁGH ARCOS MOZGALOM LAPJA Együtt a magyar néppel “HOSSZÚ FOGSÁG UTÁN SZÓLOK A MAGYAR HAZA MINDEN GYERMEKÉHEZ. NEM ÉRZEK GYŰLÖLETET SENKIVEL SZEMBEN. ORSZÁGUNKAT A HŐSIESSÉG CSODÁLATOS EREJE FELSZABADÍTOT­TA. SZABADSÁGHARCUNK PÁRATLAN A TÖRTÉNELEMBEN. FIATAL­SÁGUNK ÁLDOZATKÉSZSÉGE ÉS BÁTORSÁGA MINDEN ELISMERÉST MEGÉRDEMEL. IMÁDKOZZUNK MOST A HARCOK ÁLDOZATAIÉRT. NAGYSZERŰ KATONÁINK, MUNKÁSAINK ÉS PARASZTJAINK A HAZA­­FISÁG EGYEDÜLÁLLÓ PÉLDÁJÁT ADTÁK A VILÁGNAK!” (Mindszenty József hercegprímás 1956. okt. 31-én elmondott beszédéből) "Hűséget fogadunk a zász­ló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egysé­géből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallá­sunk alapján, gondozni és vé­deni fogjuk a magyarság szel­lemét." TAMÁSI ÁRON 1956. OKTÓBER 23. »Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igaz­sághoz való ragaszkodását. Most a világ hatal­main van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányába foglalt elvek erejét, és a világ szabadságszerető népeiét. Kérem a nagy­hatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bá­tor döntését a leigázott nemzetek szabadsága ér­dekében . . . Isten óvja Magyarországot!” (Bibó István a szabad és független Magyarország államminisztere.) 1971. OKTÓBER 23. A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK HARMADIK SZELLEMI KONGRESSZUSA A világ minden népe előtt közismert, hogy 1956 októbe­rében a magyar szabad­ságharcosok nyitották meg Mindszenty József kardinális börtönének kapuját, mely mögé őt a magyarságtól egé­szen idegen hatalom érvénye­sülése zárta. A hercegprímást egy honvédségi páncélos kü­lönítmény 1956. október 30- án este szabadította ki a kommunisták felsőpetényi fogságából, és Budapestre kí­sérte. "A falvak népe az út­vonalon végig éljenzéssel fo­gadta a főpapot és a kísérő ka­tonákat". (Szív újság, 1956) "Mi a véleménye Mind­szenty hercegprímás szaba­­donbocsátásáról?” Ezt a kér­dést tette fel számos külföldi újságíró a Győri Ideiglenes Nemzeti Tanács elnökének a később vértanúhalált halt Szigeti Attilának. A paraszt­párti politikus felelete készen volt: "Úgy vélem — mondotta — nem le­het és nem is lesz semmi akadálya annak, hogy elfoglalja a kommunis­ták letartóztatása előtti pozicióját". Ez a nyilatkozat őszinte visszhang­ja volt a kommunista zsarnokságból felszabadult magyar nép egyhangú követelésének. E sorok írója a Győri Ideiglenes Nemzeti Tanács megbízá­sából résztvett a vasmegyei Munkás­­tanács gyűlésén, ahol a szabadság­­harcosok így fogalmazták meg köve­telésüket: "A kormány a legrövidebb időn belül tegye lehetővé Mindszenty József bíboros-hercegprímás és más hátrányt szenvedő egyházi személyek teljes rehabilitálását, és biztosítsa ezen személyek egyházi funkciójuk­ba való minél előbbi visszatérését". A győzedelmes forradalom visszahe­lyeztette egyházi hivatalába Ravasz László református és Ordas Lajos evangélikus püspököket is. így tisztázta magában a magyar ifjúság, a barikádok harcosa 1956 októberében a kereszténység örök értékét és időszerűségét — és leg­hangosabban ezt hívta vissza az ezer­éves magyar múltból. 1956. november 4-én azonban szov­jet páncélosok és szovjet bombák válaszoltak a szabadságát és függet­lenségét kivívott magyar nép követe­léseire. Ezen a tragikus hajnalon, amikor a szovjet imperializmus pán­célosainak gyűrűje bezárult Buda­pest körül, Mindszenty bíboros még az amerikai követségre távozása előtt magához kérette a külföldi saj­tó képviselőit, hogy megfeleljen a kommunisták rágalmaira. "A szabadságharc folyamán — mon­dotta Mindszenty hercegprímás — soha nem merült fel a világháború előtti rendszer visszaállításának a kérdése. A munkásságot az a. kom­munista rezsim zsákmányolta ki, amely ellen a dolgozók egyhangúlag fellázadtak. Az orosz támadás végét veti annak a reménynek, hogy a ma­gyar nép sorsa irányítását a saját kezébe vehesse." Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 15. évfordulójának küszöbén arra készültünk, hogy VI. Pál pápát arra kérjük, mint a Római Katolikus Egyház Fejét, hogy az Egy­ház minden történelmi tekintélyének latbavetésével, minden politikai tu­sakodás figyelmen kívül hagyásá­val, — a keresztény Igazság és a ma­gyar Igazság nevében: vigye keresz­tül azt, hogy az exterritoritásban ra­boskodó Hercegprímás hivatalosan is visszakerüljön a magyarországi Kato­likus Egyház élére. Most megdöbbenve vettük a hír­adást, hogy VI. Pál pápa kérésére Mindszenty József hercegprímás el­hagyta az Egyesült Államok magyar­­országi követségének épületét és Ró­mába távozott. Mindszenty József bíboros-herceg­prímás eltávozott a rabmagyarok or­szágából. Lelke azonban ott rabosko­dik tovább együtt a magyar néppel. Major Tibor Lemorzsolódás, fáradtság, politikai momentum hiánya jellemzi az esz­tendőt, amikor az 1956-os Magyar Szabadságharc 15. évfordulójára ké­szül a hazájától messze került más­fél mülió magyar. Nem véletlen, hogy éppen ebben az évben Montreál és Cleveland után New Yorkra, a határokon túli ma-A Kongresszus négy részből tevő­dik össze. Első része, s talán legfontosabb alkotó eleme, az amerikai kontinens­re szakadt és a magyar néppel, an­nak mai történelmével aktív közös­séget vállaló elemek, egyének, elsza­kadtak, vagy ha tetszik "menekültek” megbeszélése — a mai életre-szóló, reális lehetőségekről, valóban egye­temes magyar szempontok tovább­építésére. A második rész: hangos kiáltás, hogy az 1956-os Magyar Forradalmat a magát szabadnak hirdető világ nem felejtheti el, mert aki a mások sza­badságát nem istápolja, az a maga szabadságát bocsájtja árúba. Harmadik, része ma már igen jelentős tétel. Az, hogy 1956 magyar eseményei minden környező nép, és átvitt értelemben minden, ma orosz befolyás alatt álló nép életében for­dulópontot jelentett, s így ezeknek a gyarság idegközpontjára esett a vá­lasztás, hogy otthont adjon a Magyar Szabadságharcosok Harmadik Szel­lemi Kongresszusának. A rendező mozgalmak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Turul Szövetség és a Kereszt és Kard Moz­galom az utolsó kongresszusi hatá­rozat alapján az idei Kongresszust: népeknek, vezetőiknek ankét formá­jú megnyilatkozása a magyar törté­nelem XXI. századának fontos doku­mentuma lehet. A negyedik rész a magyarság eseményeinek és gondolatainak a visszaadóit, írókat illeti. A megemlé­kezés és együttlét a magyar gondolat kifejezőinek találkozója, mégpedig olyan formában, hogy a gondolatok túlszárnyalják az itt élő társadalom­ra erőszakolt "vonalakat”. Nem a múltat gyászoljuk, nem is a jelent akarjuk igazolni. A gondolatok át­nyúlnak a jövőbe. Ennek az irodalmi összejövetelnek egyetlen gondja nem a társadalmi elfogadás, hanem annak maradandó igazsága. így készülünk 1971. október 23-ra. Postacímünk: Magyar Szabadsághar­cosok Harmadik Szellemi Kongresz­­szusa, P. O. Box 90 Bowling Green Sta. New York, N. Y. 10004. a Rendezőség 1971. OKTÓBER 22, 23 ÉS 24-ÉN RENDEZIK A NEW YORK-I COMMODORE HOTEL TERMEIBEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom